Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-06 / 232. szám
1948 OKTOBER 0 N m P 1 O KÉT GYŰLÉS CSARNOTAN. amelyből mások számára is van levonni való tanulság Mikor mix minden eicsendcsedeí: a faluban és az utolsó liter tojo is a csarnoki sziirpKbe engedte az egyik kislány, egyre .óbb kiskapu fordult sarkában és a kocsma termébm egy re lobban öreget ék a cigar©: a iüs-- jót és beszélgettek az asszonyok is. A lámpa gyér fénye világító ta meg fi munkáiban edzeí arcokat és érdek, lodés, figyelőm ükröződőtt a szemekből, amikor a régi kedves ismerős, Maróczky Lajos eiv'.árs, budapesti vas munkás szó-.oli a jeienJevő.<höz. Még a piájusi válasz ásokbó' ered a szoros baráti kapcsolat, amikor Maróczky elv- "áré jó népnevelő munká'játval elősegítette, hogy Gsarnóa község Baranya pi egyében első volt n szdvazás befejezésben Most is a májusi választásokról beszéltek, aztán a '.tvkölcsönre fordul' a szó hiszen ismét új győzelem Ígér kezik, a község becsületére. Most is e'sőnek kell tenni ők. Az arcok tüzelitek, a lelkesedő sza. vak egymásu'án liangzo.tak e! a szegény-, a középparaeztak, a falusi dolgozók soraiból. Sípos Is váti is mind. ti maian felszólalt, elragadta újból a nagy feladat iránti lelkesedés, tnint májusban. Napszámból él és valameny- nyi szegényparaszt nevében mondta Mi ne udftánik, mit jelent a erv- kScsőn? Mindent! Az életet. A dől gőzök boldog hazát iái. Amire szavaz, tünk májusban, azt segítjük mos' megvalósuláshoz a kölcsön jegyzéssé'- Pu akkor este a faluban , nemcsak ££ Z7- egy gyűlés volt. Ezt akkor ud iák meg 3 dolgozó párasá é*, amikor Kive bizakodással a siker iráni, kilép lek a gyüésteremböl ér, szembe a- lállák magukat egy 10—15 főből álló csoporttal, amelynek tagjai szia ón gyűlést tarló iatk. Non volt ez különösebb újság a csarnótaj dolgozóknak Nem az első eset, hogy külön gyűlés tartanak a kuláíkok és család agja-ik. Tudják a csaxnótai dolgozó parasztok hogy Váráéi Dániel 34 holdas kulák. a Bér ók Sándor 41 hoidjátnak hasznával a zsebében és a falu „k- gvura“ Kovács Imre, aki 62 holdas kulák lé. tere 300 forintot ..áídozoi “ a terv- k ölesön jegyzésre, vezérkara a falu reakciósainak. De ismerősök a öbbi éjszakai gyűlésezők is. — Az uszály- vivők a kukák ok kengyel-futói, a szócsövek, akik mindig azt tartják jónak, amit a negyven és hatvan hold szeretne, akiknek szava mindig a kulák szava is ©gyúrta!. Most is ők beszélek, amikor a szegényparasztok gyű. iéscnek rész vevői odaér ek hozzájuk. — Na ... Kibeszélték magukat? — Aztán lesz-e eredménye — szólalt meg Domosziai István a kulákgyűlés egyik résztvevője. — Nem feleltek rá a kérdezettek, csak megvetéssel elfordultak tőlük. — Ne jegyezzetek többet, csak 50 forintot, — folytatta az uszítási Domosziai — mert Garéban is rjiindenki csak .annyit jegyzett, aztán mégsem abajgatiák őket többé ... Turonyban is kevesebbet írtak, mint Csamótán, csak minket akarnak megnyomorgatni ... így szonokol! az utca közepén Domosziai és mindenki tudta, hogy amit mond. az a kutak szava elsőtő! az utolsóig. A kuiákok óvatosak voltak, nem szólLak semmit, sőt csendességre intették Dotnoszlail, hogy így, meg úgy, nem kell .beszélni, adták az ártatlant. A dolgozó parasztok is lehurrogták a kulikbérenc Domoszlait, do a kulák- gyülés óta tervszerűen mérgezik a falu hangulatát Domoszlai méltó társai, ak»k úgy szivároglak be a faluba és még most is azzal büszkélkednek, hogy apjuk Horthy-vitéz volt. A kulák befolyás sajnos érezteti hatását. Az éjszakai kulák gyűlés határozata, hogy le keli beszélni a dolgozó parasztokat a nagyobb összegek jegyzéséről, érvényesült, mert a jegyzés lendülete alábbhagyott Maróczky elvtárs is csak egy estét töltött régi ismerőseivel és mivel nincs pártszervezet, nem volt jól kimunkált népnevelői tevékenység, a kulák aknamunka érezteti hálását. Nem tudatosították a csarnótaiakban eléggé, hogy a tervkö csönből kapnak majd ők is villanyt, kutakat, új községházát, könyvtárt, mezőgazdasági gépeket. Májusban a választás jobban sikerült Csamótáu, mint most a kölcsönjegyzés. Nem vet ez jó fényt a csamótai dolgozó parasztokra, akik bár ismerik, hogy ki áll velük szemben a faluban, nem verték vissza az alattomos kuláktáma- dást. A csarnótaiaknak sürgősen 1© keli vonni a tanulságot és fordulatot kel vonni a jegyzés sikere érdekében. Meri nem száradhat rajtuk megyebzerte £ szégyenbélyeg, hogy náluk még mindig az történik, amit a kulák akar Pravítz Lajos. Sawvjei álSamkolejönök az ©féves tervekért A Szovjetunióban a népgazdaság újjáépítésének éa fejlesztésének céljait szolgáló államkölcsön összege legutóbb 20 milliárd rubel volt A kötvények címlete 25—500 rul>elig terjedt. A kölcsönre befolyó összegeket nyeremények formájában visszatérítik. A nyeremények húzása évente kétszer történik, összege a kötvények névértékének 2—50-szereséig terjed, beleértve a kötvény névértékét is. A kölcsön egész tartama alatt * kötvé nyék cgyharmadát sorsolják kJ ilyenformán, a többit névértéken váltják be. A dolgozók — munkások, tisztv! seJők, egyéb alkalmazottak — a kötvények értékét fizetésűikből, tiz- havi részletben fizethetik meg. Természetesen a Szovjetunióban az állam kölcsönből befolyó összeg nem jelent rendkívüli forrást az államháztartás költségeinek fedezésére. A szovjet állam költségvetése nem ismer hiányt, a bevételek állandóan meghaladják a kiadásokat Ez a tény egymagában meghatározz« a szovjet kölcsönöknek a kapitalista államokban nyújtott köl- csönöktöl eltérő jellegét. A Szovjetunióban a kölcsönökből befolyó összegeket a termelés céljaira fordítják. A kölcsönök tehát a tőke képződés új forrásai. Az első ötéves lew (1928—1932) idején a kölcsönök, bői 5.9 milliárd rubel, a második ötéves terv (1933—1937) alatt 19 milliárd, a harmadik ötéves terv háború- előtti három és féléve alatt (1935— 1911) 24. 9 milliárd rubel folyt be. Az első ötéves terv kezdete előtt — 1927-ben — kibocsátott, a Szovjetunió iparosítását célzó első kölcsönt kb. 6 millió ember, a második ötéves terv végén — 1937-ben — kibocsátót! kölcsönt, már több mint 50 millió ember jegyezte. A rákövetkező években « kölcsön jegyzés folytonosan emelkedett és a háborúelötti időben már úgyszólván a Szovjetunió egész lakosságára kiterjedt. A szovjet tömegkőlcsőnók a népgazdaság fejlesztésére irányuló sztálini tervek veleiárói A kólr-íónőket íi \ gépház rtörfít TasUampák állnak ki a földből, négyszögökre összerakva, melleite már vas, deszka, beton között egy új épület csontváza. Továbbfejlődik az erőmű. Az üzemiek néli3, ha nincs is arra dolguk, ebédszünetben, vagy reggel, ha előbb jönnek, elmennek^ az új építkezés felé. Szemük jóleső büszkeséggel szalad végig a munkán, körüljárják, nézegetik. Tudják: az övöt, mint minden erőmű, minden gyár, minden gép ebben az országban. S az új épület mellett felnéznek a csupa üveg-ablak falra, amely mögött az új transzformátor zümmögve jár. Igen, innen kívülről zümmögés. fre ha megállsz a fekete fényes- testű gép mellett, füled alig tűri a zúgását.- Benyitunk a kapcsolóterembe. Olyan tiszta, mintha kórház lenne. A fényes cementkövéken egy szemernyi port se látni, ragyogó, tiszta minden. Csupa titok, csodálatos mérőkészülékek, piros, sárga fényű jelzők. Sliró Károly elvi Ars művezető is kicsit úgy jár itt, mint az örvösek. Halkan, biztosan; úgy, mintaki minden részét, minden porcát ismeri a gépeknek. A hároméves tervről beszélgetünk. Az erőmű több mint négy és fél műkő forintot kapott. Bíró elvtárs büszkén sorolja fel új szerzeményeiket. A? új gépegységekkel biztosítani tudjuk a zavaVtalan áramszolgáltatást fogyasztóinknak. — Ahogy a fogyasztót mondja, a hangja nem üzleties. A hangjában benne van, bogy a fogyasztók, ma sok-sokezer munkás és paraszt; kis otthonok, ahol felragyogott a villanyfény, otthonok, ahol ma rádió szól, utcák, aból azelőtt mindent sötétség Xo- gott marokra és ma fényben- úsznak. ha leszáll az est. Aztán beszél az új póri házról, njajd újra visszajövünk a génekhez, a két úi kazánhoz, a szabadtéri transzformátor- hoz. ^ Az új kazánok Müller Imre ftiég emlékszik a régiekre. Hátában gyárak, nagyüzemek, mezőgazdasági váEiaJatok létesítésére, a közlekedés és a népgazdaság más ágazatainak fej, lesztésére fordítják, A kölcsönök elősegítik a kuHúra felvirágzását, a nép jólétének növekedéséi. Ezért olyan népszerűek az egész lakosság körében. Aj Allamkölcsönök visszatérített nyereményei jelentékeny jövedelmet biztosítanak sokmiüió embernek a kölcsön jegyzők közül. így « második világháborúig a nyeremények kisorsolása útján több min 7.5 milliárd rubelt osztottak ki * kölcsön jegyzők között Említettük már, hogy • második világháborúig terjedő békés imáik* tizenhárom és fél éve alatt úgyszólván a Szovjetunió egész lakossága belépett a kölcsönjegyz&k közé és a jegyzések alapján mintegy 50 mi Tírd rubel folyt be. A Nagy Honvédő Háború alatt kibocsátott , hadi kölcsönt már a kibocsátást követő néhány napon belül túljegyezték, A háborúidén! új kölcsönt, amelynek „A Szovjetunió népgazdaságának újjáépítésére és fejlesztésére irányuló államkölcsön“ nevet adták, már az első két napban túljegyezték. M ivel a jegyrés tovább folyt, a túlfizetés fokozottabb arányú volt, mint az előző években. Az említett államkölcsön jegyzésénél új erővel mutatkozott meg a szovjet nép hazaszeretetének mélysége és őszinte- tége. A szovjet társadalom minden dolgozója tudatában van annak, hogy minden rubel, amelyet a népgazdaság újjáépítésére és továbbfejlesztésére. *r ötéves terv !dő előtti teljesítésére az államnak kölcsönöz, tízszeresen visx- szatérül nemcsak az esetleges nyeremények formájában. hanem a szocialista építés nyomán fakadó jólét emelkedése révén is. A Szovjetuniónak nincs egyetlen polgára sem, aki ne tudná, hogy a szocialista átkunkéi, csőn az emberi haladás, r tartós béke, a magasabb kultúra nemes céljait szolgálja. A szovjet államkölcsön nagy sikere kifejezi a szovjet nép feltétlen bizalmát a szovjet kormány és annak bölcs vezetője, Sztálin iránt. néha még álmában, de ébren is érzi az izzó forróságot és azt az álmos fáradtságot, amit a kazán mellett — állandóan' lapátolni kellett a szenet — eltöltött nyolc óra után érzett De a kezérff! már elmúltait az akkori hólyagok, nincs rajta fájó keménység. Csoda-e, ha büszkén, ragyogó szemmel néz a két új kazánra, a zöld műszertáblára, ahol ma már egyetlen mozdulattal irányítja a kazán fűtését A korszerű gép segített az embernek, kivette a baromi igából. Könnyűvé tette a munkáját és boldogabbá az embert — Kevesebb munkával sokkal többet tudunk kihozni a kazánokból — nem kell kínlódni, s az eredmény sokkal több. Öröm itt lenni — mondja Müller elvíára. — Vidám zöld sapka ül a feje búbján. Gyors léptekkel siet a 2. kazánhoz. Felszabadult öröm van lépteiben. — Ezért jegyeztük olyan bizalommal az ötéves tervkölcsönt és ezért igyekszünk azon, hogy mihamarabb befejezzük a hároméveset Tartozunk vele... El lehet mondani ez egyszer, hogy ez szép tartozás — mosolyog Müller elvtárs. Barna .János űzemlakatos az új esztergapadokról beszél, új szerszámokról, amivel könnyebb, jobb lett a munka. — Ezek talán kicsiségeknek látszanak a nagy gépek mellett, de tudjuk, hogy a gépben a legkisebb csavarra’ is szükség van, hogy ha akár egy egész kicsi kerék hiányzik, már megáll a szerkezet A lendülethez, az eredményekhez kell az én esztergapadom is... — mondja Barna elvtárs, s mintha simogatni akarná, úgy támaszkodik az olajos padra. Igaza van Barna János elvtársnak. A komlói erőmű dolgozói érzik, mit adott nékik a hároméves terv, és bíznak, amire a Tervkölcsönneí újra szavaztak: az Ötéves Tervben. L. M. HOL SS MIÉRT KÉSIK a Mechanikai Hordógyár normája A pécsi* Mechanikát Hordógyárban 30 munkás dolgozik. Non boros, vagy söröshordókat, hanem ipari célra szol. gá'.ó vékonyabb dongó jú hordóka' gyártanak. Legnagyobb ‘.élei ezek kö ziil a vajashordó. Gépi erővel szab iák k' a dongákat és fenekeket, azért kap. ta a „Mechanikát Hordógyá-r" neve;. Egyelőre az udvaron ballagunk a szigorú ekin elű szemüveges művezető vei. aki ügyi ál szik az álllandó fűrész, harsogás és hordókortgás zajában le szokott a beszédről, mert nem igei akar szólni. — Mondja csak, milyen itt a norma? — Nehéz az; kiszámolni, nemigen tudhatja az ember. Van aki többe ua dolgozni, van aki kevesebbet. A dolog egyre furcsább 'esz. Mi. íven norma az, amiből r.em 'ehet kiszámolni a telked‘.ménví? Talán majd elmondják azok, akiknek ez az ügy a „zsebükbe vág“, azaz a munkások, akik aszerint kapják a bérüké , hogv mennyivel eljesi'.ik túl a normál. — Közben kiderül, hogy a főbizauni sem tud többe! a normákról. — Úgy tudom, vannak a vajashordó. gyártásnál, akik túheijesfük a normá jtika' — mondja végül — oi van ép. pen Fuchs András kádár. 0 is últet- jesít. — Hogy én túlteljesítem a normá-? — kérdezi csodálkozva Fuchs elvtárs. Csak szeretném úMeijósként. Azaz tű' is teljesíteném, ez biztos, mert tudom a szakmámat, csakhogy nálunk nincs norma. Órabérben dolgozunk. — Elv,árs a szakszervezettől vart? — lép oda Frojda János elv ára is. — Hát akkor csak sürgesse meg már ' a normánkat meri már több, mint egy hónapja várunk rá. Így derült ki végre, hogy az a norma. amit „nem lehet kiszámolni", nincs is. Augusztusban hívtak ide egy „tudományos normamérőt”, az három hétig mászkált az üzemben, stopperórával a kezében, míg végül kijelentette, hogy most már rövidesen meglesz a norma. Közben kicsit lassabban hasítja végig a kukorica héját és elgondolkodva néz maga elé. Az esti homány- han az istálló körvonalai csak halványan rajzolódnál, ki előtte. Idehallatszlk néha a lovak kapálása és ha mindnyájan csendben vannak, azt is meghallják, amint a tehenek jólakott an kérőd z nek. Isfókovics Jánost valam végtelenül jóleső nyugalom önti el. Benne van ebben az hogy most nem bántja senk-' a nemzetiségéért, benne var az is. hogy a lovak kaparnak, tehenek kérődének az istállójában, hogy most nem kell félnie a végrehajtótól. /I béke, a biztonság érzése járja át. Szeretné, ha el tud na mondani a többieknek is azt, amit érez és Tarágyia Viki As első pillanatban nem is érti, hogy mire mond in az apósa: — Un nem kölcsönbe, hanem örökbe adnám, akkor se lehetne ezt megfizetni háromszáz forinttal. — Két nap elég lett volna a normaméréshez — mondja Fuchs elvtárs — nem olyan komplikált a mi munkánk. — Ha -megjönne, egészen más lenne itt a helyzet — vélekedik Frojda elviárs — Ismerjük a Magasépítési NV munkáját, dolgozik ott néhány ismerősöm is. Ott most komolyan nekiláttak és kétszeresen, van aki még jobban tűi teljesíti a normát. Persze úgy -fe keresnek. Egy üveges ismerősöm a Magasépítésiné' heti 300 forintot ts megkeres, ha igyekszik. De mi, akárhogy igyekszünk, csak az órabért kapjuk. Mi is jegyeztünk, pedig tervköl- csönt, versenyeztünk ts és most szerelnénk a termelésben tovább versenyezni, de ha az embernek nincs normája, r.em tudja, hogy mivel versenyezzen, mit teljesítsen túl és ha a bér sem vá'tozik a teljesítménnyel, akkor bizony nem megy a dolog. Tökéletesen igaza van Fuchs es Froj- da e'vtártaknak. A válla'atvezctő elv- társnak pedig az a kötelessége, hogy a 'eg'ür'nő-obber nézzen u'áha. hol késik az a norma ame’yen három drágán megfize'etf héten át dolgozott a „tudományos időmérő’’. „HA NEM KÖLCSÖNBE ADNÁM AKKOR SEM LENNE ÁLDOZAT” 'dal, a kezek gyorsabban lozognak, mint az ajkuk. Az asszonyok kezdik. TóigVia Miklósnr beszélget az nyjáoal. Miklós jött kérdezni ozzám, hogy nem gokat- im-c a iOO forintot. Hisz t is tudod — mondta — ogy más most az életünk, vnt azelőtt volt. Te is tu- od, hogy jobban van mintái és nekünk is jobban jut i indenre. v — És, mit mondtál neki? — .1:1. hogy jegyezzük le. Tarágyia Miklósáé keze őzben serényen jár, de a übbiek se töltik hiába az löt. F.gyre fogy alattuk n osztatlan kukorica, aminek zélén ülnek és szaporodnak r szép egészséges, foszlott oSrt/,1. n másik halomban, léha-néha cl is düdo'gatpnk ay-egy nótát is bánatos tssú szláv dallamok váltógátiul; egymást friss póttagé táncnótákkal. Tarágyia Miklós az apósé mellett ül. Ők nem igen dalolnak, ebben ts.. inkább c: asszonyok járnak elöl. — Hjry gondoltam, nekem is hozzá keli járulnom — mondja csendes, elgondolkodó hangon Istókoolcs János a nejének. Mi épp úgy részesülünk mindenbői, mini a többiek. Senki se mondja, ez délszláv, ez nem délszláv. Akkor pedig nekünk is kötél esség ülik megtenni a magunkét. Ezért jegyeztem, — Kolikó — mennyit “ kérdi Tarágyia Miklós .— Háromszázat — vála. szol az apósa. A kukoricára néz, — majd adok el belőle — gondolja, hannosan azon- /-in esni; ennidt tesz hozzál: — Ha minden iái megy —tg meg l> pótlóm valamivel. A falu felett halvány por- réteg lebeg. Fél nyolc van. már erősen szürkül és az ingre a mellényt is fel kell venni, mert különben grö- sen álszúr a hüvösödő levegő. Különösen, ha üt az ember. Igaz, hogy a frissen ^ bántott kukorica héja kel- ( lemesen melenget, de az ember háta mégis csak fázik. Isiókovtcs János kökéngi ^ dolgozóparaszl is összegem- hol ja magán a mellényt, midőn leül a többiek mellé fosztani. Azok már előbb megkezdték, de ő nem rég fordult utolsót a kukoricául és előbb el kellett látnia l svakat. Na, meg ncki is >■ ellett valamit enni. Aztán megcstkordul a kisajtó. Hóbar vecser — kö- j:'>nt be a lánya a férjével, 'nrágyla Miklóssal. ~ Izvoltc — tessék — mutat helyet nekik tréfás udvar, assöogai „ „agy rakás tosztailnn kukoricán Istókn- ”"■* JArms Teriinek ük is mteg a lefnsztott kukorica , héja. a beszélgetés csendesen I * «/ I V eTkesen, örömmel jegyezték a kölcsönt. A fehér Igazolási lapot &é úgy vették kezükbe, mintha kitüntetést kaptak volna. Pedig Bk adtak. ■ — No igen most... — mondják komolyan — de mit kapunk majd érte... és mennyit adott már nekü nk a hároméves terv...” A komlói erőmű dolgozóinak nem kell sokat beszélni arról, hogy a hároméves terv valóság lelt, hegy mindent, amit ígért a Párt, a népi demokrácia meg is valósította. A komlói villamos erőmű talán a leghamarabb és legjobban megtanulta, hogy a kommunisták szavára úgy lehet építeni, mint a kősziklára. A kom1 ói erőmű dolgozói elölt ott a bizonyság: Négyes fél millió forintértékben kaptak új gépeket a hároméves tervben
