Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-12 / 159. szám

Mindenki nem lehet tagjelölt, de a legjobbaknak a Pártban a helye Ugylátszík jókor jöttünk. Épen együtt találjuk a titkárt, a káderest és a szervezőt. Nem vezetőségi ülés ez, de annak is beillik. Tulaj- donképen előkészítő megbeszélése az esti vezetőségi ülésnek. — Nem, szó se lehet róla, végez­zen csak munkát először a tömeg- szervezetben. Láttam a régi tagsági igazolványát. Hónapokig nem fize­tett tagdjat az MKP-ben. Családi albumnak használta a tagsági köny­vét, Az alsó sarokban a saját képe mellé beragasztotta felesége arc­képét is. Nem írták össze, nem esett At a felülvizsgálaton, úgy lát­szik, hogy a Párt nem igen érde­kelte. Most meg tagjelöltnek jelent­kezik! Lehet, hogy valami történt vele — enyhül meg Hradek elvtárs hangja —, de az is lehet, hogy érzi a Párt erejét és csak sodródni kíván. Majd meglógjuk, idővel tán lesz belőle valamL — Lehet, hogy a környezete volt rossz, nemrégóta van a mi üze­münkben, Az új légkör talán hasz­nál neki. Mindenesetre itt nem kő vethetett volna el hasonló mulasz­tásokat a Párttal szemben — véle­kedik Majorics Jácint elvtárs, a szervező. — Hagyjuk ezt, menjünk tovább Beszéljünk inkább K. J.-néröl, aki az egyetlen nő a tagjelölt-felvételre ajánlottak közül, — szól közbe Wesztl elvtárs, a káderes. Hradek elvtárs. a titkár lapoz­gat a kérdőívek között és kihúzza K. J.-né íyét. — Nem vitás — mondja —, hogy a választási agitációban alaposan ki­vette részét. Elvégezte az ötnapos népnevelő iskolát és az ott tanulta­kat fel is használta munkájában. Rendszeresen olvas újságot, tájéko­zódik a napi kérdésekről. Vala­mennyien ismeritek becsületes mun­káját Foglalkoznunk kell felvételé­vel. Tovább lapozgat a papírok között és kiemel ötöt Ezek mind volt hadi­foglyok. A fogolytáborban anti­fasiszta iskolát végeztek. Szívesen lettek volna párttagok már régeb­ben, de mire hazajöttek, tagzárlat volt. — Itt van K. L. —. veszt elő az egyiket — Az egyik rovatban azt írja, hogy résztvett Wroclawban a lengyel ellenállási mozgalomban. A németek hurcolták oda apjával együtt Jugoszláviából, ahol apja és családja emigránsként élt. Azt per sze nem tudjuk ellenőrizni, hogy milyen szerepe volt a lengyel ellenállásban, de magatartásából és munkájából ítélve, jó elvtársnak ígérkezik. — Gondoljunk csak arra, hogy mindenki nem lehet tagjelölt. Ha ki akarja mutatni, hogy szereti a Pár tot, dolgozni akar azért, hogy egv szer ö is párttag lehessen, bőséges munkát találhat a szakszervezetben és a többi tömegszervezetben. Még jó is, hogy nem lehet mindenki tagje­lölt, így legalább aktivizálni tudjuk tömegszervezeteinket, népesebbé tesz- szük falujáró csoportunkat, — gon­dolkodik el Majorics elvtárs. —- Hát ez nem egészen így van! A falu járó csoportunkba csak a leg­képzettebb és legjobb elvtársakat, oszthatjuk be — replikázik Hradek elvtárs. — Estére feltétlenöl vezetőségi illést kell tartanunk, — főzi tovább a szót — alaposan meg fogjuk be- szélni a dolgot, ne maradjon ki egyetlen becsületes jelentkező sem. A kis beszélgetés a sörgyár szállítási osztályán folyt le Majorics elvtárs nem itt, hanem a kovács-műhelyben dolgozik, csak né­hány percre felszaladt, hogy a teg nap falujáráson résztvett. titkár elv társsal beszéljen a legfontosabb párt- munkáról. a tagjelölt felvételről. Kék munkásruhájában keze már többször megfogta a kilincset, de egy-kéí szó ra újra visszatért. Mindhármuk hang­jából kiérzett, hogy felelősségteljesén kezelik a jelentkezők ügyét, A