Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-16 / 13. szám

» DUNÁNTOll napió ) 1940 JANUÄ* It A szocialista kultúra elterjesztéséert küzd az újjáalakult Szabadművelődési Tanács Szombat délelőtt tartotta Páca váró* Szabadművelődési Tanácsa újjáalakító közgyűlését. — Krancz Pál elvtárs polgármester nyitotta meg a nagyjelentőségű értekezletet és miután a város nevében üdvó- aőlte a tanács tagjait, hangsúlyozta a szabadművelődés új alapokra fektetésének fontosságát — Azt várjuk az új munkától, bogy dőntő fordulat következzék be Pécs kulturális életében — mon­dotta. — Amikor a munkásság és a dolgozó parasztság mindent el­követ, hogy építő munkájával újjá­teremtse az országot és megvalósít­sa a szocializmust, kulturális téren sem maradliatunk le. A dolgozók életében bekövetkezett nagy válto­zások szükségessé teszik, hogy le­rakjuk a szocialista kultúra alap­jait és ezt a hivatást kell teljesí­tenie az újjáalakuló Szabadműve­lődési Tanácsnak. Krancz eivtárs ezután a város nevében ígéretet tett: minden tá­mogatást megadnak a szabadmű veiődésj szerveknek a felemelkedés érdekében. Ez! kővetően Dévényi László, Ba tanya vármegye újonnan kinevezett szabadművelődési felügyelője is­mertette az új összetételű tanács munkáját, majd javaslatot tett a pécsi kerületi szabadművelődési tanács elnökségének megválasztá­sára. A közgyűlés egyhangúan a kerületi tanács élére jelölte Krancz Pál, Czárt Ferenc és Pajzs István eivtársakat, továbbá megválasztot­ta a nevelési bizottság elnökét Csizmadia Ferenc és a kulturális bizottság elnökét, Tóka látván sze­mélyélten. Ezután Temesi Alfréd, a kultusz­minisztérium megbízottja beszélt a kerületi tanács feladatairól az új kultúra eredményeinek biztosítása érdekében. A tanács tagjainak lei­ké* ünneplést-, közepette bejelen­tette ezután, hogy a kormány Pécs szabadművelődési felügyelőjévé LánjkGyörgyné elvtársnőt nevezte ki, alcT az ország második női sza­badművelődési vezetője lett. — A másik női szabadművelődési vezető is bányavidéken, Nógrád megyében működik. A SZOVJET «ÓK uftTeuerénei küny- »•boltjai érdekes részét alkotják aa egész országra kiterjedő kBayTterjetztő hálózatiak. E boltok első célja, hogy as bókát és as irodalmárokat hozzáse­gít» a aankájnk és majénkónyTtárak számára irtkséges könyvek megszerzé­séhez. AnoakbC! a mávéaseket és Befejezésül Láng Győrgyné elv­társ kérte a tanács tagjainak tá­mogatását, felelősségteljes munká­jához és bejelentette: a rövidesen összeülő elnökség kijelöli a tanács különböző szakbizottságainak ve­zetőit ée együttesen elkészítik a pécsi kerület kulturális munkater­vét könyv barátokat is ellátják, de elfogad­nak megrendeléseket as állami könyvtá­rak részéről is. AZ ELSŐ ILTEN KÖNYVESBOLTOT tíz érvel ezelőtt alapították Len in grad- ban. Es nemcsak nagy könyvárusit*, hanem egyúttal bibliográfiai központ I». Számon bibliográfiai forrásmunkát ad ki. Most kossá ki a 14. század orosz iro­dalmáról ásóié részleten forrásmunka el. ső kötetét ée egy bibliográfiai késíköny. vei az orosz balettről. MOSZKVÁBAN, KIEVBEN ÉS SOK MÁS VÁROSBAN nyiiott könyvenbolte- kat a szovjet bók szövetség#. Az írók a helyi üzletnél adják te megrendelé­süket- Ezek a boltok sok értékes erek­lyét is összegyűjtöttek. A legutóbbi szer tetnények között van Nagy Péternek egy kézirata én Napóleonnak 1813- ben KutuzDvhos Irt levele. Marxista-leninista olvasókönyv A Szikra kártgokiadó vállalat kiadóidban rövidesen megjelenik iffy «Ső oldalas marxista-leninista olvasókönyv. Aj olvasók öngo anyagát a VDP központi vezetőségének oktatási osztálya válogatta ásít*. A könyv első része a marrizmus-lenmizmas klasszikusainak müveiből, a második része a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom vezetőinek Írásaiból