Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-21 / 296. szám

vezsre. IfyW tnt egyetlen nagy szivdobbands, ügy indult kedden délután két órakor a folytonosan termelő üzemeltben a sztálini műszak. ’Feldíszített gépek mellé lépnek a munkások, díszkapu alatt vonulnak a keményarcú bányászok, csillanó szemű, kipirult arcú asszonyok. Lelkes öröm ég bennük. De komoly és figyelő lesz az arcuk, ahogy a gépek mellé lépnek. Mert nemcsak szavakkal akar ünnepelni az üze­mek, bányák, gyárak munkás népe, hanem tettekkel is. Többtermeléssel. Olyan eredményekkel, amelyeket ed dig sohasem értek éj, Sztahánov munkával, sztálini műszakkal. Elérkezett a nagy nap. Még másfél Ära van vissza a délutáni műszak indulásáig, de a bányászok máris sűrű sorokban igyekeznek a váltás­ra. A Széchenyi-akna nagycsarnok án Svr, utolsó simításokat végzik. Zászló kerül a korlátra, a kapun hatalmas csillag fogadja az érkezőket és Sztá­lin elvtárs képe körülvéve vörös dra­périával. A „Szikra“ könyvesbolt könyvsátra is kivonult a sztálini- műszak kezdetére és még fél egyet sem matatott az óra, amikor már 200 forint forgalmat csinált. Sztálin elvtárs müvei a legkelendőbbek. A bányászok egyre többen és töb­ben lesznek. Máskor ilyen időben még alig-alig volt valaki az akna kö­rül, de ma valamennyien ott állnak és várják a leszállást, hogy nekilás­sanak felajánlásuk teljesítésének. Az óramutató mindig közelebb kerül a fél kettőhöz és a dolgozók lelkesen indulnak az akna felé, hogy minél előbb munkába álljanak. A Szent István-aknán alig lehet bejutni az előcsarnokba. A bányászok csoportokban állnak. I‘ár perc és együtt vannak a csapa­tok. Kezdődik a névsorolvasás. Egy- ogy név után felhangzik a válasz és még hozzá: — Maradok én is, én is maradok. Egy és negyed műszakot dolgozik majdnem valamennyi. ■ — A fa elő van készítve, lehet rakni á csilléket — közli csapatának tagjaival Korall József vájár. A bányászok türelmetlenek. Más­kor leültek a dobogó szélére, volt aki el is feküdt. Most nem. Ott áll mindenki az akna lejáratánál cs mindig kevesebben lesznek a batal máé csarnokban. Az újonnan érkezők sietősen Öltöznek át. Mindenki jelen van. Műszakmulasztó nincs. A szállító kas felhozza az elsőket * reggeli műszakból. Helyűket elfog­lalják a leszállók és látszik az arco­kon, bn!ry alig várják a pillanatot, mikor kezükbe vehetik a csákányt Szűcs József elvtárs örömmel ujsá gólja bányásztársainak: — Sikerül a felajánlás teljesítése. Jól áll a fejtés. Kidobjuk a vállalt 110 csille szenet. Amit felajánlottunk csapatban, teljesíteni fogjuk. Ünne­pelni fogunk holnapra — így beszél a többiekhez és megindul az akna felé társai után, akik már eltűntek a szál­lítókas hatalmas torkában. Minden kinek van ogypár szava. Szinte va­lamennyien bizonygatják: „teljesíteni fogjuk!“ A nagycsarnok kitlrűL Néha hal­latszik csak a kongó lépések zaja az emeleti folyosón, meg az akna zúgá­sa, ahogy megáll a szinten. Az üres csillék sűrű sorokban vándorolnak a síneken, cl reggeli műszak termelését már frlszállitötták. Az idő egyre mú­lik. A verőfényes délutáni napsütés bőven árasztja sugarait be az abla­kokon, megvilágítva a dekorációt, Sztálin elvtárs képét, jóságos mo­solygását, ahogy messzo & távolba néz. — A ,.'Rozsér“-bTÍgád megkezdte sztálini műszakját, — közük az niró­nál. Reggeli műszakjuk bolenyulik a délutániba és csak öt órakor látják majd a szépen feldíszített csarnokot. Uegórkvmek trr. első erőimények. A