Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-08 / 6. szám

ÖOlSÄNTÜLl NAPLÓ 1949 JANUAR 8 A kollektív kérdései az MOP propagandistáinak értekezlete elölt Döntő feladat: a termelékenység fokozása Pénteken délelőtt a Magyar Dol­gozók Pártja Akadémia utcai székhazában országos propaganda- írtekczletet tartottak. Az értekez­letet Kende István nyitotta meg, majd Apró Antal, a Szakszervezeti tanács főtitkára tartott beszámo­lót az új kollektív szerződéssel í apcsojatos kérdésekről. A magyar munkásosztály nagy politikai és gazdasági küzdelmek­ben mindig híven támogatta a pártot. Most újra komoly feladatok előtt állunk, — kezdte beszédét Apró elvtárs. Tovább kell mennünk az újjáépítés terén, fokozni kell a munkatempót, a' szocializmus épí­tését meg kell gyorsítanunk. Az új kollektív szerződésünk, amelyeknek megkötésére a szak- szervezetek központi vezetősége felhatalmazta az elnökséget, fontos fegyver a szocializmus építésében. Ezt a szerződést joggal nevezhet­jük munkakódexnek is. Nem keve­sebb, mint 341 pontból áll. össze­foglalja a felszabadulás óta elért eredményeket és jogokat, ezeket megfelelően csoportosítja és ki­küszöböli az eddigi szerződések hi­báit. Kell, hogy az új kollektív szerződés a dol­gozók iskoláiban tantárgy le­gyen, kell, hogy annak tartalmát minél szélesebb rétegek megis­merjék. Apró elvtárs ezután részletesen felsorolta azokat a fő pontokat az új kollektív szerződésből, amelyek összefoglalják a munkáltatók és munkavállalók jogait és kötele­zettségeit, majd így folytatta: Az új kollektív szerződés köz­ponti problémája a norma kérdés. A laza normák felszámolása a magyar gazdasági élet, pártunk központi kérdése. A laza normák veszélyeztetik a szocializmus építését, az élet­színvonal emelését, a vállalatok gazdaságosságát és Így munka- nélküliséget idéznek elő. Fel kell venni a harcot a norm alazít ás ellen — Azok a munkások — foly­tatta beszédét Apró Anlal —akik ezt felismerték, önként kérték normájuk felülvizsgálását,’ megszi­gorítását Tudják ezek a munká­sok, hogy termelékenységünk még alacsonyabb fokú, mint volt a há­ború előtt és tudják azt is, hogy I a szocializmust csak akkor való­síthatjuk meg, ha munkánk ter­melékenységét a kapitalizmusénál magasabb fokra emeljük. Akkor, amikor életszínvonalunk a háború előttit 15—SO8/» kai felül­múlja, nem fartható fenn továbbra is, hogy a békebelinél alacsonyabb termelékenységgel dolgozzunk. Apró elvtárs beszámolt ezután arról, bogy szakszervezeti adatok alapján IfiílO dolgozó normájáról kimutatást készítettek. A normáján 609/o-kal alul dolgozók 0.4, a 60—30 % -ig 0.6°/(i, a 80—100 %-ig 3.6%, a 100-110%-ig 17.5*/*, a 110— I20»/»-ig 29.40%, a 130—130 %-ig 27%,'a 130-140"/,-ig 17%, a 150—180»/,-ig 1.5% és a 180%-ot 1.4% teljesíti. Ennél még nagyobb kiugrások is tapasztalhatók. Minden muitkástársunk megérti azt, hogv a normalazítás jogtalan többletkereset. A normalazítássnl szemben a leg­határozottabban fel kell venni a harcot. Ä munkások nagy része ezt már megtette. — Pártunk helyesli az öntudatos dolgozóknak azt a kezdeményezé­sét, hogy ha jobb technikával ma­gasabb termelékenységet érnek el, laza normájuk felülvizsgálását kérik. Minden új gép beállításával vagy gyári rendszer kidolgozásával fej. lődik a norma is. Sztálin elvtárs állapította meg, hogy a szabatos norma nagy sza­bályozó erő. A laza normák tart­hatatlanságáról a propagandisták­nak saját üzemükben száz és száz konkrét példa áll rendelkezésükre, hogy meg tudják magyarázni: a normák rendezése a dolgozók ér­dekei!, a demokrácia erősödéséi szolgálja. Ax élmunkások kiiünleléte Apró ©Mára azután a norma feffivizsgálás részleteiről szól* majd felhívta a propajgandisíák fi­gyelmét arra, hegy a kollektív szerződés és a norma feiüjvizsgá- lat motelt ne feledkezzenek _ meg más munkáiról. Fogfolkozmáók' kel? a tennie1!