Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-20 / 270. szám

? tm wrvsmzBi aa NAPLÓ —* Négjr évvel cxdök hajtottam eiő- oaSr <afr a eatóJt 1515-hea. Attóar m&g új Merően baagsoríf mkmcznm, ás nem iőagefaSt iMtegérteöttn, hogy ml? je­lei*, Ast, hogy iwfoüak munkásoknak egy ta etySnäe, vaíarazncyreo ogyen- eaérS a effiérS í táncolunk, hősége® f ác­sai vagyunk egymásnak elveink meg. vaítfcítátsálbaa. Bori»Äs Gyala clviárs J»esaél , így érről a rövid, de aokatjeSotfő ; szólói: ^elvtársi“« iAMgj, ajmlg Bor­bán elvtára etöazör hallhatta meg oyfl■ tan és hangosan etzfc « szót, csak «ut. : fogva szóUt-orták így «sgymáot, azok, akik szóm!!» mertek szsáfei a fcapKa- 1 lista áöldesuzak és egyc'b „urak" ha- . teUnávaí. Kevesen vol'ak akkor még a munkÍBoazrál y jövő jéírt harcofó báiTak. 1945-ben mégis ez 8 győzel­müket! hoz'a él a Szovjetunió hős hód­ié rege. — E5vtfc-.«á»e& nerveaíűk1. «gyusSaft: pedig! rnóg oan voStrrk took. Nom SÄJtoffl&i iraég! ti, az tán. Tóvedyegírönilc. Sokan meg is gyalfetäk ezt a szót. Árulók Jet ek, az eíanscgüi&z csatla- I köztele. Másokról később derük ki, ■ hogy etdeneégéjtífe voltaik mir akkor, | emikor bitoriók módjára „elvtánsak- | csak“ neves-iák magukat.- — Ma mőr siás dolog eJvtórs­nals lenni. Valóban felemelő, meg- •“Welő, annak, aki igazi párttag, iga. zi -konumtnisU. Én még csak tagjelölt vagyok. De remőtars, hogy * Párt megiászíeí Wzaimávét, az élcsapat -tag. jai kőié kerülök. /„Er-zelgőstaéjg; ^leadiamsus. eßt far- maözmas" — msnd'sBäfc ezok, akik nem ismer 3c a iosimsás&áJfat. Pedig írem aa. A fcammunfeta ftetzteH, meg­becsüli, ápefijo as „cSvtärß“ «zót. Nem Hiszel rwg .veié aki&iíi Csak azt, aki m-egéróemS, aki valóban társunk elvetek ixthtéGséheo. Da uem a pusz­ta szóért magáért. A unó mögött az einyonfc/ítek harca forrong az elnyo­mók «Ken. — EWfcáraak? — mondták a mól: hataJmatsaL — Ki keil irtani őfoet, «- végezni, feSöSgyrirí, nyelvét kivágni, megitónózni, ieletkaaEianl... Meg is i'é'.'téÜc EWzérsaSnkai, ahol tehetléi nregigyflkrCliak, megHnozák. Minden­nél jobbam gyűlő'tők a ictiiliUBíisíikat és mtnöencéí Jobbon féKefe tGSk. — Urak — mondjuk mi és ebben « szóban s-űrftjük évszázadokon M- gyüíi keserűségünket], gyCIőGe tüntet • hősije ihatáliraaöoüfl «Ears, fcregvsáésöa- ke*j és harafTunka^ » nép elnyomó' eStea Ez vám * eo6 mögött. Ebvíóss nem lehet akárki. De aki ebben « taegf-lsa. tóJősbem részesült* hogy, etvt-á «tok ne véshetik, annak tisztán kell tertaií a eat » szót, meg kioíl becsülnie azzab hogy példát mutál;, a mmkában, maga­tartásában, egész éjeiében. Bárba® títVtbns esaSc tagjetöSi De nrferts sokát- tett azért, hogy ex „eir- tärs" szót megérdemelje, ö a pécsi Dohánygyár újítási megbízottja és at üzeme nem is panaszkodhat újítások hiánya miatt. Hála nem süllyednek, el as újlíásck eem bagódnak el * jó üt- !é ék, A fcoAiegÄd* is egyre jobban fejjlödBd fBtrbáa eiíytár® abtxan is részivesz. Tartója a Pán ifcológjéját, tamerkedSc az éjecjáró eSaiSeíT*, hogy igád kommunista, igszi eSvtára 1»- hesoeB. —i Ezt esak taS moaífaS Sbogy „«WtSr»“ —* (fanáaBhozíte, *ä *=s de ma már, minden nép oyejvén Jál b- merik e»4 • szót Ea egyre több oc- ezágban mcodják az emtrerek mSIlíóí szabadon és büszáWé». Ez a szó íSadaUtnasaa oegjsórfltjja a világot és ahol az «rtberek ajkára Uih azsiaaiM'-an, büszkén leflcsendüd, edoet többé heíyük ez uraknak. Ahat ta « staó a dolgozó nrStSók veraetűbxtk megtfstcteSő incgei5SSä5ivS rSfo oft ejtßnlk a lázsákmárrryeüSa, az elnyo­más, a gyfilSei, a nyomár, és ttín- den, ami a aötósek uním&iak rotha­dását órvtszió tezsnOoe. Es&f. has^zak a mS fülürtlcbeaí olyad BtoÉpesi «* ■ szó és ezért büszke Bort)ás efrtlrts ar. ra, hogy őt is 5gy aBÓffíják. Mészáros Peretse, Újfajta dolgozó parasztság 1S35 tó!8Í5£f 23. A bii'íok a Liítbe pezsgőgyáron Idé­nyéé volt. Büszke ■ könyörtelen asszony, osztályának j minden trfoaaz talajdonságáiKrl, aki * még a cselédek előtt Is minduntalan ! éreztette férjével. Heiler Félixel, hogy 5 az 1200 hold igazi gazdája. De rrt&gjóbban éreztíetfe ezt a cselédek­kel. Éleit, halál ura volt a birtokon, : tőle függött fölét és nyomor, szeren­cse és szerencsétlenség. Au fcowmoBMt l»»®. ft*, oft iiHant m«g egy-ogy tefflEó­t&npft, Ix5.tv.tcy fényCSoet a fszítáló Md Hfeta bo fcrda vonalakkal. Atlg mul) ■xäjJ ihxaia fixa. Hegedi!« Lászlót meg­csapta * bavOs Ie»«sa, amioí a* «d­T«ra tip-aü A k6i&, hftv5* ijsia&a tevojföjéi dir Srfvta bo, minSxa frists Üejjyi hsvegö volna. Annáit ts tetszett a ásóba raefaéx szfljfa ttíáu, arait nyolc «ubef fojtí lélegzete «ürített egész éjnekia tcereestűu Orrát míg kfet Is fcic«a*ta>*í »zaba Msbiü levegőj-o, Kííban még ott Voll *pj5a*2c Oeíiftr hbrgéí tííegzífe». és a bitPree RoeSt» Jcaptodd *&5lá sa. TuáU, ** ap-ja tánlt a tegnapi O'e- Jttfayek neJxezíüH ax eúlyosocltb: n;*l- {&« s<Aéz ÍHéroeyomáskint. A kds- Ifají « Sál «nhA * k*rtst4 Urna SnpfodtWä iÄ*s*etfit. YásywK ct|>S- Jíbem, ro*5* iAi mtuSfSban tnegfizoft, míg bíróm kilométeren keresztül eeppogtatta. to sarat re iskoláig. Hegedős László lehajtott fejjel ban­dukolt os istálló leié. Mintha a kinti (evegfib® eltűnt volna a kellemes hü- vSssóg ft* abból is csak a nehéz lt5d otMtadt volna ds tat most a torkát «szorongatná. olyan nehéznek érezte tsmét « mellét. —‘ Nem kellett volna visszaszólnom — zakatolt a fejében. —• Uralkodni kellett volna magamon, araikor az a céda fedisznózott. Tegnap délután történt a dolog fts lim az apját még as este hívatták az irodába és' megmondták .neki, hogy holnap nem állhat munkába. Két óra alatt utolérte a bosszú. Egyelőre csak ■zz apját dobták ki, mert az, mint napszámos dolgozott,,azt akármelyik Pillanatban lka lehetett tenni. Aztán A vetkezik ő, vele, az egész család, Kiös, beteges édesanyja, n négy gye- 'l 7 köztük Rozika a íáz piros ró- «Äivaf «jván, n felesége, akit korán ^ ‘ °r XX cscléuasszony keserves J — Pedig igazam volt — fakadt ki az istállóban is. örtag, Inastestű vagy nn;-yrenév®« robotban sreggörayedf liátú cseléd hányta mellei te az «lmot. Feléje se nézve válaszolt a nem is hozzá intézett szavakra! —• Tanuld meg, bogy míg tar lesx ebben ea istenverte világban, eddig neked! nem tehet gr Igazad. «« jobb dolgod. Hege die [ütsz ló az ablak tneílept helyezkedett el. 1949 softer 29. Onnan fígyeti 0 rínék mentén elsuha­nó tájakat Látni akarja máefeU mi­lyenek a földek. Még mindig nehezen élt bele magát, hogy Pesfrt utazik, kéthetes üdülésre. Még mindig sok­szor ágy érd, mtniha álmodna, mint­ha csak álom volna, hogy kényelme­sen itt öl a vonatban és gyönyörkö­dik az előtte elvonuló tájban a vö­rös bíborba és narancssárgába öltö­zőit domboldalakban, a mezőkben, me­lyeket mintha *gy óriás {ordítana el a lílilsó végüknél fogva. A többi is olyan volt, mint egy szép álom, ami valami csoda folytán va­lósággá váll. Igen, Hegedűs László két ké ig ödülf, kéj hétig pihent, két hétig körülötte minden csak arra szol­gált, hogy ö, a Ilppól termelőcsoport munkában kitűnt tagja, minél Jobban kipihenje magát, minél jobban szóra­kozzon. • Olya* voii, mini egy ’Som. Hegedűs Lárztó színházban ült. Bársonyszék­ben, felette száz csillár onid'fa fé­nyét. Aztán elsötéledcjt a néző ér s megkezdődött az előadás az ország legelső színészeivel: Hegedűs László­nak. A parkban az öreg fákról már hul­lottak a levelek, alattuk két paraszt ember sétál. Lépteik alatt megcsikor- dult a gondozott sétány kavicsa. He­gedűs László a vasszilvádi termelő­csoport kitünteteti tagjával sétálga­tó t. Ismerjék egymást már a SZÖV- OSZ országos kongresszusáról, mind­ketten küldöttek voltak. Halkan be­szélgettek, Hegedűs László inkább kérdezeti s a jóimé gicrmetl idősebb vasszilvádi csoportfag válaszolhatott. Ö már jobban tudja, 1045 óta van tcrmelőcsopor juh r- .'-get lanasz- talíak azóta. Máskor moziba mailek, majd hoz­zájuk jöttek ki a üdülőbe színészek, hogy szórakoztassák őket. Delelő ton­hal az olvasóban üldögélj, újságokat, könyveket olvasott, vagy bcszálgetct, >agy rádiót hallgatott. November 7- •n részt veti a Petőfi Akadémia for- ■adafmi emlékünnepén, mosolyogva la/lga/ia a percekig tartó tapsot, ami kitöri, mikor az ütmapoégre ö**xa- gyült tisztjelölteit megtudlak, hogy iidiilő dolgozó parasztok föfiek az ünnepségre. Valami végtelen boldogságot érzeft ekkor. Tisztelt ét tisztjelöltei, olyan emberek fial, irdnf 6, ünnepük öt. Hegedűs Lászlót, a volt zsellért, aki­nek annakidején azt Mond!,'a a Utt- ka-tányr disznó. S akkor eszébe Ju­tott, amit as m vén cseléd esoridofí naki azon • ködös őszt hajnalon ti­zennégy évvel ezelőtt: „Nem lest, «se- kőnk ss igazunk, se jobb dolgunk, míg ir lesz ebben az istenverte vi­lágban'". Kőrülőfte zúgoft a laps. Bk moor lyogoa, kicsit szégyenlősen dWak « a vasszilvádi termelőcsoport Üdül5pa­raszt ja anélkül, hogy az előzményekei tudja volna, megérezte, hogy ntire mondja Hegedűs László; „Hát mos'már nincsenek urak, vagy ha vannak, akkor mi vagyunk azok. S mostniár van igazunk is, meg jobb életünk is. Jobb, mint amilyet valaha is képzeltünk volna.