Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-12 / 135. szám
KÓNYWAP tS A jóUfto0&á£di / WHrfny nappal vxeKtt nagy sOtctvel xárutt Btufep-wten a könyvnap. Vidéken, így Défekmántiíon la jártas 16— 17 k« fó-ifl reaöezSk meg a könyv napokat. A feBaywésárló közönség részéről márka nagy érdeklődés mutat- koaflc a kfluywap train. A három napot jetwyiőo IroíiÖúráEls eseményekkel kB» tea« mkotetOtl Pécseit a könyraapot Krancz Pál efvtfoi pdgármcster nyitja meg. Este bodapeSfl és pécsi Írók részvétejévd fawkdcnl estet rendeznek. Az Üzemekben fa mindenhol megrendezik • kSnyvrapokat. A ▼áílafarvowfcő beszédével kezdődnek at ünnepségek, majd a üzemi koltűr- csoportok műsora következik. A honvédség fa készül a kúnywtapokra. A hírek asertat • Zrínyi laktanya Mhmrfa nogy- naHU kuRóreatet rendeznek Írók fa a honvédség kuttórcsoportjal részvételével a lűönyvnapoí a bányafa. Komién eHszQr a kézség életében rendeznek kőnyvnapot A Szficea (Eszes sátrai fiaét fel, ** ünnepségre eSjönnek a »zaJcszervezetek képviselői is. A könyVnapcJk előkészí üé-sét a napokban tárgyalták ált az MDP nagypóosá szervezetéinek helyisé gében. Elard'áflteiőiag a Magyar Dolgozók Pártja Országos Központjának kultwr- po&ikal osztályából, a szakszervezet knl-túrosz tály álból és a Könyvhivatal, bói jönnek k előadók Ddldunán-túira. Sziek&zárifca és Kaposvárra is ha- sanSóképpen ktátlogatnak az írók és autogramot adnák megjelenít műveikbe az olvasóközönség számára. Szekszárdim a könyv sátrak mellett a rendőrzenekar ad szórakoztató zenét. Kaposvárott a Cukorgyár munkásai is megrendezik a könyv ünnepéit. So- mogymegyéban ezenkívül Szigetváron és Nagybajomban rendeznek könyv- napokat. Az idd könyvtárak átlagosan azátrrit- va mintegy 40 százalékkal olcsóbbak, mkri tavaly. így a dolgozók jóval több könyvet tudnak vásárolni, mint az elmúlt esztendőkben. Most valóban a könyvnap fa a dolgozóké lett. A megjelent művek Iránt Is nagy az érdeklődés. A munkások és doígoző parasztok a"g várják, hogy kezűkbe vegyék Rákosi, Révai és Farkas könyvét, amely megvilágítja számukra az eddig megtett út jelentőségét. A Lenin második kötetét, Marx Tőké-jót is sokan vásárolják majd meg. A szépirodalom iránt nem kisebb az érdeklődés. A jubileum Puskin kiadás sok munkás könyves- polcára kerül A fiatal magyar köittők közül Kucka Péter és Benjámin László verseskötetei bizonyára szép számban fogynak majd el a déldiunániíiü könyv- napokon. Szabó Páí írói tehetségét a dolgozók a „Talpalatnyi Föld" című filmből jól ferner iik, új könyvét az „Isten malmai” című regényt számosán veszik majd meg, hogy ismerőseiket ajándékozzák meg és jó olvasmányt szerezzenek maguknak. Biztosak vagyunk abban, hogy minden dolgozó Segaláb egy könyvet vesz a Jö&nyvnapolcon.. Mélyen átérzi, hogy azért kitt olcsóbb a könyv és azért rendeznek könyvnapokat az üzemekben is, mert az a törekvés, hogy minél műveltebb és felvilágosultabb legyen az ipari mink ás, a dolgozó paraszt és az értelmiség. Pénteken Pécsre érkezett Borsos Miklós szobrászművész a város Petőfi szobor pályázatának díjnyertese. A polgármester mehívására érkezett, hogy a szobor elkészítésének részleteit megbeszéljék. A művész nagyon érdekesen számolt be a Petőfi szobor megalkotásának feladatairól. Az új Petőfi szobornak, mint mon dotta, — merőben szakítania kellett azzal a romantikus irányzattal, amely egy képzetiebeli