Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-21 / 141. szám

KM JÚNIUS ti N Ä P L Ó S Áz éberséget necsak a portás •ezze üzemeinkben Hova tetszik menni, kérem ? jelkép» A Pártunkba befurakodott ellenség sleplezésével előtérbe került az éber­ég kérdés«. Az ellenség minden vo- laion a legaijasabb és legravaszabb szközökkei igyekszik rombolni építő «unkánkat. Éppen ezért az éberség ehol sem hiányozhat. Sem a politikai Jetben, ahoi politikai aknamunkát fej­ének ki az ellenség ügynökei, sem násutt, ahol az ellenség kémei és rártevöí ejthetnek rajtunk sebei. Üze- neink különösen érzékeny pontjaink, ihol a kártevők és kémek károkat »kozhatnak.. Az üzemekben már korábban beve­tették a belépők ellenőrzését. Az cm- Kti belép a gyár kapuján és elindul. V portás — rendszerint öreg vagy okkant ember — megigazítja a szem. ivegét és utánaszól: — Hova tetszik menni kérem? Mondjuk, a Pécsi Bőrgyárról van i?ó, de mindegy, hogy melyiket vesz- izük példának, mert minden üzemben igy van — A cseres műhelyben keresem kovács elvtársat — mondja a láto­gató. Erre ki kell tőtleni egy cédulát, áz­tál, hogy a keresett fel majd aláírja. •4 cédulára rá kell írni a nevet, lak- leiyet és hogy milyen ügyben keresi i látogató azt, akivel beszélni akar. Igazolvány persze nem kell, az em­ber azt ír oda, amit akar. A látoga­tó a cédulával bemegy, ide-oda szag­lászik és Kovács eívtársat éppen nem ott találja, ahol gondolta, hanem a gyár másik végén. Megbeszéli vele a szükséges dolgot, de a zsebében la­puló céduláról megfeledkezik. Már menne ki a kapun, de a portás ismét megigazítja szemüvegét és utánaszól: — Kérem a cédulát. Odaadja. Es mire a portás rájön, hogy nem Íratta alá, már messze jár. Mit tesz a portás? Megállapítja, hogy hiányzik az aláírás, kicsit mérgelődik, aztán azt is abbahagyja. A vállalatvezető, párttitkár, üzemig bizottsági titkár pedig nyugodtan je­lenti: a mi gyárunkba senki sem lép­het be ellenőrzés nélkül. Arról meg­feledkeznek, hogy nemcsak belépés­kor és kilépéskor kell ellenőrizni a gyár látogatóját, hanem éppen ak­kor a legj | ban, amikor bent tartóz­kodik a gyárban. És éppen akkor nem ellenőrzik. Ez az eset nem egyszer fordult elő, nem szórványos, hanem gyakori. A portások úgyszólván megszokták már, hogy a látogatók rendszerint elfelejtik aláíratni az ellenőrző cédulá­kat. "X vállalatok munkásvezetői még­is elégedettek és azt mondják: „Az éberség terén mindent megtettünk.” Nem is kell külön magyarázni, hogy ilyen „éberséget” bármikor és bár­milyen módszerrel ki lehet játszani, az osztályharc mai helyzetében erre pedig nem lehet alkalmat szolgáltatni. A másik eset Pécsújhegycn tör­tént. Munkások álltak csoportban az udvaron és közülük az egyik arról beszélt, hogy „most is csak úgy van, mint régen, mi dolgozunk, mások meg húzzák a magas fizetést". Az- egyik gyűlésen pedig éppen ennek a be­szélgető kis csoportnak egyik tagja szólalt fel. Ezt. mondta: „Minden párttagnak éberen kell ügyelnie ar­ra, hogy ne juthassanak közénk a so­rainkat megbontó ellenségek. Ha va­laki ilyen ellenséget felismer, jelentse be a Párt vezetőségénél” Ha csak ebből állna az éberség kér­dése, ha a gyárak kapujába állított portásokkal és szép felszólalásokkal akarjuk egyedül megvédeni Pártun­kat és az eddig elért eredményeinket az ellenségtől, ezze! nem sokra mennénk Ettől az ellenség nyugodtan tönkre- tehetné gyárainkat és büntetlenül ás­kálódhatna Pártunk és országunk ve­zetői ellen. Az éberség nem azt jelenti, hogy bürokratikus intézkedéseket tegyünk és üres szólamokat hangoztassunk. Pártunk egységét és saját munkánk­kal teremteti ériékeink épségét csak úgy tudjuk jól megőrizni, Ha valóban úgy teszünk, ahogy a' pécsújhegyi elvtárs mondotta: ha minden párttag éberen ügyel arra, hogy ne juthassa­nak közénk a sorainkat megbontó és a szocializmus megvalósítása ellen mindent elkövető ellenségek. De ezt nem elég mondani. Cselekedni kell! A dolgozó parasztokat fokozottan segíti az idei terménybegyűjtési rendelet József kukáknak saját nevén lévő 31 hold földje, 615 aranykorona a katasz­teri tiszta jövedelme, ami után százlfz mázsát és negyven kilogramot köteles beszolgáltatni. Nem kell tehát sok szá­mítás ahhoz, hogy megtudjuk: Kovács Jenő kisparaszt egy holdjára egy má­zsa 11) kiló esik, míg Kasza József ku- lák egy holdja után majdnem négy mázsa a beadási kötelezettség. Először tartalmazza a felszabadulás óta ez a rendelet a termelőszövetkeze­tek terménybeadási kötelezettségét. Ezek a csoportok igen nagy kedvez­ményt kaptak. I. éa II. típusú termelő­szövetkezetek tagjainál a terménybe­adási kötelezettség mértékét az egyé­nileg bevitt földterületek után állapít­ják meg. Az I. típusú termelőszövet­kezethez tartozó gazdák a földterületek után 10, a II. típushoz tartozó gardák 15 százalékos mérséklést kapnak. A III., a legfejlettebb közösen termelő szövetkezeinél együttesen terheli a tér. ménybeadási kötelezettség a csoportot Megkezdődőt a* aratás, közeledik a termés betakarítása. Az ország minden dolgozója a falu dolgozó parasztsága felé tekint. A gyárak, a városok dol­gozói, a munkásosztály milliói, akik falvakat, utakat, hidakat építettek, akik villanyt, kultúrát vittek a vidék maradi, pislogó lámpása helyébe, akik mind annyiunk számára ruhát, cipőt, szerszámokat, gépeket, gyártanak, a ta­nítók, orvosok, mérnökök ezrei a sár­guló gabonáktól színes magyar róna felé függesztik tekintetűiket, ahol mind. annyiunk kenyere kévékbe dől. öik, az ipari munkások segítették elő, hogy az idei aratás a több műtrá­gya, töb gép használata révén többet, jobbat adjon mindönki számára. És a dolgozd parasztság nagy vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja, a dolgozó nép kormánya most, az új termés be­takarítása előtt újabb hatalmas ked­vezménnyel bizonyította be segítségét a dolgozó kis- és középparasztság As idei terraénybegyfijtó ren­dedet lényegileg nem különbözik a hrvalyrtól. Elsősorban a termelő és családja elátásához, továbbá a gazdáJko. dátshox szükséges legnagyobb termény- mennyiséget biztosítja, a begyűjtésnél pedig a lehető legnagyobb mértékben tneqteslH a dolgozó parasztságot, «gyanakkor sokkal nagyobb mérték­be», sokkal több terhet ró a kulákok- te. A terménybeadási kötelezettség mértékét úgy állapították meg, hogy abban valóban kidomborodik a népi demokráciának a dolgozó parasztságot védő politikája és teljes egészében ér­vényre jut a progresszív teherviselés, •tjMBt Rákosi eivtárs mondotta, a »fiaessenek a gazdagok“ elve. A rendelet megállapítja, teent es üknek terménvgyüjlési tettség aiól. Azok a gazdák mentesül­ik, «kiknek szántóterületük nincsen, *agy akiknek szántóterületük 5 hold Ml nein több. De mentesül a termény- ^eadás alól az a gazda is, — a szer- Mdött területek arányában — aki •»erződéses termelést folytat. Hagy mennyire wgit • ter­^éeybegyüjtési rendelet a dolgozó pa. **«ztságon, azt élénken bizonyítja egy •»ragadott példa is. Kisbicsérden Ko- He, Jenő kisparasztnak 9 és negyed ^old szántóföldje van, amelynek 275 Aranykorona a kataszteri tiszta jöve- ^lme. Ezután mindössze tizenegy mö- ^ a terménybeadási kötelezelfsége. és ha egy-egy tagra 5 holdnál keve­sebb esik, akkor beadási kötelezettsé­gük a földadóval egyenlő csak, viszont, ha egy tagra ennél több föld jut, ak­kor a beadási kötelezettség megálla­pítására a legkisebb szorzószámot El­et kell alkalmazni. A progresszív teherviselést, a földterülettel arányban lévő beadási kötelezettséget a kis. és középparaszt­ság megsegítésére szánja az idei ter­ménybegyűjtési rendelet és újból ki­hangsúlyozza a középparasztság men­tesítését a mczögazdaságfejlesztési já­rulék alól is. így érthető az a lelkes készülődés, amellyel a dolgozó paraszti milliók szerte az országban ünneppé teszik azt a napot, amikor eleget tesz­nek terménybeadási kötelezettségüknek. Tudják, hogy ezzel a cselekedettel az ötéves terv alapjait vetik meg, a gyors és maradéktalan termény-beadással vi­szonozzák a népi demokrácia korma nvának saját kormányuk segítő tá­mogatását. KÍSÉRT a múlt? Évek óta nem fordult elő a magyar sport történetében olyan fegyelmezetlen viselkedés, mint amilyet a Pécsi Lokomotív Vrancsics nevű ökölvívója tanú­sított vasárnap este azzal, hogy mérkőzés közben leütötte a já­tékvezetőt. Ha ezt a példátlan súlyos viselkedést egyszerűen csak egy magáról megfeledke­zett sportoló cselekedetének tekintenénk, akkor is súlyos felelősség terhelné a Lokomotiv vezetőit. Az eset azonban nem elszigetelt jelenség. És az nem is csak Vrancsics személyében jelentkezett. Ezt a megállapí­tást igazolja az is, hogy a je­lenlevő sportvezetők, a közön­ség, sőt a karszalagos rendezők is kitörő lelkesedéssel fogadták és ünnepelték a „hős“-t. Ide­tartozik még az is, hogy a dél­utáni mérkőzés után a vasutas labdarugók közül néhányan nem éppen épületes módon viselked­tek a közönséggel. Hol Itt a hiba? Talán a spor­tolókban? Kétségtelen ott is, mert még mindig akadnak fe­gyelmezetlen sportolók. A dön­tő hiba azonban ott v«n, hogy a pécsi sportéletben még min­dig kísértenek a múlt sport­vezetői. Az egyesületi kiskirá­lyok, a demokratikus tömeg- szervezetekből kiűzött reakció­sok maradványai, az egyesületi sovinizmus szítói, akik közben nem feledkeznek meg saját ér­dekeikről sem.- Azok, akik me­reven elzárkóztak a sportolók erkölcsi nevelése elől és nem támogatták a sportszemináriu­mok kezdeményezőit és akik féltek elkezdeni a közönség ne­velését, mert ez ártott volna az „üzletnek“. Ezek az elemek a Lokomotív körül csoportosultak. A Dinamó ősszel hasonló esetben felvetet­te a felelősség kérdését ésmsg- tísztítotte a vezetőséget. A Lo­komotív nem okult ezen, a ve­zetőségben nem érvényesült a becsületes dolgozók akarata és olyanok is komoly szerepet ját­szottak, akiknek semmi kapcso­latuk nem volt a vasúthoz. A Lokomotív vezetői elmu­lasztották a kellő éberséget és ez vezetett a tegnepi esemé­nyekhez. Elfelejtették, hogy ná­lunk a sport nem öncél, nem kereseti lehetőség, hanem a dolgozók szórakozása és a tö­megek egészséges mozgása. A pécsi sport felelős vezetői jog­gal döbbentek meg a vasárnapi események láttán és most min­den szükséges intézkedést meg kell tcnniök a hibák kiküszöbö­lésére. Mindenekelőtt új vezető­séget a Lokomotívoak, új veze­tőséget a becsületes vasutas dolgozókból, sürgősen kisöpörni a Lokomotív berkeiből a lera­kodott szemetet! De valamennyi egyesülefnek le kell vonni a megfelelő tanulságot és a leg­sürgősebben pótolni kell a hiá­nyokat. A felelős sporthatóságoknak erélyesen fel kell lépníök, mert nem tűrhetíük, hogv népi de­mokráciánkban tovább kísértse­nek a múlt árnyai. Fokozzuk éberségünket minden vonalon! Kitartó munkával el kell ér­nünk, hogy sportolóinkra vala­mennyien büszkék lehessünk, de ne csak mint élsportolókra, hanem mint a szocializmus fe­gyelmezett, öntudatos építőire isi Pleskó Kálmán l'/Át* IIvwMjkov s&aticrt&íitunba tneyty fiz autóbusz Iván Vorenykov leszállt a vonat lépcsőjéről. Még körülnézni sem volt ideje, amikor már odalépett hozzá egy idősebb férfi: — Ugye, a szanatóriumba? Az igenlő válaszra együtt indultak a pályaudvarról kifelé. Az épület mögött hatalmas kék autóbusz vára­kozott duruzsíó motorral. Nem Iván jött egyedül: voltak vagy huszon­ötén, különböző gyárak munkásai. robogva, halkan zúgó motorral száguldott a nyíl­egyenes betonúton a Szovjetunió egyik leghíresebb fürdőhelye felé, SzGcsi-ba. Iván csak nézett ki az ab­lakon és a szíve szinte elszorult a gyönyörűségtől. Ilyen szépet még soha nem látott, pedig eddig is volt már üdülni sok nyáron. Az autóbusz viaduktokon, hatalmas hidakon robo­gott keresztül, melyek mély völgyek fölött iveitek merészen. A környező hegyeket zöld erdők koszorúzták, a völgyekben, — mintha játékoskedvű gyerekek dobálták volna a hegyek lá­bai közé — festői szépségű apró fill- \ak bukkantak fel. A lankákon sár­gán ringó búzatáblák hullámoztak • simogató szélben. Az autóbusz lassított. épületek tűntek elő. Nagy kanyar, aztán eme­letes palota előtt suhantak el. Hom­lokzatán ott díszelgett a felírás: színiláz. Balról az út mellett csoda­szép parkot látott Iván, sétáló fér­fiakkal, nőkkel. A további csodálko­zásra ideje sem maradt: az autóbusz csikorogva fékezett, tündérszép palota előtt állt. ilyenben luui a tra limitnél) eii Az árnyat fák alatt már ebédhez terítenek. A fehér tányérokon végigszalad a napsugár. A nagy üstből a leves jó illata 3zökik ki és keveredik a kora­nyári illatokkal. Bent a pártiskola termét zsúfolásig megtöltik a négyhetes és kéthetes szövetkezeti vezetőképző tan­folyam hallgatói. A terem előterében ötletes „kulisz- szát” csináltak a hallgatók, hogy mindén meglegyen a színes, gazdag műsorhoz. A falon piros betűkkel lángol felénk egy mondat: „A népi demokráda iránt! hfísésr. a szocia­lista munkaerkölcs és alapos szaktudás jellemezze a jó termény felvásárlót.” Es ahogy a vizsgáztatók el­mondják, az elvtársak mindent megtettek annak h0_ fcjk f érdekében, hogy ehhez megszerezzék a tudást, s jól líötele (felkészültek az új harcra, a „kenyércsatára Molnár József, az iskola vezetője üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja megyebizottsága részéről megjelent Novics János és Vértes Géza elvtársakat, Molnár Károly elvtársat, a Szövosz. kiküldöttét és a tanfolyam előadóit. A záróbeszédet Novics elvtárs mondja. Figyelem és bizalom van a hallgatók tekintetében, ahogy hall­gatják az útmutató lendítő szavakat. — Dolgozd népünk legjobbjai resztje kezűkbe idén a termény felvásárlást és a haszon nem a ku­lákok, nem a régi gabonavásárlók zsebébe vándorol mint régen a szegényparaszt rovására, hanem ott marad a faluban, hogy azoknak legyen hasznára, akik dolgoztak érte. — Hosszú taps követi Novics elvtárs szavait. Felcsillanó szemmel, kemény dolgos kezük erős szorításával veszik át azután a hallgatók Vértes- --------. . Géza elvtárstól a bizonyítványokat. Gyönyörködve ugy anakkor a kisbicsérdi garai Kasza (nézik a rajzot, mely a munkás-vara.sztegységr öl be­szél. S milyen szépek a mondatat: „ ... kívánjuk, hogy a tanfolyamon szerzett tudását a népi demo­krácia szövetkezeti mozgalmának fejlesztésére, a szo­cializmus építésének előbbre vitele érdekében hasz­nálja fel." A tanfolyam hallgatói nevében ifj. Jakab József beszél. Az egyszerű, kemény szavak biztonságról, hűségről beszélnek, bizonyítékai annak, hogy az elő­adók jó munkát végeztek, hogy a tanfolyam hallga­csak királyok lak­hattak hajdan — gon­dolta mosolyogva Iván. Később derült ki, hogy nem is tévedett nagyot: egy főidesúré volt a kastély még a óári világban. Most az Ivánhoz hasonió gyógyulást kereső munkásak hozzák itt helyre egészsé­güket. — Mégis csak a doktornak volt ^ igaza — mosolygott magában Iván. — Mert sehogysein akart eljönni, de az orvos szigorúan ráparancsolt: a tüde­jének. bár komolyabb baja nincs, jót íog tenni egy kis magaslati levegő. Hát itt még a halottak is feléledhet­nek — gondolta Iván. Este, a kényelmes fotöjökkel be­rendezett dohányzóban az intézet ve­zető főorvosa üdvözölte az újonnan •érkezetteket. TÖM? üdülőnk is van Itt Szo­csiban, — mon­dotta a főorvos tói jó magokkal szívükben térnek haza nehéz mun-f— mindenki oda mehet, ahol gyógy u- kájukhoz. Azután elkezdődik a színes, kedves műsor. Egy­másután nyílik az ajtó, a szereplők eltűnnek a „Jcu-i lisszák” mögött, hogy azután elénk kerülve versek­kel, énekszámokkal, színdarabbal nyújtsanak igaz szórakozást. Wagry sikere van rey háromfelvonásos darab­nak, amiben sok szó esik Bors elvtársról, a bányász­főispánról is. „Most van a nap lemenőben” a darab címe és ezúttal nem az istenek, de a magukat leg-{ alább félistennek képzelő kulákok alkonyáról beszélj sok igaz, jóízű humorral, De nemcsak a műsor, hanem a tanfolyamhallga­tók szobái is sok élvezetet nyújtanak, ahogy végig­járjuk őket. Az egyik szobában egy szemétkosár, egy ( kulák van fölötte, s egy nyíl mutat a kosárra. Fel­irat így szól: „Ide valók vagytok ...” Számtalan öt- ( let, színes rajz mutatja, hogy a tanfolyam hallgatóit nemcsak harccal, de a gúny fegyverével is állják a frontszakaszt a kulákkal szemben. Az új harc, a „kenyércsata” harcosai lesznek < mindannyian, mért tudják és érzik jól, nem többről l ása érdekében a legtöbbet tehetünk '■ríe. Az üdvözlés után még hozzáfűzte: — Szeretnék pár számot elmondani vendégeinknek, hogy lássák, mennyi fürdőhely és üdülőhely között válo­gathat a szovjet dolgozó. 1925-ben 49 fürdőhely működött az országban 26 ezer szanatóriumi ággyal, 1948-ban a szanatóriumokban már egymillió 500 ezer embert gyógykezeltünk, pe­dig a németek az elfoglalt területe­ken rengeteg szanatóriumot, üdülőt pusztítottak el. örülnék, ha vendé­geink látnák, hogy munkájuknak a sok szanatórium is egyik eredménye. Este Iván nagyot sétált a parkban, aztán felment szobájába levelet írni. A feleségének írt, így kezdte: — Csak most látom igazán, milyen és nem kevesebbről van szó, mint jövőnk rőt, a három­éves tervünk sikeres befejezéséről és hatalmas öt- f __,__. . „ , . , , , éve s tervünkkel valóra váló jobb életről, a szocialista r% ^S0' ls agyunk mi, szovjet dől Magyarországról. tS ozók..j

Next

/
Thumbnails
Contents