szállítókasnál lázasan nézik a szénbe rakott csap atj el eket, — Bozsér-brigád — hangzik a ki­áltás. — Újabb csillék. Ezek is a Bo7,sér-brigádé... Az óramutató fél négyet jelez. A tele csillék egymásután kerülnek napszintre. A „Bozsér”-brigádé, Bitner János csapatáé, de van bő­ven már a többiekéből is. Fél öt A ,Bozsér”-brigád 60 csille szenet termelt ki 2 órától. A tele csillék egyre gyűlnek. A szállítókasnál dol­gozó elvtársak lázas sietséggel tol­ják ki őket 5 óra. A „Bozsér”-brlgád mű­szakja lejárt. A, fejtésükből most hozzák az utolsó csilléket Újabb 15 csille. A „Bozsér”-brigád 3 óra alatt 75 csille szenet termelt ki! öröm fut végig az arcokon, a ,,Bozsér”-brigád tagjait SZIT-lányok fogadják az akna feljáratánál ke­zükben virággal. A fekete kezek meghatódva és büszkén nyúlnak virágok után és elindulnak, hogy fáradalmaikat kipihenjék . és meg­indíthassák reggel a másik műszak­jukat, mikor 30 csille szenet ter­melnek ki. A Petőfi-akna drótkötélpályáin már a sztálini műszakban termelt szén gördül a mélyen fekvő szaka­dék felett Itt is, mint a többi MESZFIART-aknán letkesen indul­tak a dolgozók munkába. — Már jönnek az eredmények — mondja lelkesen Radó István ÜB titkár. A légakna bejáratánál a falon már ott vannak fehér krétával fel­írva az első eredmények. „3. szint 1 óra alatt 62 csille sze­net termelt ki” — olvasható elsőnek a táblán. Nimsz József csapata lent a föld mélyén lázasan dolgozik. Itt fent sűrűn jegyzik eredményüket. — Húsz csillével többet termel­tek ki egy óra alatt — hangzik lelkes kiáltás. A tele csillék egymásután érkez­nek. Wavra etvtársé, Wéber Bálinté, Girsing Istváné és a többieké, akik ott csatáznak vagy négyszáz méterre a föld alatt a szénnel, mert többet akarnak , termelni. És többet is ter­melnek. — Nem emlékszem, hogy valaha is ennyi csillét raktam volna ki ennyi idő alatt — emlékszik vissza egyik munkás az akna szájánál. A csillék egyre gyűlnek. A sötét­ség egyre sűrűbb lesz. A kötél­pályán elhaladó csilléket már alig lehet látni. De reggelre újra látható lesz a szén, amit termelnek a sztá­lini műszakban, hogy többterme- léssel ünnepelhessék a haladó világ nagy vezérének, Sztálin elvtársnak 70. születésnapját. A Sopiana najyynmhelyének homlokán ragyog a vörös csillag. Ol­dalán zászlótartó rudak, bent a mű­helyben Szlálin képek állnak az asztal­nak támasztva, hogy néhány óra múl­va már az oszlopokról tekintsen a nagyinűhely dolgozóira. A tulajdonké- peni sztálini műszak csak szerdán reg­g«ä indul, de az esztergályosok már sztálini műszakban dolgoznak. A nagy ablakokon sugárzik a fény, az eszter­gapadokkal szemben ződdel, virággal, pirossal díszített Sztálin kép. Ügy hajol a gép fölé, nrnlha a szí­ve az arcálran, az izmaiból lenne. Vé telén, komoly figyelem sugárzik fiatat arcáról. A kerék biztosan áll izmos kezében, s zizegve vágja szeleteli gép az anyacsavarokat. Nyolcvanhét órát kaptáik a csavarokra. Negyven ór alatt fogjuk megcar nálni — mondja Koller Ágoston. Száz­harminc százalékjára 5 százalékot ajánlott. />« ma kétszáz százalékot akar teljesíteni. Sztálin elvtársért, a békéért, az életünkért. Amit itt tölthetünk mun­kával a gépek mellett, s nem visznek vágóhídra bennünket fiatalokat, mint | múltban. Ezért akarok minél job-1 ban dolgozni — fordul vissza a gé­péhez. Madacrfá Elek. Tizenkilenc éves. A másik esztergapad mellett dolgozik. Májusban jött ide. Honan? Jugoszlá­viából. Ügy szökött. Titoéktól, a je­gyes kenyértől, a ruhátlansági ól, az elnyomástól. — Kezdetben jó volt. Azt hittük minden úgy marad, s tényleg egy új életbe fogunk. Titoék elárulták az ügyünket. És pusztulásba akarják' vin­ni a népet — koppan a gép zajában n szó. Mintha gyorsabban járna a kés. Fényes szeleteket vág a gyűrűs hen­gerekről. — De én tudom, ha itt dolgozom, akkor is dolgozom a nvi ügyünkért is. Éj Sztálinban bízunk mi odaát, fiata­lok és öregek egyaránt fut át Madacki Elek ifjúmunkás tekintete a gép fö­lött Sztálin képére. Szikrázik a vas, pirosán izzik. Mar­ton Gyula hajol föléje. Bürge József csavarmeneteket vág. — Együtt vállaltuk, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára teljesen készen kiadjuk a sörgyár új jegcskocsiját. Meg is tartjuk a szavunkat. Nyolc órával előbb készül el, mint ahogyan az előirányzat szólt — húz egyet a satun Bürge elvtárs. Napokig törték a fejüket, mit ajánlhatnak föl. S most boldogok, mint a karácsonyos gyere kelt, hogy ők is ajándékot adhatnak munkájukkal Sztálin elvtársnnk. Eddig egy szárítón dolgozlak a Sörgyár malátagyárában Mesztegnyci elvtárs elvállalta, bogy két szárítót ellát, követi a sztahánpv példát. Sikerült is. Többet dolgozik, de kihasználja becsülettel munkaide­jét. — Most már csinálhatjuk így, egy gépet kaptunk a szárítóba és mi fel­szabadultunk az árpa kézi erővel való I forgatásától. Most aztán így adjuk visz- sza. És így adjuk Sztálin elvtársnak ! a felajánlásunk teljesítését, tizenöt- százalékos túlteljesítésben. Az udvarra befordul a gépkocsi, Sztálin képet adogat le róla a párl- titkár. Az ÜB titkára magához ő’elve viszi őket át az udvaron. A Nörényolajlpari NY. hatalmas kapuja felett már ott ra­gyogott a vörös csillag, amikor a sztálini műszakra igyekvő elvtársak beléptek rajta. Mindenki jobban sie- te'-t, mindenki igyekezett, hogy egyet- I len percet se veszítsen munkaidejéből, hogy ezen a napon ú(ty dolgozzék, ahogy azt ígérte. — Én azt Ígértem, — néz fel mun- | kajáról Nagy János fűtő — hogy a sztálini műszakban egyetlen szem sze­net sem fogok elhasználni. Csupa lé­ha és dara az, amivel tüzelek,- a nap­raforgó és ricinusmag haja, és még- sincs ez az üzemre kihatással. A nyo­más éppen oU'*u< mint máskor, mint­ha szénnel iüze'nék. — fut végig a szeme a kazán lapján. Közben lehajol a lapátért, hogy megrakja , a tüzet. Magában összeszámolja, hogy hány lapáttal dobott rá, hány lapáttal töb­be1, mint Imikor szénnel tüzeli, és akkor jóleső érzés járja át a szívét. — Ma főbbet dolgozom, mint szok­tam. Sztálinért, a felszabadítómért... A Koliszmű összes üzemrészénél folynak mir kedd déluián a sztálini műszakok, kivéve a karbantarió . üzemrészeket. A műhelyekben, mun­Á mai ünnepségek sorrendje Pécsett és a bányatelepeken Ünnepi díszben várja Pécs dolgozóit ma dcjhrtán 6 órakor a Munkás Kullúrház. Ünnepi nagygyűlésre jönnek össze üzemek, gyárak, hivatalok dolgozói, hogy ezen a nagygyűlésen is elmondják tízszer és százszor; „Él­jen Sztálin... Éljen Sztálin...”, hogy megmutassák, milyen forró és lelkes az a szeretet, anÁt a világ dolgozó népeinek nagy vezér? iránt érzünk. — A nagygyűlésen St ad inger István elvtárs, a Magyár Dolgozók Pártja Megyei Bizottságának tagja beszél Sztálin életéről és a nagy ünnep jelen­tőségéről. — Fél nyolckor a Pécsi Nemzeti Színház Soíronov: Moszkvai jel­lem c. darabját díszelőadásban mutatja be. Az előadás előtt Padó István elvtárs, a Dunántúli Napló főszerkesztője tart ünnepi beszédet. Öt órakor a Magyar Szovjet Társaság helyiségeiben megnyílik a Bol­sevik Párt útja kiállítás. A kiállítás megnyitó beszédét Deák Lívia elv­társnő, a Magyar Dolgozók Pártjának városi titkára mondja. Díszelőadáson kerül bemutatásra a Sztálingrádi csata c. hatalmas szov­jet film. Az Uránia filmszínházban Mészáros Dezsőné elvtársnő, az MS7.T titkára, az Apolló filmszínházban H a rí k ó János elvtárs, az MDP Megyei bizottságának tagja beszélnek a nagy nap jelentőségéről. Lelkesen készülnek a nagy nap megünneplésére a bányászok Is. Kedd este a bányatelepek fáklyás felvonulásokat rendeztek, szerda délután 6 óra­kor ünnepi pártgyűlések lesznek a székházban. Mecsekszaholcson Deák Lívia elvtársnő, Pécsbányatelepen Köhler Lajos, Vasason Búzás József, Pécsi! jhegyen Lendvai József, Meszes telepen Bobánovits Jenő elvtársak mondanak ünnepi beszédet Az előadások után a bányász énekkarok és kut- túrcsoportok nívós műsorral emelik a pártnapok ünnepélyességét. előtt a „Szikra" kiadványait árusít­ják a munkásoknak, akik jórészt Sztálin elvtárs műveit és életéről szó­ló munkákat vásárolják. A külső üzemrészeknél, az építkezéseknél már az első órákban szép teljesítmények születtek. Ervai zsaluzó 404 százalék, Völgyesi kőműves 388 százalék, Síi' vecz János falazó 384 százalék. Sóbei István falazó 300 százalékot teljesí­teti. Komló... Még messze vagyunk tőle. De tisz­tán kivehető, föllángol a sötét égre hét betű: Sztálin. Hatméteres betűkből építettek lángpiros transz­parenseket a komlói Kossuth-akna dolgozói. A felolvasóterem előtt ha- j talmas Sztálin-kép, - alatta zpldböl j 70. életévét mutatja a nagy szám. De nemcsak külsőségekben, munká­jukkal is készülnek a komlóiak. A délutáni műszak előtt röpgyülést tartanak. Egymásután szólalnak fel a bányászok. Kevés szóval, de egyre többen és többen akarják elmon­dani: — Eredményeinkkel is megmutat­juk Sztálin elv társ iránt érzett forró szeretetiinket! De nemcsak Kossuth-akna: az Erőmű, Kőbánya, Nagymányok, Máza, Szászvár dolgozói is lelkes örömmel indultak ezen a napon munkába, hogy eredményeikkel bi­zonyítsák dolgozó népünk nagy sze- retetét Sztálin eLvtárs iránt. Hogyan vezette győzelemre Sztálin a hős szovjet népet? Sztálingrádi csata Magyarra szinkronizál! fűm. Rendezői Pefror Zene: Hacsatnrján Főszereplők: DIKIJ. SUMSZKIJ, LIVANOV Bcnmfnfásra kerül, az APOLLO és URÁNIA filmszínházakban. December 21-én. Mi, a Pécsi Kokszművek dolgozói és elsősorban az üzemi pártszerve­zet tagjai, a saját üzemünket és pártszervezetünket közvetlenül, ele­venen és döntő módon érintő ese­mények során láttuk meg igazán, hogy Sztálin elvtárs élete és mun­kája mennyire felbecsülhetetlen ér­tékű útmutatás számunkra a párt­építés és a politikai öntudat fej­lesztése terén. A mi üzemünkben eddig olyan hangulat uralkodott, hogy az elvtár­sak nem a pártnapokon vagy tag­gyűléseken beszélték meg problé­máikat, nem úgy, vetették fel a hi­bák és hiányosságok kérdését, hogy azokon valóban javítani is lehetett volna, hanem csak egymás között, úgy, hogy a vezetőség arról ne sze­rezhessen tudomást. Ezt a káros, a munkások szocialista nevelésére tel­jesen alkalmatlan légkört az terem­tette meg, hogy a régi vezetőség elnyomta a munkástömegek alulról jövő kritikáját, mert a régi vezető­ség olyan magatartást tanúsított, hogy az elvtársak a „következmé- folynak mir kedd déluián a sztálini nyéktől” félve nem merték felvetni műszakok, kivéve a karbantarió