Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-03 / 78. szám
DOW A NT Oll WAPlö ÍRÓK A i?ELSZABADÍTÓKRÓLÍzeli< zoltan íVILAQ TORKAN niink hadakozzanak, akik két kézre fogjuk meg a munkát, hanem azokat fordítsák ki a bőrükből, akik őket azon a jó, vízbő, napos, zsíros termőföldön rabként kezelik.” Sztálingrádról is megemlékezik magyar író, Kovái Lőrinc „Harcosok” c. novellájának ez a befejezése: „Tudta, hogy szétharsan a nagy győzelem hire szerte a világban és új utak indulnak a volgaparti romokból nyugat felé...” m Ezek az utak a népek felszabadulásához, a mi felszabadulásunkhoz vezettek. „És egyszer csak megjött a felmentő sereg. Akiket olyan nagyon régen vártunk... — Köny- nyés meghatottsággal, túláradó Egy hét múlva, április tS-én, szombalpn vizsgáznak az egyéni kultúrversenyben résztvevők. Pécsett eddig több mint 800 résztvevő kapcsolódott be az országos kultúrversenybe. Fiatalok, őregek, férfiak és nők a legnagyobb lelkesedéssel várják a kultúrvizsgát. Az elolvasott könyvekből beszámolnak a résztvevők a bizottság előtt. Egy könyv tartalmát dol- gozatszerilen írják le. Azt, aki vala// ezek a szovjettőlt ffe mi eile-1 örömmel ölelem magamhoz az) első katonát. A felszabadító Vörös Hadsereg harcosát, aki sok-) ezer kilométer távolságon vere- / kedte át magát, hogy a szabad-) ség és béke olajágát elhozza a) magyar népnek. írja 1945-ben) Darvas József. # A mi felszabadulásunk a szov-f jet népnek áldozatot jelentett.) Alig van magyar falu, vagy vá-) ros, hol ne bukkannánk a hős.) szabadságunkért életüket áldozó) szovjet katonák sírjára. ) Szeretettel és hálával őrizzük I a, hősök sírját A szocializmus J útján megindult magyar nép * megőrzi felszabadítói emlékét és* igaz nyomán megismeri a szov-) jet népet Ez a megismerés pedig, egyben őszinte és tartós barátságot is jelent. 800-an vesznek részt az egyéni kultúrversenyben Pécsett milyen tehetséget mutat továbbképzését a bizottság javasolja és elősegíti. A szavalók és előadók a Horváth Ádám szinészkollégiumba kerülhetnek, A vizsgán nincs pontozás, aki megfelel, teljesítményének megfelelő arany, ezüst és bronz jelvényt kap. A jelvényeken kívül könyvjutalomban is részesítik az egyéni kultúrverseny jó eredményt elérő résztvevőit. A vizsgára szór galmasan készülnek a résztvevők. Nyolc teherautó futott át este a Kőrúton, nyolc teherautón fújták a partlzánlndulót, a dalt, mint égő szalagot húzva az úton át fújták, csak fújták a vidám fiatal katonák I S ahogy futott vefflk a dal, a nyolc erős kocsi, itt is, ott is kigyúltak az ének lángcsokrai, az Oktogonon egy csapat fiú, majd egy lány fújta velük, dalt intve a dal szalagja után! Mint jó hírt, úgy adták rovábl az utcák és terek mire a Nemzetihez ért, már Angyalföld felett s Újpesten és Zúglóban t* s Csepelen és Rákoson ott zúgott már, lobogott a partizáninduló! No lám, akár fönn a Tejút — gondoltam ekkor én —■ úgy ivei úgy hajol • dal átal a földiekén, mert nemcsak itten szót, lolwg de égő szirmai ott szállnak a görög hegyek között, a Kínában is! { Akár fölöttem a Tej«-.. : S bámulva az eget, szinte hallom sürögnl nSár a csillagrendszerek. * vt. a napok, holdak, csillagok szorgos, közös hadát — vitán torkán szól dalotok, fiúk, új katonák! Amtcikai iááduUun" At írás fegyver. Vannak országok. ahol ezt a fegyvert se igazság kiharcolására és vannak ahol a butítás as er- k»U**tele>B8ég, a bandita mu* védelmére használják fél. íme egy kis Ízelítő: „AI Oáporee Istállómé« tere" címmel Amerikában 1936-ben óriási sikert elért könyv jelent meg. Saeraóje A. Bilbo úgy mutatkozott be a közönségnek, hogy 6 a híres gengszter hadnagya, Mostanában jelent meg Bilbo újabb könyvé. Ax előszóban a következőket írja: „Az első könyvem melyben életemet és u amerikai gengsztervilággal való kapcsolata imát bwzélteni el, óriási Lelkesedést keltett, Siketem rendkívft K volt és a kiadók rámvetették magukat. Ken geteg pénzt keres tem. Számottevő személyiség lettem, mert kijelentettem. hogy gengszter vagyok. Rajongóim fez teltemre bankettet rendeztek és bejelentették, hogy egy kiállítást fognak rendezni csakis azért, hogy a nagykő zönség láthassa fegyvereimet, Mindez annál is inkább mulatságos mert nem ismertem Capo- net és könyvem megírás« .előtt még csak a fényképét sem láttam.“ Verni osodálatos « a szellemi szabadság? Ilyen népnevelő tevékenység után igazán nem meg. lopó bogy Amerikában a rendőrség hivatalos jelentése szerint, minden 44 másodpercben egy lopás ée minden félórában fegyveres rablótótmadás történik. A köztársasági elnök fogadta a magyar színművészei kiválóságait Sz.akasits Árpád köztársasági elnök pénteken est« a magyar színészet legkiválóbbjait vendégül látta, hogy megbeszélje velük a magyar realista színjátszás problémáit, A köztársasági elnök üdvözölte a megjelenteket, majd rámutatott azokra a nagy feladatokra, amelyet az új szocialista embertípus kialakításáért folytatott harcban ,i színészeknek meg kell oldaniok. Major Tamás, a Nemzeti Szin- há* igazgatója a realista színjátszás kérdéseiről szólva megállapította, hogy a realista színművészet pártos művészet, a színészektől kiállási követel. A haladás, az emberiség és a béke ügye mellett. A realista művészet raa világnézet. ha.roo< jelent. A mi realista szinmfivéezetünknek a magyar r* lóságból kell kinőnie. Népünk h»- eait, érzéseit, szerelmét és bi»* tát kell kifejeznie. Egy nép csőit akkor járulhat hozzá a világ túrájának gazdagításához, előbb komoly nemzeti kultúr# teremt saját hazájában. Tóth Aladár, az Operaház ig*‘" iratója az opera műfajának válságáról beszélt. Jól lehet — »®« dotta — maga a műfaj válságba1' van, az opera játék iránt eddi? soha nem látott érdeklődést ts pasztalunk. A nép legszéle»*'!' rétegei látogatják ma' már & Operaházi előadásait. A vitában Várkonyi 5íoltá®> Gábor Miklós, Aecher Oszkárt (Jeliért Endre és Hont Ferenc vet-, tek részt. Beszéd a Hazáról A mellettem ülő Dordia fejét h*1ra hajtva, rám függesztette szemét Néha-néha, amikor egy-egy bópih® a szeuipillájára ereszkedett, bűnre- ritott. Időnként önkénytelen *®' «nly tilt az arcán. —• Az ellenség el akar pusztítani téged is, feleségedet is — lotf- uttam. — Az amire tanítalak, %1 amit követelek tőletek a következő: pusztítsd el! Követelő * többitől: ne hagyd magad megölni, ellenben, ellenben légy a®«J hogy te végezz az ellenséggel! •!«• mondtad, hogy a haza, az a S*®r jetunió, Moszkva. De a haza a*0#" kívül te is, én is, mi valameny nyien, családunk, anyánk, feleségünk és gyermekünk, ök követelik tőletek, hogy élj és ölj! Lehet hogy mégis elér majd a golyo- Mindegy: előbb ölj. Pusztíts, amennyit, esak el tudsz pusztítani! Ezzel megmented őt is, őt iá őt is (itt, ujjal mutattam a katonákra). Elvtársak, foglaljátok ** helyeteket, a lövészárkokban, vegyétek kezetekbe fegyvereiteket, fin, aki parancsnokotok vagyok- eleget akarok tenni asszonyaink és anyáink követelésének — és ** népünk követelése is —, harcba akarlak vinni benneteket, de ne® meghalni, hanem azért, hagy' " éljetek! Megértettétek? Rendbe« van! Százaiparancsnokok! Vezessék fel az embereket a tüzel kiállásokba. Egymás« iá» hangzottak fel * vezényszavak: ..Első szaka** sorakozz!“ ..Második szakasz sorakozz!“ A katonák felugrottak, fűtött nindenki a helyére, előírásosa« gazodtak egymáshoz. Az ide-od* lullánizó szuronvsor gyorsan ki' gazodott. Érezte az ember: e*ek gazi katonák. Fegyelmezett, ir*' lyítható erő. ügy tűnt, mintha a* gyes szakaszok közötti hézag«' at szoros kapocs fogná flew»*. életben maradj?“ ,,Vórt szívok“ Hát te katona mit fogsz tenni, hogy életben maradj? A vöröskatona hallgat. Kérdem tőle: — Te nős vagy? — Igen. — Szereted a feleséged? Zavarba jött. — Felelj, szereted? — Ha nem szeretném, nem vet tem volna el. — Helyes. Vannak gyermekeid? — Igen, egv fiú, meg egy lány... — Házad van? — Van. — Jó ház? — Nekem jó... — Akarsz-e hazamenni, gyermekeidet, feleségedet megölelni? — Most nem jöhet szóba a hazamenetel ... harcolni kelL — Hát a háború után? Haza akrsz menni? — Ki az, aki Dem akar?... — Vera- nem akarsz!... — Hogy hogy nem akarok? — Tőled függ, hogy visszatérsz-e, vagy sem. Minden rajtad múlik. Életben akarsz maradni? Akkor e! kell pusztítanod azokat, akik téged akarnak megölni. De mit tettél, hogy a harcban megőrizd életedet és a háború után hazatérj? Puskával jól lőssz? — Nem ... — No látod... Akkor nem ölöd meg a németet. Az öl meg téged. N'em fogsz élve visszatérni. — Jól tudod-e álcázni, beásni nagad? — A beásássa! nincs baj. — Nem igaz. Csak úgy immei i mma! ásod be magad Hányszor kellett kényszeríteni, hogy bor sad szét a fedezéked' tetejét? — Egyszer... — . — És ezek után azt állító hogy élni akarsz? — Megkérdeztük a szúnyogé ,,Mit csinálsz, hogy életben m radj?“ „Vért szívok“. — felelt — És te vöröskatona mit teeze Felelj! Hallgatsz? Nem, te ne akarsz élni. Igaz elvtársak? Va jón akar-e élni? Már látom: mosolyognak. Ki* könnyebb lett a szívük. A vörö katona pedig így szél: — Igen élni akarok, zászlóst parancsnok elvtára. — Nem elég akarni... Az aki ratot tettekkel kell alátámasztan 'sak mondod, hogy-, élni akars: De mit cselekszel? Magad dőls úrnőn sírodba. Pedig én horoggá rázlak ki onnan. Mindenki felnevetett. Két na >ta először hallottam tiszta szív >ől jövő kacagást. — Mikor fedezékek hevenyébe! :észült fedelét szószedetein vele ek, a ti érdeketekben teszem. Hi zen nem én ülök ott. Amiko zidlak, hogy nem tisztítottad me? fegyvert, a ti érdeketekben te zom. Abból a fegyverből nem ér tgok tüzelni. Minden, amit köve ilek tőletA, minden parancs, > érdeketeket szolgálja. Most, mái jdod. hogy rnai a haza? — Nem, zászlóaljparanesnok elvire! — A haza ti vagytok. Pusztítsd , aki téged akar elpusztítani. Ki- ?k az érdeke ez? A tiéd! A felegedé, apádé, gyerekedé! Mi a ha- l? Te magad, családod, felesé ■d, gyereked. A katonák hallgatták szavaimat. MbM k&rtOnk az alábbiakba Alexander Beok A »©lokamszl országút oímQ nagysikerű regi nyóMH. A könyv hőse a szovj« nép és a Vörös Hadsereg, amel egyetlen, iszonyúertjlü ököllé ke vaosolödott hogy szétzúzza a fz siszta betolatkodókat. Megvártam, míg Dordia befejezi Aztán megkérdeztem egy vörös katonától: — Tudood, hogy mi a haza? — Tudom, zászlóaljpa-ranosnok lvtárs. — V n* f i* 1 a H . , . — A mi’ Szovjetuniónk. » mi öldünk. — Helyes, ülj le. Megkérdeztem egy másiktól: — Hát te, hogy válaszolná' rre? — A haza? A mi szovjefkormáyunk... Vegyük, mondjuk Mosz vát... Azt amit ép most védel- íezünk... Én nem voltam benne... In nem láttam, de ez a haza... — Szóval nem láttad a hazá- at? A katona hallgatott. — Mi hát akkor a haza? Kértek, magyarázzam meg. — Jól van, megmagyarázom ... alamennyien helyesen mondtá- k, de... Élni akarsz? — Akarok. — Hát te? — Én is. — Hát te? Aki nem akar élni íelje fej a kezét. Egyetlen kéz sem oraelkedett . De a fejük már nem kókadt, a katonákban felébredt az ér- klődés. Ezekben a napokban kszor hallották a „halá!“-t. én dig az életről beszéltem nekik. — Mindnyájan élni akartok? lyes. Fogj meg egy szúnyogot kérdezd meg tőle: „Akarsz éls azt zümmögi: „Akarok“. ' rrrk csinálsz, szúnyog, hogy t „Vörös csIT », ragyogj és trónolj Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye.” Ady Endre ^ égy esztendővel ezelőtt ** Magyarország teljesen felszabadult, a német és nyilas csapatok megverten vonultak tovább Nyugat felé Április negyediké nagy nemzeti ünnep” lett. Ez a nap a szabadság és a magyar-szovjet barátság napja. Az elmúlt négy esztendő alatt a magyar olvasó megismerhette a hatalmas szocialista állaim életét. A szovjet Írók alkotásain keresztül megszerette az új, szovjet embert a sztahanovistát, a kolhozparasztot, a fiatalokat és a szovjet katonát A szovjet nép csodálatos forradalma és országépi- tése megihlette a magyar írókat is. Természetesen ezek az Írások a felszabadulás előtt nem kerülhettek az olvasók elé. Ezekből az írásokból közlünk egynéhányat hogyan ír a magyar író a dicső felszabadítókról. A magyar és a szovjet nép barátságának megörökítő! ezek az IráKi Ismerte 1917-ből Gyón! Géza „Az utolsó tánc” címő vermiét, melynek utolsó szakasza így hangzik: Szent arcod előtt leborulok térdre — Távoli nép bús, keserű fia. Úri herék sok rab cselédje Jajgat bennem, mert Rád kell várnia; Rád, akit oly régen elnyomott az álom (Vri beléndek altatott és mákony) . S most ébredsz frissen és fiatalon forradalom — S végigtáncolsz • vér szagú világon. Az októberi forradalom dicső napjaiban irta ezeket a sorokat i költő. L ányi Sarolta, Moszkvában a szocialista állam felépítésének idején írja: „Erős az ifjú, ép a vén, fogyton-fogy itt a bús, szegény s beteg. S már nem hiú remény, hogy elpusztul a rossz, a rúl, mindaz, mi ártó és hazug ... Az út mindig iHrulóbb tájra fut.” Vozári Dezső így emlékezik meg egyik versében, melyből két részletet közlünk, a gép és a munka megváltozott viszonyáról Szovjetunióban. . Az Újkor már teherben járt és cepelte méhében édes, éhes gyermekét és a takács, 6 jaj, de szomorúan szőtte a szőttest s úgy elnézte két kezét, a két iqáslovat; szegények majd megszakadtak, mégse volt kenyér, a szalonnát el ették fürge gépek”. „A gép nem úr már, szolga, engedelmes, a takács nem hiába lázadott, míg új vezér jött népeket vezetni s ösztökélni a lomha századot. Arcképről az új vezér, Sztálin, most bölcsen nevetve biztat és tanít s a jó takácsok 1 esténként a klubban olvassák Lenin s Sztálin tanait.” I ' A magyar írók és költők által, 1 is felmért példátlan munka ered- r ményeit. akarták lerombolni a I I németek. Szövetségben a csatlós-1 államok uralkodóosztályával bar- <J bár rombolást is vittek végbe, dr minden számításuk felborult. A szovjet nép hallatlan áldozat- vállalására és hősiességére nem számítottak. V F zekről az időkről így em- t< * ' fékeznek meg a magyar írók. Balázs Béla a bevehetetlen Le- ningrádról irt balladát. ..S a vérefogyott, atigélö árnyak ( védik a ’enge, finom ámvékvá- j ■őst S a német ágyuk hiába dö- j rögnek. A német sáncok hurka ,u íasztalan. A vaslavinák meg.or- e' »annak Itt.” Gergely Sándor pedig elmeséli ,0 •gy távoli üzbég kolhoz életét. ne y kolhóz vezetője többek közt izeket mondja néki: Hí „.. azt mondod, hogy a néped ír ?qnagyobb része szegényt — ni: fdt akkor mi a csudát akarnak ,.fi
