Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-10 / 83. szám
DUNÁNTÚLI NAHÖ Ártaas m BOLDOG EMBEREK. VIRÁGZÓ HAZÁM A Szovjetuniót, nz ötévés tervek ették naggyá és hatalmassá. A •ári uralom elnyomott, kizsákmányolt. népei a Szovjetunió Boise- -ik Pártja vezetésével az addigi lm radottsAg helyébe hatalmas és virágzó ipart teremtettek néhány .'■ ■.tized alatt, a r.ári önkényuralom lőtt nyögd ország helyére, a boldog, jómódban élő szovjetembe re.k hazáját varázsolták. A Szovjet- mié felmérhetetlen területeinek számos pontján új gyárak, új bányák, s körülöttük százezres új városok nőttek ki a földből. Baku, amelynek kőolajforrásaihoz a hitleri Németország hiába igyekezett százezres embcráldozatok árán is eljutni, s amelyek után az angolszász imperialisták sóvárognak. a szovjet kormány támogatásával irágzó iparvárossá fejlődött. Baku nemesalt iparában hatalmas, ■ hanem szép/ és egészséges város is. Képünkön Baku egyik legszebb utcáját, « Kommunista-utcát látjuk. A jövő a gyermekeké. Az ö jövőjükért folyik az a hatalmas alkotó munka, amely boldoggá és gondtalanná teszi az emberek éle- ‘éU A Szovjetunióban, a dolgozó ■ép igazi hazájában nincs olyan áldozat, amit meg ne hoznának a gyermekekért. Amíg a szülök a /Várakban dolgoznak saját és gyermekeik jobb életéért, addig az apróságok a gyárak napközi otthonaiban gondtalanul játszhatnak, nevelők, tanítók, orvosok ■errt.ette.ljes gondoskodása biztosítja. egészségüket és fejlődésüket. A képen az egyik moszkvai dohánygyár korszerűen felszerelt, ragyogóan tiszta, szépen berendezett napközi otthonának egyik, szobájában éppen Karicscva tanítónő oktatja a gondjaira bízott gyermekeket. A Moszkva-ctatornu folyami ki kötője teljesen felkészült már a tavaszi hajózási idényre. A kikötök munkája szép példája annak, hogy a Szovjetunióban mindek té ren igyekeznek felszabadítani az emberi, a nehéz testi munka alól. zebbek közé tartozik a kikötök ben folyó rakodás. Erre a munkára a Szovjetunióban egyre inkább gépeket állítanak be. A Moszkva-csatorna kikötőjében da- móri'isok várják a tavaszi forgalom megindulását, hogy hatalmas acélkarjaikkal száz meg száz ember munkáját elvégezve gyorsítsák meg a szállításra váró áruk eljuttatását az ország egyik tájáról a másikra. Jobboldali képünk a. kikötő egy részét mutatja, a munkára kész darukkal. A Szovjetunió egyre erősebb és hatalmasabb lesz. Amint fejlődése során gazdagodik, úgy biztosít egyre jobb és jobb életfeltételeket a. szocialista állam dolgozóinak. Igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a szovjet dolgozók ne csak munkahelyükön találják meg a legkorszerűbb és legjobb termelési eszközöket, hanem mindennapi életükben is érvényesüljön a kényelem, munkájuk után modern egészséges és kényelmes lakásokban pihenhessenek. A képünkön látható ház a közeljövőben Moszkvában építendő új lakóházak egyikének Amerikai parancsra nyolcvan miUiót fiz etnek az osztrákok a menekült fasiszták ellátására modellje. Az új lakóházak közül egy 32 emeletes, két 25 emeletes és 5 tízemeletes felhőkarcoló lesz. Ezekben a csodálatos palotákban, ha felépültek, egyszerű dolgozó emberek fognak lakni. ,A második n*f)gs«áWA amorikJti 1 hadsereg“ címmel érdekes cikket közöl az „österreichische Volka- stime“ április 5-í száma. A cikk írója a második megszálló hadsereg alatt a még mindig Ausztriában tartózkodó közép- és kelet- enrópai országok fasiszta menekültjeit és a németek oldalán harcolt fasiszta hadseregnek marad- ványait érti, amelyek ellátása az 1949. év első három hónapjában nyolcvan millió schillingjébo kerül az osztrák dolgozóknak, A cikk Írója kiszámítja, hogy minden egyes idegen, aki Ausztria területén tartózkodik, és aki semmi pozitív munkát nem végez 6—800 sohillingjébe kerül Ausztriának, melyet természetesen az osztrák dolgozók keserves adófilléreiből fedeznek. Milyen boldog volna sok osztrák munkás, alkalmazott, hivatalnok és akár orvos is, ha nem lustálko- (lássak hanem nehéz, fáradtságos munkával ilyen jövedelemre tehet®» szert — folytatód»; a eflsk. Mert míg egy idegen havi 6—800 sohillingből éli minden manka nélkül napjait, addig egy osztrák mozdonyvezető 12 évi megszakítatlan szolgálat után, beleértve a drágasági pótlékei, öseaesoo 706 scbiHingert keres. így lehetne ezt fogtaRcozáaról foglalkozásra folytatni — írja a lap — ós még sokkal rosszabb képet kapnánk, ha az asszonyok koresetét vennénk szem ügyre. ök kivétel nélkül mind kevesebből kénytelenek élni, mini bármelyik semmittevője az amerikai parancsnokság alatt lévő táboroknak. Lehető- csodálkozni, hogy ezen táborok lakói továbbra is mind Ausztriában kívánnak maradni ahelyett, hogy visszatérnének ha zajukba? Nem. Hiszen otthon egész biztos nem kereshetnének meg ft— 800 scbLlli'ngeket semmittevéssel, fts mindezt az osztrák dolgnzők zsebéből amerikai parancsra — fejezi b© cikkét a Volk estim me. Az afhéniek kínos helyzetbe hozták Bevint Ai athéni hatóságok pár nappal ezelőtt kinő* helyzetbe hozták Be»m angol külügyminisztert. A dolog így történt. Az egyik görög monaroho fa siszta hadtest paranosnoka napipa- ranosban megdioeérte ös hadi érdem- kereszttel kitüntette az angol Bennetet, a gránátos ezred őrmesterét. Mint a Reuter Ügynökség Jelenti, az aísöházpan megkérdezték Bevint, hogy mit Jelont ez a kitüntetés. Za. varában azt válaszolta, hogy véleménye sezrint hadtestparartsnoka nem Járt el helyesen. ,,A görög hatóságok — j elan fette ki elégedetlen hangon Bevin — nagyon jól tudjál^ hogy angcl katonai személyek béke idején nein fogadhatnak el külföldi kitüntetéseket." Elfogadhatnak-e vagy nem fogadhatnak al, az ahogy mondani szokás, mis lapra tartozik. De az Alsóháznak azt a tagját, aki a kérdést feltette, meg valami érdekelte: miért Itarcolnak angol, katonák a menarahofasisz- ta csapatok oldalén? A miniszter erre a pótkérdésre ri- faszolva szó szerint a kövét kelőket mondotta; angol oeapatek nem vesznek részt karai oooloiiményeXhen a görög hadsereg oldatán és nines a kezemben semmiféle bizonyíték ar. ra, hogy Bonnot örmeste* bármilyen formában tényleg résztvett volna." Nem nagyon meggyőzé cáfolat! Ki ne tudná, hogy amerikai és angol katonai személyok Görögországban nemcsak mint ^tanácsadók" tevékenykedtek és tevékenykodnek, hanem mint a monarohofasiszta hadsereg harctéri parancsnokai is? Az athéni urak tehát ezúttal rossz szolgálatot lettek magas pártfogóiknak!. AN .XA Bl. 1XE BUCAK. (6' Ez az igazság az amerikai diplomatákról Azonban semmit, sem tanultak a vereségből, amit o kérdésben szenvedtek. Ma ugyanez az álomkép tartja rabságban őket. Hitlernek és a fasiszta Némelországnak meghiúsult álmait tökéletesen elfelejtették. II. FEJEZET. Az állami főhivatalok vezető szovjetcllcncs klikkjei. Az USA kormányzati köreiben éppúgy, mint a moszkvai USA kövotségen nagyon jól tudják, hogy a szovjet-amerikai viszony sorsa az USA diplomáciai személyzete egy kis körének és azok munkatársainalc kezébe van letéve. , A moszkvai USA követség alakulásának évétől (1933) ez a csoport, helyesebben: klikk biztosítani tudta a maga számára az állam- hivatalok vezető állásait. Természetesen szá- molhiok kellett egynémely követtel és követség! titkárral is, akik ennek a klikknek körén kívül estek. A „szovjet-amerikai kapcsolatok monopóliumának eme birtokosai” minden lehetőséggel rendelkeztek, hogy mind az államhivatalok személyi politikáját, mind a moszkvai USA követség ügyeit ellenőrizzék és egy igen rövid időszakot leszámítva, minden alapvető, minden fő-, vagy mellékprobléma vitelében, amely a Szovjetunióval volt kapcsolatos, ellenséges álláspontot foglaltak el. Ez a klikk, amelynek tagjait nemcsak a barátság, hanem ami fontosabb: az önző érdekek szálat fűzik össze erős kötelékkel, különösen mostanában kerítette végképpen hatalmába a diplomáciai szolgálat legfontosabb stratégiai posztjait, De még fontosabb az a tény. hogy a „szovjet-amerikai ügyek monopóliumának” e tagjait egy minden vonalon egyező politikai világnézet kapcsolja össze. Mindnyájan a legszélsőbb. szovjetellenes szárnyát képezik az USA diplomáciai szolgálaténak és eltökélték, hogy a Szovjetunió ellen háborút provokálnak. Úgy tekintik magukat, mint Istentől kiválasztott eszközöket egy szovjetcl- lenes háború elindítására. Sok személyes ismerősöm van ezek közül a személyiségek közül, némelyiknek keze alatt dolgoztam, másokra Vonatkozóan pedig olyanoktól kaptam értesülést, akik őket jói ismerik. Ha tehát az ő politikai világnézetükről s egyáltalán róluk beszélek, csak azt mondom cl, aniit személy szerint is biztosan tudok róluk. A moszkvai USA követségen töltött szolgálatom folyamán magam éppúgy mint a követség többi tisztviselői nap-mint nap érintkezésbe kerültünk ezzel a klikkel és így bőségesen volt alkalmam tagjaikat közelebbről megismerni. Mennél jobban megismertem őket, annál inkább megbotránkoztam „munkájuk” fölött. Annyira érdekelt engem ennek a csoportnak a munkamódszere, hogy egyenként és cső - portosan is tanulmányoztam őket. Be kell vallanom, hogy sok érdekeset tapasztaltam. Az USA államhivatalainak szovjetellencs klikkje otromba példát nyújt arra, hogy miként vezet szükségszerűen háború félé az út, amelyre egy tisztviselőkből és egy kapitalistákból álló érdekközösség lépett, míg az országok békés népessége el sem tudja képzelni, hogy hová viszik őket ezek az emberek és hogy miért is történik mindez. Egyáltalán nem tévedek, ha kijelentem, hogy mindaz, ami itt történik, egy elenyészően csekély kisebbséget számláló csoport méregkeverő öszeesküvése a világbéke és a népek kölcsönös barátsága ellen. Valójában egy diplomatákból álló kis csoport. gyakorolja a teljes ellenőrzést, a két hatalmas állam közti diplomáciai ügyek viteléből! és befolyásának ügyes felhasználásával szándékosan akadályozza meg egy helyes diplomáciai összeköttetés létrejöttét. Minél inkább romlanak ezek az összeköttetések, annál erősebb lesz a klikk pozíciója. Tagjaik el- mozdíthatatlanul élvezik állásuk előnyeit, a legfontosabb feladatokkal bízzák meg őket, sikerül nekik elhitetni kollégáikkal, hogy bizonyos államokkal való összeköttetések teremtése „különös, speciális kérdés”, amely speciális ismereteket és tapasztalatokat kíván s érre egyedül csak ök — ennek a klikknek a tagjai —- alkalmasak. így'azután egy hibát hibára halmozó körforgás áll elő. Ez a diplomatákból álló klikk az ő egyre erösbödő befolyását mindenkor latba veti, hogy a másik állammal való kapcsolatokat, minél inkább elmérgesitse és lehetetlenítse. Az már teljesen világos, hogy miről álmodoznak ennek a klikknek tagjai. Arról, hogy a megszállt területeken majd jövedelmező üzleteket kötnek, természetesen, miután sikerült nekik a katonai „győzelmet” kivívni, amelyre természetesen fennhéjázva számítanak. Magától értetődik, hogy ez a karrieristákból és reakciósokból álló népség nem merne olyan nyíltan dolgozni, ha nem egy hátsó, nagyobb hatalom érdekében állana ez az üzletszerzés. Mivel pedig ennek a hatalomnak elsőbbségi joga van, kiszolgálja tehát a klikket, amelynek mindegyik tagja hűséges betöltője az ő akaratának és ugyanakkor saját számítását is megtalálja majd. Ez az általános jcllcmképc a „szovjet- amerikai kapcsolatok monopóliuma” nevezetű érdekközösségnek, amely az USA államhivatalaiban foglal helyet Ami most már az említett felsőbb hatalmat illeti, természetesen a Wall Streeten uralkodó amerikai kapitalizmust kell érteni alatta. Minden ellenséges lelkületű cselekedet a Szovjetunió ellen az Egyesült Államok finánc-mágnásainak érdekét, szolgálja. — Szándékaikkal tökéletesen egyezik az általuk pénzelt fegyverkezés különböző országokban, fasiszta kormányzatok alakítása és egy szovjeteJlenes háború felidézése. Alább még behatóbban fogok nyilatkozni az érdekek eme körforgásáról. Kik tehát a „szovjet-amerikai kapcsolatok monopóliumának” vezető emberei az államtanácsban és az USA diplomáciai szolgálatában? Loy W. Henderson, ö az államtanács szovjetellenes klikkjének legidősebb tagja és a legutóbbi időkig érvényesíteni tudta itt erős befolyását, holott már 1943 óta tevőlegesen nem folyt be a szovjet-amerikai kapcsolatok intézésébe. ^Folytatása teöretkrrttoj