tag- jelöltfclvevő taggyűlésekig összejön­nek még néhányszor, hogy minden kérdést tisztázzanak. Tudják: ha jól végzik munkájukat, akkor a dolgo­zók legjobbjaival megerősítik Pár tunkat, ha viszont rosszul, akkor utat nyitanak az ellenségnek1. Az a termelő, aki terménybeadási ők-lezettségét teljes egészében ke­nyérgabonával teljesíti, megmaradó feleslegét úgynevezett „C” vételi jegyre eladhatja a hatósági termény- gyűjtőnek. A hatósági tcrménygyüjtők a „C" vételi jegyre beadott búzáért má­zsánként 80, rozsért 60 forintot fizetnek. Ezen túlmenően a termelők az augusz­tus 13-ig beadott búzáért és rozsért a 80, illetve 60 forintos áron felül to- ábbi 5 forint, az augusztus 13-a és Tartsuk nyitva a szemünket ! „Kettős könyvelést“, két mázsakönyvet akarlak vezetni a csépiésné! a felsőminiiszenti knlákek Sokszor hallottuk a választások óta, hogy a kulák ma már „fogatlan orosz­lán”, nem mer tenni a demokrácia el­len semmit. He ha körülnézünk, min­den faluban azt látjuk: egyre vadabb eszközökkel gátolja a fejődést a fa­lun, kitalál minden furfangos módszert arra, hogy szedhetne még több zsírt magára, minél több szegény ember ro­vására. Legtöbbször nem cyiitao íá- me.árvák, hanem olyan embert keresnek, akit céljuk eléréséhez megnyerhetnek, fey történt Feüsőmindszenten is. Horváth, a ftulákbérenc Sokan ©rrtLéikesneík még arra a siMyos szabót á'zs.ra, amelynek főszerplője Sári­ik11!' Dániel fdsőmfndszentí kulák volt, aki au tóműt év őszén az őszi munkáik elvégzését szándékosan gáialia és a falu népét is rá akarta bírni, hogy sza­botáljanak. Ez a kukáik a százezer fo­rintos. pénzbírságon felül még három évet is kápott. De ititmaradtak roko­nai, örökösei, akik az alma példázata szerint bizony nem estek messze a fá1- íóL Sőt! , Arról van szó, bogy a Sándor Dá- rrie:-féle birtok zárgondnokához, Le- terna József eivtárshoz néhány nappal ezelőtt bekopogott a birtokhoz tartazó cséplőgép felelős vezetője, Horváth Já- - nos., a falubeli kul/tkok embere. Sunyi ábrázattal, szokásos mézes-má'zoe sza­vakkal kezdte beszéugeiését. Hosszú csCrés-csavarás után kibökte, hogy mi járatiban van. —^ Csak azt akarnám mondani, hogy hát itt van ez a cséplés, aztán a falu­ban „többek” mondták, hogy nem le- betne-e valahogyan egy kicsivel többe! félretenni a konyhára ... Környékez a sunyi Horváth egyszerű szobáiban két vitáig te Wjkozott. Leterna élvtárs komoly, riysíi ítíKintetébol meglepetés és megvetés tükröződött a szembenálló Horváth fe­lé, aki lesütött szemmel magyarázott. Leleri.a elv.társ gondolkodott egy percig aztán nyugodt hangon, miint aki köny- nyen hajBk a „szíves’* szóra megkér­dezte: — Aztán, hogy gondolja, mikép le­hetne egy kicsit elvenni? Horváth kapott a kérdésen. Szélesei tómosolyodotl és közei.hajolva Letérni elvtárs füléhez, oda súgta: — Úgy gondoltuk néhényan, hog\ mivel én v cetem a má'zsakönyvet jé volna két-Ivarom ilyen máisab.okko úgy külön vezetni. Ehhez a maga se güfiége kc2ene, hogy adna tartalékba Leterna elvtárs legszívesebben bele öklözött volna az aljas, vjgyorgó arc- • ba. Szóval arról volna szó, hogy ma­ga vezetne hivatalos mázsakönyvet, meg fekete mázsakönyvet is? Horváth, mintha megérezte volna a hangsúlyból, hogy túllőt a célon. — Hiszen nem olyan nagy dolog az. Vagyunk néhányan a faluban, akik nagyobb birtokkal vagyunk, több em­ber fordul meg nálunk, a fejadagból nem. telik a vadásztarisznyákba is. Meg itt vannak a Sándor örökösök, Pesten azoknak is csak valamivel több kell... Nem tudta tovább folytatni. Leterna elv láns hirtelen, kemény mozdulattal az ajtóra mutatott. Szükölve . koíró- dott az ajtó felé, ott érte utói a meg­vető szó: — Kulákbérenc! Elsíbolják a gépkeresetet így hát a felsőmindszenti kulákok Horváthon keresztül becstelen úton akartak hozzájutni olyan kenyérgabo­na mennyiséghez, amivel a dolgozókat károsították volna meg súlyosan. Másnap kezdődött a cséplés. Az Nap eHtayt jelen! a gabonafelesleg mielőbbi felajánlása szeptember 3-a között beadott bür.f­ért és rozsért pedig 2 forini külön ju­talomban részesülnek. A „C” vételi jegyre beadott kenyér- gabona után a termelők birtoknagysá­ga szerint a beadott mennyiség 25—100 srá­zaíékára kaphatnak fejadag felett! őrlési engedélyt, amit szabad elhatározásukból fejadag­juk növelésére, vagy fogyasztók felé, háztartási célra szabadon értékesít­hetnek. A KAPOSVÁRIAK GYŐZTEK A MODELLEZŐ VERSENYEN Július 10-e nagy nap volt Bara­nya és Somogy vármegyék repülő- modellezőinek életében. Ezen a na­pon rendezte meg Pécsett az Orszá­gos Magyar Repülőegyesület a kör­zeti versenyt. A versenyen kaposvá­riak, sásdiak, villányiak, szigetvá­riak, sőt még szegediek is indultak. A résztvevő versenyzőket az úttörő őrsvezetőképzö iskolában helyezték el. Az időjárás nem kedvezett a mo­dellezőknek. Az állandó felhőzet és többszöri zivatar meglátszott az eredményeken is. j Jó idő esetén ko- ■ piolyabb téljesít- menyek születtek volna. A verse­nyen száznál több gép vett részt, mert ma már nemcsak a kiváltságo­soké ,a repülés: a demokrácia min­den ifjúnak lehetővé tette, hogy ezt a sportot is tízzé, A kaposvári iparostanonciskola mo­dellező körének tagja, Horváth György asztalostanonc érte el a leg­jobb eredményt. Ezzel elnyerte az első díjon kívül a pécsi bőrgyár ál­tal a legjobb munkásifjú modellező­nek felajánlott gyönyörű ólonr­kristályvázát is. A verseny végén a dijakat Tóth Kálmán, az OMRE modellező osztá­lyának vezetője személyesen osztotta ki. Részletes eredmények: Junior: I. Horváth György Kaposvár, 2. Zá- kányi Miklós Kaposvár, 3. Árpádi József Pécs, 4. Merkle István Pécs. A győztes Horváth György gépe 7 perc 34 mp-ig volt a repülőtér felett, majd nagy magasságban dél­nyugat felé szállva eltűnt. Szeniorok: J. Horváth László Kaposvár, 2. Cser­jés Kaposvár, 3. Tapazdi Mária Ka­posvár. Csapatversenyben: 1. Kapos­vári Kereskedelmi, 2. Pécsi Műszaki Középiskola. Gumimotorosban: 1. Papp János Szeged. Pécsett csak most nemrég kezdett komoly méreteket ölteni a modelle­zés. A jövőben beszervezik az üze­mek és falvak fiataljait és ezekkel a friss erőkkel megerősödve, Dunán­túl nagy városa minden bizonnyal jobb eredményeket fog a jövőben el­érni, Varga János körzetvezető aranysárga árpa bőven ömlött a zsá kokba, s a gép keresete is egyre sza porodott. Es itt ismét megmutatkozott Horváth, helyesebben a kulákok rom boió munkája. Az első napi gépkere setet nem számolták el, hanem felosz tották hárman-négyen maguk között. Mindez egyik napról a másikra tör­tént. Leleplezik a bűnös manipulációt Leterna elvtárs, aki az előző napi beszélgetés után felkészült a további (támadásra, végű! is leleplezte a Sán- dor-örökösökkel, a kuiákokkal paktáló Horváth aljas üzelmeit, a külön mun­kakönyv vezetését és a gépkereset el­síbolását. A felsőmindszenti kulákok is értik a módját, hogy harcoljanak. Nem ők mennek a „tűzvonalba”, oda küldik a befolyásuk alatt álló kis- vagy közép­parasztot, velük próbálnak rést ülni a demokrácián. A kulák nem alszik, leg­feljebb azok, akik azt állítják. Tartsuk rajtuk mindkét szemünket! cMiel a szőü-fal gyermekek iidliUteJz A Krim legfestőibb vidékén, a Medvegy hegység lábánál, közvetlenül a Fekete-tenger partján fekszik n (szov­jet gyermekek üdülőhelye a hét kilo­méter hosszúságú területen elnyúló „Ark-k". Gazdag, buja növényzet bo­rítja, időjárása a legkedvezőbb: a hi­deg, északi szelektől a hegyhát védi. A forradalom előtt ez a terület, — melyet akikor „Fiirjek fészfcé‘‘-nek ne­vezlek, — a föhlesuraké és * gyáro­soké volt. A Nagy Októberi Forrada­lom tette ezt a csodálatos vidéket a gyermekek, a szovjet úttörők valósá­gos földi mennyországává. A háború a fasiszta barbárok, nem kímélték meg az Artcket sem. Borzalmas .pusztítást végeztek itt is, hatalmas károkat okoztak. De a né­met rablóhadjárat irtán ez. is, mint a Szóvjetimiólwn minden más rombolás nyoma eltűnt, s újjászületett az úttörő tábor. Ma már a réginél is vidámabb, lüktetőbb itt az élet! Egyidejűleg több, minit ezer gyer­mek üdülhet ezen a területen. 27 hek­tárnyi szőlőgazdasága, 15 . hektár fő­zelék- és gyümölcskertje, sertéshizlal­dája, tejgazdasága, saját halászata, 2 villanytelepe, vizvezetékhálózata, »0 autója, 3 motoros hajója, vadában gondtalanná teszik itt ez életed. A gyennekelí neveléséről, szóra­koztatásáról, felügyeletéről, egész se­reg út tör övezető, pedagógus, orvos, ápohmövér gondoskodik. Természetesen minden szovjet hJco- lásgyermek legforróbb vágya, hogy az Arlekbe utazhassák. Nem elérhetetlen vágyálom ez, mert minden úttörőnek megvan a lehetőségei hogy egy az Ar- tekbe szóló beutalást kapjon. A’affjSZCrä és változatos * gyer­mekek élete az Artekben. Sétahajó­zás, torna ünnepélyek, kirándulások, sakkversenyek, 'céllövő és repülöm o­dell-vcr.senyelt követik egymást sríne-s, gazdag változatosságban, de filmbemu­tatókat, különböző tárgyú előadásokat is tartanak. Mindez az ifjúság szóra­kozását és nevelését szolgálja. A két- liónapi üdülés alatt minden más nép gyermekei számára eddig még elképzel­hetetlenül boldog életet élnek a gyer­mekek, mely feledhetetlen élrnóny egész életünkre. A Iliit»]Ilii)Spark egyik tftvobvső zugában a „Fiatal technikusok állo­mása'1 várja a műszaki tudományok iránt fogékony gyermekeket. Van itt i rcpiitógépmodell-tervező, lakatos-gép­építő, hajóépítő, asztalos, fotóteclvni- i kai tanulókör. A képzőművészeti ta- i rmlőköröklien viszont a természet után i tanulnak rajzolni és festeni « fiatalok • s maigasszinvonalú előadásokat hall- I gátnak a szovjet művészekről. 1 Orvosok, orvosi tanácsadók gondos­* kodnak a testileg gyengékről, víz- át elektromos gyógyintézet várja a gyen­’ gélkcdökek orvosi laboratórium, rdnt- [ gén intéz-et, s egyéb jól felszerelt or- ’ vosi rendelők állnak a rendelkező- [ síikre. I A Különféle gyermekcsoportok : részére a legkülönfélébb klimatikus f életrendet állít ják össze. Különösen ki- Miasználják a természetnyu jtotta gvógy- ! lehetőségeket. A gyermekek rendkívül V sokat tartózkodnak közvetlenül a ten- [ ger közelében, hogy a csodálatos le- \ vegő át- meg átjárja egész testüket, y Akik szeretik a sportot, itt minden v lehetőséget, minden eszközt megtel ák- \ :iak rá. > j -A szovjet kormány hatalmas terve­i két dolgozott ki a „Nagy Artek” ) megvalósítására. A tervek szerint a } .Nagy Artek” f> táborból áll majd. i melyek egyenként 1500 gyermek íic- i fogadására alkalmasak. Minden egyes J tábornak saját fürdőhelye, saját ki- i kötője leisz. T ^ A tervekben szerepe! a hatalmas be- f fogadóképességü Sportstadion felépí- f lése is-. Építészeti és srol»rásr.nti re- f rnekmüvck örökítik meg Molotov, Ka- r linin. Budjonni j, Gorkij és Klara Zet- fkln látogatásait az Artekltcn, a Ing f kiemelkedőbb doni!