és kérdéseivel. A közeli hegeikben a munkaversenybeu ki­tűnt többezer munkást kitüntetik élmunkás jelvénnyel és különbö­ző köztársasági kitüntetésekkel, valamint megjutalmazzák 5 és fél millió forint értékű jutalommal. — Most, amikor kezűnkben van az ország, akkor mi irányítjuk a termelést, a gazdasági életet, ami­kor a politikai hiaitatom is a kezünk­ben van, a normáik' rendezése az az eszköz, a melyei meggyorsíthatjuk a tzociaiizmus építését — fejezte be beszédét Apró Antal elvíárs. A termelés legfőbb rugója a munkásosztály szocialista öntudata Ezután Orbán László elviére szólaW lei. Azokról a feladatokról beszélt, «melyei? a Wjektív szer­ződések megkötésével és a normák rendezésével kapcsolatban a. prop»- gandistákra, agitátorokra, népneve­lőkre hárulnak. — Jelentékeny mértékben a ,ni üzemi agitátorainktól függ. hogy milyen gyorsan és zökkenőn len'e- sen oldjuk meg ezekét a nagy fel­adó‘okát — mondotta Orbán László. — üzemi agitátorainknak az eddi­ginél is jobban kell látniok, hogy a termelés nem egyszerű szerve­zési munkát, hanem komoly po­litikai munkát jelent. Az előttünk átló feladatok megöl- ( .sárnak eredménye, jelentékeny részben munkásságunk öntudatán műik. A te-rme'és legfőbb rugója munkásosztályunk szocialista öntu- da a. MinÖ fejlettebb a munkás- osztály, minél jobb a politikai fet- vü-ágosi tó munka, minél inkább megértik, hogy ők a gyár urai, hogy-saját müntká jukkái a maguk ügyét, a szocializmus építését szol­gálják, annál jobb a termelés üte­me­— Ahol bajok varana \ politikai munkában, ott bajok vannak e ter­melés kérdésében is. • A mi népnevelőink munkájától függ tebá* nem utolsó sorban az új kollektiv szerződésnek és a nor­mák rendezésével kapcsolatban fel­merült feladatok megoldása. A nép­nevelők' első feladata, hogy magát a kollektiv szerződést, a normák fe’üi vizsgálat árnak kérdésé* n®',ei- szsgeéeiten, a többi kérdéstől füg­getlenül állítsák « dolgozók elé. hanem kapcsolják össze a szocializmus építésének, a hároméves terv és az ötéves terv perspektíváival. Ha a dolgozók megfrtilk, hogy ez­zel a kollektív szerződéssel tudjuk hároméves tervünket idő előtt be­fejezd, hogy ezzel rakjuk le áj, haíatmaA ötéves tervünk alapjait, akkor helyeslik fe- Ha mi a mosta- ramát is magasabb életszínvonala: akarunk megvalósítani, érre egy utunk van: emelni a termelékenységet, ezíwei-léleSdkel támogatni minden olyan- Intézkedést, amely a terme­lékenység emelkedését szolgálja. — Jelenleg az, 1938-as tenne'«- kenység alatt vagyunk. De alatta vagyunk más. országok termelé­kenységének }•. Egy kiló cukor előállítása például nálunk háromszor annyiba kerül, mint külföldön. Egy par cipő elő­állítása a Wolfner-gyárban 24 őriig tar*. Ezt 14 órára csökkentették ugyan- akikor, amikor a Cikta-gyárban 28 perc alatt, a Bara-gyá.bau pedig 27 perc alatt készül egy egy pár cipő. A norma ég munkabér vissonya — Agitátoraink feladata — foly­tatta Orbán elvtárs —, bogy üze­meinkben a kirívó eseteket a laza normák tekintetében kipellengé­rezzék. Rámutassanak, hogy aki laza normával dolgozik, az meg­lopja dolgozó társait. Ugyanakkor be kell mutatni a jó példákat is. Az egész dolgozó nép elé példa­képnek kell állítani a legjobb, leg­becsületesebb, legöntudatosabb munkásainkat. — Egyesek azt fogják majd mondani, hogy nem emelkedhetik a munkabér. Ezeket emlékeztetni kell a tava­lyi példára, amikor szintén volt normarendez é«, helyenként a mostaninál nagyobb arányú és alig néhány hét múlva a dolgozók keresete már túlhaladta a onrmarendezés előttit. Most is így f°g történni. — Felvetik a kérdést majd egye­sek, mi történik azzal a többleítel, amely a termelékenység emelkedé­séből mutatkozik. Ez az összeg, elvtársak, nem a kapitalisták zse­bébe kerül, nem luxusjacht, vagy rózsadombi luxusvilla épül majd belőle, hanem gépek, hidak, trak­torok, iskolák, kultúra, szebb és jobb élet lesz belőle. Orbán elvtárs ezután útmutatást. adott a propagandisláknak a gya­korlati munkára vonatkozóig. Apró és Orbán elvtársak nagy helyesléssel fogadott beszámolója után az értekezlet résztvevői közül számosán szólaltak fel és vptcück fel kérdéseket. Szergej Antonov: Saját földjének ura és gazdája ,A hannincegyéves új élet alatt csodálaos dolog történt: fokoza­tosan és észrevétlenül megtanul­tunk ugyanúgy örülni annak, ha új villamos robogott végig városun­kon, vagy új házat építettek Minszkben, új bányát nyitónak meg a Don-medencében, mint ahogy azelőtt őrültünk, ha egy új bútor­darab került 'akásunkba. Mj valódi gazdái vagyunk ha­zánknak és annak is érezzük ma­gunk»-. Ez az érzés annyira a vé­rünkben van, hogy már senki ész­re sem veszi és egész természetes­nek találja ez- a nagyszerű válto­zást. Harkovban láttam egyszer, ami­kor egy vasutas odament az épülő­félben lévő házihoz. A munkások deszkát hordtak. A vasutas rájuk Truman „hivatalos derűlátás“ képébe akar­ta öltöztetni kongresszusi üzenetét — állapítja meg a moszkvai rádió. Mire az üzenet elhangzott, a derű­látásból semmi sem maradt. Tru­man nem leplezhette, hogy az amerikai termelés csökken, a dol­gozók életszínvonala egyre ala­csonyabb, 5 millió család nyomor­tanyákon él és a dolgozók több­sége betegség esetén nem tud or­vosi segélyt igénybe venni. A vá­lasztásokon tett ígéreteket elködö- sítette az elnök, de bejelentette, hogy az adókat tovább emelik és a munkásellenes Taft—Hartley tör­vényt nemhogy eltörölnék, mint ezt a választások alkalmával a demokratikus párt ígérte, hanem egy legújabb döntéssel megszilár­dították. Truman dicséri a Mar- shall-tervet és követeli a fegyver- kezes fokozását. Ez újabb bizo­nyíték arra, hogy az amerikai fegyverkezési verseny milyen mé­reteket kezd ölteni. A katonai ki­adások hatalmas összege gazda­sági inflációt okoz és újabb sú­lyos terheket ró a néptömegekre. Hogy mennyire a dolgozók rová­sára történik a fegyverkezés növe­lése, ezt bizonyítják a második világháború gyakorlati tapasztala­tai. A kapitalista országok a má­sodik világháború költségeinek csak 35 százalékát fedezték adók­ból, a többit bankóprésscl és köl- csőnökböt teremtették elé. A há­ború végén a kapitalista országok államadósságai 800—000 milliárd dollárra emelkedtek. E kölcsönök törlesztése a dolgozó tömegek szá­mára jelent súlyos örökséget — ezt slnylik az Egyesült Államok dolgozói is. A fegyverkezés, az újabb is, a monopóliumok hasznát növeli, ugyanakkor fokozza a tö­megek nélkülözését és elszegénye­dését. Ez van Truman „derűlátása" mögött és ezért sorakoznak fel a béke erői a trumani üzenetekben rejlő gyilkos szándékok ellen. Sok magyart tüntettek ki a Román Népköztársa, ság megalakulásának első évfordu­lója alkalmából. A (kitüntettek kö­zött vannak kétkézl és szellemi dolgozók is, akik munkahelyükön kiváló teljesítményt nyújtottak. Je­lenti ez a munka megbecsülés^, mint általában a népi demokráciák­ban és bizonyítja, hogy a románlat nemzetiségi törvény, amely a tel­jes egyenjogúsítás alapján áll, nemcsak írott szó, hanem gyakor­lati alkalmazásra is kerül. A ma­gyar lakosság semmiben sincs hát­rányosabb helyzetben a népi de­mokratikus Romániában és ezt ki­fejezésre juttatja kitüntetést ér­demlő munkájával, részvállalásával is. Megnyilvánult az összetartás, a célok és elvek meghatározása a Magyar Népi Szövetség legutóbbi kongresszusán, ahol magyarok és románok egyformán a szocializmus építése mellett és a reakció eilen sorakoztak fel- A szocializmus tá­borának erősödésével izmosodik meg a magyar—-román testvériség és válik mind termékenyebbé a népek közötti barátság szelleme. Román, csehszlovák ás osztrák küldőitek érkéz ek az áláimezésipari dolgozók szakszervezetének kongresszusára A magyar élelmezésiipari dolgozók szakszervezetének szomba­ton kezdődő egyesülési kongresszusára pénteken délben román, csehszlovák és osztrák szakszervezeti küldöttek érkeztek- A szovjet szakszervezeti küldöttséget szombat délelőtt várják. Az édesipar} munkások szakszervezete, a húsipari és malomipari munkások szakszervezete szombaton délelőtt külön-külon közgyűlést rendez. A közgyűlésen határozatot hoznak az élelmezési munkások egységes szakszervezetéhez való csatlakozásról. A küldött közgyű­lés után ül össze a magyar élclmezésipari dolgozók szakszervezeté­nek egyesítő kongresszusa. Be kell jelenteni az alqpííványokat Illetékes helyről felhívják az ér­dekeltek figyelmét arra, hogy min­denkinek, aki alapítványt kezel, vagy annak kezelésére hivatott, az érvényben lévő rendelkezés szerint az illetékéé miniszterhez január 31-ig bejelentést kell tennie. A BCG o!tá«oU A BCG oltások az ország egész területén folyamatba vannak. Eddig mfefAnfliö ember eseti át a rönt- genszürőviz&gáiiaton, illetve oltáson. B Bőrgyárban megkezdték a normák felméréséi Az Első Pécsi Bőrgyárban az időmérö-tanfolyamot végzett mun­kások megkezdték a gyártási nor­mák felmérését. Veres Gyula, Nagy József és Poczok Sándor munkások kaptak megbízást a fel­mérésre. Az időmérés Benko Antal, a Munkaludományi Intézet mérnö­kének megállapítása szerint he­lyes úton halad. A bőrgyári mun­kások is bizalommal fogadták a uormák felülvizsgálását és az idő­méréssel megbízott elvtársaikat készséggel segítik munkájukban. nézett, azután odahívta az egyik ácsot: — Mondja, miért használnak két- hüvelye* deszkát az állványok ösz- szeáilitásáboz? — kérdezte. — Hi­szen ilyen széles deszkákból nagy­szerű padlót '.ehet csinálni és ma­guk így rongálják. Nézze, i'.t van­nak ezek a keskeny görbe deszkák, az is jó erre. A vasutasnak „semmi köze sem volt" á ház építéséhez. Egyszerű járókelő volt. Rendkívül megörven­deztetett engem, hogy a munkások az idegen ember beavatkozását úgy fogadták, mint valamit, ami magá­iéi értetődik. Megmagyaráztak, hogy a keskeny deszkákat a kerí­tés készítésére tartogatják és hogy a kéthüve'yes deszákákat nem vag­dossák szét, hanem egészben hasz­nálják, sőt még szegei sem vernek bele­ősszel Harkovból Leningrád'ba u:aztam. Szomszédom egy szakál­las ukrán parasz: volt. Már az uta­zás első napján, az ablaknál ülve, ahogy végigtekintett a szemünk előtt elszaladó erdőik, falvak és mezők felett, nyelvével csettiníett, min'.egy helybelivé a látottak»:. Minden érdekelte az öreget. A tarlót vizsgálva megállapította, hogy géppel vagy kézzel kaszál­ták-e a rozsot Sőt még azt is meg tud'ta mondani, hogy hány nappal azelőtt- Megkritizálta a rosszul ke­resztberakott kévéket és örült a kolhozgabona aranyos őzönlésének, melye: az állomásokon az eleváto­rokból a vagónokba ömlesztettek. És olyan nyiltszlvűséggel és ma- gáva'ragadóan fejezte kj efe!et:i örömét, hogy az én tekintetem is az ablakra szegeződőlt, együ't örültem vagy bosszankodtam uti- •ársammal, A háromnapos út alatt folyton úgy éreztem, hogy a szov­jet föld gazdája utazik velem egy kupéban és á 'tekinthefetlen földjét szemléli. Gyönyörű napsugaras ősz volt. Vakító fehér fe'hők úsztak el felet­tünk. Mi pedig utaztunk hatalmas nagy házunk mentén, me'ynek neve: Hazai

Next

/
Thumbnails
Contents