Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-10 / 83. szám
ÁPRILIS 1« DUNANTOLI map lő f „Mi tudjuk,hogy mi keli tenni azzal, aki háborút akar “ Á Dani-csolód vacsora közben megvitatja a legégetőbb kérdést Daniék ma csak heten ülnek asztalhoz. Csak — mert eddig kilencen voltak. A két legnagyobb fiú azonban kivált a családból. Dezsőt vállalatvezetőnek nevezték ki egy távoli üzembe, Sándor pedig „önállósította magát”; a háztartás tekintetében függetlenítette magát. Daniné a szegényes, de gondosan tisztán- tartott Mária-utcai lakás legnagyobb szobájában összegyűlt család előtt így szokott megemlékezni Sándorról: — Ne haragudjatok rá, hogy külön költözött A front, meg a hadifogság megviselte az idegeit és mi egy kicsit sokan vagyunk ahhoz, hogy csendben legyünk. Ami azt. illeti, egy ilyen vacsora nem éppen síri csendben folyik le. A két nagyobbik lánynak, Rózsinak, meg Irénnek mindig van valami vitatkozniva- lőja. Rózsi erős, barna, 20 éves, teli szájjal szokott enni, beszélni, és nevetni. Irén 18 éves és a Bőrgyárban dolgozik. — Mit tudjátok ti ott a kvárg- ligyárban, hogy mi a háború? szokta mondani mostanában Rózsinak. Hangjában némi lenézés is rejlik a pogácsás» jt.gyár iránt, hiába bizonygatja Rózsi, hogy „a Bőrgyár is van olyan büdös...” Irén tudja mi a háború. Volt munkaadója, Monluano őnagy- sága jóvoltából hónapokig ásta az árkot a németeknek, sokszor ágyútüzben. Ö is majdnem úgy áll az idegeivel, mint Sándor, csak valahogy fordítva. A vitatkozás zaja őt megnyugtatja. — Azt hiszed, én nem járok Pártnapra? — vág vissza Rózsi és a villa nyele harciasán koppan az asztalon. — A háború az a legnagyobb emberi gonosztett — veszi elejét a vita elmérgesedésének a legifjabb Dani, a 10 éves László — igy mondta a tanítóbácsi és az úttörő-őrsünk tegnapelőtt; fogad- 'a meg. hogy a háború ellen fegy- verrel fogunk harcolni. — Tyü, de komoly — füttyent Prre Berci majd pont ti fogtok harcolni. Akkor mjt csinálunk mi öregebbek? Persze ifj. Dani Bertalan már *2 éves. Ezen a ponton aztán a két legifjabb Dani között parázs vüa alakul ki. Hiába inti őket Dani néni, hogy kihűl a vacsora, kit érdekel az j]k>st, amikor olyan sorsdöntő kérdés körül forog a szó, hogy ki toRja megvédeni a békét. •—, Szűcs elvtárs mondta a sörgyárban — kezdi újra Irén —- hogy nem elég a békét kívánni, hanem meg kell védeni. Ha kell, fegyverrel, de még inkább azzal, h°gy megmutatjuk, milyen erő- vagyunk. — Gyáva alak — görbül el Laci — könyvelőnek is a városházán — folytatja Dani néni —, aki a múltkor azt mondta: „Na Dani néni, maguk sem lakhatnának a Mária—utcában, ha nem lenne demokrácia.” Nemcsak ezt a lakást, hanem mindent, amink van. a demokráciától kaptunk. Azt mondom: csak mi tudhatjuk, hogy mit kell csinálni azzal, aki ezt a demokráciát támadni akarja és háborút akar kezdeni. — Majd teszünk róla — mondja szűkszavúan, de jelentőségteljésen Dani Bertalan és a többi hat Dani ebben egyetért vele. Válasz a hivatalos lapban Rövid tdő alatt Is hosszú utat tettek meg termelőszövetkezeti csoportjaink, A kezdet a legtöbbjénél nagyon nehéz volt. A ni n este- fenségen kívül a kuíákok támadásait kellett szinte napról-napra visszaverni és a tagok hősies helytállásának köszönhető, hogy minden nehézséget leküzdötték és ma niár tál a kezdeti bajokon, megerősödve, bizakodva néznek munkájuk, harcuk első gyümölcsei elé- Igen, ez elsősorban a hősi helytállásnak köszönhető és még valaminek. A ma gvar népi demokratikus kormányzat erőteljes támogatósának, amiben a közösen termelő csoportokat részesítették. Ezt kivétel nélküt érezte minden csoport. Kezdve a szervezési munkálatoktól a szántás, az igaerő, a műtrágya, a törzstenyészetek rendelkezésre bocsátásán keresztül egész a legutóbbi int éledésig. A pénteki minisztertanácson újabb döntés történt érdekükben, amikor is határozatot hoztak, hogy a közösen termelő csoportok tagjai igen alacsony díj mellett megállapodást köthetnek az OTI-val, mely alapján a tagok és hozzátartozóik orvosi kezelést, gyógyszert és kórházi ellátást kapnak. Az erről szóló rendelet már meg is je lent a szombati hivatalos lapban. A reménypusztai földmüvelöcsoport tagjai, amikor legutóbb miniszteri bizottság járt náluk, azt kérdezték, hogy nem lehetne-e valahogy biztosítani a tagok orvosi ellátását. A bizottság -tagjai felirták a kérést és aztán jó munkát kívánva távoztak. A reménypusztaiak kérdeztek — a magyar kormány válaszolt. Ezúttal a hivatalos lapban. „Vitéz“ Pét er fi Zoltán volt rendőr alezredes elárvereztette és koldusbotra juttatta bérlőit A bíróság helyszíni tárgyalásán leleplezték a Horthy-rendszer kegyeltjének sötét üzelmeit ízája, miután a vita hevében Berci 'az oldalába könyökölt — :e is csak a gyengébbel mersz kikezdeni. — Berci pont olyan, mint az amerikaiak —áUapítja meg Rózsi és ezen az ötleten jóízűen kacag. — Igazad van — tűnődik Irén — azok is csak akkor mernének megtámadni bennünket, ha látnák, hogy mi vagyunk a gyengébbek. — Láttál minket 4-én? — kérdi most László a hálás hallgató szerepét betöltő Annuskától. An- nuska Dani néninek segít a háztartásban, a felszabadulás ünnepén pedig rámaradt a lakás egyedül, mert az egész család kivonult. De azért kiment megnézni a felvonulást. — Hogy láttalak voina — válaszol Lacinak — mikor olyan sokan voltak, hogy az egész utcán végig egy tűt sem lehetett, volna leejteni. — Aztán negyediké — jut e- szébe Dani néninek — a házgondnokunk, a Visy ügyvéd úr megint nem lobogózta fel a házat. Pedig már március 15-én is szóltunk neki. Azt mondja: „nincs rá fedezet..’ ’-s~ Erre nincs — morídja élesen az idősebb Dani Bertalan, aki csak figyelte eddig a fiatalok vitáját nincs nekik mert a háborút várják. — Olyan is van még nálunk, aki háborút akar? — kerekedik fel László szeme. — Van, persze, mert keresnek rajta — állapítja meg Berci — Mi már azt is tanultuk az iskolában, hogy a háborúban a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még még szegényebbek. — így van • hagyja helyben Dani néni — Emlékeztek még arra, hogy éltünk Gyár városon a városi szegénytelep házában? Nyolc évig nyolcán ‘abban az egyszobás szűk kis lyukban. Azután meg öt évig benn a városban. Hg valaki keresett bennünket, csak azt mondták neki, hogy keresse meg a Siklósi-utcában a legrosszabb, legcsúriyább házat. A háború előtt is szegények voltunk, de a háború alatt, még szegényebbek lettünk. A Sándort elvitték katonának. Irénről sem tudtuk sokáig, hol van, nem volt mit enni, alig vártuk a nyarat, hogy legalább abból a szűk, büdös lyukból a levegőre mehessünk. Mikor segélyt kértem a várostól, azt mondták: „Maga úgy követelőzik, mint egy kommunista.” — Hát ezt csak a szegények tudják igazán — sóhajt Dani Bertalan. — Es igaza volt annak a Szombaton reggel dr. Hegyi István törvényszéki bíró kiszállt a Beredend melletti Piszkura tanyára, hogy a helyszínen tárgyalja te „vitéz” dr. Péteri! Zoltán volt rendőr, alezredes, pécsi lakos vagyonjogi kéréseiéi Sándor Pál elsőrendű alperes és Sándor Kálmán másodrendű alperes ellen. Azonban a lárgyalás. folyamán a (elperesböl vádlott lett. Vádolják mindazokat, akiket körmönfont módon koldusbotra juttatott. Péteríi a Horthy éra alatt 80 holdas vilézi telket kapott 5 tagban Beremend határában. A felszabadulás után B-lisiára telték, de azért 1945-ben még olyan összeköttetéssel rendelkezett, hogy az öt tagból álló vitézi telek helyett egy tagban kapott hetvennyolc holdat. Természetese:, földjét csak akkor látogatta PéterB úr, aki munkásait vigyázba állította, ha vele beszéltek, ’ — ha pénz kellett neki. Péterii üzletszerűen foglalkozott azzal, hogy földjét bérbe adta és valamennyi bérlőjét rövid idő alatt mindenéből kifosztotta. 1945 óta hat családot juttatott árverés útján koldusbotra. Spét János, Rajkovics István még a bevetett földet is kénytelen volt otthagyni. Jellemző Péteríi vakmerőségére, hogy Sándor Pálnak azt mondotta: „ő senkit sem kímél, ha kell, még az anyját is elárverezteti. A kásádi juhásszal sem Volt kíméletes. A juhász kisfia játék közben felgyújtott egy íéi kocsira való rothadó szaimát s ezért 800 forint követelés miatt elárverezteti« a juhász házát. Péterit mindent cltiordatott » tonyáfárél Husvétra órát, ékszer? ENCZENLEITN ÉRTŐL Április TAVASZI MENETREND A LÉGIFORGALOMBAN »•«o 1ST 40 irao érk. Pécs BUDAPEST «pV 1805 181» 9 OS *•1» — éfV. <* yr 6 n i»<d 7-15 érk. SSOMBATHKLY ltd. —— 8 30 *'»0 *rk' MISKOLC i*H. írss 715 **S 19-25 érk. DEBRECEN ümL 1810 VÁ USON BÉRLE TJE G VET! 8-30 muidUUáiias. SzéchenT-tér 9-10. szám. — Teltfon: 26-23. tojSZOTlET Manm-Szovje Polgári Légiforgalmi RéStténytáraaság. legutóbb 1947-ben Sándor Pálnak, adla bérbe a földjét azzal a megállapodással, hogy a megrongált gazdasági épületekéi Péteríi helyreállítja. Azonban a helyreállítás helyett az ötven méter hosszú górét és a háromemeletes nagy magtárat széjjelszedette és az anyagot eladta. Sőt . a hűl bői még a téglát is ki- szedeltc és azt Is eladta. A major területén lévő többszáz- éves fákat engedély nélkül kivágatta és azt is eladta. Keresetében mégis ő támaszt követelést Sándo- rék ellen, akiknek (»ég a kölcsönkért igásállatait is lefoglalta. A lár gyaluson Pélerfihek szemébe mondták üzelmeit és a Péterfi által beidézett tanuk is ellene vallottak. A tárgyalás folyamán Péterit sokszor használta a „cseiéd”-szót, ami a hallgatóság között nagy felháborodást vallott ki. Úgy látszik Péterfi, úrékná! 1945-ben megállt az idő. G még mindig azt hiszi, hogy vigyázba állnak az emberek, ha vele beszélnek. Erre mutat az. is, hogy Sándor Pált megfenyegette, hogy „majd egyszer leszámol..." azért, mert a bérlelet Sándor átadta a íölditüivesszövetkezetnek. Annak ellenére, hogy a Piszkura major már a íöidmii vesszővel kezeié, Péterfi egy kocsi téglát eladott Kis-Tóth Jánosnak, aki éppen a tárgyalás alatt hozta a vételárat: két kiló zsírt. Kiderült az is, hogy Péterfi még 1945 óta tartozik Mulier Józsefnek és társainak 48 q. búzával szántást munkadíj fejében, Acs Gyulának aratásért, Halász Adámnak tetőfedésért tartozik ugyancsak évek óta. A községházán még kint vannak az árverési hirdetmények, valamennyin Péterfi neve szerepel, mint Végrehajtató, itt megtudjuk ;jzt is, hogy a volt „alezredes”- nemcsak a hiszékenyek zsarolója, hanem nem lesz eleget adófizetési kötelezettségének sem. 1946-ból tartozik 15 q. búzával és 445 forinttal. 1947-ből 12 q. búza és 2.098 forinttal. 1948-ból 4.015 forinttal. Beremendon nagy a felháborodás a dolgozó parasztság között Péterfi felháborító szemtelensége, miatt. A dolgozó parasztság reméli, hogy az illetékes hatóságok most már végérvényesen elveszik a ked vét Péterfinek a kisemberek alaptalan zaklatásától. 30 millió fái nevel ©férés terv folyamán ói. Erdőgazdasági Nemzett Vállalat Kint a kapu fölött nagybetűkkel ez áll: „A NÉPÉ AZ ERDŐ, ÉRTE DOLGOZUNK”. Kasza Ferenc elvtárssal, az Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat vezetőjével beszélgetünk. Kasza elvtárs munkás volt. ő szervezte meg a helyi pártszervezetet, melynek titkára is lett. Majd később -az Erdészethez kerüli mint erdész. A Párt munkájában itt is tevékenyen rászívott. Szemináriumokat és szakszervezeti iskolái végzett. Annikor a MALLERD Nemzeti Vállalattá alakult ál, vezetőjévé nevezték ki. Munkájáról beszél Kasza elvtárs. — A Nemzeti Vállalattá való átalakulással megváltozott a munka menete. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a sok adminisztrációs munka nagyban megnehezítette a termelést. Most önállóan dolgozunk, minden problémát itt helyben meg tudunk beszélni és azonnal végre is tudjuk hajtani. A munkaverseny folyik a nemzeti vállalatok között. Az erdősítést az előirányzattal szemben 113%-al túlteljesítettük. Törekvésünk a minőségi fásítás. Az 5 éves terv kordén belül mintegy .30 millió facsemetét nevelünk ki, melyeket. az ütezélekcn ültetünk el. Hétfőn tar! iák az Ü. B. választásokat.. A jelöltek jó dolgozók és kommunisták. A közeljövőben erdészeti iskolát szerelnének indítani. Az onnan kikerülők úgy ideológiailag, mint szakmai tudásban megfelelnek majd az egyre növekvő követelményeknek. A Mecseken egy 4 és fél kilométer hosszú utat építenek, amely nagyban megkönnyíti a fakitermelést és egyben nagy önköltségcsökkentést is jelent. Selyem” ma máif mindenkié !