> csúcsán pedig f Lenin és Sztálin szobra ál! majd. Jövének idők változási... Emlékszem rá még abból az időbőI, amikor nagy lógó bajuszt viselt, ruháját vitézkötések és sujtások ékesítették, a fejét pedig többnyire turulista sapka fedte. Szíve fölött egy zacskóban hordta az ország 63 vármegyéjéből összehordott porszemeket. Minden vágya az volt, hogy egyszer nyereg alatt puhított húst ehessen. Szent állata a fehér ló volt. Elmélyedve vett részt a turulisták hókusz-pókuszain, de ez nem elégítette ki. nem volt elég magyar, ö tur&nibbat akart a turulnál. Ezért tevékenyen fáradozott a ,,Sámánok és Boksák Vérszövetségének’’ létrehozá­sán. Szenvedélyesen utált angolt, franciát, rácot és zsidót. Lenézett minden nációt és unos untalan ismé­telgette a más népekről alkotott becsmérlő jelzőket. Az ország határa körül legszívesebben kínai falat épített, volna, hogy annak tetejéről öltögesse nyelvét a szomszédok felé. A féregirtó elszántságával bol- ,házta zenénkben és irodalmunkban az idegen hatá­rokat. Csak a „Látjátok feleim sziimtükkel mik ,vogymuk”... volt neki eléggé garantáltan magyar. , Ds hajh, jövőnek idők változási. A földbe tapo­sott pór és kétkezi munkás lett gazdája az országnak. iA „történelmi” osztály pedig „isa por és homu.” A |hazaszeretetnek hatalmas hulláma indult el és tárta Ifel a nép igazi, eddig rejtett kincseit. Barátunk I..kínai falán” túlról baráti kezek nyúltak az ország ífelé, miután innenről is megszűnt a nyelvöltögetés. ) A sámánok és baksák prókátora ezt már igazán nem >tudta elviselni. Az ő hazaszeretetének lángját más talaj táplálta. Ebből az olajból azonban most ncm járulnak minden sarki fűszeresnél. Kicsit messzebb )lolydogál. Barátunk tehát heves honvágyat érez a ) nagyvilág titán, ahol ama források csörgedeznek. • A szája egyre keserűbb. Nemrégiben találkoztam vele. Jó ideje nem lát-1 tam már, így alig ismertem rá. Tuhutum-bajusza' eltűnt, a zsinóros atilla helyett zöldes amerikai „lem-1 berdzseleket” viselt, SS nadrágot és a lábán a köz-1 utálatnak örvendő „birgerit". A zsebéből a Neue' Züricher Zeitung feje látszott ki és elmerengve szí­vott egy Lucky strike-t. Az utcán ifjúmunkások ha­ladtak és énekelték az „ősi föld, szülőhazámnak földje” ... című dalt. Szája gúnyosan lebiggyedt. — Nos Balambér, mi nem tetszik? — kérdeztem tőle. — No-no semmi, csak azt hittem, hogy ti moder­nebbek vagytok ■— felelte és hosszúi előadásba kez­dett, amelyben sűrűn előfordultak „avult eszmék”, „Európai Egyesült Államok”, meg hogy „a modern ember előtt ott az egész világ.” Lelkesen kezdte di­csőíteni New-York, London szépségeit, meg a svájci hoteleket, ahol néger jazz muzsikál, aztán: csodák csodája ezeket a ,.demokráciákat.” Felvonultatta a nagy ágyút is az „Vbi bene, ibi patria” című köz­mondás képében. — Na és mi ran a honfibúival, a földeszacskóval, meg a sámánokkal? — kérdeztem incselkedve. Hangja elcsuklott és sértődötten válaszolt: — A haladás nemcsak a li numopóliumotok. Epen tegnap hallgattam az amerikai rádióban egy előadást, hogy a népek csak akkor juthatnak előre, ha kitárják kapuikat az amerikai kultúra előtt. Büszkén nézett rám, mint aki feltalálta a spa­nyolviaszt és rágyújtott egy „Camel”-re. — Gudbáj! — mondta ezután bucsuzóiii, kissé rosszul sikerült orrhangon és elballagott árnyékában a 63 vármegyével és elhagyott árváival: a sámánok­kal. RUZS1TS ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents