Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-26 / 249. szám

1940 OKTÓBER 26 5 N M P h O Hartlieb elvlársék bátran nekivágtak az újnak és megalakították a sztáhánovista épftőbrigádet Néhány hét előtt mély árok volt még itt. Ma a második emelei felé kúsznak a tégflasorok. Pécset', a Me­gyeri úton épülő egyék bérház nyugat: falán sztáhánovista brigád dolgozik, terűről csak'‘annyit lebe.: iá ni, hogy egy fehér, meg egy sötétkék puli »ve­res ember, négy függőlegesen átló léc közölt tempósan tesz-vesz. Aáunkájuk nyomán újabb és újabb '.égiasorok sorakoznak egymásra. Délelőtt tizen­egyet mutat az óra, de már 8—9 köb­méter tégla van a falban. Az ablak fél magasságában dolgoz­nak már, éppen azon a helyen, ahol háromfelé ágazilí a fal, de nem úgy, egyszerűen, mint a ..T“ be ű, hanem ott ahof a három sz®. összeérne kiugró sarok.van, méghozzá legömbölyített étlel. Itt faragni keli, illeszt get ni, méregetni. Szűk a heiy is, nem férne el egymásmellet: a brigád mindhárom tagja. így c&ak Hartlieb Sándor és Szalai Sándor eivtárrak rak­ják a falat, összedo’goznak, Hartlieb eJvtárs inkább a faragott sarko' képe ti az egyik elágazással, Szalai elvtárs pedig a fai másik két szárát. — Lesz körülbelül 450 százalék — mondja magpbiz.oean Sza'ai elvtárs. Már ami a pitiér: Illeti. Mert a napi teljesítmény eddig legkevesebb 12 köbméter volt, ami 600 és egynéhány százaléknak felel meg. Rendes körül mények között a teljesítmény 13—16 köbméter közölt mozog. A nonna 2.2 köbméter. — Nem rossz kőműves az, — ma­gyarázza Hartleib elvtárs — aki a régi módszerrel is túlteljesíti a normát. Csak a mód­szerben van a hiba.. Azzal nem lehet ilyen teljesítményt elérni. — Már csak azért sem — teszi hoz­zá Szalai elvtárs —, mert a régi mód­szer 6ztn'e csábította az embert, hogy i l-ott lecs'pjen egy-egy percet a pi­henésre. Az a. piszmogás a szerszá­mokkal, a vizaz mezővel, a függővel, léccel, kanállal, mind elvett egy cso­mó idői abból amit a munkás való­ban az ípí'/sré fordíthatott. Az épíőmunkások, akik ott dolgoz, nak körülöttünk, nézik, látják Hart- Jiebék teljesítményét, mégis csak las­sacskán, hosszú gondolkodátsok után akad egy-egy követőjük. — Mert a hagyományokhoz ragasz­kodnak — mondja Szalai elvlárs. Es közben, míg beszélgetünk, már három sorral lelt magasabb a pillér. Azután hozzáteszi: — Azért, mert úgy tanulták inas­korukban és idáig úgy tudták, hogy csak az a jó. Meg aztán kényelmesebb. A szíáhánovisták módszere frisseséget kíván, hogy úgy mondjam, é'énkebb mozgást. Pedig nem is fárasztó. Ez alatt az öt nap alatt Hartlieb Sándor, aki a tömör falazásnál a tcg- laadogatást végzi, fejenként vagy 350 foriniot keresitek. Annyit, amennyit a régi módszerrel dolgozók ugyanennyi fáradsággal fél hónap alatt kereshet­nek. — Az átlagos teljesítményünkkel — számolgat Szalai elvtárs, miközben szinte nyomatékül minden szavára, egy-egy téglát nyom a habarcsba — a 6—700 százalékos átlagunkkal fe­jenként körülbelül 70 forint jut. Aki viszont a régi módszerrel do'gozik, az jó, ha egy napra 22 forintot keres. Magunk is alig akartuk hinni az ele­jén, hogy ennyit lehet keresni. Régebben őszintén szólva mosolyog­tunk azon, hogy a Szovjetunióban a sztáhánovista munkás félretett pénzé­ből készpénzért autót, meg hatalmas, modern rádiót vásárol magának. Most már nem kell nekünk bizonygatni, hogy tényleg így van ez. De nemcsak a kereset teszi. Az cpí- éőmunkások közül mindenki, aki is­meri Hartilicbékat, tiszteli is őket. Bá tor emberek, akik nekivágtak az újnak. Es