“ Békés József. A® égés* orsrfgbtta hátaim*» h keeedÖBaed íoiyaak x eztán ni -mnstea- feSajJ&T&sok. Sóira nem Miatt már- tßbon bontakozik ki a* egyéni vorany, cs egyes etabmfik legjobb­jai mökO&el döngetik * kapukat és ara egyik, holnap másik szakmá­ban raSleínak hatalmai», nálunk soha nem láto-tt teljaefÖBfSayek. As építő­ipar taüa a bányászok törték szót a gátakat’ és holnap talán már egy másik csakBtá&sm olvassuk as ezer- azáxalSbot. A mexögazdíusigtiazi fo­lyik a mAyasiatAB, *x ország dol­gozó parasztsága keményem harcol a jövő évi nagyobb termésért. Közben hozzáfogtunk DSfGSZ ezervesete&nk rendbehozfieához, felülvizsgálattal erősítjük meg tsrrteKtező vefkezetoín - bei. JÜQndea fort, eáStodatcxsan fejlő­dik körülöttünk. hogy a fejlődésnek «Sübea h rohamot tompé já- bah, a mmnkáftsb, az építésnek db- bora ss csodálztoa Jscdttletében bizo­nyom fokig «Shaladtunk agy kezdő- ménytazém meneti, ami azonban meg­érdemli, hogy eokfcai nagyobb figyel­met fordítsunk rá. MI volt ez a kez­deményezi«! ? Nem kevesebb, mint aa, hogy ss baranyai JTékény dolgozó parasztsága ájahb vorsenytia hívta !d a hegyháti járta legjobb köziégét, Kökényest Eddig h versenyesiek már ezek a községek. Yeraernyeztek aussaJddejéa a begyűjtésben, verao- nyextek «ct£s a tarrkötcsGnjegyzée- bőö^ % staUA&i • tvsrseayie hidaltak m ißSyezäntiEsbao: bt S adatán1 mindkét község élmjtrt a* ösozea Teraenyekbea, most ver­senyt kezdtek m adófizetési kOielo- zettség étinél gyorsabb és minél pon- tosdbb teljesítésire. A verusay híre hamar túljutott a hegyháti járáson és hamarooaa követőre talált a kez­deményezés. Pár nap nndva min jelentkezett Jfajs bírája, Kins János. „Adófizetési versenyre hívom Bara­nya megye minden községének bírd- jái“ — írtai fcjíívásában, majd az eddigi vor3©nyt még egy újabb pont­tal bővítette ki, -Jjjgazddlt, verse­nyeznünk a törlesztési előleg befize­tésében is.“ Pár nhp teS csak el azóta, a hogy a vereernynek mázra milyen eredmé­nye van, azt mi sem bizonyltja job­ban, mint az, hogy & kihívó A'ékény községben’ eddig « dolgozó parasz­tok 67 százaiélsban eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek. TOJ ero lehet egy piUanwitlg sem kétséges e! öt tünk, hogy az események rugója a dolgozó paraszt­ságnak ax államhoz való viszonya megváltozása. A dolgozó parasztság viszony» tus államhoz a feterabadulta óta eltelt néhány év alatt döntően 6» gyöke­resen -megváltozót!. Ezt a viszonyt a múltban az állam részéről a fék­telen erőszak, a éren d őrt error és a végrehajtó jeüemezte fii » ! utálat, a gyűlölőt a dolgozó párái­tok róezérőL Aa urak állama el­nyomta, kiezlpolyosta éa terrorioABK a dolgozó parasztot, es pedig utálta; és gyűlölte az urak államát, de egy- szersmint félt la tőle, mert » cseocl- őrezurony, a végrehajtó is & külön­böző pofonok megtanították „tisz­telni“ azt a számára megfoghatatlan ralanní, amit úgynevesiefo állam. Akkor az urak elkendőztök e!®e az állam lényegét, úgy állították bel, mint valami mindnyájuk feletti há­taimat, amit úrnak-parasethak egy­aránt tiszíekiio kell. Elkendőzték art, hegy ** áBwn ők voltak: as arak, az állam akarata ss ő «tarátok volt ée hogy as Uhura iásstetote az arak tiszteletét jelentette. Nekünk nincs szükségünk orra, hogy ködös frázisokkal léptessük, ki <ts áBam. JA Magyar Népköztár­saság g munkások és « 'dolgosé po­rosatok éUamat“ — mondja afluA- máuyunk. Jfi léptert-nyomo* hirdet­jük, hogy igenis ax állass sí mi fok, a dolgozóké, ml vagyunk ebben ősi országban as „arak“, miéúk js, feaSS- lom, miénk a gyár, » föld, ss. fakbfS, a hadsereg. A dolgosé párasuk abbéd la ür- zi, hogy övé a« £lhKst,SKrt as úgy jár cl ntmdonbea, ahogy as neki kedvező. Ax áStarn as 6 érde­keit védő, as ő boldogulását segfti elő, akkor, amikor segít neki a ter­mei &?ben, akkor, agaikor tenne! őcaor portok támogaktaávul, ezCrtí&smc txSsátí fejkrastéeével anyagi jóiétüd biztosítja, akkor; amikar CM ktb ngnBBM t3nQft3U3%) lUSHÄÄP mekeíből orvos, mérnök vagy nxtiazt less. A vókényi dolgozó paraaeteK Itt az ország számos dolgozó paraíaljx led Ismerte már megváltozott vtese- nyát as állataihoz. R eMzonyosodott ez a begyűjtésnél, melyben a dolgo­zó parasztok egymásra! vemenyuzvS adtak gabonát saját államuknak » amelyben a legjobbakat éppen ma jutalmazza meg es Siam értékes ajándékokkal. Do bebizonyosodott ®z a tervkölcsönjegyzésnél is, amikor ngyancsak szívós era, ugyaactak lö­kés« veTBcnyerv® nátak kőleaOtt sí dolgozó pwactíok ánamukaak, hogy a „renden* kamaton é* ayereségaa felül bekötő utakkal, traktorokká! Ss szárrstalan: fel nem .sorolható ee&&* séggol megtetszve kapják vásárt pénzüket. A dolgozó pmastafig vtensya megváltozott aa államhoz, ft) ta Ä vütozáa szebbna-pzefcb eredmhíyft- k«t kos nap, mint nap, rugójává vá­lik a fejlődésnek, hatalmas mérték« ben előrevisx bon attakot a tsocitv lizmos építésében s hozzásegít btíör nCnket, hogy a dolgozó parasztság számára Is lerakjuk a boldog, kul­túrált emberi élet alapjait — Eli a megszokás híve vagyok — szokta volt mon­dogatni Cikória Vendel üze­münk munkása. Ez a Vendel munkájától eltekintve derék gyerek volt. Senki nálánál gyom sabban nem tudott malmoz­ni az ujjóval és miközben mereven ránézett a: emberre még a fiilét is mozgatta. Amikor még a Stumpli úré volt a gyár. nagyon szeret­tük a Cikória Vendelt. Ott állt a gépe előtt és malmózötl az ujjúval, párat­lan napokon a fülét is moz­gatta és mi harsányan ne­veltünk rajta. Cikória Vendel egyéni tra­gédiája az édlamnsíiási-’t kezdődött. Azóta fokról-jok- ra megutédhik. Eleinte még néha nevel­tünk. ha munka közben pro­dukálta magát, de aztán Si­mon elvtárs rászáll, megma­gyarázta neki, hogy nem ép­pen. mellékes változás állott lu- a gyár tulajdonjoga te­kintetében. Ázóla Cikória Vendel leállította a 'malmát és a fiilei mozgását is le­zártnak tekintette. Na de itt hin még a java. Cikória Ven­del ragaszkodni kezdett a megszokotthoz. Mi már régesrig brigád­ban dolgozunk, megerősö­dött az egyéni verseny is, ""eljcsen észszerüsilettük a megmunkálási folyamatot is, Vem jár már a munkadarab körbe-körbe az üzemben, ha­nem nyílegyenes az útja. Szovjet mintára beosztot­tuk az időnket és a mozdn- 'afainkat is. Nőtt a termelés, 'lőtt a termelékenységünk, :zökkent a selejl: Azelőtt lyesmi nem volt. Cikória Vendel pedig ragaszkodott i régihez. — Ha eddig jó volt, jó esz ezután is — jelentene ;t, valahányszor noszogqi- i:k, hogy tartson velünk, ic maradjon le. Vendelünk amikor kész olt egy-cgy munkádarabbaf égigbakiatolt a nagy mähe, yen és átadta a fényezők- iek. Aztán visszajött. Össze. :rn 132 lépést pazarolt erre i: álra. Ilyenkor nem ho­zott a raktárból anyagot, vert még volt neki. Azért : iiliin ment mégegyszer, •suknem a fényezőkig, hu már végleg elfogyott az anyaga. Még a mankaverseng íer­delekor külön toltak a gé­pét a többitől, oda a bejá­rathoz. Mi már erőkímélésből va­lamennyien magas vasszéke­ken ülve dolgozunk, de ő még mindig a gépe fölé gör­nyedt. „Ha eddig jó volt“ mondta valahányszor. Ahogy nőit a teljesítmé­nyünk. ágy növekedett a heti bérünk is. Csak Cikória Vendel vitt haza keveset, fű­zzen a teljesítménye 70 szá­zalék körül mozgott. Ekkor kezdődött Cikória Vendel szemináriuma, mc- yct u felesége vezetett. A: ebédet az asszony a egkisebb Cikóriával, a Lel­ássál szokta küldeni. Ked- Icn kezdődött. A Lajos bab- ' Szeleket hozott. Vendel megette és aránylag békcs- légben töltötte a délutánt. Szerdán a Lajos megint babfőzeléket hozott. „Ma is bab’'. Mondta Vendel és dél- tté.n már nyugtalanul dolga, zott. Csütörtökön is bab volt. • Mi történt az anyáiddal, hogy mMammp kabát títktt, — kérdez}* m fidt — A mama art üsetxtíCf fai eddig jó volt, ezután t* ’fő lesz. Így ment ez a hét végéig. Ekkor lépett oda Cikória Vendel a brigádvezetőhöz, Fúrj Jancsihoz. — Szeretnék én is brigád­ban dolgozni — mondta. — Mi az, már nem jó ágy, ahogy eddig voltl — kér­dezte Jancsi, de azért befo­gadtuk és a gépét is vissza­húztuk a sorba. Most már csak Cikória Vendel műit heti étlapját mondom el. Húsleves és pör­költ galuskával, ez volt hét- 7/íi. Kedden táróslészta volt öpörtijüvel, szerdán gomba- 'eves, sült hás és kelká­poszta, csütörtökön zsírban iáit krumpli és kirániott- f,i ís, valamint almásrétcs, pénteken finom gulyásleves volt szombaton meg jókor igyekezett haza, ebédelni. Fujás után gyors léptek­kel ment a kapu falé és mi valamennyien jólesően ne- iettünk rajta, mert menet­közben mozgatta a fáiét. (szántó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents