Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-21 / 17. szám

4 A VILÁGIRODALOM NAGYJAI LENINRŐL Sztálin. Leninről írod viselnem (ékezeteiben min­denkinél jobben tnefvilé- iritotte Leninnek azt a vonásét, mely öt még a Forradalmi pár'ok legtöbb teoretikusától és vezéré- nj is , megkülönbözteti: megszakítás nélküli kap. esolatát a tömegekben működd elemi erőkkel. — Lenin állandóan kapcso­latban állott a tömegek­kel és semmi sem foszt. Itatta meg azok alkotó erejébe vetett rendíthe­tetlen hitétől Sztálin Idé­zi Lenin találó szavait, melyeket egy elvtárssal folytatott beszélgetésben mondott, aki „forradalmi káosz“-'ól tartott és az* mondotta, hogy ..a fórra- dalom után helyre kell állnia a normális rend­nek“. Lenin erre gáryo- s»n jegyezte meg: ..Bei, ha olyan emberek, akik Forradalmárok akarnak lenni, elfelejtik, hogy a legnormállsabb rent! a történelembén a forrada­lom rendje“ ... Sztálin hozzáteszi; „Hit a törne. gek teremtő ereiében — ez Lenin működésének az a sajátossága, amely lehe­tővé tette számára, hogy az elemi erők értelmét (elfogja és mozgásokat a proletár-forradalom med­rébe irányítsa." Ez le­gyen legfőbb törvényé a művészetnek Is. Ha a mű­vészek többsége tül gyön­ge Is ahhoz, hogy égi az elvét elfogadja, a legna­gyobbak mindig ösztön- szerű leg ezt az irányel­vet követték. ROMAIN ROLLAND ('Baauird. Ska ui: | 'Tjkiöd&n. cT)nii£*; Boldog vagyak, hogy hat év Olyan ember volt, aki egész életét, oel ezeloff, amikor az angol zaj- minden gondolatát tudományos kutatá- tó a rágalmaknak olyan özöne■ soknak és a jobb társadalmi rendért oel árasztotta el Lenint, amely- folyő harcnak szentelte s aki végül a hez még az t?80-ban George legnagyobb lehetőséget kapts meg. mely Washington ellen indított rága- valaha is osztályrészül jntótt a haladás lomh-adjárat sem lógható, — prófétáinak: egy azelőtt elmaradt, óriá- boidog vagyok, hogy én akkor sí állam vezetője lett. Azt tártom, hogy üdvözölhettem Lenini, mint Eu- mindennél jobban magára vonta és min- rópa legnagyobb államférfiát, dig is magára fogja vonni sz egész egyik neki megküldött könyvem- világ figyelmét Leninben az a nagy. re írott a jánlásban... Nem ké- lendületű, sokoldalú és világos megér- íelkedem benne, hogy eljön a tés. mellyel megállapította, hogy mit nap, amikor Londonban George kell tenni éa mit lehet tenni egy ilyen Washington szobra melleit fog- óriási országgal, mely a világ egyhatod nak Leninnek szobrot állítani. részét foglalja el s amely a cári zsar­nokság eredményeképpen évszázadokkal syz r , maradt el Enrőpa éa Amerika gázdaságl vULduts és társadalmi életszínvonala és tudorná- — in nyos fejlődése mögött. A Lenin fel­JlLdfíUl cÁ. Évszázadokon it sen volt még egy ember, »ki olyan méretekben tudta volna, mozgásba hozni az em­berek gondoládéit és érzésért, mint Lenin. Az utóbbi két évtizedben mindenütt, a földiek« bármely pontién, mindenki ajkán felhang­zót t a neve: az egyszerű nép sze- reteKel ejtett« ki nevét, az ural­kodók és élnyomók pedig gyűlölet­tel. A kultúra képviselőinek leg­jobbjai, különösen azok. akik az októberi forradalom utáni korszak­ban nőttek fel, Lenin tisztelőinek vallják magukat és fokozatosan az új tájsadiaüzni rend tudatos harco-. saívá lesznek. De még erősebb Le­nin hatása az egyszerű munkásra, akinek ehhez nem kell az álneve­ié* bonyolult folyamatén keresztül mennie. A proíé tariá tus növekvő erejét' és aktivitását teljes egészé­ben Leninnek köszönheti. szabadította orosz nép sohasem fogja el­tűrni. hogy újból leigázzák, rabszolgá­vá legyék. Lenin azellemétől áthatva harcolni fog. E hars kimenetelében én nem kételkedem. Lenin éa azotjet ál­lama győzni fognak. | (OLamtn; Személyesen nem ismertem Le­nint, de láttam azt a rendkívüli hatást, amelyet neve az oroszokra gyakorolt. Benne a iegér'ékesebb tulajdonságok egyesültek: mások iránti emberséges érzület, egysze­rűség, szerénység, s az, hogy a maga számára soha semmiféle elő­jogot nem követelt — mindez óriá- kj erkölcsi támaszt jelentett min­den orosz, minden kommunís'a, az egész bolsevlzmus számára. Lenin tősgyökeres orosz volt... Tőcntjj. (BaduiLií,: Valahol Oroszországban élt (t néha Európába is ellátogatott) egy hatalmas vezér, minden forradalmárok nagy tetteire: Lenin... Ez a csaknem emberfölöttien tisz tánlátó agitátor és sokoldalú ál­lamférfi. aki a legkülönbözőbb helyzetekben hibátlanul és téljes mértékben meg tudta valósítani a forradalmi elméletnek és gya­korlatnak összekapcsolását — mindig a marxizmus alapján őse- lekedett. Alkotó lángelméje a szocialista elméletnek forradalmak (mäjd pedig forradalmi rendszer) formájában való megtestesítésé­ben nyilatkozott meg. Lenin a történelem egyik legnagyobb és minden szempontból legtisztább alkotó egyénisége, az az ember, akinél többet még senki sem tette: embereiért. DUNÁN T 0 LINAPLÓ Sztálin Első alkilómrúal Leninnel 1903-ban ismerkedtem meg. Igaz, hosfv ez az ismerkedés nem sze­mélyesen történt, hanem köz­vetve levélt váltáson keresztül. De olyan, eltörölheétién benyo­mást keltett bennem .hogy az el nem hagyott párímumkám egész ideje alatt Abban az időben Szi­bériában voltam száműzetésben. Ahogyan Lenin forradalmi te­vékenységével a kilencvenes évek végén és különösen 1901 után, az „Iszkra" kiadása után, megis­merkedtem, arra a meggyőződés­re jutót am, hogy Lenin szemé­lyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin akkoriban az én szememben nem egyszerűen a párt vezetője volt, hanem a párt tényleges megteremtőre, ment ő volt az egyedüli, aki pártunk belső lényegér és halaszthatatlan szükségleteit átértette. Há pár­tunk többi vezetőjével hasonlí­tom össze, mindig úgy láttam, hogy Leóin fegyver társai — Plecbánov, Mártov, Axelród és a többiek — egy fejjel kisebbek nálánál, hogy Lenin, velük ősz- szehasonlítva nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem magasabb típusú vezető. Hegyi sas, aki harcban félelmet nem ismer és bátran vezeti előre a pártot az orosz forradalmi mozgalom ki nem kutatott útjain. Ez a benyo­más oly mélyen vésődött lél- kembe, hogy szükségét éteztem annak, hogy egy akkoriban emigrációban levő közeli bará-. tómnak írjak róla és nézetét kérjem. Kevéssel utána, mikor Már száműzetésben voltam Szi­bériában, — ez 1903 'égén tör­tént, — lelkeshangú választ kap­nám barátomtól és egy egyszerű, de mélyenszántó, tartalmas leve­let Lenintől, akivel, mint kide­rült, barátom levelem tartalmát közölte. Lenin levélkéje arány­lag nem volt hosszá, de ez a le­vél pártunk gyakorlatának me­rész, félelmei nemismerő kriti­káját nyújtotta és a pártmunka egész tervének nagyszerűen vilá­gos és tömör kifejtését a legkö­zelebbi időszakra. Csak Lenin tudott a legkuszáltabb dolgok­ról oly egyszerűen és világosan, oly tömören és merészen írni, hogy mtodeo mondata nem be­szel. hanem lő. Ez az egyszerű és merész levélke még jobban megerősített engem abban, hogv Lenin Személyében pártunk hegyi sassal rendelkezik. Nmn tudom magamnak meghocsájtsni, hogv Leninnek ezt a levélét is, mint sók más levélé;,, a régi illegális szokás szerint elégettem. • Leninnel először f905-ben ta­lálkoztam, a bolsevikek tammer- forsi (finnországi) konferencián. Remélem, hogy meglátom pár­IM0 JANUÁB 21 tunk hegyi sasát, a nagy embert, aki nagy nemcsak politikailag, hanem., ha úgy tetszik, fizikailag is. Mert Lenin az én elképzelé­semben úgy élt, mint egy óriás, aki hatalmas növésű és tekinté­lyes külsejű. Mekkora volt csaló­dásom, mikor egu egész közön­séges embert pillantottam meg, közepesnél alacsonyabb növésűt, aki semmiben, a szó szoros értel­mében semmiben sem különbözik a közönséges halandóktól... Szokás, bogt/ a „nagy ember" általiban későn jöjjön a gyű­lésre hadd várakozzanak a gyű­lés résztvevői szorongó szívóéi megjelenésére, s ezen felül a nagy ember megjelenése előtt, a gyűlés résztvevőit figyelmezte­tik: „pszt,,. csendesebben... jön..Ezt az ünnepélyességet nem. tartottam feleslegesnek, mert imponált, tiszteletet ébreszt. Mek­kora volt a csalódásom, mikor megtudtam., hogy Lenin előbb jelent meg a gyűlésen, mint a delegátusok, és valamelyik sa­rokba húzódva, ott szimplán el­beszélget, a legegyszerűbb be­szélgetést folytatja a konferen­cia legegyszerűbb delegátusaival. Nem titkolom, hogy ezt akkori­ban bizonyos elkerülhetetlen rendszabályok bizonyos megsérté­sének tartottam. Csak később értettem, meg, hogy Leninnek ez az egyszerű­ségé és szerénysége, az a törek­vése, hogy észrevétlen, maradjon, vagy legalább is, hogy ne legyen feltűnő és magas pozícióját ne domborítsa ki — ez á vonás egyik legerősebb oldala Leninnek, niint az új tömegek, az emberi­ség legmélyebb „aljáról“ felke­rült egyszerű és közönséges tö­megek új vezérének. • Másodízben Leninnel 1906-ban találkoztam pártunk Stockholmi kongresszusán. Ismeretes, hogy, ezen a kongresszuson a bolserri- kok kisebbségben maradtak, ve­reséget szenvedtek. Akkor elé- szőr láttam Lenint a legyőzött szerepében. Egy cseppet sem ha­sonlított azokhoz a vezérekhez, akik sápitoznak és siránkoznak a vereseg után. Ellenkezőleg, a vereség Lenint valóságos ener ipa-központtá teile, aki követőit uj harcokra, jövendő győzelmek­re lelkesíti... ...Emlékszem rá, hogy Lenin,1 válaszul az ilyen beszédekre, maróan, a fogain keresztül szűr­ve a szót, ezt mondotta: „Ne sápítozzatok elvtársak, biztosan győzünk, mert nekünk van iga­zunk.“ Gyűlöljétek a sápítozá in'iellektueleket, higyjetek saját erőtökben, higyjetek a győzelem­ben: erről beszélt velünk akko­riban Lenin. És mi éreztük, hogy a bolsevikok veresége ideiglenes, hogy a bolsevikoknak a közel­jövőben győzniük kell. Jeszenyin Szergej: LENIN Mifelénk — bori arculat, Fekete maszkkal, aki {ár-kel, ö meg hava» kis domb »lati SzAnkázotf srurto» gyerekekkel. Nem hordott göndör s dús hajab Melyért epednek balga lánykák: Kopasz, szép homlok tömb alatt A legszerényebb szem tekint rád. Szégyenlős, kedves, egyszerű, Ki szfinksz gyanánt ott áU előtted. Milyen s mely rengeteg erő Segít neki megrengetni a földet. De megrengené ... És te dúlj. Kavard csak fergaSeg e népet, Sikáld le róla irgalmatlanul. A legyháx-azennyat és csuhái szemetet. Elmúlt idők. zord századok! Gaz mancsok törték csontjainkat. Vakságodon virágzott. Bíboros cári vérszopóhad. Monarchia?! SzeméMlág! se végé-hossza áldomásnak, Aztán eladta — trónusát A mágnás-, tőkés-, bankóé-zsáknak Hörgőit a nép • nap-éjjelen, ' v Várt-várt valakit szüntelen, \ S megjött, akit várt... S szólt a néphez S elvitte új világ vizéhez: Számolj le — úgymond — végze­teddel Ragadd meg sorsod két kezeddel) Mert nincs kiút és nem lehet. Csak tenhatalmad, szovjeted!... S meghalt,.. Mi sírnak csendesen, De vigasz e múzsa millióknak? Agyú-titánok felzokognak Utolsó díszt űz zúg el messze fenn.« Lenin, a megmentünk, halott. De nékik, kiket itt hagyott, Hogy vasbetónná edzzék sárba fulladt í zajló, vergődő országunkat, Hiába mondod. Hogy Lenin halott Komor mélységes gyászon át Szívünkbe fojtva könnyet, bánatot) Lenin ügyét ök építik tovább. (LENIN­Irta: MAXIM GORKIJ Januar 21 -én van halálának év fjrdulotd. Gorkij Leninről szó'ó visszaem­lékezéseit a londoni kongresszus­sal kezdi, ahol a munkásáig vitá­ban. harcban álló vezérét rajzolja meg, majd a másik Leninról a pi­henés ritka pillanatairól ir: De ott volt Capriban a másik Lenin is: a nagyszerű elyfárs, a vidám ember, aki mindent a vilá­gon élénk és kifoigyhatiatkn ér­deklődésiéi fogadott ée az embe­rekkel szemben bámulatos meleg­séggel viseltetett. Részletesen kikérdezett a Gapri- vidéki halászok életmódjáról, ke­resetükről. az iskoláról — érdeklő­déseinek ezéles tere csodálkozás­ba ejtett. El sem tudom képzelni, hogy egy ember, aki annyira fölötte állt a többieknek, mint Len'n, olyan távol tudta volna tartani magát minden nagyravágyóitól és úgy meg tudta volna őrizni az „egysze­rű emberek“ iránti érdeklődését, mint ö. Valami mágneses erő volt b :nnt ami magához vonzotta a dolgozók szivét és rbkonszenvét. Nem be­szélt oleeztil, de Capri hal ászai, akik már láttak Saljápmt it ét tok más neve« oroszt Lenint azonnal, valahogy ösztönösen külön helyre állították. Elragadó volt a neve­tése — olyán ember „tiszta szív­ből jövő" nevetéee volt ez, aki miután átlátta az emberi butaság otrombaságát és &z ész akrobati­kus ravaszkodásainak ügyességét, nagyon tudta élvezni az egyszerű emberek gyerekes naivitását. Giovanni Spadlaro, öreg halász azt mondta róla: — így csak becsületet ember tud nevetni. Az égszínkék, átlátszó vizen blmbá'lódró csónakban Lenin ha­lászni tanult „az ujjával" —- zsi­negei, horgászbot nélkül. A halá­szok megmagyaráznék neki, hogy akkor kell felhúzni a zsineget, ha az ujja érzi, hogy megremegett. — Cosa: drin-drin... Capiaci?' Len'n azonna'l fogott I» egy ha­lat, gyerekes lelkesedéssel húzta ki és a vadászetnber szenvedélyé­vel k;állott fel: — Ahál Drin-drin! A ha'ászok gverekmódra szintén hangos kacagásba kezdtek s az. újdonsült halászt elnevezték „Sig­nor D“*-Drin“-nek. Lenin már elutánótt, de a halá­szok még mindig kérdezőakődtek utána: — Hol van Drin-drin? — Ezt nem csípi el a cár? — Ugy-e nem? Csodálattal töltött el Leninben az élesen kifejezett éle takarás ca az aktiv gyűlöleit az élet szörnyű­ségei iránt. Gyönyörködtem abban a fiatalos vakmerőségben, meHyél1 minden tette te!« volt. Bámultam emberfeletti munkaképességét. — Mozdulatai könnyedek, ügyesek voltak és kimért, eró'eljes gesztu­sai telje* harmóniában álltak be­szédjével, mely szófukar, de gon­dolatpazar volt. És mongol-tipusú arcában égtek, játszottak azok az éles szemek — a hazugság és az élet keserűségei ellen harco'ó fá­radhatatlan harcos szemei. Égtek, hol hunyorogva, hol intagetve. hol iróoikuaan mosolyogva, hol meg haragtól szikrázva. Szemei ragyo­gása szavait még égetőbbé, még vi­lágosabbá tette. Néha úgy tűnt fel, hogv szelle­mének kiapadhatatlan energiája szikrákat szór a szeméből é* sza­vai ezekkel a szikrákkal telítve ragyognak a 'evegőben. Beszéde mrndíg az el'en.-Ulhatatlan Igazság fiz:kai érzését kel1 e'fe. Sz-ba *an és furcsa volt Lenint később, betegsége idején, a gorki-1 parkban sétálni lá'ni, annyira 9sz­szeáőtt alakjával annak az ember­nek a képe, aki a hosszú a**1»! végén ül éa mosolyogva, vigyázó kormányosi szemeit meg-megvil- lantvu. ügyesen és hozzáértéssel vezeti az elvtársik vitáit, emelvé­nyen állva fejét hátraszegi és pon­tos, világos szavakét dob sz «1* csendesedett tömegbe, az igazság­ra éhes emberek szomjas szemei­be. Ezek a szavak mindig a vassxi- lánkok hideg fényére emlékeztet­tek. Csodálatos egyszerűséggel tört e!5 mögülük az igazság művészie­sen kifaragott alakja. Lenin természetéhez tartozott a vakmerőség, de ez a vakmerőség nem a kártyás önző vakmerősége volt. hanem megmutatta Lenin roppant szellemi frisseségét, amely csak olyan embernek a sajátja, aki megingathatatlanul hisz a hivatá­sában. Olyan emberé, aki sokol­dalúan és mélyen át érzi a világ­gal való kapcsolatát és mindvégig átérzi szerepét a világ káoszában: a káosz ellenségének szerepét. — Egyforma odaadással tudott sak­kozni lapozni a „Jelmezek törté­netét . órákig elvitatkozni az e’v- 1 ársakkal, halászni, Capri köves, a déli naptól izzó útjait járni, örülni a rekettye aranyos virágának és a halászok maszatos gyermekeinek. Este pedig, mikor Oroszországról, a faluról haílott besrélgertni, irigykedve sóhajtott feli — Nem ismerem »'éggé Orosz' országot, Szimbirszk, Kazán, Páter- vár, a száműzetés — az majdnem minden. Szerette azt, am'n nevetni lehe­tett és egész testével nevetett, iga­zán „elöntötte“ a nevedé*, úgy tu­dott nevetni, hogy a könnyei i* kicsordultak. Volt ügy rövid jel­legzetes hangja: „Hm-hm“ a ebb* az árnyalaitok végtelen skáláját tudta elhelyezni, kezdve a legbán- tóbb iróniától egészen az óvsto* kételkedés kifejezéséig és ebből * „hm-hm“-ből gyakran éles humor hangzott ki, amelyre csak oly*0 nagyon élesen látó ember képeit aki jól ismeri az é'et ördögi kép­telenség« it. Zömök, tömzsi ember volt, szok- ráteszi homlokká,1!' és mindentlá'é szemekkel. Nem ritkán furcsa és kissé kómikus pózzal hátraszegez- té fejét, majd fejét oldalt hajtva, ujjait valahová a hóna a'á, a mel­lénye mögé dug*a. Ebben a pózban volt valami csodálatosan kedves é» mulattató, valami győzelmesen k°* kasos, s ö maga ívenkor ragym golt az örömtől, — az átkozott vi­lágnak ez a nagy gyereke, ez * nagyszerű ember, akinek, hogy * szerétéit müvét megva-lösi hass*, saját magit kellett az «llensé^d' kedésnek, a gyűlöletnek áldozat odavetnie.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents