Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-12 / 135. szám

HM9 JÜNIUS it

N A P L O

rfGwwiA thtr m\M/rJQLCL,

" JLja“^y3ö$6’ th&dsrrwwy

H* láttad volna a napbarnított arcot, amint boldog mosollyal ott áll 1 másfél méteres búzatáblában és ket karjával szinte mapákoz öleli az egész határt, ha hallottad volna, amint halkan ejtette ki a szót: „ez a miénk..akkor érezted volna, hogy soha közelebb nem kerültél az új szellemhez, az újtípusú emberhez, a „közös szó“ fogalmához, mint Duna- szekcsön, ahol kilenc család szövetkezett a jobb, a boldogabb élet elérésére.

A falu már messze elmaradt, a Duna csillogását is eltakarja a dús növényzet., csak a délutáni forró nap lefelé bukó útja mutatja, hogy nyugat felé megyünk. A szekcsői dombok mögül idelátszik Palotabozsok tornya és ahogy mondják: „toronyiránt“ vesszük a lépéseket. A széles dülőút mentén, közel-távol, érésben lévő gabonatáblák bullámzanak az enyhe szélben, a lábunk nyomán porfelhő kerekedik és lassan úszik lefelé a lejtőn. Tarka kendőkben asszonyok, pirosrasült vállú férfiak dolgoznak a földeken, ki a fényért kaszálja, ki a csalamádét, de kapát elvétve sem látunk. Itt már régen

készen vannak a harmadik kapálással

újra esőt várnak a parasztok, A határban kt-ott kis tanyaépületek, csu- taszárból készített nyári pajták állnak és csak ritkán szakítja meg a képet egy-egy facsoport.

A krumpli már virágba borult, a kukorica úgy nő, mintha húznák, de tövében egyetlen szál gyomot nem lehet találni. A határszemlére indult kis csoport minden tagja elragadtatással szemléli a gyönyörűen fejlődő növényzetet. De Kékes Bálint nem szól semmit, csak tekintete találkozik mosolyogva Horváth Jánoséval, aztán együtt néznek egy messzi pontra, ahol tanyai épületek és vastagtörzsü fák körül sokkal sárgább a rozs, nagyobb táblákban hullámzik a búza.

'— Szép ez is, jól meg van dolgozva — jegyzi meg Horváth János. De majd azt nézzék meg ott... a közöst, — és karjával a hatalmas táblák felé mutat ö is a közösben dolgozik. F.rről kezdünk beszélgetni Porkoláb József, a dűlőfelelös elmondja, hogy

bizony senki sem hitte az ősszel, hogy ilyen különbség lesz a közös és az egyéni gazdálkodás eredménye között.

— Sokan mondták a faluban, hogy minek az a sok műtrágya, csak pénzbe kerül és nem használ semmit — mondja Kékes Bálint,

a termelőszövetkezet elnöke

De már látják, hogy érdemes volt. Nem is láttak olyan termést itt, a község határában, mint amilyen nekünk van.

Nem túlzott Kékes Bálint elvtárs. Amint tovább lépegetünk a forró porban, feltűnik a szemnek, hogy jobbra-balra dúsabb a korai borsó, már teljesen érésben van, a mák is elvirágzik lassan és amott, a kis tanya mellett aranyién sárgul az őszi árpa és mintha hosszabb kalásza volna, mint amit eddig láttunk. Az arasznyi hosszúságú, tömött kalászok enyhe ívben hajtják le fejüket.

Nem szól egyik sem, hogy kié ez a szép árpa, a kukorica, a bab és ahogy tovább megyünk, azt sem mondják meg a határszemlén résztvevők, hogy kié az a búzatenger, amelyben ünnepélyes léptekkel megy Horváth János. De mindannyian vele örülünk, mikor magához öleli az életet adó kalászokat, a közös csoport földjén. Megszámláltuk, hogy az árpa kalászán 64 szem van és

a búzakalászon 48 szem

Csodálatos érzés fogja cl az embert, amikor kézben tartja a súlyos „fejet“ és önkéntelenül kutatni kényszerül a gondolat, hogy mi tette lehetővé ezt a szembetűnő szép eredményt.

— Ugye elvtársak, — szólal meg Kékes Bálint —. mégis csak így jobb, ahogy Rákosi elvtárs javasolta-Ezért álltunk mi is össze a közösbe, mert a négy hold földet megnvujtani nem lehetett, de a tökéletes munkával kevés földből is többet lehet kihozni. Hiába tipródtunk volna mi a kicsi földben, ha nem szövetkezünk a munkára, soha sem értük volna el, hogy itt ilyen búza teremjen.

Dunaszekcső mintaközségben nincs olyan dolgozó paraszt, aki ne ment volna már el megnézni az alsószent- imrei dűlő díszét, a közösen termelő szövetkezeti csoport gyönyörű vetését.

— Traktorral szántottunk, mindenből szerződéses magot vetettünk és akármilyen vihar jönne, a mi gabonánkat nem döntené le, mert a műtrágya olyan erős szárat nevelt. Ezért is bírta jobban a szárazságot, mert bizony itt kevés volt az eső. De azért merem mondani, hogy

nagyobb termést érünk el,

mint odaát a szigeten lévő másik ter- melőcsoport.

A versengés láza él bennük, törekvés a minél többre és a jobbra. De meg is van az eredménye.

•— Nem sajnáljuk a fáradságot, tegnap is nyölc holdat lókapáztunk meg és nem lehet morzsásabb földet látni sehol a dűlőben — mondja Kékes Bálint. Majd hozzáteszi:

— Volt idő, amikor egy hétig nem volt dohányunk, de azért nem csüggedtünk. Lesz hő termés, lesz mindenünk, több. mint hittük volna és most csak azt szeretnénk, ha már itt lakhatnánk mindannyian a kis tanyán... '

Dunaszekcsőn egv kis csoport, kilenc dolgozó parasztember és családja megtalálta a felemelkedéshez vezető utat, amelyen jólét, fejlődés, mindig szebb és jobb eredmények várnak reájuk.

Právilz Lajos,

Sinuutká&ak is Ujß@k

Délután négy óra. A gőaduda nagyot sivít, vége a napi munkának. Csüíörtö- kön, ilyen időtájten népes csoport síel az Étonunkások és Újítók Körének helyisége felé. Húsznál is többen variak, de néha harmincán is összejönnek. Az összejövetel klubszerű, nem kötelező, de senki sem akar távolmaradni az újítók és ólmunk ások közül, hacsak valami fontos dolga nem akad.

Tóth Kálmán eávtárs kezdi a beszédeit. 0 az újítási megbízott. A Kör össze jöveteleinek elejéin 5 szokott beszámolni arról, hogy az eltelt egy hét alatt rráyeo problémák vetődnek fel, milyen kérdéseiket sikerűin megoldani, és mik a legújabb eredmények a termelésben.

jön a vita. Egy résztvevő

________ hangosan megköszörüli a

tar

kát, aztán papírt, ceruzát tesz maga elé és magyarázni kezd. Egy eignem bírált újításról, kialakulóban lévő ötletről van szó.

Műst éppen Here Oszkár beszél.

— Az eszitengálásnál a merőlegesen tartott kés odébdóbja az anyagot — magyarázza — azonkívül a felületet nem válgja, hanem kaparja és a tárgyat egyenlő‘lemül csavarja, amiből

belső feszültségek keletkeznek.

Elmagyarázza részletesen a merőle gr* profílozó kés hátrányait, aztán megmondja javaslatát: a forgási irányra begyesszögben kell ráiartanf a kést, mégpedig úgy, hogy a szárát meggörbítik. Ennek az az előnye, hogy nem kapar, hanem vág, nem tolja

odébb az anyagot és c.cim okoz belső feszültségei.

Tóth elivtársnak ellenvc'eménye van: Pontatlan lesz a por celláin tárgy profilja, a kést nehezebb tartani, könnyeb- I ben előfordulhat a selejt.

Here elvtárs

újabb érveket hoz öt- ie!e mellett. Aztán belekapcsolódnak még vagy öten és felüliéin figyelik a vitát valamennyien. Arról van szó: sikerül-e Here eivtárs ötletével csökkenteni a selejtet cs könnyebbé tenni a mimikát, vagy nem.

mellette csak úgy elmenni, mert ilyen apró dolgokról a Zsolnay gyárnak ma már több, mint . zázezer forintnyi megtakarítása van évente. Akik itt összejöttek, szivükön viselik a gyár sorsát és azt akarják, hogy ez a megtakarítás még több legyen. Szívükön viselik az ország torsát is, mert olyan árul .akarnak kiadni kezükből, aminek belső, kívülről észrevehetetlen hibája van.

Valaki megemlítette, hogy van itt a gyárban egy ülepítőgödör. Még a tőkés építette, hogy a mosásnál a vizzel elsodort masszaanyagot felfogja.

jjj | rosszul csinálták. A víz

fi ........... , 8 « epípen a legértékesebb

anyagot, a kaoiint viszi tovább magával, másrészt a hig, sok vizzel kevert massza nyitott csatornán folyik le, úgyhogy ami anyag eddig összegyűlt, amibe mindenféle piszok belekerülhet, legfeljebb egészen durva kivitelű tárgyakhoz használható.

Az ötlet azonban jő. Valóban sok- massza megy el a vizzel és ezt meg lehet takarítani. Megindul a vita. — Czencz elvtárs lapos, sekély ülepítőt ajánl, széles lefolyással, hogy a viz lassan follyon ki és ne vigyen magával kaolint. Tóth eivtárs a kaolinnak cenirifugális erővel való kiválasztását ajánlja. Élénkül a vita, a papírlapok vonalakkal, ábrákkal, számokkal telnek meg aztán határoznak: az ölletet érdemes a gyakorlatban is kipróbálni Rt vetődött fel az a gondolat is, hogy a Zsolnay gyár munkásai látogassanak meg más porcelángyárakat és ott szerezzenek tapasztalatokat. Ezl meg is fogják valósítani.

11 Kör

ülései klubszcrüek. De ide

_________nem a közös szórakozás

hozza el az újító és éíimmkáskür tagjait. Az kovácsolja össze őket szoros egységbe, minden héten ülésező társa, sággá, hogy valamennyien a szocializmus építésén fáradoznak a maguk módijain. Kinek újítása van, ki pedig megtalálta a termelékenyebb munka módját, de valamennyien egyek abban, hogy az újtipusú munkást képviselik, akiknek szántára a munka becsület és

Ez nagyon komoly kérdés’, nem tehet dicsőség dolga. Egyelőre meg csak

hartnincegynébáinyan vannak a Körben a gyár 700 munkása közül, száz emberre jut közülük öt, d© egyre többen lesznek, kicsi lesz a stílszerűen por- celláncsempével és porceliánokkal díszített szoba, ök járnak a munka élén és ők adják majd meg a lendületet az ötéves tervnek is. Ha meghallgatjuk a Kör egy vitáját, biztosak lehetünk ben

Tegyük tömegmozgalommá

a szövetkezeti tagtoborzást

A nemrég újonnan alakult SZÖ- VOSz, a Szövetkezetek Országos Szövetsége célul tűzte ki többek között a szövetkezeti tagság számának 1,200.000-re való felemelését. A szövetkezetek tagjainak jelenlegi száma valamivel több, mint a célul kitűzött szám fele, azért a szövetkezeti tagság létszámának emelését már a SZÖVOSz elődje a MOSZK is megkezdte és széleskörű tagtoborzási kampányt indított szerte az ország falvaiban. A tagtoborzási munka lendülete a választás diadalmas befejezése óta felfokozódott.

Az első időszak lezárulásakor megá'llapíthatjuk, hogy az atsódunánlúü ‘öldművesszövetkezetek általában jó munkát végeztek a tagtoborzásban. A legtöbb szövetkezetnek sikerült tagjainak számát jelentős mértékben emelni és van olyan község is, melyben megközelítették az ideális állapotot, mint például Hedrehelyen, ahol a község 900 felnőtt lakosából 700 ma már tagja a szövetkezetnek.

í Italában elmondhatjuk, hogy ■tV. ahol lelkesen és lendülettel foglak hozzá a tagtoborzáshoz, ott a siker nem maradt cl. Nem boszorkányos dolog az, hogy egy nem túl nagy községben, mint a szinten somogyi Mezöcsokonyán 305 új tagot szerveztek bo. Tolnában, Balfaszokén pedig 250 százalékkal emelték a tagok számát. A tagtoborzónak ma már olyan fegyverek állnak a rendelkezésére, melyeket, ha helyesen forgat, semmi- esetre sem kísérheti eredménytelenség munkáját.

Ahol megvolt a lendület és jól forgatták ezeket a fegyevereket, ott szépek az eredmények. így például Baranyában lvándárdán 174 százalékkal, Tolnában a bátaszéki 250 százalékkal, Udvariban 100 százalékkal ikerült a szövetkezel tagjainak számát emelni. Ezeken a helyeken úgyszólván a szövetkezet egész tagsága belekapcsolódott a toborzás munkájába és az egész szövetkezeti tagság jó munkájának köszönhetők a kitűnő eredmények.

Nem mindenütt volt azonban így. Vannak szövetkezetek, amelyek látszatra igen szép eredményeket értek el, közelebbről megnézve azonban a tagtoborzást, kiderül, hogy az eredmény egy-ké; igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági tag munkájának köszönhető. Ezeken a helyeken a tagtoborzást az eredmények ellenére sem sikerült tömegmozgalommá fejleszteni.

I

lyen jelenségei figyelhetünk meg a somogymegyei bélavári földművesszövetkezetnél, mely a toborzási verseny eddigi szakaszában második helyén áll megyéjében. Ennél a szövetkezetnél 72 tagot szerveztek *be eddig. Ez valóban szép is volna egy

ne: ez a lendület mindent elsöprő lesz. I jiyen kis községben, a baj csupán ott Mészáros Ferenc. | van, hogy ebből a 72 tagból Kiss Jó- * —

zsef igazgatósági tag egyedül 58-at szervezett be. Kiss József eredménye szép és követésre méltó példa, de ha arra gondolunk, hogy mellette az egész igazgatóság és felügyelőbizotlság — nem is beszélve’a tagság széles rétegéről — mindössze 14 tagot szerzett, meg kell állapítanunk, hogy a bélavári szövetkezet az elért eredmény ellenére sem dolgozott

Amint a fentiekből is kitűnik, nem az volt a hiba, hogy Kiss József olyan szép számbn szervezett tagokat, hanem az, hogy egyedül, szinte elszigetelődve végezte munkáját. A fenti hiba ellenére is példaképül kell állítanunk a szövetkezeti tagság elé, amint követendő példaként állíthatjuk Somogybán Csehi Jánosnét Igáiból, aki 39 tagot szrevezelt be.

A

mikor azonban ilyen szép eredményekről számolunk be, egyúttal el kell mondanunk a hibákat is, melyek ha kisebb mértékben is, de előfordullak a toborzás eddigi folyamán. 'Nagyobb hiba, hogy egyes helyeken, mint például Somogybán, Barcson és Lengyeltótiban, vagy Tolnában, Ten- gelicen és Tevelen, egyáltalán nem értettek meg a tagtoborzás jelentőségét cs nem kapcsolódtak bele ebbe a munkába.

Hibaként kell még megemlítenünk azt is, hogy néhol nem a tagtoborzás valódi célját tekintet tök, hanem elsősorban a nagy számokra, látszalered- mények elérésére törekedtek. Ez a lát- szateredmenyekre való törekvés komoly veszélyeket rejt magában és felborítja az eddig esetleg kisebb számmal, de eredményesebben működő szövetkezet egész munkáját.

A Magyar Dolgozók Pártja szövetkezeti politikánkkal kapcsolatban számtalanszor leszögezte már, hogy a szövetkezeti tagkönyv mögött minden esetben feltétlenül ott kell lennie a teljes meggyőződésnek. Ott kell lennie annak a meggyőződésnek, hogy a szövetkezés az egyetlen út, melyen a dolgozó parasztság biztos védelmet talál a kulákok kizsákmányoló törekvéseivel szemben s mely utat járva biztosan emelheti életszínvanalát

B

ár mint láttuk, kisebb hibák és hiányosságok is voltak, eredményeink mégis feljogosítanak arra, hogy bizakodással tekintsünk a tagtoborzási munka meginduló új szakasza leié, s ha a fenti hibákat kiküszöböljük, a tagtoborzást széleskörű tömegmozgalommá fejlesztjük, az animációban a meggyőzés fegyverét forgatjuk és a választási munka folyamán felmerült tapasztalatokat helyesen hasznosítjuk az új szakaszban még szebb, még tar- tósabb eredményeket fogunk elérni és szívós munkával biztosítani tudjuk azt, hogy minden dolgozó paraszt elfoglalja helyét a szövetkezeiben.

Békés Józsei

Kiss Péter kemény, bütykös kese megforgatott bennünket, sőt irtott meg is nyálazott, amint átszámolt magamat és testvéreimet Akkor már tizen voltunk. Mindegyikünket úgy hívják, hogy 10 forintos. Lassanként szaporodtunk fel ennyire, ezért időnk volt egymással, alaposabban megismerkedni. Tulajdonképen ugyanazon utat tettük meg valamennyien, amíg a „kredencfiókba” kerültünk. Fizetési borítékban szállítottak idáig és raktak bennünket egymásra.

Holnap brlizrlheted fiam a házadót, — szólt Kiss Péter a feleségéhez és egy nyomtatott papírlapra, amely ott hevert mellettünk, ráírta, hogy „100 forint". Az asz- szony másnap összehajtott mind a tizünket és a retikü/jében magával vitt. A tolóablakon át kinyúlt értünk egy tisztviselő, tintaceruzájával ráfirkantott valamit a „100 forint" felírással ékeskedő papírra, aztán egy vastagfalu páncélszekrénybe kerültünk.

Elmondhatom, hogy nagy soka- dalom volh itt, a hozzánk hasonlókból, de mi tizen azért együtt maradtunk. Néhány nap múlva, azonban mégiscsak búcsút kellett mondanunk egymásnak, mert magamat és egyik testvéremet külön választottak, sőt belőlem még el is vettek egy forintot és ezt a poréi- kámat hozzácsapták a búcsúzó testvérekhez.

F,z a* államé — mondta a tisztviselő, — ez a 19 pedig a városé, adja csak át Luci az altisztnek.

Szállítmányunk m.03t már új

számot kapott, a kísérőlapra rá- ítrák 310.111. Természetesen nem voltunk egyedül megcsonkított testvéremmel. A sokadalom nem volt olyan nagy, mint a sötét páncél- szekrényben, de azért voltunk jó- néhányan. Most már nem raboskodtunk sokáig vasbörtönben, hanem rövidesen átadtak bennünket egy mesterembernek. Hányt-vetett életünk tovább tartott. Egy fa- kereskedésbe kerültünk és megtörtént velünk a legnagyobb dolog. Bükkfadcszkává változtunk át és kerültünk egy enyvszagú műhelybe. A mester szakértő szemmel nézett rajtunk végig, azután gya- lut fogott, majd fűrészt és takaros iskolapaddá formált bennünket. A borzashajú kis inasgyerek dörzsölö- papírral simogatta végig testemet, amely így, ilyen formában eggyé forrott testvéremmel. Amikor minden szögletem sima, gömbölyű és újszagú volt, kocsira tettek és felvittek a Mecsekre.

Viszik az erdei iskola padjait — mondta egy asszony és meleg

pillantással nézett rám. Vj otthonom gyönyörű. A nagy ablakokon beáramlott a napfény és besusogtaJe a fenyőfák. Reggel kicsit sápadt, de vidám fiúk és lányok özönJötték el a termet és nagy robajjal ült le rám egy kisfiú és egy kislány. Fedőlapomra könyvet helyeztek. Hallottam a lapok zizegését, amint ujjacskáikkal lapozgatták. Valami furcsa érzés vett rajtam erőt, ereim bizseregni kezdtek a gyönyörűségtől. Ismerős volt a könyv. A zizegő lapok aztán mesélni kezdtek és így tudtam meg, hogy a könyv miért ismerős. Elmondta, ő is úgy véli, hogy mi már találkoztunk valahol. Kiderült, hogy a könyv része annak a „81"-nek, akiktől a posta páncélszekrényében elváltunk. Az 6 útjuk még hosszabb volt a miénknél és átalakulásuk szövevényesebb, míg a papírgyáron és az állami nyomdán keresztül eljutottak ide ebbe a terembe. „Ingyen Iskolakönyv vagyok", mutatkozott be büszkén és vidáman a viszontlátott testvér. Aztán színes képeivel és friss nyomdaszagú lapjaival melegen hozzásimult.

Kiss Péternek, aki sóhajtva búcsúzott el tőlünk, nem •kell aggódnia értünk. Jó helyre kerültünk...

(R. EJ