Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-17 / 89. szám
1943 ÁPRILIS 13 0ÜKÄMTOU ÍJ A Pl ó y Az ötéves terv egyik „csodája“ Uj ipari nagyváros nő ki a földbői: MOHÁCS MI TESZI NAGGYÁ » föld akár egy talpalatnyi darabját? Mi teszi halhatatlanná, történelmi határkővé egy szoros szikláit, egy folyó kanyarulatát, vagy egy város falait? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés amikor felverjük az egykori csatamező mellett fehérlő és zötyögős út porát. Az át? Ami ott kanyargót! valahol a csata mezőn: a régi, római, kövezett hadiul, amelyen a nemzeti temető akkori sírásója Szolimán is kanyargót! végeláthatatlan hadaival, talán jobb volt a mostaninál is. Feltűnik messziről a gabonarak- tár nagy tömbje é« egy-két gyárkémény. Ez itt Mohácsi Inkább „nemzeti“ múzeum, mint élő valóság. Kissé olyan, mint egy kísértet, Van-e omlalagabb, álmosabb kép, mint az áradás hordalékaitól inegszőkült és elszélesedett Dana bömpölygése vagy az ölelésében aléló 30 ezer holdas Margittá-sziget, amelynek fái most nyújtogatják ósztövér karjaikat a Május felé? Bízvást elmondhatjuk, hogy a táj képe alie változott valamit a nemzeti tragédia óta eltelt századok alatt Az akkori gyérlakosságú település mellé egy ország, lelkét vesztett vezetőrétege emelt Golgotát ónmagából és nemzetéből, írtig kései utódaik századokon keresztül őrizték a Tripartitum hagyatékát, hogy a temető sírkövei közt ne sarjadhasson élet. népp«l megkötött szerződésnek ezt a pontját is, amit Gerő elvtárs élő-, szóval hitelesített milliók előtt: Mohácson új ipari n egy város nő ki a földből. Mohács városának minden lakója egy váratlan örökség, vagy egy főnyeremény hangulatával jár-kél. Az alacsony háztetők alatt ma nincs egyetlen ember Mohácson, aki a Gerö-beszéd után ne törné a fejét a maga kisebb, egyéni ötéves tervének elkészítésén. Uj tervek születnek a gyerek nevelésével kapcsolatban, a fiatal munkás könyvet ragad, hogy szakmai tudását kipótolja. Legendák kelnek a terv részleteiről: Itt lesz a főforgaloiu, ott a kultúrbáz, a kenyérgyár vagy a nagy húsüzem, amott a fürdő. Munkások mellén fényesebb és büszkébb a csillagos- kalászos trikolor, — „Mi terveztük, mi csináljuk, magunknak, az egész dolgozó népnek!“ A környék és a sziget kis- és k özépparasztjai melyebben merítik ekéjüket a földbe. -- Érdemes lesz dolgozni, mindent felvesz a város. — A mohácsi piac eddig csaknem egyetlen értékesítési lehetőségként kínálkozott. A sok ór᧠keresztül Pécsig döcögő vicinálisvasút igen alkalmatlan eszköz volt a termény értékesítésre, ezért a főzelék félékkel, konyhakerti növények termesztésével nem sokra jutottak. A termelőkön nagy érvágást hajtottak végre a piaci kereskedelem teherautókkal megjelenő parazitái, akik jármüveikre ülve any nyit fizettek, amennyit akartak. MOST MINDEZ | MEGVÁLTOZIK I A sziget a város környékével együtt éléstára lesz a nagyüzem dolgozóinak. A feleslegeket az új, közvetlen Mohács-budapesti fővasútvonalon gyorsan, kényelmesen lehet elszállítani és értékesíteni. A gyarapodó parasztságban a legjobb piacot találja a kisipar és kiskereskedelem, de új életet hoz az élettelen falak közé a nyüzsgő munkás sereg is. A mohácsi villamos centrálé szétfutó drótjai elviszik a fényt és az energiát a parasztházak és tanyák ma még szunnyadó homályába. Az épülettömbök lábait mosó Dunán hajók gyomra ontja és nyeli az árutömegeket. Uj iskolák tágranyilt ablukszemei mögött gyermekek ezrei isszák szomjasan a tudományt és a sportpályákon új, harcos szellemű ifjúság izmai feszülnek versenyre, munkára. A MEGYE EGÉSZ ÉLETE errefelé árad és Pécs, az ősi me- esekalji város talán némi irigység gél is tekint majd gyorsan felnőtt „kisöccsére", amelynek az ötéves terv az életet, a feltámadást je lenti. Ruzslts Endre. így festett a ,5népkép viselet* az nri Magyarországon Most, amikor választásra készül az ország népe, — szabad országban, szabad nép, szabad választásra — eszünkbe jutnak a régi úri Magyarországon rendezett „választások”. Mindenki emlékszik még ezekre a botrányos szavazási komédiákra, a szemérmetlen törvénysértésekre, vesztegetésre, etelés-ltatásra és a kegyetlen, véres csendőrterrorra. Pedig azokat a választójogi törvényeket is, amelyeket a választásokon egyszerűen felrúgtak, már úgy alkották meg, hogy a dolgozók legszélesebb rétegelt kizárták a szavazásból. Hogy milyen kevés köze volt a magyar dolgozó népnek a régi törvényhozáshoz, azt legjobban mutatja a régi képviselőházak tag. jainak foglalkozás szerinti megoszlása. Ezen a téren aíig van eltérés az első világháború előtti és utáni képviselőházak között. Így például 1881-ben a következő volt a képviselők foglalkozási arányszáma: földbirtokos 31.3 százalék, ügyvéd 18.9 százalék, köztisztviselő 26, egyházi férfi 3.5, nagyiparos, nagykereskedő, bankár 5.8, író, szerkesztő, művész, tanár 12.1, orvosok, gyógyszerészek, szolgálatonkívüli katonatisztek 2.4 százalék, ipari és földmunkás egyetlenegy sem volt. 193!-ben ezt mutatja a statisztika: földbirtokos 22.5, ügyvéd 17.1, köztisztviselő 26.!, egyházi 3'.7, nagyiparos, nagykereskedő, bankár 8.6, író, szerkesztő, művész, tanár 9, orvos, gyógyszerész, katonatiszt 6.1, ipari- és földmunkás 6.9 százalék. A régi úri Magyarországon az első világháborúig egyetlen ipari vagy földmunkás sem kerülhetett be a törvényhozásba, pedig ,ez a réteg a lakosság 70 százaléka volt. Az első munkásképvisclőU csak az 1922-es választás után jelentek meg a képviselőházban, amikor Peyerék Bethlen Istvánnal megkötötték a hírhedt paktumot. Hogy az így bekerült jobboldali szociáldemokraták milyen „eredménnyel” képviselték a 70 százalékos munkásréteget, azt mindnyájan ismerjük. Az 1922-es választások után összeült képviselőház 231 tagja foglalkozás szerint így oszlott meg: nagy- és középbirtokos 70, kutak 16, pap 14, ügyvéd 35, bankár, gyáros, nagykereskedő 16, köztisztviselő 49, mérnök, orvos, tanár 19, író, újságíró 6, munkás 23, egyéb 3. Ezek mellett a képvlsetöhársk mellett, illetve felette ott volt még a főrendiház, IHetve annak utóda, a felsőház a maga grófjai- ve!, báróival, főpapjaival, nagytőkéseivel és egyéb válogatott ki- zsákmányolóival. Ez arra volt jó, hogyha a képviselőházban nem vették volna észre, hogy valamelyik törvény az uralkodó osztály érdekelt bármilyen kis mértekben is sérti, a felsőház gondoskodjék róla, hogy a haladásnak még szellője se érhesse az „alkotmány sáncaiban” elzárkózott kizsákmá nyoló osztályokat. így festett a népképviseletnek csúfolt parlament a rég! Magyar országon, amikor a politika tolóban csak az úri bitangok htmeút- sága volt. A megye „múltjával és jelenjével“ foglalkozó egyik fércmü azt mondja erről » néhányszáz évről, hogy ez a vidék „csak oldalsuhin- tásokat kapott a történelem viharaiból és rávirradt a békés, boldog munka korszaka“. Tény az, hogy a település lakossága ötszáz év! alatt évenként átlag 25 fővel sza-j porodoti számban, viszont 1910 óta, tehát a társadalmi fejlődés sebesebb irama óta inkább fogyott. ÍGY ÉRKEZETT EL * második Mohács ideje. Úgy látszott, hogy megint a n&> fizet vezetői bűneiért. Do nem így történt, mert keletről ezúttal nem a pusztítás is 8 népeket rabláncra fűző hódító lépett a munkába görnyedt parasztok földjére, hanem egy épülő új világ harcosai, akik életet hirdetlek egy élniakaró ne/hzet szánjára, életet a sírkövek között A történelmi szellemidézés így nem a kripták tetemei, hanem az élő, sírkövek közölt bolyongó lények számára fújta meg a feltámadás harsonáját. Egy fordított Zr:ny:ász: nem a porladó múlt támadt életre, hanem a jövendő jött elénk és iuváltkép Mohács elé. ViUdzncikázás Mohács számára, amikor most az ötéves terv megvilágítja arcát és az ország érdeklődésének központjába állítja. Ez persze nem véletlen, de mintha történelmi igazságszolgáltatás lenne Mohács számára, hogy a nemzeti függetlenség megsemmisülését jelentő, GseJe-patakmenti olcsó emlékmű tőszomszédságában épül fel * nemzeti felemelkedés legjelentősebb határköve, az új ipartelep. Az eddig csak egyetlen országban, a Szovjetúnióhan fordulhatott elhogy tegnap még bika bődiilt a sztyeppen, ma pedig százezres város zengi egy boldog, áj élet dalát. A „CSODA" MOHÁCS ESETÉBEN ht megismétlődik. A felszabadult ember varázs-szavára itt is megnyílik nemzetünk felemelkedésének *gy bő forrása. A Magyar Dolgozók Pártja ÍE W meghirdetett ötéves terv foglalta Irish* a dolgozó awgyar M indenki jó hozzá, a kiságy, amiben alszik, fehér, az ebéd is jóízű, de Kovács Éviké inkább még is haza szeretne menni. Haza Anyuhoz. De anyu kora reggelűi! késő estig dolgozik a MÁV orvosi-ren. deli laboraóriuimában. Eri nem szereti ezt a szót: laboratórium. Hidegnek érzi, mint az árvaházat, ahol immár három éve él Még jó, hogy itt van Gyurka, a bá>yja is. így nem, érzi magái olyan egyedül- Áz árvaháizban egyformán 'etirK-k a napok. Az jó. ha iá toga ók jönnek. Annyiféle ember. De majdnem mind szomorú. Katusna* az apja szo- ko‘t bejönni. Évinek nincs édesapja. Meghalt. Most a háborúban. — Gyurka, hol halt meg apa ? — karolja át bátyját. Gyurka komoly, nagy fiú. Negyedik osz:álybs jár. — A Don mellt t, a Don-kanyar ban — mondta padlóra szegezett ‘ekiffetteh Gyurka sokszor nézte mar a térképen. De mennyiszer. Tovább kérdeznéd, de nem felel, s nem is néz rád. Makacsul lesüti szemét. Ne emeld fel a fejét, úgy is tudod, könnyekei van tele a kék gyerekszempár. A sápadt kis arcban egyetlen szín most az össze- szorto'f szája. Gyurka' erős akar lenni, ö fiú és már negyedik osz- •álvba jár- A köm vek eróVbbek, A lesütött szemek alól is kibújnak, vég.igperegnek a kopottas kék kabáton. Gyurka sír. — Tudod, elkísértük apát Gálán ára — för ki —, o:t állt a volta , anya is ott volt, mind a hárman sirtunk és akkor apára bevágták a vagónajVit és azóa nem !á>- uk — zokog most már visszatart- ha at-hmul. — Én nem akarok semmi mást, de i cAz ámák kőmuics & z&me meqntáni/frr: miért kell harcolnod a békéért semmi mást, csak azt. hogy apa visszajöjjön ... mégvgyszer... és akkor majd én nem engedem el — emeli rád könnyes tekintetéiAztán elhallgat. Szégyenli a köranyeke*. Szeretne menekülni. Évi odaszalad hozzá. — Gyurka, ne sírj.. na n< s-irj. — Mást nem is tud neki mondani, de a szavakban puha kis szive minden szerehete benne van. No lám Gyurka sir- Évi nem. Évi nem is emlékszik apára. Csak n„.ia csöpp buksijában megfordul, hogy olyan jó lenne, ha nekik is Lenne apujuk. Ok is otthon élnének, mint a többi kisgyerek. Apának elmondaná, mennyi érdekes van az iskolában. Mennyi minden idegen tudomány várt Évire az első elemiben. Anyának is elmondaná, de kevese- lá*- ja, és akkor örül, ha odasmvjíha a kabátjához, ké' kis kezébe fogja Anyu kezel és nem is akar beszélni. — Tudod, hogy nemsokára hazamegyünk, Gyurka? Anya megígérte, ha több tesz neki a pénze, háza visz mind a kettőnket — mondja Évi s felágaskodva, megslmí'ja Gyurka könnyáz a 1 a arcát. Most ő a nagv- Gyurka megerősíti magái. Elapadnak a könnyek. Beszél pár szót az iskoláról, szerel tanulni és szerelne továbbtanulni is. Egv hármasa voj , de ez- kijavi ja, Kez^t ad rá nagyosan. Végigmegyünk a fo’yosón. Mindenütt a frissen súrolt padlók il'ata. — Nagy húsvéti fakarf ás voít Pozsgruy Ernő tátaxeré** üxteíét a VóroshózépQlttből Széchenyi--tér 17. #«• alá (Szén’ István könjviJzlet me!;e!t) helyezte át* HM) mosolyog a nővér. Meg is van !á sza ja. Minden ragyog- — Onnepi ebéd lesz vasa nap, csirke*: is vágunk, rizst, puncstortát kapnak a gyerekek — mondja a nővér. Elsuhan melletted egy kislány. Olyan csendesen. Alig hallod. Egy percre szomorú szemébe nézhetsz. Nem tudsz róla semmit. Talán az ö édesapja is valahol a Don mellet fekszik, örökcsendesen. A múl kísért- A könnyes gye- rekszecnek vádolnak. És egyet tudnod kell: miniden erőddel, minden csepp véreddel harcolnod kell azért, hogy soha többe: ne lehessen az imperialisták lolihe étién gazdagodása, hódítási vágya rma.“. odadobni százezer és százezer életet, hogy soha ;öbbé ne nézzenek rád szétrombolt o (honok könnyesszemíi kis árvái. Tudnod kell: at a helyed a békefron’.bem. l.OKENZ KaRt A A kormány Péc5 városán a is 85.000 forintot bocsátott rendel kezesre. hoyy J. wovjet höook sírjait kur- bahólyeaae. Ebből aa cuesegböl » pécsi temetőben ma mos főjfá.val fn*s.i»'’.u'.l szovjet katonaeírokra műkő emlékművet állíts nitk. 70—80 ilyen etr van amelyckro a* új «remlék május végéra elkészül. U A MA" mm1 ÍNláBORBÁN Hcisvét vasárnap ünnepi sőrzeue Húsvéti sonka tormával Frissen csapolt «Är különlegest égéi