problémáikat. Nyíltan megmondhat- üzexnrészeket. A műhelyekben, mun-1 juk, hogy az elvtársak attól tartót-1 amelyeken gyönyörű dekoráció, vö- ös zászlókkal, szalagokkal díszített alak, sugárzó munkásarcok hajolnak i gépek fölé. Lázasan dolgoznak, nert olyan eredményt akarnak elér- li, amilyent még soha, ezzel akarják kifejezni a mérhetetlen szerefetet és , hálál, melyet elvtársuk, Sztálin elv- társ iránt éreznek. A munkaidő elkez­dése után az első két'órában meg­mutatkozott a-beozolos üzemrész szá­zalékában, hogy munkájukat szívből, lelkesen végzik. Hatvannyolc száza­lékkal teljesítették túl, * megszokott normát. A Magasépítési IVV-nél még nem kezdődött meg minden üzemrészben a sztálini műszak. A műhelyekben lázasan készülnek, dí­szítéssel dekorációval. Legszebb a jzegezölakato.Nok „Vörös fala". Kör zépről vörös sugarak futnak szét, átölelve a sztálini felajánló’apokat és a teljesítményeket jelző fehér lapo­kat. A rubrikáik között piros vonalak mutatják a szegezőlakatosok: teljesít­ményét. A piros C'ík teljen biztonság­gal halad felfelé amióla az elvtársak felajánlásban dolgoznak, Merészen ível a háromszáz száza­lék {elé, amit a sz állni műszakban túl is fognak teljesíteni. Hasonlóan szép a díszítés a többi üzemrészben, irodában is. A pártiroda Első jelentések a teljesítményekről Elindult a sztálini műszak. Dolgo­zóink határtalan lelkesedéssel álllak gépeik, munkapadjaik mellett és órá- ról-órára szebb és szebb eredménye­ket értek el. Az első órák kiértékeié' se is a sztálini műszak álütő, lelkesí­tő erejéről beszél. A Sopiana gépgyár esztergályosai: I Bálint Mihály 210, Koller Ágoston ICO Madacki Elek 154, Ulrich József 150, Fisher József 147, Málnai László 135, százalék, Krúb József 127, Csiszár László 123 százalék, Göc.liner János 120 százalékos teljesítményt érlek el. A Gyapjufonó NV dolgozói első két órában: Istókovics Jánosné 164.7, Héj csei Erne 181.2 százalékos eredményt értek el. A cérnázók átlagos teljesí­tése KM, kárlolók teljesítményt 113.!) százalék volt. Legjobb eredményük a kisfonóknak volt, akik előirányzatu­kat 121.1 százalékra teljesítették ns első két órában. A Türr malom első 3 órája 118.5 százalék, Dunántúli malomé 121.6 százalék. Ä mohácsi selyemgyárbnn széf) eredményeket értek el a szövőnők. Az átlagos teljesítmény 135.5 százalék',­SZTÁLIN ELVTÁRS TANÍTÁSÁVAL javítja’* ki a hibákat a Mszmíiveknél tak, hogy ha a vezetőség munkáját kritika alá veszik, azért őket mun­kájukból esetleg el is távolíthatják. Ma ez a káros, romboló légkör eltűnt a Kolzszművekböl. Elvtár­saink az előforduló hibákat és hiá­nyosságokat már bátran feltárják a gyűléseken s ezeket együttesen meg­beszélve ld is tudjuk javítani. Mun­kánkban alkalmazzuk Sztálin elv­társnak azt a tanítását, hogy párt- építésünk egyik legfontosabb ténye­zője a kritika és önkritika helyes gyakorlása, a munka hiányosságai­nak nyílt és őszinte feltárása, és e* vezet bennünket az egyéni felelős­ség hiányának kiküszöbölésére is. A ml üzemünkben igyekszünk mindent elkövetni, hogy Sztálin elv­társ útmutatása nyomán az oktatást is minél szélesebb körben terjesszük ki. Ezzel megszilárdul elvtársaink öntudata, megjavul viszonyuk a munkához és ennek segítségével tudjuk kiszélesíteni az egyéni éa brigádversenyt is, olyan mértékben, hogy a szocializmushoz vezető utat a legrövidebb idő alatt járjuk meg. Bencze György I üzem’' párttitkár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents