Dunántúli Napló, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-20 / 66. szám

* DUNÁNTÚLI NAPLÓ IM» MAR CIOS 3» A SZOVJET KULTÚRA HÓNAPJÁRÓL * A btfejnfoh»« közeledő Szov­jet Kultúra Hónapja eredményéinek mérlegelésénél két dolgot ke.l te­kintetbe venni. Egyrészt — mivel a kultúrhónap egyik kiemelkedő bi­zonyítéka volt a Szovjetunió irán­tunk érzett barátságának és bizal­mának — foglalkoznunk keil azzal: milyen tapasztalatokat szereztek Magyarországon a szovjet k eltűr - delegáció tagjai. Sikerült megvet­ni a rendszeres és kö.csönös kui- túrkapcsolalok alapjai, hozzájáru.t-e a kultúrhónap a kél nép közötti ba­rátság kimélyítéséhez. Tudomás: kell vennünk arról, milyen benyo­másokat szerziek a szovjet kuliúr- daegáció tagjai — a szovjet tudo­mány, iroda.om, képzőművészet, ze­ne, színház legkiválóbb képviselőt — a magyar kulturális életről, mert a kivánt kultúrkapcsolatok elmé­lyítése nem történhetik meg, ha kultúrálja életünkben mellőznénk azokat a szempontokat, amelyek a Szovjetunió tudományos, irodalmi é* művészeti életét élenjáróvá tet­ték. •4 náitk »érdé« amivel a Szovjet Kultúra Hónapja befejezés« alkalmából foglalkoznunk kell: mi­lyen élményt jelentett a ma^ya* nép számára a szovjet vendegek szereplése, mennyiben sikerült az érdeklődésen túl is tömegmozga­lommá tenni az új kultúrára való törekvést .A szovjet kultúra ered- ményeinek a dolgozók hatalmas tö­megei előtt való ismertetése azt a célt szolgálta, bogy fellendítse a magyarországi kultúrtevékenységet. Termékenyítő erejének abban kell megnyilvánulnia, hogy Magyaror­szágon az eddiginél sokkal fokozol, tabbá váljék a lömegek alkotó tevé­kenysége és bekapcsolódása a kul­turális éterbe. Szántó Rezső elvtárs, a Magyar Szovjet Művelődési Társaság fő­titkára. a szovjet kultúrdelegáció nálunk szerzett. tapasztalatairól a következőkéi mondotta: 4 delegáció taglal a szakér­tők szemévei vizsgálták a magyar népi demokrácia kultúrális életül, .művelődési, tudományos és művé­szeti intézményeit Igen nagy elis­meréssel beszéltek a tömegek kul­túrális fejlődéséről, a magyar ze­nekultúra színvonaláról, a különféle írnnkásegyütlesek teljesilményeirő' de nem hallgatták el a hibákat sem. Azt tapasztanák, hogy az alkotó művészek: zeneszerzők, képzőmű­vészek írók egy része elszakadt a széles tömegektől. Kétségte'en, hogy a szovjet dele­gáció tagjainak véleménye jótékony hatással lesz majd alkotó művésze­inkre. A tudományos és művészeti előadások, amelyeket szerte az or­szágban tartottak, azok a tanácsok és értékes' útmutatások, amelyeket heteken át adtak. Ösztönző lesz ar­ra hoey a még meglévő hibák .ki­küszöbölődjenek. Bizonyos az is. hogy a személyi kapcsolat, amely a nagyszámú szovjet kü'döttsée é« a magyar alkotók között a kultúr- bónap alatt megteremtődött, tovább mélyfii, s ezen kérészül a lövőben állandó szellemi összeköttetés épül ki. keveset tudlak az új kulturális tö­rekvésekről. Déldunántúlon a Szov­jet Kultúra Hónapja alatt távoleső falvakban is MSzMT, csoportok ala­kultak, a tömegek pusztán az ese­ményekről szerzett hírekből is meg­értették, hogy a ku túra az ő ügyük. Az elmúlt időszakot rendkívül tevé­keny korszak vállotta fél: nemcsak valamennyi MSzMT csoport rende­zett önálló kultúrelőadást, vagy előadásokat, hanem ez a mun^a ser­kentően hatott a tömegszervezetek és más egyesületek kiiltúrtevékeny- ségére is. Oé'dnnán’ól iiiczjHbrii a Ma ­gyar-Szovjet Művelődési Társaság tagjainak létszáma a kultúrhónap alatt csaknem megkétszereződött és ma már eléri a 15 ezret. Megnöve­kedett az érdeklődés a világnézeti tanfolyamok, ismertető előadások iránt. A tömegszervezetek és isko­lák kultúrcsoportjai. ha kultúrmű­sort állítanak össze, ma már első­sorban szovjet műsoranyag iránt ér­deklődnek, inivel maguk jutottak ahhoz a felismeréshez, hogy ez va­lóban az. új kultúra terméke és eb­ből kell meríteni elsősorban, míg az új magyar irodalom ki nem ter­meli a mennyiségben is k elégítő al­kotásokat. Elmondhatjuk tehát, hogy a Szov­jet Kultúra Hónapja jól töltötte be hivatását és végül is a magyar kul­turális élet gazdagodását eredmé­nyezte. Minden magyar szülő átérzi je­lentőségét annak, ha /ó és lelje- munkát akarunk végezni nevetés te­jen, akkor nem elég uz iskola, a nevelői kar. ugyanilyen fontosság­gal hír az otthoni szeltem, irányítás. Megértették milyen nagyfontosságv a nevelők és a szülők összefogása az ifjúságért. SYBILL Bemutató a pécsi Nemzeti Színházban A Lehár-operelt bemutatásával a rendező, Lendvai Ferenc elgondolá­sa az volt: keretet ad Sybill énekes­nő és Petrov gáidatiszt romantikus történetének, mint a polgári színját­szás termékének, hogy elfogadható­vá tegye a mai színpad számára. Fél szemével az új közönség felé tekint: ne vegyétek komolyan 1900- at írunk, s egy vidéki komédiás­társulat előadja a kisvárosban Fe­hér és Martos urak alkotását Fél szemével a régi közönségre kacsint: végeredményben mégis sz:nre hoz zuk, mert áíta'ában a nagyoperette­ket aze'ött is kedvejté a régi közön­ség és most is kasszasikerí arathat belőle. Ebből a kettősségből merő­ben új, vegyes előadás keletkezik, a műfaj megmarad, csupán azt nem sikerült a harmadik felvonás végéig tisztázni, milyen felfogásban ját- szák. Nem ápolja a közönség művé­szeti és esz'étikai érzékét a sok go­rombaság sem, amelyet a szereplők egymás fejéhez vagdalnak. A mi véleményünk az, ha a pé­csi színház nem tudja eldönteni, összeegyeztethető-e az új színházi törekvésekkel az ú. n. klassz'kus operettek előadása, inkább ne ve-. gye elő ezeket De ha bemutatja, sem csorbítja vele tek'nté'yét, ame­lyet úgyis csak azzal «szerezhet meg, mini szolgálja a közönség igényeit. A közönség — az új is — szereti az operett-zenét és ezen nincs cem takargatni, sem szégyellt! va'ó Ami pedig a régi operettek demokra'izá licit PipH. ebben is megvan a mai közönség véleménye: mi nem a ré­git akarjuk .demokratizálni”« ha­nem újat akarunk. S mivel fából nem lehet vaskarikát cs’nálni med dő marad minden efféle kísérlet A meddőséget mé'g inkább a’áhúzza a társulat énekes-darabokhoz való elégtelensége. Hangja csak V a r g Lászlónak és a Sybillt bájosan alt kiló S e r f ő z ő bonénak van — Galambos György énektudásá­nak hiányát nem tudta pótolni já­tékbeli igyekezete és ezért nem vál­hatott Tobak Kató sem meggyő­zővé B á z s a Éva kitűnő szutrett. Selmeczy, Fehér, Máté, Kardos, Tövisháti és a kar igyekezett a rendező elgondolásait valóra váltani, 0 t ő Endre ezúttal fakóbb díszletei között. A zenekar. H u k v á r v Jenő vezényletével ki­fogástalan volt. (m.) Az úrhatnám po gór — diákelőadásban Az állami János Pannonius gin- náziuin diákszövetségének szín­játszó csoportja az Ipari Leány­iskola növendékeivel ma délután 5 órai kezdettel a gimnázium dísz­termében előadja Moliere: Az úr­hatnám polgár című vígja tékát. A klasszikus vígjátékhoz eredeti zenét frt Horváth Mihály. A rendezés munkáját Jakubovits János VIII. osztályos növendék végezte, tech­nikai rendező Zsembéry Jenő, ugyancsak VIII. osztályos növen­dék. A Forrai-kórus hangversenye Héttőn este 8 órai kezdettel a Na*y La jog gimnázium dísztermében rendezi a pedagogue gzaJttcervezct pécsi cso­portja a kiváló Forrai-kamarakórus hangversenyét. A műsor számai kö­zöl kiemelésre méltóak Bartók ég Ko­dály vegyeekari müvei, Debusey há­rom- Péosett még el nem hangzott kompozíciója. De tulajdonképpen a madrigál ezámok a ForraL kam arakó­rus erősségei, ebben a műfajban vá­runk érdekességeket. ggar Dolgozók Pátija ét eu MNDSz megértő támogatása mellett ez a munkaközösség eddig 50.009 forintot fordított az iskola felszere­lésére. Háztartási órák szemlélteté­sére jól felszerelt konyha, úttörők­nek ezermestermühetg, tornaterem, mind a gyárvárosi szülők fáradtsá­got nem ismerő, lelkes mankójá­nak köszönhető. Így dolgoztak és dolgoznak ma is. Az iskola nem ellenséges terület többé, amely eltávolítja a szülőktől a gyermeket, ahová a múltban csak néha jutottak el, meghallgatni a já vagy rossz tanulási eredményeket. hanem szorosan együtt dolgoznak a nevelőkkel, összefogja őket a jövő alapjának, ifjúságunknak szerétéit .1 Szülök Munkaközösség* min­denütt áldozatos, lelkes munkával szépítette a gyermekek második otthonát: az iskolát. A mecseksza- bolcsi általános iskola Szülői Mun­kaközössége rohammunkával hozta rendbe a tantermeket. Kimeszelték a falakat, padokat súroltak, padlót olajoztak, s az eddig elhanyagolt külsejű iskola most ragyog a tisz­taságtól. .1. Zsolnag-gyár brigádjaival ősz- szefogva a Felsővámház-utcai álta­lános iskola Szülői Munkaközössé­ge az iskola udvarát kitisztította, alkalmassá telte arra, hogy ott a szünetekben a gyermekek valóban felüdülést találjanak. Műsoros es­teket rendeznek, hogy ezek jöve­delméből a hiányzó felszerelést pó­tolni tudják. Szociális téren is nagg munkát végez a Fürdő-utcai iskola Szülői Munkaközössége. ' összejöveteleken megbeszélik a gyermekek szociális helyzetét, megtulpaltatják az elsza­kadt cipőket, ruhát szereznek a rá­szorulóknak. Naponként uzsonna várja azokat, akiknek anyagi körül­ményeik miatt erre nem telik. Ki­építették kapcsolatukat a Bőrgyár dolgozóival is, akiktől az úttörő csapat egy gyönyörű zászlót kapott A börgyárí dolgozók szeretetteljes figyelme van ezen az iskolán. A gyárvárosiak előadásokat, mű­soros délutánokat rendeztek, han­gyaszorgalommal hordtrik össze mindent, amivel a: iskolái gyarapí­tani, szépíteni lehetett. Az iskolá­nak nem volt olyan problémája olyan nehézsége, melynek orvoslá­sára egész szívvel és erővel ne állt volna oda a Szülői Munkaközösség Munkájuk eredményekig, a Ma­Pályázat elbeszélő költeményre A vallás- és közoktatásügyi mb msztérium művészeti főosztály* pályázatot hirdet olyan elbeszél® költeményre, amely a dolgozó »*" gyarság szenvedéseiből és szab*®' ságküzdelmeibőL vagy az ájjáépt tés hősies teljesítményéből vesz1 tárgyát. A költemény terjedelme le*' szés szerintL I. díj 2000 Ft, A' díj 1500 Ft, Hl. díj 1000 Ft J pályamüveket jeligés tevelekk*1 1049 július 1-ig kell beküldeni * művészeti főosztály irodájára (’•> Báthory-utca 5. III. emelet.) Képsőmttvésaeti kiállítások Mig a mohácsi kiállítás megúf‘ tása husvétra halasztódott, — sárnap. március 20-án, délelőtt ■!' órakor a Pécsi Városi múzeum P; állító helyiségében a nagykani«31 képzőművészek szabadszerve*^' nek bemutatkozó tárlatát Nikelszky Géza nyitja meg. Tárlatvezet*3’ Vörös János kanizsai szobrász®11' vész tart. — Ugyancsak vasénj3* Pécs szabadművelődési feÄügyel®' jé nek. munkatervében, belekapj' va a pécsi képzőművészek sM^3®' szervezetéi, — egy másik kiá"’**' is nyílik képzőművészeink anyagából a bányavidéken. Ez tárlat a Meszes-telep szabadsz^' vezeti székházában nyílik Győző festőművész és hanyagát*5* rendezésében. A megnyíláson 3 tárlatvezetést Gádor Emit tan2 ’ festőművész tartja. Ezt a képanya­got március 23-án, szerdán a Pl'c?, uihesyi kultűrházban mulatja be 3 rendezőség, maid Vasason kerülne3 a képek bemutatásra Ez utóbbi P- állításokat ugyancsak a pécsi *«•*' badmfivelődési felügyelő munka­tér ve szerint. Király János •’«*: művész rendezi és 5 tartja * latvezetést is. t tllm rrirdek1 egy hónap alatt történt megnövekedésé­ről kifejező képet nvúi'anak a Szov­jet-Magyar Möve'ődési Társaság erre vonatkozó adatai. A Szovjet Kultúra Hónapiát meeelőző időben vidéken a szovjet kultúra eredmé­nyeinek ismertelése még nem sok nyomot hagyott. A vidéki gócpon­toktól távoiesö helyeken általában jegygyűrűk. érák, ékszer®!* Krimkvr és Sánta serf« is ihotoritzohniI. Jókai-tér 9. liánt mit iaví'ást vállalunk. — Hová megy, kedves? — kér­dezte a férfi — Pia a] lányoknak nem tanácsos ám erre járniI F.eurine, amikor mégha! otta Claude ostorának pattogásé', meg­ijedt. s már menekü n; is akart. De mégis manad«- és várt. A másik csille ekkor futott ki a Quen in aknából. — Nem kel úgy megijedné, — mondta a férfi. — Ismerem ám Francon napát, együtt dolgozunk. Kis szünetet ar‘oft s ezalait Fleurine arcának vá tozását fi­gyelte. maid folyta ía: — Én Basson vagyok. Nem is­mer rám? Aztán elmondta, hogy mikor nemrég be eg ett,. felment az-ak­nához, visszaadta a lámpát s csak úgy búj- ágyba. F.eurine nézte a férfit « voná­sai mindtobban megenybü tek. Mentegetőzni akart, do a férfi nem figyelt rá. — Ez az ábrázar. ahogy mi ki­nézünk. mindenki* megtéveszt. Qe maga. maga olyan szép. mint egy virág A fonott kosarakkal megrakott csille befutót- és C aude Palle megá-l\ hogy üdvözölje barátait ANDRÉ PHILIPPE fileuiriiinie — Egy nagy .krot csináltam magának, — mondta, — itt van... — és George- rétjének szélére mu­tatót». — Megyek, megkeresem. — Ne fánadj, — mondta Basson. — Majd mi ketten. S ekkor meg akarta múl. rá Fleurine-nek ig ' arcák s amíg a kosarak fo ytatták útjukat, le­térdel- a vizesárokhoz, mely a (al mentén húzódot\ s gyorsan emos'.a arcát. De méq piszkosabb iett, mint az előbb Világos fokok vá ‘akoz ak fekete árnyékkal, me­lyek sötéten ülepedtek e ráncai mély üregeiben. A vér arcába fu- :ott. A húshagyókedd! jelmezről be­széltek, amit mindnyájan'„a szu y- kosnak” hívtak csak, mert ilyen­kor bemázo ták magukat korom­mal és faszénné. Fleurine ragv°‘ got‘ a neve éstól és a férfi ve e neve'etl. Az árokpartról fetzen* dűlő ósane vidámság elhajít 3 klshfdig. Csak mentek, *né kid, »‘’Sí ^ szó tek volna, de egy ütemben hangzott nevelésűk. Ott, ahol a leJ10 besüpped, hogy helye- adjon a Bayon- öleséinek, a gesztenyefa árnyékában, megta­lálták 1 csokrot. Besson ehajott, hogy fe vegye, de túl kicsinek találta szedet há: hozzá még. A nagy fa ata'» közben helyei csinált, hogy F eu- rine leü hessen Basson a lány lábához térdel s felkiná-ta a frissen szedett vi­rágokat. .­A csokor, amit fekete és ormó> ;an keze nyújtót., olyan vo t, mint egy vérszínű folt. örömmel adta a virágokat, melyek o* nyíltak az aranyszínű érett gabona köze ében F.eurine ehúny a szemét Csend ereszkedett kettőjük közé Mikor a lány tekin ete találkozott Basso- névaL hír elen arra kel et* gon* do nia. hogy ideje lenne haza­ménál. S a férfi megértette pil­lantását. mert amin felélt, nyúj- ot a kezét, bogy lelsegitse. A est fi« vissz a tért, meg’*'1, pa ával és zúzalékkal. $ Claud« egésze kiborította a tárnába ? csille továbbmenr, maid újrt szatért. A bánya rengetget kő’* telt az embertől. Folyton do <1® •ok s a szén mégsem ér el ®, - denüvé, ahol szükség ett rá. Fent az emberek érez'ék. boí ’ lábuk a att százak és százak d.,. goznak. szünet nélkül, túrják-’ iák a földet. Basson krákoop-s, aztán kőpő^ Bátortalannak érezte magát. nem akarta, hogy meg átszőni rajta. Bánlot-*. hogy elhajt’ munkahelyét, odóbbáJt hát- , F.eurine azt hitte, mla te S el. Összeszedte virágait s “iF len .zükségét érezte annak. » . köszöneté- mondjon ér ük s kiöntse szivét az embernek. * * Claudenak nem szót. úgyis “Tf jelentéktelen dogokat mo»m>3 * volna ahhoz képes . amit ér*« * ösztönös mozdulatai ***f?0t Claude-of s két cuppanó j» nyomott arcára, me vek ne® ( annyira Caude-nak szó «k. ® ( inkább valamennyiüknek. *k** bány'k mélvén dolgoznak. CateyJ émhé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents