Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-19 / 140. szám
6 rm JŰNTV9 « N R P L O ,Minden dolgozó kesSbe legalább egy hSnyvet" jelszó valósággá fiáit Várakozáson felöli sikert arattak a könyvnapok Déidunántúlon DEMJÁN BJEDNIJ: KÉT K.ULÁK — A Népfront városi tanácsa nevében nyitom meg « szekszárdi könyvnapokat, amelyeken a Szovjetunió példájára, a szocialista realizmust visszatükröző könyvek kezűinek a dolgozók elé, melyek megtanítanak bennünket, hogyan építsünk. A beszéd után a rendőrzenekar és a Diákszövetség kuitúrgárdája adott müsorszámokat. Aztán elözönlőtte a közönség a könyvsátrakat és csakhamar úgyszólván minden dolgozó hóna alatt egy-egy, esetleg több könyv tűnt fel. A könyvnapok Szekszárdon is eredményesnek mutatkoznak. Az üzemeket is sorralátogattuk Pécsett, illetve a város külső pontjain álló sátrakat, hogy képet kaphassunk a kőnyvnapok eredményeiről: AZ ÚJHEGYI MESZHART dolgozói szépszámma! vásárolták az ideológiai könyveket. Legtöbb példányban Marx: Tőke című műve fogyott el, majd Puskin kétkötetes, válogatott versei és elbeszélései arattak sikert, valamint E. Eeck és Ady vezet eddig a bányavidéken a szépirodalmi termés között. A ZSOLNAY-GYAR dolgozói vezetnek eddig a könyvvásárló üzemek között. Másfél nap alatt több, mint másfél ezer forint bevételt könyvelt el a könyvforgalom lebonyolítója. Tekintve a könyvnapi könyvek olcsó árait, az igen jelentős mennyiségnek számit. A Zsa!na>-gyáriak mikrofont szereitek a könyvsátodba, állandó müsorszámokat adnak s a dolgozóik még mindig folytatják a könyvvásárlást. Itt említjük, hogy eddig csak készpénzvásárlásokat folytattak s mivel újabb értesítés szerint könyvvásárlási utalványokra is kapruk könyvet, újabb tetemes vásárlás van kilátásban. A MÁV ÜZLETVEZETÖSEG előtt áll a vasutasok kőnyvessűtra. A hatalmas, szépen díszített sátor szintén szép fqrgolmat bonyolított le. A Fémipari Iskola sarkán is ’ könyvsátor fogadja a közönséget. S még jónéhány pontján a városnak, díszes környezőiben fekszenek a könyvek, várva a a dolgozót. Mint már említettük, a legkelendőbb könyvek az ideológiai termékek. Minden reményünk megvan arra. hogy a vidék könyvnapjai a legnagyobb siker jegyében fejeződjenek be. Olyan nagyarányú érdeklődés nyilvánult meg a könyv iránt alsódunántúi városalbaa, amilyenre még nem volt példa. Pécsett, a Széchenyi-téri öt könyvsátor egynapi forgalma közel ö evet forfeit veit, ami befyi viszonylatban komoly sikernek számít, tekintve,, hogy a következő két nap, a szombat és‘vasárnap forgalmától várják a nagyobb eredményeket A* üzemekben példátlanul nagy a forgalom. Legtöbb heiyen elfogyott az első készlet és újabb szállítmányokra volt szükség, hogy a vásárlókat kielégítsék. A honvédség I« BuStíőan ünnepelt« meg * magyar könyv napját A Nagy Jenő laktanyában pénteken délután két órakor kezdődött az ünnepélyes nyitás. A honvédek énekkara kezdte a műsort, a Sztálin-kantáta eléneklésével, majd Vértes G*'za eivtárs, megyei oktatás! felelős tartott megnyitóbeszédet. — Fegyver a tudás — kezdte — s a könyv a legnemesebb fegyver, mert a müveit nép «ország* lehet csak igazán erős. Péteri Tivadar honvéd Ztík Zoltán: Vörös Katonák című versét szavalta étérzéssel, majd Szabó Pál, a kitűnő író beszélt a katooa-élet régi és mai formájáról. Epizódok«* bscsiSí! fiáját fratonakorá- ből, óetrfis, Isamúaágoa formában a éfő- adá sáriak színe* résriétel lekötötték, szóra kantáit äk a fialtat tsalgatóöágot. Beszédéből élesen kiviláglott a bofl- vétlség mai életformája, mely emberi, keffemea körülményeket teremt a iak- tanya régi, zord környezete helyett. Barabás Tibor, városunk másik író- vendége. az író rég! és mai helyzetéről szólott Füsi József író a könyv- mpo-kről emlékezett meg, majd Iios- vay Katalin budapestrői érkezett színművésznő Petőfi, József Attila és Tyibonov-versekct szavait, hatalmas «Ikerrel. A zárószavakat Sallay Tivadar százados, politikai tiszt mondotta. Kijelentette, hogy a művelt honvéd biztosabb védője az országnak, sziláról f#A pfflér* a népi demokráciának. Ez-# __ után megindult a könyvvásárlás. Sorba fy A It A Jj A iS 1 1 B 0 Xv .* a honvékirif a könyvrsátor előtt1,> hogy liozzijnssanak a már előre kiesőméit könyvhöz, melyhez végre olyan áron juthatnak, mint eddig soha. A szépirodalmi anyagban első helyen a Móricz Zsigmond könyv áll. A „Rózsa Sándor” nagy sikerét elsősorban rendkívül locsó árának köszönheti, de a többi könyvek is rohamosan fogynak az előjelekből Félve az eddigi legnagyobb sikerű magyar könyvnap fejeződik be vidéken vasárnap este. Jólesően tapasztaltuk, hogy a KIOSz-ba tömörült pécsi könyvkereskedők a kollektív szellemtől vezetve, minden profit kizárásával folytak bele a szervezésbe éa a fővárosi kiaá&kkal egyetértésben végzik munkájukat s nem kis részben i köszönhető e haladó gondolkodásmód- j nak a magatartásnak a kőnyvnapok . eddigi sikerű. A legújabb jelentések j még nem futottak be, de minden va- < lószínflség szerint a végleges ered- J menyek minden várakozást felülmúl- ( nak. S a jelszóból, mely így szól: < „Minden dolgozó kezébe legalább egy j könyvet!” valóság lesz e hárrni nap ^ alatt. f GORKIJ IS éve halt meg Maxim Gorkij, o világhíréi orosz író. Gorkij hanga- téka rendkívül gazdag. A szó e nagy művésze, halhatatlan alakúk egész sorát teremtette meg s az irodalomban lerakta a szocialista realizmus alapjait. Kritikus volt, írók tanító- mestere és ezrek és ezrek nevelője az orosz irodalomban, a testvéri népek és a világ irodalmában. Minél figyelmesebben tanulmányozzuk alkotásait, annál világosabban tárul fel előttünk az a mélységes hatás, melyet n nép hagy vezérei, Lenin és Sztálin gyakorollak Gorkijra. Mint az úttörők általában, Gorkij is sokszor élt át válságos perceket, sokszor ingadozott. A Bolsevik Párttal, Leninnel és Sztálinnal érzett közössege azonban mindenkor megerősítette őt abban, hogy legyőzze ingadozásait, leküzdjc gyengeségét. Gorkij nem tagadta sem önmaga, sem az olvasó előtt a két világ gigászi harcának nehézségeit és veszélyeit. De jól tudta, hogy a dolgozó nép erőforrásai kimeríthe- tetlenek. Egy pudos gyertyát vett meg a knláfe\ Lelkiismeretűt így nyugtatta meg. Társa székesegyházat épített: „Hol a hatalom, — lássa a világ!** Hős tettét dicsérte zsinati oklevél S biztosította mennyei jogát A paradicsomba, ha meghalni tér „TIa reám gördül majd a síri hant, .— Mondta nejének, rokonainak — Ne sajnáljátok elmúlásomat, Ne szomorkodjatok! Könnyen kiállom én a kínokat: Koporsómban ott lesz aa irat!* Csodák csodája! Egy év maivá Újra Találkozott a két kulik, De már holtan A pokol kapnja előtt... A disznófejü szólalt meg előbb: „Kit látnak szemeim?... Rajtad sem segít aa okirat, Hiába minden, Együtt tölthetjük a bús napokat!“ „O, nézd ezt a ragyogó tintát, Szólt a másik úrhatnám, — nemrég Elsőrendű papírra Írták S paradicsmban pihenhetnék, Csakhogy a lelkemért Egy ördög Másik írástudatlant küldött! Vittem az írást elibe — Nézte-nézte diilledt szemekkel S szó nélkül vonszolt le, ide! A két kulák már régtől halott, Nem is hagyott Mást, mint írástudatlan népet, Kire ráruházta a sötétet. Jói tudjuk mi, hogy mennyit ér Az a sok okmány és levél. Mire a gazdagok oly büszkék — Igaz népünk, a mostani Azokat, kik igába űzték. Okmány nélkül is ismeri! !ő19. Fordította: Szily Ernő. Thomas Mann Jöhet® üstén az ügyesül* államokban A hírhedt amerika-eilenes tevékenys éget vizsgáló bizolt slag feketelistát* teilte Thomas Mannt, nobeldíjas német írói. Az a vad ciiene, hogy „hosszú idő óta a kommunista párt vonalát követi”, mert a 74 éves Thomas Áfáim mindig fellépett a háborús uszítok tevékenysége ellen. Az Amerika-elfew» tevékenységet vizsgáló bizottság áldozatai között van Feuchtvvarwwr, az. ismert antifasiszta német író és Taylor szenátor. Eisierrvét még mindig túszként tartják fogva Ellis Islandon. AZELSŐLECKE Kaposváron M harm MB ellen ér* is J«S sikerültek • kőnyvnapok. A délelőtti órákban is tiég szép forgalmat bonyolítottak le, <5* a munkáság inkább délután lepte ti a könyvaátrakaL Kivéve a eukorA kőnyvnapokon Pécsett tartózkodó kitűnő író most megjelent: Az első lecke című novellas köteléből. .-..Húsz esztendővel ezelőtt Írtam meg első novellámat. A címe közvetlen volt és egyszerű. „A császár.” Aelius Hadriánrói, Traján császár gyámfiáról, Svetónius kortársáról szólt. A novella, gyáriakat, akik külön könyvaátorral S mármint maga a történet, a cirkuszban kezdődött, szerepeltek a könyvnapokon. A Kos-J p0mpeja Plot ina császámő szökőkút jai mellett és anfh-téren, trz MNDSz és a Szakszer- é Hadrián hadigályáján folytatódott, később elvezette vetet könyvsátra előtt a rendőrzene-) az olvasót Marlius Turbó ciprusi táborába. írásom kar térzenét fs adott a délelőtti órák- é telve volt mély platonizmussal, Anatole Francétól tanult filozófiai érvekkel és szembeötlő volt hangom előkelősége. <, Ezzel egyidejűleg címíró voltain a Monori Magnál. Hirdetés útján jutottam ide, félesztendős munkané'küliség után. Anyámmal és hét testvéremmel nyomorogtunk, télikabátom még sohse volt s ha jól elékezem, akkor is lyukas volt a cipőm. Ezidőben már egyedül aludtam egy rozsdás háromlábú vaságyon. Mindennapi legíőbb bon éa zeneszó mellett fogyott a könyv. Főképpen ta ideológiai, elméleti műveket vásárolták a dolgozók. Rengeteg Sztálin, Lewfa, Marx és Rákosi-könyv kelt eL A FS-utcSbam, a MTNSx Bátránál is Begy eeoport nyüzsög. A városházán, eltérőn» • tervtől, nem állítottak fel köayvsátrat. Oda már nem jutott könyv. Sokan vásároltak a könyvke-iigyekvésem, megírni naponta az ezer címet, mert reskeáők utca! elárusítóhelyein is. Ka-t posvár fe megérezte az ötödik könyv-( nap jelentőségét: a könyv fegyver — ( a tudás hatalom. Szekszcrd dolgozói 'ha nem... Hat pengőt fizettek ezer borítókért. ' A nagybirtokosok címtárából repcemagot ajánlottam vidékre. Nincs rosszabb címanyag a világon — elhihfetik nekem —- hisz írtam én már címeket jmásutt is... Az a sok rang és cím... és a gró* (fok olyanok, ha elfelejted például, hogy' valóságos j belső titkos... fel sem bontják a borítékot... három könyvsátor előtt válogatnak a^ Persze most nem értik, hogy mi köze van a könyvnapi termésben. A MlNSz, az icímirásnak Hadriánhoz, a római' császárhoz? Hisz MNDSz és a Molnár AV állított fej)('.ppCn ezt akarom elbeszélni. sátrat. Szekszárd dolgozói népcs^ cso-i Egyszóval „Az Újság” vasárnapi számában portokban keresték fel az .ízlésesen v meg-jetent az írásom. Váratlanul. Beküldtem a t szerkesztőnek és nyötnban kiadta. Flisz oly kézeníeldísztített kőnyvárusító helyeket nem volt ember, aki nem állott volna T* egy .erőre, hogy legalább szem- i *ége... maga a történet akkor jutott eszcml ugyre vegye a mulatós külsejű kon}-.v\onorj Magnál, amikor rájöttem arra, hogy Y *ivt Fi ■ ii 1ív «-r Ann at t* n C afn't f fi 1/ PC \ . . .............. .................. (fekvő volt a tárgy és a hang előkelősége, nemesembe a HP _. HHHRRHH. „llvll PHHHj liSSI, ...gy az veket. Legtöbben azonnal vásáro tak is. ir,s)stin£s Ludwig bácsi kilopja megírj borítékaimat A megnyitás ezres tömegek előtti a ládámból és a magáéba csempészi. Krausz pedig folyt 1« a Garay téren. Az ünnepi be-fázzál fejezte be a csetepatét, hogy úgy kirúg... «»ódat Prantner József országgyülcc-i \ Szombat este volt. Az Oktogon minden lám- Ripvisdö mondotta: ipája és neonja világított. Ott álltam az Odolrektám alatt a járdaszigeten, a fényőzönben, s kezemben remegett az .újság. Beleszédültem a sikerbe. A friss újságból nyersfesték szaga száll! felém és hódítóbb volt minden illatnál. Ott, az Odol-reklám alatt nyomtatásból tekintelt rám Hadrián császár gályás, Illáin«, szökőkuias v" ‘ga. Az a nagy és előkelő világ, amelyet én álmodtam meg a nagybirtokosok címtára felett, Ludwig bácsi mellett a Monori Magnál. Mire hazaértem, már mindenki aludt, a mama is, Tercsi, Jóska, Poldi is... De én nem liúnytam le a szemem. Egész éjszaka Hadriánnal, Traján- nal, Cornéliussal, Pompeja Plotinával s még néhány e'őlekő római úrral és hölggyel beszélgettem a fegválasztékosabb hangon s lelkem velük szállt a bordó bársonnyal bevont császári gálya nyomán, a krétai vizek felett. A mama mindig hajnalban ébredt. Aáegszokta még himzőleány korában, mert Óbudáról, a Lajos- utcából gyalog járt be Pestre, hogy mások kelengyéjére hímezzen menogrammot s hullajtsa köny- nyeit. Ki veszi majd feleségül, kelengye, hozomány nélkül...? Tizenkét gyereket szült, kilencet felnevelt, helet árvaságban, apa nélkül. Fáztunk, éheztünk :.. Forgót, raííialádákat és lorrtbfiírész- játékokat árultunk, zálogba vittük a párnát, a cihái... Hatéves voltam s a szomszédok azt mondták, hogy okos vagyok. Szereltein a zálogház zsivaját, az alkudozást, a fonográfok próbálgatását ... A mama felébredt, hallottam motozását. — Mi az, már fenn vagy? — kérdezte és mámoros szememben nyomban meglátta, hogy valami történt. — Mi van veled? — Nézd, mama, nézd az újságot... az első novellám ... látod ... — Látom — mondta és világoskék, élestekin- tetíí szeme, mintha elhomályosult volna... Leült az ágylábához, történetesen ahhoz, amely csonka volt... Vaskeretű szemüvegét magas homlokára tolta s mint amikor teljes figyelemmel fordult valami felé, mezítelen lábán kínzó bütykeit nézte/.. — Olvasd csak — szólt fehndullan — olvasdl Mi a címe, a cím az nagyon fontos... — Címe: „A császár”. — „A császár” — ismételte akadozva. — „A császár ...” Szóval egy uralkodó. Olvasd csak .. • — Es erée a szóra valami rossz érzés indult el a szivemből. Olvastam. A mama hallgatott, merőn nézte visszeres lábát. A fórumjelenetnél, ahol Svetónius világosan megmagyarázta a lét efemer voltát és Pompeja Plotina függőkertjéig kíséri császári barátját, a mama rámemelte nyílt, kék szemét, idegen, hideg fénnyel. Es mennél inkább megával- ragadott hangom, képzeletem, ő annál jobban távolodott tőlem. Hangosabban olvastam, mintha a hang elűzhette volna, ami közénk ékelődött, mintha ezáltal behatolhattam volna érzékeny szívébe, egyszerű, de metsző értelmébe ... — 0, jladrián! — fordult Cornóllus barátjához. — Am, járj te az Istenek nyomán, kövesd Mars hadisten parancsait, vidd légiódat keletre, kövesse gályád a sirályszárnyú szél... De engem, császári úr, barátodnak többé ne tekints ... — fejeztem be zengőn az elbeszélést és merőn néztem a mamát. Hajiottan fiit ágyam lábánál, anétköl. hogy akár egy percre is levette volna bütykeiről a szemét és hűvösen így szólt: — Hogyis hívják azt az idegen urat.. — A császárt? — kérdeztem. — Azt, a főszemélyt? — Hadriánnak. — Hadriánnak. — Hadrián, Hadrián... — ismclelte. — szép. De mondd csak, fiam, miért nem nekünk? — és metszőén rámpiliantott... — Nekünk? ki az a nekünk? — kérdeztem...— Nekünk — mondta és a lábát nézte. — Nekünk, mezítlábasoknak! — Azzal választ se»n várva feltápászkodptt s indult a konyhába, begyújtani. Most is látom ingó, öreg lépicit, szüléstől, munkától megtört testét, hajlott hátát és a távolból hallom, amint neheztelem mormolja anmtk a® idegen úrnak, annak a vadidegen úrnak a neve— Hadrián ... Hadrián ... fiam?- Szép- írs* t*