és bestédéiből, vett szemelvényeket tartalmaz. Az olvasókönyv nagy mértékben megkönnyíti at egyént tanulók és a haladó szeminá­riumok oktatóinak és hallgatóinak munkáját. (Boldúty kannal leli Irta: Papsa János csillés Lent s föld mélyében verejtéke® testtel Dolgozik a büszke búnyászcsapat Izmos kezében megcsillan a csákány S dalol a lelke, mert inymáj szabad. Telik a csille: a szorgos kezek Építik a romlkadéit hazát. Büszkén néz körül munkája fölött S végigsúmtja szénporos baját. Most már nem állnak ári bitangok Fenyegetően a háta mögött Nines szakadék, nem dúl oaztályharc A bányász és a bányász között. Kéz a kézben, így haladnak együtt Egy szebb, boldogabb hajnal felé... Hogy vonatok futnak, hajók gépe csattog, Az érdem a szabad bányászoké. (fromló, 1948 december.) A világ legérdekesebb könyvesboltjai HUNY ADY JÓZSEF: HÁZÉPÍTÉS Az előadó molsó szavait elnyelte i taps. Annál is inkább büszke le­hetet siker éré. mert ezek az egy­szerű embe ok nagyon nehezen ver ók össze ‘eoyerüket. Dehát, mi- kor az eivtáís, olyan szépen beszélt: hogy hogyan épül az ország! Kint az «j‘ó előtt viháncolt « bo­londos avaazi szél, bent meg « ko­misz dohánnyal telifüstött. ífilled levegőjű szobiban felszabadultan kiálltak fel a tervek sárkányai. — Fotbellpályát épf'sűnkf Az kell az ifjúságnak! — rikkant valaki he­vesen, valami fiatalember féle­— Az már van! — orkolják több fel® » a higgadtabbak, de alig tudják elhallgattatnl. — Inkább bikaistállót kénél Úgy­is veszik meg az gercsula bika tél- viz idején, mikor bertutu! a zéi a lyukakor! — javall}« valaki igen okosan. Mi mis! tehe nének? a fe­jüké vakarják rá. — Nem elég ah­hoz még öt < zer forint se! — Kevés ahhoz akár tízezer Isi — emeli fel szavát egy tapasztalt. — Okosabbat találnának ki elvtár- sak. Csak a nehéz csizmák roszognak a hepe-hupás padlón, meg a lámpa serceg. — A községházát kéne tnegrepe. rálni! — szól közbe valaki nagy­sokára bizonytalanul, mer az előbb mondott .ok pénz elvei1® • báto'- * Agát Közbe talán még ke'tec mondtak alami szörnyű okosat; az előadó, meg a itkár oaak a végét bük».- tik. — Ne beszéljenek emberen *ny- nvi sületlenséget ös^-zo-vissza! Mind olyasmi, amit évek múlva tudunk majd csak megcsinálni. Nincs pén­zünk most semmire, az’in az ál­lamnak is másra kel! most, amije van! Traktor’ kell csinálni, meg gépeket, meg sok más sokkal fon- to ebb egyebe . Majd, ha már túl vagyunk a terv nehezen, akkor gon­dolhatunk fothalpályára, bikéistálló- ra, községházára, óvódéra, orvosi rendelőre, kúl’úrházra. — Dehát szégyenbe csak nem maradhatunk! — förmed az egybe- gyül’ekre megint Balog. — Lássá­tok, i jjzomszéd falusiak beír kelták a réjüket, az idénre már el takaro­dott a Mogyorós-mocsár, már fel- törhe'ték a jó pár holdat — jövőre elvethe'ík kukoricával vagy cukor­répával. Mink meg csak műnk itt a fenekünkön, és nem csinálunk sem­mit! — Fel á ifl, olyan fűzbe jöf és & kalapját gyűri­Mélyen hallgat mindenki esek az arcúikon látszik, hogy mindegyik igen szere ne valamit klfundálni, amivei megmenthetnék a falu. meg a Párt becsületét a szomszédfaiuvt' szemben. Háulróí valaki reámorog: — Hát mondjál már te valamit, ha te olyan rettentő okos vagy! De okosat, ne c-ok mindig a szád jár­jon, hogy mink így nem csinálunk semmi1, meg úgy maradunk !e e munkába! Balog ájl nemin; ritkis, szőke bajsza beleér s saáje szélébe., ast rágó-váll ia nagy zavarában. — Hát­ivá1 talán... nem, az nem jól Vagy.-, de nem, az se jó, azt fs mondták már! Ei. kimondom én kereken: nem udok én semmi okoeatl Mond­jon valaki, aztán ha meg lehet csinálni: én nem bújok a feleségem szoknyája möt *1 — ül le a nyikor­gó Dadba. Nem neveti senki: tetszik az em­bereknek. hogy ez a Balog olyan egyenesen megmondta, hogy nem jut eszébe sernrni. Megiiné csönd van. Egyszerre csak áll az előadó elv­ára, mind a két kezével rákönyö- kö! a kopott Idkoiaasz aira; aztán előrehatol. — EÍvtáf ikl Ne menjünk olyan messzire, ha dolgozni akarunk; se­gíteni a falun. Miikor jö tera kerék­páron, a falu szélén egy Irts vályog, házat láttam, rajta a etöváz is. elö te meg rakáson a cserép­Újra a Balog a «sómóló, abban ái a legkönnyebben a szó: — Tisztelt Elvtársi Az a Kovács András házal Szegény borsodmegyei új gazda, fgen szegény, alán a leg­szegényebb köztünk, aztán igen szereno-é len M A feleségét a bar- madik gyerekkel a kórházba kellett vinni, ö meg. hogy kiteljen a drá­ga kórházi kóÜ6ég — ebnen.’ rön­köt ásni ■ Boldizsár Istvánhoz, aki­nek hetven holdja vsa. Megemel-e magát. Most ö is a kórházhui fek­szik, a két gyereke meg szer» a ban. alog elvtársinknál élnek — szól be Ruca, a titkár. . őbbiek lesütik * szemüké', kognak Balog is eihaügit. Egy- ■re csak Mkapja a fejé’, akár luszár ó, ha trombltaszót hall.- Emberek, eív Araaki Mi ‘ weste#. Magjf jáé&eszfo A Dunámul első számának margójára A Batsányi János Társaság irodalmi, társa dalom tudományi és művészeti folyóiratának, a „Dunán úl“-uak megjelenése min­denképpen esemény, mert magá­ban hordja irodalmi éleitünk fej­lesztésére irányuló törekvéseket, azzal a oéllal Is, hogy dolgozó­társait, elsősorban a dunántúli írókat a haladás szolgála aha állítása. Katkó István, a „Dunán­túl" „Indulásra" irt cikkében határozza meg azokat a felada­tokat, amelyek a folyóiratot életre hívták. Ezek közül legfon­tosabbnak tartja a fiatal mun­kás- és parasztírÓk bevezetésé: az irodalmi életbe, továbbá a dol- gezók éleiéről szóló írásokkal kapcsolatot teremteni az új ol­vasóközönséggel. Ez Önmagában gazdag pro­gramnak Ígérkeznék, ha nem éreznénk azoka: a kibékítési szándékokat, amelyek a levitéz- lent pécsi folyóirat, « ..Sorsunk" szellemi hagyományai« Összefor rasztani igyekszenek az ujjal. „A pécsi és dunántúli írók sem zárkózhat ak «I a dolgok rend­jének alapos megváltozásától" — írja Katkó és utol arra: „A „Sorsunk" régi szerkesztői és munkatársai is érezték, hogy változásnak kell jönnie" A leg­jobb akara- mellett is. felmerül a kérdés: őszinte-e a változásra irányuló törekvés, amikor már nem a „Sorsunk“, hanem a „Du­nántúl" szerkesz ői ée munkatár sai vitába szállnak a kimúlt folyóiratot ént őszinte bírálat al és megkísérlik a haladáséi lenes pécsi irodalmi lap szellemi örök­ségéből átmenteni amit lehet. Döntő ebben az elkülönülésre irányuló hajlam, a kulturális „decentralizáció" óvatos emlege­tése, amely minden takargató* ellenére főszem pont ként ütközik ki a programból, ahelyett hogy az áj magyar irodalmi életbe való eljes beolvadás sokkal ma­gasabb igényű szükségességét hangoztatná A népi demokrácia haladó társadalmának, a magyar íróknak is egységes fronton kell feilépniök. mert a problémáknak az írói mondanivalónak sincs soha „táj“-jellege. csupán osz­tály jellege vau. A táj sem bé- kfthetj össze a munkást a kizsák - mánvolóval, a kulákot a szegény­ha. mink... he mink azt e házat fölcserepeznérrk? A Kováé*. András házát! — teszi hozzá kiáltva, mikon a többiek az első pillanahan értet­lenül pil'ognak körül. Megbolydul az egész terem. Nem lehet szót érteni- Egyszerre föláll mind a negyven ember, fetkanyarlt- iík a kis kabátjuk At, fajükbe nyom­ják a sipkát, kalapot; Balog a ved­lett kucsmá', köszönnek és lyotnul- nek kifelé az ajtón. — Tudtam, hogy megér enek! — fordul mosolyogva Rucához az elő­adó és indulnak a többiek után. Odakünt kngyos májusé szél sza­ladgál a házak között, a templom­tornyon kövér telihold ül: — akár újságot olvashatnának. Mire odaérnek, a Sziebert-féte házbó1 ká ember már hozza H a hosszú létrát, nekttámasztják a Iái­nak s kásának a tetőre, akár a macska. Dolgoznak serényen, az efflRer- tínc a rakástól a létrán át a etőre ér. A jóbe-zédü Balog, meg a Sáf­rány gyerek konyftja leginkább a mes er aéget: gy rakják a bordás hátú cserepeket, akár a gép. Nincs «atomi jaj de-sok munka vele, hi­szen akkora az égé« ház, akár egy jókor« szalmakazal: egy szo­ba-konyha, meg egy Ids kamora­A tetejébe tűztek egy övöstül ki- MAki ott fiatal orgonabokro. az volt a májusfa. Törülhették aa izzad- orcájukat, aztán - miközben integet ek a ke­rékpáron sebesen tovatűnő előadó eivtárs U'án — arra gondoltak: —* mit Is szól majd áihez Kovács András, ha taaajön a kórházból a feleségével. Jó vett az a melegség a szivük kora. paraszttal, a haladást a koozer­va ivizmussal. Egyebekben iw érezzük, hogy a „belső viták" — a ..Dunántúl első számának bevezető írása is utal rá — még uem zajlottak le telje-en a Batsányi- ársasá^ban. ernelyben jó- és kevésbé joszán- dékú, haladó és haladásellenes írók és művészek még mindig nem tudták eldönteni, kié és kiké legyen a pécsi kulturális fórum és ahol a levetkezendő polgári hagyományok közüj leg. vaskos&bban a nivellálási törek­vés jelentkezik, a mindenáron való egybeforrd!»} igyekezet. Elvi kérdés ez, és elvi kérdésben csak az igazságnak megfelelően, a legélesebben foglalhatunk állást és ugyanígy kell dönteuiök s „Dunántúl" szerkesztőinek és munkatársainak i*. A folyóirat ártalma az el­mondottak következtében viseli magán a kiforratlanság és ta­nácstalanság bélyegeit, bár fŐbi közleményeiben valóban a hala­dás erői javára billen a mérleg. Benjámin László, a mindjobban érő szocialista költő két szép köl­teménye igyekszik súlypontot adni a J5unán:úl"-nak. a „Való­ságos mgeren“ és a „Minden jót", a múlt kegyetlen és a népi demokrácia jótékony élményei­ből felrepíti a jövő ígéretét Tnkáts Gyula versei, különösen a .Mini aj út vezet" című, a dunántúli költő nagy fejlődését bizonyítja és új irodalmunk ér­tékének mutatkozik. „Dunaszek- cső-Sziget" cfmö köl emén vében C*orba Győző még hajlik s pesszimizmusra: „de megérti-e, megértheti-e akárki la mit mond nekem a sulykolófák egyhangú jenéje“, stb. Belső ereje és az igazságban vetet: hite, a mun­kásosztállyal való szoros egybe- fonódásia e költőnket is feljebb emeli majd. Bárdosi Németh János ismert lírája kát versében Ls gazdagodás mutat Kopányi Györgyben még több a forma- keresési szándék, mint az élmény és a belső mondanivaló 6Űlya. tárja Bélának ip csupán szándé­koltnak hisszük nem is szeren­csés formába szedett sorait. Paid Eluard: „Gorán Kovácsié* sírja" című verse. Csányi Lász­ló hű fordításában bizonyítja a haladó írók. szavának nemzet­köziségét is. Morvái/ Gyula „Kőfejtők" című elbeszélése, Angyal Endre „Makarenko titka" című pedagó­giai tanulmánya, Musziy László „Munkások és néphagyomány" című írása, fluni/ady József „Él- munkások a Bőiben" című ri­portja jelzik az utat. amerre a .Dunántúr-nak haladnia kell. Teljesen elvetendő azonban az * izemlélet, amely Bajosa András és Rajnai László tanulmányaiból árad, akik mindketten a polgár ság, a „polgári művel;eégfi fel­éledésének reménylői. Erőtlen és belső meggyőződés nélküli általában a lap kritikai rovata, amely pedig nem tekint­hető kevésbé fontosnak és ame­lyen át valójában le is lehet mérni a célokat és törekvéseket. Két kezdő író, Galsai Pongrác é* Vasvári/ László írásai még nenJ hordják az „új írók" felsorakoz­tatásának jeleit, bár Galsaj no­vellája félté lenül fejlődési lehe­tőségeket mutat. A „Dunántúl" következő új számai bizonyítják majd, merre indul e lap: megtalálja-e szigo­rúan egyirányha vezető útját, vagy elbukik • ,.Sorsunk" út­vesztőiéin. Magyar Tibor I Karikagyűrűk ÓRAK ÉKSZEREK FVTÁ SZ-tól, IMIT hgelmwelc-o i «

Next

/
Thumbnails
Contents