különösen azért néznek most fel rájuk, mert vállalkozásuk sikerrel járt. A fal, amelyet ők építenek, hat­szor olyan gyorsan nő, mint más kő­műves keze alatt. De mindenkinek sri- vesen elmagyarázzák, ha kérdezik az új módszer fogásait. Egyszóval min­den ok megvan arra, hogy tiszteljék és megbecsüljék őket Nem szerencse és nem véletlen, hogy Hartlieb elv­társ kis csoportja mindennap eléri 600 százalékot. Biztosabb alapra épí­tenek ők a szerencsénél: a szovjet szíáhánovisták példájára. Ezt a példát követték akkor, amikor megalakították a sztahanovista brigádot. A kultúrterem, különösen ünnepé­lyes díszben várta.ma este a fiúkat, lányokat, akik szer el őr uh éjükben, olajos kézzel ülnek most a „maxim“- lámpa fényénél és nehézkes kézzel töltik ki sorban az előttük fekvő nyomtatványt. Elolvassák többször s, „Tagjelölt felvételi kérelem“. Az­után akkurátusán, gondosan elka- nyaritva a betűk . szárát, beírják adataikat. Nyolcán vannak, öltik zombat este a páprádi gépállomás üzemi pártszervezetében felvételre jelentkeztek. Köztük van Mátics Jó­zsef elvtárs is, aki az ócsárdi Rá­kóczi“ termelőszövetkezeti csoport tagja és most, mint a gépállomás egyik traktorvezetőjét, itt érte am a megtiszteltetés, az az öröm, hogy ts dolgozók vezető csillaga, a munkás- osztály élcsapata, a Párt tagjai közé fogadta. Együtt örült a többi hét­tel. A tagság határozott és mind a nyolcán, mint tagjelöltek szorították meg a titkár elvtárs kezét. Mátics AKIK ISKOLAPADDAL CSERÉLTÉK F.EL A MUNKAPADOT A gimnázium egyik földszinti tan- j — Sebészorvos szeretnék 'enni termének ajtaján pirossal írt cé- I mondja egyszerűen . Pedig az ü»em- duia: ,,Szakérettségi tanfolyam., mér- I ben is sztrettem dolgozni. Amikor ez uöki osztály.” Bent az osztályban négyes sorok­ban ülnek a hallgatók. Javarésze jfjúmunkás, de akad köztük olyan is, akinek otthon felesége és gyer­mekei vannak. Bakos József Heves megyéből, Szűcs községből jött ide Pécsre, hogy tizenkét hónap kemény, ki­tartó, szorgalmas munkájának gyü­mölcsét, a szakérettségi bizonyít­ványt, jövő ősszel kezébe vegye. Amint ott ül I a második pad- ______________sorban és múlt­járól, meg az előtte álló nagy és s*ép feladatokról beszél, szemében határozottság és a tanulás után ér- zett szomjúság fénye csillog. Milyen nagy dolog is ez! Tanulni, végre £ állás nélkül, ahogy mindig szere­tett volna. Mert kiskorától élt ben­ne a vágy, a könyvek szeretete, a hetük iránt érzett vonzalom. Az uradalmakban, a szarvaskői hőbányában és a gőzmalomban vég­ett napszámosmunka után negy­venkettőben az egercsehi szén­bányába került. Bányász lett. Ké­sőbb behívták, fogságba esett. Ami­ket hazatért a felszabadulás után nem találta otthonát. Sok-sok ne­hézséggel kellett #ncgküzdenie. De éltté most már szabadon bontako­zott ki. — Mire bányamérnök leszek, ad­uig már a fiam is iskolába jár! Ti LPnegy hónapos volt, hogy otthon hagytam Borsódban a feleségemmel " mondja. — Bizony nagy segítséget nyújt Ppkiink a tanulásban az állam. Nem ,s. tudtam volna szebbet elképzelni mint ezt,, ami most velem történt Teljes ellátást kapunk valamennyien '"gyen tanulhatunk és még tanszo Pr'ket, i? kapunk. amely°t, szintén lo tant:’ássál megfizetnünk. L Hamarosan 1 — folytatja mosolyogva. — Nemsokára ■'"Miietek haza. is segítséget. Kissé clgondolkozik. — Többen elmentek közülünk vi«sz:5. Megtorpantak- a nehézségok- Jól. azt hitték, hogy érett gyümölcs­ként hull majd ölükbe az érettségi pzonyítvánv. De a hallgatók java­öntudatos, örül annak, hogy ■’nulhat! '"'s hogy nemcsak saját maga után "h arra számtalan bizonyítékot la- 'halunk. év augusztusában élmunkás lettem, már hat szövőgépen dolgoztam. Saj­náltam otthagyni a gépeimet, meg az elvtársakat. De orvosként is éppolyan sz.ívesen dolgozom majd. Az üzemben a gépeket kezeltem, ha orvos leszek, a munkásokat fogom gyógyítani. — Szüleim Zagyvaréikáson laknak — folytatja mosolyogva —. Amikor meg­írtam nekik hogy továbbtanulok és ne haragudjanak rám, hogy most nem keresek, nem tudom őket anyagilag támogatni, azt írták vissza: „Sose félj édes fiunk, te csak tanulj nyugodtan. Megélünk mi annak a főidnek a ho rámából, amelyet a népi demokráciá­tól kaptunk!“ — A tanulmányi versenyről beszél ezután. Elmondja, hogy levélen ke resztül tanulbányi versenyre hívták ki egymást azokkal a munkatársakkal akikkel az üzemben együtt dolgozott és akik most szintén szakérettségiz tanfolyamon vannak. Felbe reg az óra kezdetét jelző csen gő. A tanulók a termekbe sietnek nem akarnak veszíteni a drága tanú l'ásj időből egyetlen percet sem. Vala mennyien tudják azt, amit Révai elv társ mondott: „A tanulás fegyver, ha zánkért harcolunk vele.“ Az őszi filmidény nagy esemenye: a Leninről készült dokumentfilm Mihail Rpmm és Bcljajcv monu­mentális dokumentfilmje, a „Vladimir lljics Lenin“ november 7-én, a Nagy Októberi Forradalom 32. évfordulóján kerül a magyar közönség elé, hogy ezen a hatalmas ünnepen hirdesse Le­nin gigászi harcát áz új világért ’és munkájának csodálatos crcdrnf nyelt. Ez a film méltó Leninhez méltán teljesíti azokat a szavakat, amelyeket a nagy Sztálin mondott: „Emlékezze­lek rá szeressétek és tanulmányozzá­tok lljicsct tanítónkat és vezérünket." A történelmi jelentőségű dokumentfilm megeleveníti egy harcokkal, kiizdet.f mekkel teli élet mozzanatait, de fejlő- J désében vizsgálja az .egész kort, amely­ből a prolctáriátus a Lonin-vczette bolsevikok élén megtörte a cárir.mus hatalmát s lefektette az új rend, a szocializmus alapjait. A film zártkörű vetítésén helyesen jegyezte meg az egyik propagandista Szinte az egész dolgozó nép a Bol­sevik Várt nagyszerű történelmét ta­nulja. Ez a remek dokumentfilm eb­ből a szempontból [s nagg segítséget jelent Az eredeti felvételekből, dokumen­tumokból egykorú hatalmas filmalko­tások történelmi jeleneteiből összeállí­tott művészi film bemutatása valóban legjelentősebb eseménye lesz a; őszi filmidénynck. saMiß>amh®ÍY&ÍS apám tett a Párt” elvtárs régi vágya teljesült. — Mindig éreztem, hogy ott c he­lyem, — mondja — ahol együtt harcolhatok a legjobbákkal a dolgo­zókért. A Párt most segít majd ab­ban, hogy tanuljak és minél hasz­nosabb tagja legyek a dolgozók államának. Eddig is sokat küzködött Mátics elvtárs, sokszor settenkedett körü­lötte a nyomor és reménytelenség. Szülei korán meghaltak, maga gon­doskodott magáról. Küzdelmeihez az adott erőt, hogy már régen tudta: ott van a Párt, amely karcol a hoz­zá hasonló dolgozók jobb, boldogabb életéért. ' — Árva gyerek vagyok, — mondja, halkan — de most mégsem érzem árvának magam.. Most már van, aki gondoskodik rólam, aki megmondja, mikor mit tegyek, hogy jobb legyen a jövőm. Igazán elmond íhtom., hogy apáin helyett apám lett a hogy Párt. . Szombaton és vasárnap rendezik meg az országos újító kongresszust Kitüntetik a legtöbb újítókat A Szakszervezetek O szágos Taná­csa október 29-án és 30-án rendezi meg az első or&zágos újítók orjgresz- szuaáí a vasasszakzearezet székházi­ban. A kongresszuson 450 Üzemi újHE- küldött és 450 tanácskozási joggal megbízott dolgozó vesz részt. A küldöttek soraiban helyet foglalnak az üzemek legjobb újítói, éknankásái, krválómtinikáeai, fizikai s műszaki ér­telmiségi dolgozói. A SZOT 50 tudósi és az iparügyi mindszrérium. valamin-* a Találmányi Híva ■fal vezetője is meg­hívta. A kongreszsus kiér1:ékeli aj újitómozgalom eddigi eredményeit ér- megtetározza az újitórrw.gslom "o- vábbfcjlesr lésének útját. Az újítókongresszus a magyar újítómozgalom részére olyan fejlő­dési R-ányt ad meg, amely a Szov­jetunió sztáhlánov-mozgaimát kö­veti. A kongresszus első napjáh Apró Antel a SZOT főtitkára 'art besfárm. lót, majd hozzászólások következnék. A kongresszus második napján 34 «zakmäi konferenciát tartanak. Itt fel­vetik az egyes szakmák termeli serek döntő kérdéseit és az ebhez kapcsoló­dó újító mozgalmi feladatokat. — A kongresszus ezután hátároza'ot hoz az újítómozgalom soron kővetkező feteda- tairól, majd mintegy 60 kiváló újítói tün­tetnek ki. A kongresszus* követő héten az üzemek küldöttei munkahelyükön be­számolnak a kongresszus lefolyásáról és a kongresszus anyagát, a bazofet határoz»'okai imertetik a dolgozókká?. Most kell vágni a kukoriccsszarcsf A legtöbb gazda siet a kukorica-,, csövek törésével, de a kukoricaszár­ral már úgy gondolja, az ráér várni, majd később vágja le. Ez a felfogás téves, mert a kukoricaszár csak akkor értékes takarmány, ha Idejében le vágjuk és gondosan betakarítjuk. Ok­tóberben annyit ér a kukoricaszár, mint a közepes minőségű rétiszéna. Ilyenkor a szár levelei épek, az eső nem oldotta ki belőle a tápláló anya­gokat. Nem vagyunk bővében a takarmány­nak, ezért igen nagy jelentősége van a kukoricaszár takarmányozásra való felhasználásának. Különösen az idén, amikor a szár részek igen nagy meny nyiségi és minőségi fejlődést értek e a szemtermés rovására. Evek óta neu volt ilyen jó a minősége és nagy se gítséget jelent a gazdáknak, ha kel lően kezelve raktározza cl vagy le silózza Nem mindegy, hogy miko: vágjuk, mert amíg az okfólierbcn vá gott knkoiicaszárban 1.5 százalék i fehérje és a cukortartalma átlag 31 százalék, addig novemberben úgyszól ván nem találunk s. szárban fehér jét, a decemberben vágott szárban pe­dig sem fehérje, sem keményítőérték, sem cukor nem található. Közvetlenül a törés utáp helye* te­hát vágni a kukoricaszárat. Nem sza­bad magas csonkot hagyni, teljesen ft foki színén, a tárna.' rt égy ökcTeknS kell levágni szárat, mert a kukorica­moly hernyója a szár alsó részében bábozódik be. Ha ez a rése kinnma­rad a földből, akkor a bábból jővő érv­ben kirepül a moly pilléje és tojásait lerakja a zöldelő, új kukoricára. Ne várjuk ipeg az őszi esőket, meri az esőtől ázott szár rothadásnak indul, Uilugozódik, tanyája tesz a gombakár- tevökndk. A kutkoricasaár nagy jelentőségét a takarmányozásban nem szabad lebe­csülni. Akinek nincs szüksége a’ kuko- rir.aszárra, az ajánlja fel a községi népi bizottságnak, majd elsősorban ter- melöcsoportoknak és takarmányiány- nyal küzdő dolgozó parasztnak juttat­ja. Igyekezni kell a kukoricatóréssel, mert a batáridő október 30-a, a ten- geriszárat pedig november 16-ig Ml levágni és betakarítani. EIPKOO Ä Py§IT/Á\!Ni barwiuti!» a nnllian fiain' __________________________éhnutt h. Tizenkilenc éves. Újpestről jött • nví (lálmr. a UPS szövőből .Tizen 1 " |iítlei. az üzemből. Vatemeny- k/j'r ,.%#*& Nnr?jeten<ós*efl evüjteményes kot<-t je lent meg Sztálin elvtars tnüreiből: SZTÁLIN: A Szovjet« aorároolitikájáró! A Vtitct macában fogla'fa SzMür/ elvfárp müvei közül azoket. amelvek a Bo'sc Tik Párt és a Szovjetállam agrárpoliti kájn\yil a szoriali<ta mezŐ£azf!asn£ helv. rétének ás fejlődésének kérdéseivel fo*r• In I koznak Sztálin elvtárs tanításai hatalmas setrit seprőt nyújtanak nekünk o kérdések mepis méréséhez, a szóéin lista rnezéira/ dasác felépítéséhez hazánkban — ezer c miinek famjlmnn vozása minden párt munkás, szemináriumi előadó és ball iraté «znmára nclkülözlieteílen A müveknek mintegy fele ninjrynr nyel ven ebben a kötetben jeleni men . először. 469 oldal, ára: fűzve 8.—. kötve 19.— forint Knphaték Szikin könyvesboltokban, pártszervezetek és ii/omek Szikra lem . kálóinál (> • Megrendelhető: Szikra könyvkiió Budapest V Vorösmnrty-tér 4 A pusztai utakon, végtelen, hullámzó arany búza- tengeren, mint hajók — úsznak a kombájnok. A telep ahonnan munkájukra kigördülnek, a Tarasz Scvcsenko gép- és traktorállomás. A huszas a évek' közepén errefelé, Odessza vidéken, még ritkaság a volt a traktor. A Sevcsénko-szovhoz helyén azelőtt ■ egy német földesúr uradalma terült el. A szegény- parasztok ábrándozni is alig mertek arról, hogy vala­mikor nekik is lesz gépük. — Ingyen senkinek sem adják — mondogatták gúnyosan a gazdagok. i — Aki hozzásegített bennünket a földhöz, segít. > majd a. gépi k megszerzésében is! — válaszolták a sie- éfények, difik a környező tanyákon régül is elhatároz- fiák, megérd.klödik a szovhozban: nem bérelhetnének-e äonnan traktorokat,. A szovhozban megmagyarázták a, i dolgozó parasztoknak, vegyék számításba, hogy a trak- i tor nem dolgozhat keskeny földsávokon — térre van f szüksége. é Ez a körülmény heves vitákat váltott, ki. A panasz­otok nagyobb része ' azon a véleményen volt: egyesítsék 0 kis parcelláikat, hogy áttérhessenek a föld gépi meg- 0 művelésére. Néhányon, akiket a hulákok támogattak, f ellene voltak ennek. Akadtak ingadozók is. Végül el­0 határozták, hogy kezdetül a traktorok a szűzföldet és fa parlagot művelik meg. A Sevcsenke-szurkozzál az 1 első szerződést a Sevcsenko-tanya újtelcpcsei kötötték tmeg. A tanyaiak társas-tulajdonba vett földjénél: trak toros megművelésére vonatkozó szerződést 1527 Utva­szán írták alá. A se övhöz szervezte első traktor-oszlopban, ame­lyet kiküldtek a parasztok földjére, mindössze 10 gép volt. Ez még nem volt traktor állomásnak mondható. Mégis, ezzel a néhány géppel a Sevcsenfco-szovhoz tör­ténelmi jelentőségű eseménynek leit szülője: lerakta alapját a Szovjetunió mezőgazdasági új, a gépesítésen nyugvó szocialista átalakításának. Megszületett az első gépállomás a Szovjetunióban. Félévvel később a tanyák népe elhatározta, őrökre réget vet az egyéni gazdálkodásnak ás véglegesen a kolhozgazdálkodás útjára lép. Elhatározásukat levélben közölték cs ezt a levelet, 1527 december 2-án a Bolsevik Párt KV. kongresszusán maga, Sztálin olvasta fel. — Több ilyen példa kellene, elvtársak — mondotta — és akkor ezt. az ügyet messzi előre, lehetne vinni. A sztálini szavak hatalmas felhívásként, zeng tek végig az országban. A sevesenkoiak példáját sok más szorhoz követte. Néhány hónap múlva Ukrajna föld join 73 szolhoz gépállomásának kétszáz traktora dolgozott. Az vitelt húsz év alatt felismcrhetetlenül megváltó- rótt Odessza vidéke. Mintha a földet is kicserélték volna. Már a kolhozrendszer első évtizedében megkét ■"érződött a gabonanamüek átlagtermése. Az Odesszn-vidéki pusztákon úgy áll a szovjet rszág ehö traktorállomása, mint valami erőd. Terasz Scvcsenko unokái építik maguknak az új kolhozboldog­ságot.

Next

/
Thumbnails
Contents