Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-27 / 122. szám
DUNÁNTÚLI mmm ** Évfolyam, m. szám. Kosta István itrarügyi miniszter látogatása a pécsi iizemekiten és Komién A népi deitio' rác a a dolgozó parasztok krzébe adta a termény felvásárlást Büszkék vagyunk a villányi járásra! ÁRA 60 fillér PÉNTEK, 1949 MÁJUS 27 Uj fejezet kezdődött szövetkezeti mezgäiminkisaR egész országból a dolgozó a táviratok százaiban "döntik az új szövetkezeti közjót. a Szövetkezetek Országos kétségét Ha az ünnepélyes ^ínyitón elhangzott beszédek ^ is jelölték volna meg azoknak 'feladatoknak nagyságát, amelyek ' SZöVOSZ-ra várnak, akkor is a lelkesedésből, amellyel az ország dolgozó parasztsága 'yfeli az új központ megalakulá- »«jl* a várakozásból, r~lyel minden községben tekin- J* felé, nyilvánvalóvá kell, ^ váljon, hogy itt nem egysze- . »^szervezésről, hanem ennél ***1 többről van szó. ti arról van szó, hogy „meg- a király — éljen a király", y megszűnt a MOSZK és Ílí egyszerűen jön helyette a "ŐSZ. Arról van szó és ezt „ ®úr a szövetkezetek tőbbffivAc8 ta^sá^a is érz>< Wy a JJVOSZ megalakulása új fejéig fog nyitni szövetkezeti éle fejlődésében. Azzal is tisz- kell lennünk, hogy ezt az feiezetet nem a SZÖVOSZ megÄ 4™'4“'! indítja el, ez már előbb ott. Szövetkezeteink éle- j0*0 a közelmúltban olyan dön- változások következtek be, 4ílyek szükségessé tették a szö- '^•ezeti központ átszervezését. < eZ sem történt most hirtelen: r ® műit év őszén kezdetét vet- ** 4 folyamat, melynek a Szővosz .alakulása csak utolsó állomá- 1 Jelenti. .Adnunk kell azt, hogy nem ez £*6 átszervezés, ami a szövetei központ, illetve a szövetei központok életében törté,,^aáa a Moszk több szövetig központ egyesítésének eredteképpen született. Ennél az intésnél a Központ apparátu- (j-kelekeriilt a volt rosszemlé- Ijdangya és Futura teljes appa- t*4- Hosszú és nehéz küzdelem 4 Moszkon belül, míg a Ma- jj Kommunista Párt vezetésé- ^ ,lkerült onnan eltávolítani azo- 1)3 elemeket, akiknek a köz- végzett minden tevékeny- Ij!4 szövetkezeti mozgalom fej- j °ek meggátlására irányult. a tisztogatás után azon- í, mindig voltak nehézsé- (jj * Moszknál. A Központ tű, .* régebbi felépítése szerint ilj lrinyító és ellenőrző szerv k. *minek lennie kellett volna, Ikjj* elsősorban egy kapitalista |J~ kereskedelmi nagyvállalat. (f;0z24 egy deficites vállalat, ij'l rí az állam súlyos milliókat ^Mnytelen ráfizetni évente. ,4 helyzetnek fokozatos fel- *•11 iSa kezdődött meg még a Vt?*”' amikor a Moszk ke- V*1 i jellegű osztályai egy- ^51 an váltak le a központ tes- *t| ®s alakultak át önálló nem- Vlf^a‘at°kká. így szűnt meg az a vízfej, mely nem- kinyitotta volna a magyar J^íeti mozgalom testét, na- O'yával nyomasztó teherként k J^dett rá és mindig csak leközpont, a .Szővosz fel- *1 Hágen Imre főtitkár elv- (e *zervezö, irányító, ellenőr- s« elcenységben jelölte meg és työ Vezeti oktatás, a fclvilá- ■ito^Unka elvégzésében. E nagy között nehéz Volna fon- M ' . sorrendet megállapítani, Jtltfcj 1°d egyformán fontos szö- ‘l ieteink jövője szempontjáig* lrényitás különösen azért 1 me^ a demokratizálás ~~ melyet az év elején minden általános földmívesszövet- kezetnél végrehajtottunk — majdnem mindenütt új vezetők kerültek be az igazgatóságokba. Ezek az új emberek becsületes, dolgozó kis- és középparasztok, akik azonban azelőtt — mivel a régi szövetkezetek vezetése elsősorban a kulákok előjoga volt — soha sem végeztek ilyen munkát. Rendkívül fontos feladat a szövetkezetek ellenőrzése, mely eddig a felhalmozódott és sikerrel elvégzett politikai és mozgalmi munka mellett meglehetősen háttérbe szorult. Az ellenőrzés hiányos volta a szövetkezetekben még esetleg megbúvó kapitalista elemeket több esetben a szövetkezet megkárosítására csábította. Ezek az esetek azontúl, hogy több esetben igen nagy anyagi károkat is okoztak a szövetkezeti tagságnak, alkalmasak voltak arra, hogy a falusi reakció, az osz- táíyellenség a szövetkezeti mozgalom megbélyegzésére használja fel. Egyre jobban előtérbe nyomul az oktatás kérdése is. Falusi szövetkezeteinknek mind nagyobb számban van szükségük képzett üzletvezetőkre, a termény- vagy állatfelvásárlásban és egyéb területeken jó szakemberekre. Föld- mívesszövetkezeteinkben ugyanis, — habár a tagságban és a vezetőségekben végrehajtották a tisztogatást, eltávolították az osztály- idegen és kizsákmányoló elemeket — a tisztogatást nem tudták n1 nden esetben következetesen véghez^ vinni a „szakértők" között. Ennek alapjaiban hibás és veszedelmes indokolása legtöbb esetben az volt: „Jó-jó, ezt vagy azt a kulákot, kupecet vagy régi futurást kitesszük, de kit teszünk helyette?" Ez alól az „érvelés" alól húzza ki végleg a talajt az, hogy az új központ a szakemberek ezreit képezi ki tanfolyamain a dolgozó, főleg a s^egénypraaszt- ság köréből. Ez a folyamat már megindult. Jelenleg például két gabonafelvásárló tanfolyam működik Baranya megyében, összesen 140, Somogybán 191 és Tolnában 103 hallgatóval. A szövetkezeti szervező és fel- világosító munka kiszélesítését jelölte meg még az új központ fontos feladataként Dégen Imre elvtárs. Meg kell valósítani azt a kitűzött célt, hogy a szövetkezetek tagságának 600.000-es létszámát 1,200.000-re növeljük! Ugyanakkor, mikor a központi átszervezés megtörtént, jelentős változások következtek be a megyei kirendeltségek életében is. A túlzott központosítást megszüntetve a kirendeltségek megyei központokká alakulnak át, lényegesen nagyobb rendelkezési joggal a megyei problémák megoldására. Igv végre megszűnik az a visszás lelyzet is, hogy a szövetkezeteknek gyakran jelentéktelen ügyekben a központtal kellett tárgyal- niok, mert a kirendeltségeknek nem állott jogukban önállóan intézkedni. Az út amelyen elindultunk kétségkívül helyes. Lényegesek azok az eredmények, melyeket már eddig is sikerült elérnünk, de hatalmasak azok a feladatok, melyeket magunk elé tűztünk szövetkezeti téren. Meg vagyunk azonban győződve, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának iránytmutató támogatásával a Szövetkezetek Országos Központja meg fogja oldani ezeket a feladatokat „A népi kormányon kívül Kínában nincs többé más hatalom" A nyugati sajtó a kínai kommunistákkal való megegyezést sürgeti A kínai népi haderők hatalmas arányú előretörése és különösen Sangháj bevétele nagy zavart keltett az imperialisták táborában. Sanghaj bevételének sokkal nagyobb visszhangja van, mint Pekingnek vagy Nankingnak, mert ez Nyugateurópa és az USA ázsiai presztízsének öszeom- lását jelenti — írja a p risi gaulleista „Aurore.“ A népi erők győzelmével kapcsolatben felmerül a népi Kína kormánya elismerésének kérdése. Erről a Manchester Guardian azt írja, hogy nem lehet sokáig halasztani azokat a határozatokat, amelyektől a sangháji, nankingi, pekingi, hongkon. gi és több más brit érdekeltség jövője függ. A kínai kommunisták kijelentették, csak olyan kormányokkal létesítenek diplomáciai kapcsolatot, amelyek Csang-Kai-Sekkel szakítanak. Webb, az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere sajtóértekezleten kijelentette, hogy az amerikai kormány eszmecserét folytat a „kínai eseményekről’' az érdekelt tíz országgal. Az eszmecsere célja a megváltozott távolkeleti helyzettel szembeni közös állásfoglalás. Londoni jól értesült sajtókörök úgy tudják, Amerika az érdekelt országoktól ígéretet akar, hogy csak k'-r.ös tanácskozás alapján ismerik el a felszabadított Kína uj kormányát. A Daily Telegraph szerint az Egyesült Államokban növekvő aggodalmat és zavart okoz az a hatás, amelyet a kínai népi haderő győzelme a délkeletázsiai országok lakosaira gyakorol A Daily Mail szerint Mac Arthur és Johnson hadügyminiszter unszolására Truman elhatározta, hogy „határozottabb“ politikát követ, amelynek alapja a „kommunistaellenes“ határ megvonása a Távolikeleen. Truman terve szerint a határon belül lenne Burma, Sziám, Malaja és Indokína. A Daily Worker diplomáciai levelezője szerint a washigtoni külügyi hivatal a népi Kína kormányának elismerése feltételéül a következőket javasolja: A nyitott kapu politikájának fenntartása a nyugati üzleti érdekeltségek javára, továbbá az Indiával kö- zös határ pontos megállapítása és a Hongkong feletti angol felségjogok el ismerése. Míg az amerikai kormánynak Kfua és egész Délkeletázsia kérdése okoz gondot, az angol kormánynak főleg Hongkong miatt fáj a feje. Erről a kérdésről ír a New Statesman legutóbbi számának „Hogyan védjük meg Hongkongot?“ című vezércikke. A brit kormány bűnős ostobaságról tenne tanúbizonyságot, ha arra számítana, hogy a Malájából repülőgéppel Hongkongba szállított csapatokkal fegyveresen meg tudja védeni a várost. Itt most arról van szó, hogy a kínai kommunisták milyen álláspontot foglalnak el majd velünk szemben. Nekünk mindenesetre ki kell egyeznünk velük nemcsak azért, mert Hongkongot katonailag megvédem nem tudjuk, hanem azért is, mert koncessziónk a kínai területre nemsokára lejár és nincsen olyan kínai, aki azt hajlandó volna megújítani. Hogy továbbra is Hogkongban maradhassunk és gazdaságilag az ügyeket tovább vdhessük, ehhez szükséges, hogy megegyezésre jussunk Kína kommunista vezetőivel — fejezi be cikkét a New Statesman. Az Humanité csütörtöki számának vezércikkében Marcel Cachin Sangháj felszabadítását üdvözB. Sangháj felszabadítása — írja — az újkori történelem egyik legfontosabb eseménye és következményei az egész emberiségre döntő fontosságúak. A 150.000 főből álló Kuomintang- csapat, az angol rádió és a Reuter- iroda még meg nem erősített jelentése szerint, harapófogóba került, mert a néphadsereg elfoglalta a Jangce és a Vangpn torkolati szögletében fekvő Vusung erődöt. A Newyork Herald Tribune katonai tudósítója megállapítja, hogy a népi kormányon kívül Kínában nincs már többé máé hatalom- Sangháj felszabadítása után nem lehet többé összefüggő Kuomin- tang-ellenállásról beszélni Kínában csupán Fuklen tartományban van számottevő ellenállási fészek, de valószínű, hogy a néphadsereg ezt a központot is rövid időn beUŐ felmorzsolja. A Sanghájban tartózkodó külföldi tudósítók egyhangúan megállapítják, milyen nagy a különbség a néphadsereg fegyelmezett katonáié» a fosztogató, gyilkoló, romboló Ku omintang-katonák között. A francia AFP beszámol arról, hogy Sangháj lakossága rendkívül nagy megkönnyebbüléssel fogadta a néphadsereg fegyelmezett bevonulását. A Newyork Times is elismeri, hogy a felszabadító hadsereggel a városba rend és nyugalom költözött. A francia engedményes területem is győzelmi meneteit rendezett az ifjúság. Az üzletek vörös zászlódíszbe öltöztek, az iskolás lányok vörös kokárdát tűztek az arra vonuló katonák ruhájára. Az élet a városban már rendes mederben folyik. A város négy angolnyelvű lapja ismét megjelenik. A rádióállomás zavartalanul működik. » — ■" ............... ■ " n ............ ■ —1 Vi sinszkij válasza megsemmisítette a nyugati külügyminiszterek érveit A külügyminiszterek tanácsa szerdán tartotta harmadik ülését, Visinszkij elnökletével. Folytatták az első napirendi pont vitáját. Visinszkij szólalt íel és válaszolt Acheson, Schuman és Bevin kedden elhangzott megjegyzéseire. — Úgy hiszem — mondotta Visinszkij — minden alapom megvan arra, hegy megállapítsam: Acheson, Schu- man és Bevin tegnapi beszédében kiindulópontnak a potsdami egyezményt jelölte meg. — Acheson hangsúlyozta — folytatta Visinszkij —, hogy az Egyesült Államok Németországgal kapcsolatos politikája a potsdami határozatokból indul ki és hogy a lényeget tekintve, Németország amerikai megszállási övezetében már végrehajtották mindazt, amit a potsdami egyezmény kiköt. A nácit- lanítást és a lefegyverzést majdnem teljesen befejezték, minden háborús bűnöst bíróság elé állítottak és megbüntettek és — mint Acheson mondotta —r „a német nép már demokratikus alapokon- áll”. Igaz, Acheson itt is fenntartásokkal élt, amiből következik, hogy a nácitla- nítás és a lefegyverzés feladatát csak majdnem hajtották végre és hogy Nyugat-Németországban nem minden testület működik a demokratikus állam törvényeinek és elveinek alapján, hanem csupán sok. — Ennek a fenntartásnak természetesen nem csekély jelentősége van, minthogy jelentékenyen módosítja a Németország nyugati megszállási övezeteinek helyzetéről alkotott derülátó képet. Acheson tehát célzatosan élt azzal a fenntartással, ha szem előtt tartunk néhány olyan tényt, amelyek távolról sem tanúskodnak a demokratikus rend virágzásáról ezekben az övezetekben. — Schuman a maga részéről elismerte, hogy Potsdamban olyan Intézke— Ami pedig Bevint illeti, 5 egyenesen kijelentette, hogy a brit kormány — idézem az orosznyelvű gyors- irású feljegyzésből — „mindig megtett minden erőfeszítést annak érdekében, hogy teljes egészében megtartsa az- 1945-ben kötött potsdami egyezmény feltételeit”. Bevin ugyanis hivatkozott a potsdami egyezmény 15-ik paragrafusának „c” pontjára, amely arról szól, hogy szövetséges ellenőrzést kell létesíteni a leglényegesebb termékek arányos elosztása érdekében az egyes övezetek között. — Csak az érthetetlen, miért Választotta ki Bevin az egész 15-ik paragrafusból éppen a „c” pontot és láthatóan nem tulajdonított jelentőséget a paragrafus egyéb* pontjainak? Miért nem emlékeztetett elsősorban ugyanannak a paragrafusnak „a” pontjára, ahol Németország ipari leszerelési és lefegyverzési programja teljesítésének szükségéről van szó, vagy ugyanannak a paragrafusnak „b" pontjára, mely kimondja a német Ipar és minden nemzetközi déseket terveztek, amelyekkel Németországot az egység útjára lehetett vol. na kormányozni. — A legfontosabb, mire fel keö hívnunk figyelmüket, hogy Schuman szintén megerősítette: — a német kérdés megoldásánál a potsdami megegyezésekből kell kiindulni. gazdasági és pénzügyi ügylet ellenőrzését, beleértve a kivitelt és a behozatalt is, hogy megakadályozza Németország katonai erejének fejlődését és megvalósítsa az egyezményben előírt egyéb feladatokat. — Miért nem hivatkozott Bevin a 14-ík paragrafusra sem, amelyben arról van szó, hogy „Németország megszállása idején egységes gazdasági egésznek tekintendő, vagy más paragrafusokra a potsdami egyezmény ezen igen fontos részéből amely meghatározta a megszálló hatalmak politikájának gazdasági elveit Németországgal szemben. —■ Akárhogy is nézzük, a három szembenálló fél — az USA, Francia- ország és Nagybritannia minisztere — tegnapi felszólalásának a’apjává mind önmaga, mind pedig kormányának Né metországi poll Ilkája számára a potsdami egyezményben fog1"'' elvek kötelező jellegének eü rését tette. Mi legyen végtére a potsdami egyezmény elveivel?