stilizált Petőfit adott eddig a szemlélőnek, de a valódi Petőfi egyéniségéhez semmi köze sem volt Az új és egyben igazi Petőfi, amely valamennyiünk leikéhez közel áll, egészen más. Benne kell lennie Petőfi lángolásának, forradalmi erejének és ifjúságának, amelyet eddig színpadias mozdulatokkal fejeztek ki. Ezeket persze ilyen évtizedes modellen csak vázlatosan lehet visszaadok Az igazi alkotó munka csak az 1:1 arányú végleges műnél jut majd kia Petőfi szoborról fejezésre. Petőfi arcának hűségét i* sikerűi maid talán először igazában visszaadni, mert nemrégiben felfedezték az egyik pesti műteremben azt az eredeti Dagúerrotipiát, amelynek agyonretusált példányát láttuk plakátokon az utóbbi időben. A továbbiakban elmondotta, hogy a teljes nagyságú gipszmodellel július végére készül, addig is megkezdi a tárgyalásokat a két kitűnő bronzöntővel, as olasz származású Vignali Raffaellel, akinek apja móg a Milleneum idején jött Olaszországból Magyarországra, amikor a szobrok tucatjaival ajándékozták meg Budapestet, és Kráüss Ferenccel, aki hasonlóan kitűnő szakember. A szobrászművész a polgármesterrel történt tanácskozása után megtekintette a 48-as teret Is, ahol a szobor majd elhelyezést nyer. Ez előreláthatólag már szeptemberben megtörténik. A '/JÁRT NÉLKÜL a dunAntüli Írók sem haladhatnak tovább rkléSd városban tn lábunk egynéhány embert, aki írással foglalkozik, aki különösebb érdeklődéssel fordul a művészet kérdései iránt. Ezek as emberek azután irodalmi társaságot alakítottak, ha volt bennük elég kezdeményező erő, akkor időnként kiadtak egy-egy antológiát és folyóirat- kladftasal is kísérleteznek. Hosszú évtizedekig azonban a vidéki irodalmi társaságok életét áporodotts&g jellemezte, fáradtság, amely a sok hasztalan próbálkozást követte. Ha vidéki írókról beszéltek, akkor szűklátókörű emberekre gondoltak, az örök dilettánsokra. A felszabadulás előtt a tehetségesebb vidéki Író kézzel-lábbal arra törekedett, hogy az ország fővárosában szolgálja a haladó, vagy maradi irodalmat, ott legyem a forrásnál, közvetlenül érezze a művészet felbukkanó problémáinak izét, (T\ öcsnek több évtizede« irodalmi r hagyományai vannak. Nyolc- esztendővel ezelöt a Janus Pannonius Irodalmi Társaság létrehozta a „Sorsunk** című folyóiratot, amely néhány kisebb megszakítástól eltekintve 1SM8 tavaszáig havonta rendszeresen megjelent. Pécs irodalmi életét alig jellemezte az úgynevezett vidéki-esség, a folyóirat munkatársai sorába bekapcsolta a főváros és a vidék kiemelkedő íróit. A folyóirat szerkesztői elve persze korántsem volt mondható baloldalinak. Megmutatkozott benne a népies romantika mellett a rosszul fogalmazott „dunántúli öntudat”, elzárkózás a tömegek kulturális problémáitól A felszabadulás után sem sokban változott meg a folyóirat szell-cme. A politikai és gazdasági változások ténye nem érintette a magukbaforduló Írókat és a folyóirat szerkesztőit. ,1 tényleges fordulatot hosszú elvi t-'*- vita előzte meg. így következett be 10-48 őszén a Batsányi Irodalmi Társaság vezetőségének álalakulása és az új folyóirat, a „Dunántúl” megindítása. Az új folyóirat, melynek harmadik száma a napokban jelenik incg, tartalmában és irányvonalában nagyban különbözik a régi „Sorsúrűi“-!ól. A Batsányi János Irodalmi Társaság munkáját elsősorban a folyóirat körfii fejfi ki. A szerkesztés és a munkatársak újabb és újabb feladatai foglalkoztatják leginkább a pécsi és dél- dunántúli írókat. Ezenkívül pécsi és vidéki irodalmi előadások szervezése és megtartása jelenti még a társaság munkájának jórészét. A fordulat óta jónéhány egészséges gondolat vetődött fel és valósult meg. így az üzemek látogatása, kulturális együttműködés a honvédséggel, a knltúrcsoportok munkájának támogatása. fittsoncty Géza ehrt.árs felvetette a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségi ülésén: „melyik megyebizottság foglalkozik kulturális problémákkal, a megye székhelyén lévő irodalmi társaság kérdésével?“ Nem véletlen, hogy ez a kérdés felvetődött. Pécsett — ahol még talán legjobb a helyzet — az irodalmi társaság kérdései mindeddig kissé kivülestek a mindennapi problémákon. A Párt megyei vezetői sok más feladatuk mellett nem tudtak kellő figyelmet fordítani a Batsányi János Társaságra és munkájára. Másrészről a dunántúli írók keresték fa a kapcsolatot a Párttal, ez a közeledés nem volt elég határozott, mint amennyire szükséges lett volna, így azután sok déldunántúli íróban kialakulhatott az a helytelen álláspont, hogy „amit nxi végzünk, annak nincs sok köze a politikához.“ „Minél rövidobb idő, legfeljebb néhány hónap alatt meg keli tudnunk adni íróinknak, művészeinknek azt a fokozott támogatást, amely helyes irányba vezeti őket” — mondotta Rákosi Mátyás a Központi Vezetőség ülésén. Valóban, a szellemi irányításra van a legnagyobb szükségük, az anyagi támogatáson kívül, az íróknak, művészeknek. EnéJkül eltévednének a problémák útvesztőjében, nem éreznék világosan küldetésük célját. j pécsi írók legfőképpen a tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat hiányát érzik. A Dunántúlban megjelennek az üzemek belső éle téről szóló irodalmi riportok, de : negyedévenként megjelenő folyóiratban egy-két írás nem elégséges arra, hogy megfelelően foglalkozzanak a munkásokkal. Nyilvánvaló, hogy számos gondolat születhetne a többszöri üzemlátogatások után, jobban megismernék a dolgozók mindennapi életét, azt * lelkesedést, amely megmutatkozik a munkaversenyben, az újításokban. A pécsi Írók már eljutottak odáig, hogy felismerték a változás szükségességét. Csak éppen saját helyzetüket nem tudják lemérni ebben a nagy átalakulásban. A Központi Vezetőség ülése után lényegesen megváltozik a helyzet é* egyra többet foglalkoznak majd a Párt vezetői is az írók kérdésével. Örömmel várjuk ezt a szükséges fordulatot és tudjuk, hogy a Párt iránymutatásával a pécsi írók is a haladószellcmű művészet hirdetőjévé válnak és alkotásaikkal hozzájárulnak az emberek gondolkozásmódja helyes irányba való megváltoztatásához. fkaiké) Dési Huber István <*mHelyi képzőművészeink szabadszervezete kidUitdsi sorrendjébe tatta VEDRES Márk szobrász bronzmüveivel együtt DÉSI HUBER lékkiállítását. Természetes, hogy erre a hagyatéM kiállításra nálunk is sor kerül. Ezt aa anyagot hiánytalanul még 1917-ben az Ernst-Múzem mutatta be. Az elhunyt festőművész özvegye e tárlat kapcsán méltó torokban emlékezett meg a 49 évet élt élettársáról. A többek között ezeket irta róla: x Jgen hosszú és türelmes út vezetett, a gyermekkori megaláztatásoktól a nagyenyedi kollégium első osztályától kezdve, ahonnan azért kellett kimaradnia a ritka okos kisfiúnak, mert apja nem tudta megfizetni a tandíjat, a kávéházi pikkolófiú utált sorsától a dunai zsákolásig. — Halálos ágyán, a budakeszi tüdőszanatórium kórtermében érte élete egyik legna- gyobb és egyben utolsó öröme (1944. február), ekkor kapta élete első hivatalos elismerését, a Szmyei-díjat. — Meg kellett halnia, mert tisztult fejjel, de beteg tüdővel tért haza a négyéves pokolból, a háborúból Apja kis ár ás műhely ében cizellálni és ehhez rajzolni kezdett. A kis erdélyi városból Budapestre ment, ahol egy ezüstműves műhelyben dolgozott kora reggeltől, kalapálta a gazdag emberek gyönyörűségére készített ezüst tálcákat a rossz levegőben, hogy este elmehessen rajzölni, tanulni, a szabadiskolába. — Mert haladó felfogású já művész volt, embernek som volt utolsó.“ Az akkori kiállítást az Ernst-Múzeum összes termeiben rendezték meg. Az emlékkiállítást a kultuszminiszter nyitotta meg. A tárlatnak nagy belső sikere volt A tisztelők, a jóbarátok, az elismerő kritikusok égés* sora áUt a föntmaradó munkák mellé E munkáfcból ismerünk ml most meg a június 19-én, a Városi Múzeumban megnyíló tárlaton 27 képet. Addig is, míg a tárlatról közelebb szólhatunk, idézzük a jóbarátnak Rabinovssky Máriusznak, • kiváló műkritikusnak, Dési Huber szüléméhez (rótt soraiból a következő jellemző részt: nSoha nem találkoztam Nálad öntudatosabb szocialistával. És sohasem hallottam Tőled egyetlen szólamot sem, egyetlen betanult jelszót Szocializmusodat úgy viselted, mint saját természetedet: erővel, jósággal, iga* szerényen és igen öntudatosan. Képeidben ugyanezt látom. Ennél többet előre mi sem tudunk mondani. NIKELSZKY GÉZA Sttsdi Sándor: ÉNEKLŐ ÉLET Sásdi Sándor, a kitűnő író új regénye, az „Éneklő élet“ «2 idei könyvnap kiemelkedő eseménye. A baranyai telepes gazdák küzdelmes életéről szól a regény, amelyből alább közlünk egy jellemző részletet. Ezen a télen újra szóbakerült a másfél kilóméteres bekötőút, építése. Árki azt mondta: — Eddig is meg voltunk nélküle. Ráspó: — Amíg én leszek a bíró, egy talicska követ se hordunk reá! A svábok helyeslőén bólogattak. Nekik nem volt baj a sár, hiszen a búzán hizlalt, muraközfjeik tengelyig érő latyakban i* könnyen húzták a kocsit, csak a telepes girhes ökre, vagy sásos szénán tartott lova akadt el benne, némelykor olyan elmozdíthatatlanul, hogy a gazda leugrott az illésdeszkáról, lőcsre tekerte a gyeplőszárat, futott vissza a faluba: „Szomszéd, vezesd ki a lovadat az istállóból, a vidai kökeresztnél elakadt a kocsim, segitsd kihúzatni.“ A bodlai főjegyző, leginkább azért, hogy a telepesekkel szembehelyezkedjék, felsorolta az érveket, miért nem időszerű a bekötőút kiépítése, miért indokolt várni vele legalább kót-három évig. Pipás Knoch i« elmondta a magáét: — Előbb a templom előtti teret töltjük fel, mindenki szívesebben hord arra földet, mint követ az útra. Nem igaz? — Igaz, — hagyta helyhen valamennyi, sánta Linbruncor még azt is hozzátette: — Tavasszal jön bérmálni a püspök, no Bzé- gyenkezzünk a gödör miatt. Lajkó a püspök öregapját ewlegetto, nem éppen kegyeletes szavakkal, Juhász Gábor megfontoltan érvelt, a kapzsiakat azzal igyekezett megnyerni, hogy a létesítendő másfélkilóméteres út mentén és annak körzetében aránytalanul emelkedik a földek értéke, a termények is könnyebben szállíthatók a piacra, ha belekapcsolódnak a kiépített úthálózatba. Nevettek rajta, hogy nem akarnak földet eladni, káposztával, dinnyével se kereskednek, mint a telepesek, ha nekik kell, kezdjék el holnap a követ fuvarozni. Csatavesztetten osontak el a községházáról, még a nyálasszájú Wunderlich is nevetett rajtuk. — A mi falunk ez jött-mentek nem parancsolnak benne. Január végén megszületett alsó Csanak tizedik gyereke, Böröcz közben jártára, a pécsi főispán vállalta a keresztapaságot. Szép, nagy autón érkezett, délután beszédet tartott a párhelyiségben. A nagygazdák és a svábok is meghallgatták. Gábor köszönte meg az értékes tájékoztatót, egyben engedőimet kért. hogy a község problémáival előhozakodjék. Ráterelte a szót a bekötöútra és a pincesort gyalogjáróra is, mindkettőnek a szükségességét már a múltban elismerte a főispán elvtárs, de megvalósítását akadályozza a helybeli nagygazdák állhatatos makacssága. — Álljon fel, aki ellenzi — mondta a főispán és akkor pipás Knoch rákezdte a templomtér feltöltését, sánta Linbrunner azt, hogy három évvel ezelőtt csaknem belefordult a püspök hintája. — Semmi közöm a püspökhöz — szakította félbe a főispán — számomra az a fontos, hogy a telepesek lova bele ne ragadjon a vidai út sarába és hogy a Pince-sor szegényei legalább gyalogjáró tekintetében ne különbözzenek a nagy házak gazdagjaitól. Megértette bíró úr? Ráspó Farkas olyan lelkesen mondta, mintha nem is ő lett volna az, aki azt a bizonyos egy talicska követ emlegette: — Igenis megértettem. Másik vasárnap beszélték meg, hogy a pincesori gyalogjáró munkálataira három kőművestől kémek árajánlatot. Ezen a gyűlésen Gábor a traktort is szót)ahozta. Mészáros Laci bácsi azt mondta: — Nemrégen múlt el Karácsony, hol van még a tavasz? Ráérünk a traktorral bajlódni Gábor azonban kitart a maga igaza melle“— Azt a traktort széjjel kell ám szedni, meg" nézni, mi a hibája, milyen alkatrészt kell hoz?* beszerelni Nem igaz, Pozsgai elvtárs? — Igaz. nagyon is igaz... A traktor ott állt Forró Márton félszere ala“> gazdája kiszökött Németországba, igy korült * Földműves Szövetkezet tulajdonába. "Eddig nem vehették hasznát, de a tavaszra UzembehelyezüL Gábor kölcsönt szerzett a rendbehozatalára. Aka« olyan is, aki ellenzi a traktort, felveszik a kA- csönt, beleölik a gépbe, végül még se lesz jé. Gábor nem a maga hasznára beszél, egy h°‘a földön öt mázsa mákja termett, mázsáját ®icr' kétszázért adta el, ezért került a két ökör helyé' be ló, nem éppen fiatalok, do győzik a inunk»1: szerszámot ezernégyszáz forintért csináltató!': kocsija régi, de kitart még pár esztendeig. Npsi nem fontos a traktor, a téli mélyszántást kény nyen elvégzi a két ló, a tavaszit játszva ®e?' csinálják, de ugye, Laci bátya, tavaly hogy» szántott kukorica aíá az Iványi-sarkon, mentsen Isten, hogy megcsúfolásból mondjam, dohát * nyomorúságnak legyen már vége, ne kelljen ap*'“ anyait levetkőzni azért, hogy valamelyik km» fogatul segítse a telepest, művelhesse, meg * magáét mindenki úgy, ahogyan a föld megkívánja, mert ha azt nem kapja meg, nem is ad ér- semmit. Bakó Károly magtárának emeletén kukorica daráló porosodik. Felvették a Földinfivesszo' c kezet leltárába, kétköves daráló, a kövesdi ® nár nézto, meg is venné, de „azt mondanám ®u ‘ berek, szegezzük vissza a bodlai jegyzőtől » “0 závaló dinamót, kezdjük meg a darálást, ezen a télen, miért fizessük n nyolc százalék mot a német Baumannak? Elvállalom ingyen ^ kezelését, ami dara porosodásként elhull, *z enyém.“ Gábor feleli: — Jól beszél Károly bátyáin, mert minél *' gép, annál jobban boldogulunk.
