Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-21 / 17. szám

1049 JANUAR 21 DUNAN.TOlI NAPLÓ Ä Lenin és a parasztkérdés •Lenin tanításainak gazdag kin­csestára kimeríthetetlen értékeket rejt magában a nemzetközi mun kásmozgalom számára- Ma, amikor hazánkban napirendre került' a szocializmus építése a falun, kü­lönös jelentőséggel bimak Lenin útmutatásai a parasztkérdésről, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségéről, valamint a mezőgazdaság kollektivizálásnak útjáról. L A mensevikiek .nemkülönben trocklsták tagadták a munkás« tály és parasztság szövetségén jelentőségét, nem törődve azzi hogy már Marx Károly ja élesi megbélyegezte „A góthai progra kritikája” című müvében azok akik a proletáriátuson kívül ne látnak más forradalmi erőt. Len számtalanszor rámutatott an hogy a munkásosztály szövetsége forradalmi harcában a dolgo; parasztság és széttépte mindazok az Illúziókat, amelyek segítség vei a munkásmozgalom árulói munkás-parasztszövetséget a Ub fálts burzsoáziával való szövetsé gel, a polgárság kiszolgálásán akarták helyettesíteni- A műnké osztály és a dolgozó parasr ság szövetségének fontosság hangoztatta a forradalom kivivé: előtt és után egyaránt, A bols Viki párt vm. kongresszusán ez két mondotta: „A proletáriátu nek és szegényparasztságnak a k zépfmrasztaággal kötött megegy zése szellemében kell a jövőbi is folytatni a munkás-paraszt ko mány és a kommunista párt pol tikiját" Lenin azonban nem aká milyen munkás-parasztszövetségi akart, hanem a munkásosztályna a dolgozó parasztsággal vá szövetségét, amelyben a munká osztály a szegény parasztságra t maszkodik, megegyezést köt középparaszttal és törhetetlen ba cot folytat a kizsákmányoló kul kokkal szemben. Csak a kulákc visszaszorítása, majd felszámolót tehette megbonthatatlanná a Szói jetúnióban a munkásosztály vez< tésével a munkásság és parasz ság szövetségét és segítette e] a mezőgazdaságban a kolhozrem szer hatalmas győzelmét. II. A középparaszttal való met egyezés a parasztkérdés egyi leglényegsebb alkotó eleme, „ös: szekeverni a kőzépparasztokat kuláteággal, Ilyen vágy amótya mértékben kiterjeszteni reájuk kulákság éllen Irányuló intézkt déseket — mondotta Lenin, - annyi, mint a legdurvább módo megszegni nemcsak a szovjetet talont összes dekrétumait és egét politikáját, hanem a kommunizmi összes alapvető élveit is, amelye szerint a proletáriátu» és a közéj parasztság közöttj megegyezés prolétáriálusnak a burzsoázia me< buktatásáért folyó döntö harc idí szakában egyik feltétele annal hogy simán áttérjünk minden k zsákmányolás kiküszöbölésére.” Lenin elvtárs élesen ostoroz! •zokat, akik a középparasztságg: való ideiglenes megegyezésről b< széliek, akik a középparasztsággi való együttműködést csak takt kának fogták fel és rámutatott a ra, hogy a középparasztságg tartós szövetségre törekszttn és hogy a középparasztság olya szövetséges, akt együtt Jön velüi a szocializmusba, A VIII- kom resszuson tartott beszédében ki Ionosén felhívta a figyelmet aj* hogy a középparasztság mind« kérdését gondos figyelemmel ki kezelni és ha nincs Is lehetősé; a szovjethatalomnak, hogy kői krét anyagi javakat nyújtson középparaszt számára, sokat teh a közigazgatási gyakorlat megj vitásával, Lenin elvtárs döntő J lentőségünek tartotta, hogy a k zépparasztot megnyerjük a szőve kezés gondolatának, hogy a k zépparasztok tömegesen lépjem be a szövetkezetekbe. Tennész lesen a középparaszttal való 6Z vétség nem jelenti a klzsákm nyolók elleni harc feladását, nem jelent „osztálybékét" a falun, ha­nem éppen ellenkezőleg még in­kább kötelességévé teszi a mun­kásosztály pártjának hogy harcot folytasson a kulákság ellen és ez­zel is segítsen a középparasztnak, hogy az elhatárolja magát a ki­zsákmány »lóktól. in. Lenin a szocializmus építése el­engedhetetlen leltételének tartot­ta, hogy e mezőgazdaságba is meghonosítsuk a nagyüzemi terme­lés minden eredményét, hogy a dolgozó parasztság is sikerrel al­kalmazhassa a modern tudomány és technika vívmányait. Lenin javaslatára hozta a bol- sevikl párt ezt a határozatot: „A szocializmus építésének íőútja a faluban az, hogy a szocialista ál­lami ipar, az állami hitelintéze­tek, s egyéb parancsnoki pozíciók, melyek a proletáriátus kezén van­nak, egyre jobban átveszik a gaz­dasági veztést s a parasztság alap­vető tömegét bevonjuk a szövet­kezeti szervezetbe és biztosítjuk e szervezet szocalista fejlődését az­zal, hogy kihasználjuk, leküzdjük és kiszorítjuk kapitalista elemei­ket." Lenin nem ismert megalku­vást s szövetkezetek építésének kérdésében és kipellengérezte azo­kat akik el akarták halasztani, vagy ködös frázissal el akarták mosni a kollektivizálást. „Csakis abban az esetben mondotta — ha sikerül a föld társadalmi, kollek­tív, szövetkezeti, artelszerű meg­munkálásának előnyeit a paraszt­ságnak a gyakorlatban bemutatni, csak ha sikerül a szövetkezeti, arte'gazdaság segítségével a pa­rasztnak segítséget nyújtani, csak­is ez esetben tudja az államhatal­mát kezében tartó munkásosztály a maga Igazát a parasztnak tény­legesen bebizonyítani, csakis így vonhatja tényleg szilárdan és iga­zán a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget." Ugyanakkor szám­talan alkalommal kifejtette a szö­vetkezetek önkéntességének Je­lentőségét- „A föld társadalmi megművelésére való áttérés csak­is önkéntes lehet — mondotta — ebben a kérdésben, a munkás-pa- raszt-kormány részéröl a legeseké- lyehb kényszerről sem lehet szól" Lenin elvtárs azokkal is szembe­száll! .akik kigondolt sémákat akartak alkalmazni a szövetkeze­tek építésében és rámutatott arra, hogv a legnagyobb ostobaság len­ne Közép-OTOszországot, Ukrajnát, Szibériát sahlonizálni egy és ugyanazon meghatározott 6ahlon szerint kezelni- A szövetkezetek építésénél nagyfontosságúnak tar­totta a dolgozó parasztság kíván­ságait, hogy azok a saját vidé­küknek a mezőgazdaság fejlettség) fokának megfele'ő szövetkezeti formát építsenek ki. A Szovjetunió mezőgazdasága a lenini úton ha- ladva esztendőről esztendőre ra­gyogóbb példákat szolgáltatott az egész világ dolgozó parasztjainak. Megmutatta, hogy a fe'szabadult, a munkásosztály segítségével a társas művelésre tért dolgozó pa­rasztság a kizsákmányolás fel­számolása után milyen szabadon, boldogan és jó’étben folytathatja életét. Lenin tanításait a paraszt­kérdésről ezerszeresen beigazolta a történelem és ezek a tanítások egyre tisztábban állnak elöltünk, mutatva a falu jövőjének igazi útját. Hl KOMMUNISTÁK különös emberek vagyunk. Kü­lönös anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi, a nagy proleiár hadvezérnek, Lenin elvtársnak, hadserege vagyunk. Nincs na­gyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni ennek a pártnak, mely­nek alapítója és vezetője I-enin elvtárs. Nem mindenkinek adatott, hogy kiállja azokat a zivatarokat és viharokat, ame­lyeket egy ilyen párt tagságá­val kapcsolatosak. A munkás­osztály fiai, az ínség és a harc fiai, a mérhetetlen nélkülözé­sek és a hősies erőfeszítések fiai: ezeknek kell mindenek­előtt egy ilyén párt tagjának lenni. Ezért nevezi magát a le­ninisták pártja, a kommunis­ták pártja, egyszersmind a munkásosztály pártjának. SZTÁLIN A PARTRÓL zók millióit « munkásosztály had* seregévé tömöríti. Ennek « hadse­regnek sem az orosz őkényuralom korhadt hatalma, sem a nemzet­közi tőke korbadozó hatalma nem tud ellenállni. Ez a hadsereg mind szorosabbra és szorosabbra fogja tömöríteni sorait —minden cikca- kos vonal és minden hátrafelé tett lépés ellenére a mai szociáldemo­krácia girondistálnak opportunista frázisai ellenére, az avult körösdí önelégült ieldícsérése ellenére, az íntellekíuel anarchizmus üres csil­logása és hűhója ellenére. A proletariátusnak a hatalomért folytatott harcban nincs más fegy­vere. mint a szervezet A pro'etá- ríálus. melyet a polgári világban uralkodó anarchikus verseny szét­tagol, a tőkének végzett kényszer- munka leszorít, melyet állandóan a teljes nyomorúság, elvadulás, züllés legmélyére taszítanak, a proletáriátus legyőzhetetlen erővé csak akkor lehet és elkerülhetetle­nül lesz is, ha a marxizmus elvei által való eszmei egyesítését meg­szilárdítja a szervezet anyagi egy­sége, a szervezeté, mely a dolgo­* Mi az osztály pártja vagyunk és ezért csaknem az ^Jész osz­tálynak (és háborús időkben, a polgárháború idején az egész osztály­nak is) pártunk vezetése alatt kell cselekednie a lehető legszorosabban csatlakoznia kell pártunkhoz, de puszta ábrándozás és „hátulkul!ogás' volna azt hinni, hogy amíg a kapitalizmus fennáll, valaha is megtör­ténhetne, hogy majdnem az egész osztály vagy az egész osz­tály az öntudatnak és aktivitásnak olyan színvonalára képes emel­kedni, mint élcsapata, mint a szociáldemokrata párt. -Nincs épeszű szociáldemokrata, aki kételkednék abban, hogy a kapitalizmus még a szakszervezet (ez az egyszerűbb, a kevésbé féjiért rétegek tuda­tosságához közelebbálló organizáció) sincs abban a helyzetben, hogy csaknem az egész vagy az egész munkásosztályt átfogja. Csak ma­gunkat ámítanék, szemünket húnynók be óriási feladataink előtt, le- szükítenők ezeket a feladatokat — hogyha eilfelejtenők a különbséget az élcsapat és az élcsapat felé vonzódó tömegek között, hogyha el­felejtenek az élcsapatnak azt az állandó kötelességét, hogy mind szélesebb és székesebb réteget emeljen fel erre az élcsapat színvo­nalra. Nem lehet győzni a , proletár- forradalomban, nem lehet a pro­letár f orradalm at megoédelmezni, ha soraiban reformisták, 'mense- oikek vannak. Ez ebi szempont­ból teljesen világos, $ szemléltető módon, erősítik meg ugyanezt az Oroszországban és Magyarorszá­gon szerzett tapasztalatok.. Oroszországban sokszor voltunk olyan nehéz helyzetben, hogy a szód jelrendszer egészen biztosan megbukott volna, ha a mensevi- kek, reformisták, kispolgári de­mokraták pártunkban ruaradtak volna ... Olaszországban, mint általában elismerik, arrafelé ha­ladunk, hogy a proletáriátus megvívja döntő harcait a bur­zsoáziával az államhatalomért. Ilyen helyzetben nemcsak a men- seoieket, reformistákat, furatisti- kát kell a pártból feltétlenül el­távolítani, hanem az is hasznos­nak bizonyulhat, hogy még ki­tűnő kommunistákat is eltávolí­tanak az összes felelős állások­ból, ha megvan bennök a haj­landóság arra, hogy meginogja­nak és átinogjanak a reformis­tákkal való „egység“ oldalára... (LENIN) Pécsi kisdiákok dolgozatai AZ IFJÚSÁG NAGY PÉLDAKÉPÉRŐL Lenin halálának 26-ik évforduló­jára ünnepi szívvel készül a hala­dó világ. Mindenütt ünnepségeket rendeznek megemlékezésül, így akarja a dolgozók társadalma le­róni háláját nagy tanítójának. Nemcsak a felnőttek, az ifjúság is emlékezik. Az iskolákban dolgo­zatokat írtak a gyerekek. írásaik­ból szeretet, hála sugárzik a nágy Lenin felé. „AMIKÓR LENINRŐL .kell Ír­nom, úgy érzem, hogy ez a kl« hitvány papírlap köze) sem lenne elég, sem méltó arra, hogy a vi­lágtörténelem e gigantikus alakjá­nak életéről, munkásságáról és szel­leméről akár csak megközelítő ké­pet is adjon. Lenin szelleme olyan mély, olyan hatalmas, hogy csak csodáin* lehet” — írja Tinczos Ottó a Nagy Lajos gimnázium VII osztályú tanu'ója. LAJOS TAMÁS Vll/a-s így ír: Lenin külföldről is irányította a forradalmat és fenntartotta a mun­kássággal kapcsolatait. A nagy ve­zér támogatója és munkatársa, Sztálin mondotta: Lenin mindig többet tudott, mint azok. akik Oroszországban maradtak“. A FIUK TÖBBSÉGÉ magát Le­nint idézi: „A szocializmus nem a rajongók kigondolása, hanem a természeti erők fejlődésének vég­célja és szükségszerű eredménye” — ez sok fiú dolgozatában szere­pel. Aki találkozott Leninnel LEGKIEMELKEDŐBB JELLEM- VONÁSA az egyszerűiig — jel­lemzi Lenint Fésűs Tamás. — Egyszerű volt és közvetlen, nagy tudással, értelemmel, gyors döntés és az eltökélt cselekvés erejével, példátlan merészséggel rendelke­zett. Kevés az olyan ember, aki olyan munkabírással rendelkezne, mint Lenin" — Írja. A VII—VllL osttályos belvárosi általános iskolások Lenin élettör­ténetéről írtak dolgozatot. Megkapó az a szeretet, ahogy ezek a 1-1—li éves fiúk a sajátjuknak tekintik, úgy beszélnek róla, mint egyik legjobb barátjukról. SUDÁR JÓZSEF DOLGOZATA gy szól: „Lenin a nép atyja volt. 6 volt az orosz nép mentőangyal-». Mikor a Cárok viselkedése türhetet- len lett, ő az elégedetlenkedők élé­re állt és elindította a forradalmat, melyet a dicső vörösök nieg is nyertek. És ezután minden a népé lett, a föld, a gyár, az ország és ctiől kezdve mindenki magának és mindenkinek dolgozott. Lenint min­den orosz polgár szeretite és ezért mondták: Leninnek csak a teste halt meg, de a lelke és a szelleme él és uralkodik”. „AZ ISKOLÁBA szeretett járni, lói tanult és a tanulásban társai- rak is segített■ Nagyon szeretett iszni és tornázni” — ezt Gyugyi lenő írja Leninről. „Lenin gondolatai megvalósul­ok. A termelőeszközök a társada- omé lettek. Mindenki egyforma. ienki sem több a másiknál. Tehát i cél beteljcsAlett. És ma mór lemcsak a Szovjet útidban, de az •gész világon tomboló erővel, el- öpőrve minden gátat, zengi, ének- i a nép az Internacionálét“ — fe- ezi be dolgozatát Kellner Bábel tltnlános iskolás. ÍGY EMLÉKEZIK f'EG az ifjú ság nagy példaképéről, Leninről, ikiröl nemrég még semmit sem udott. Mióta azonb n megismerte, tszményképének vallja és halálá- tak évfordulóját a világ minden iolgozóJávái együtt ünnepli meg Cmkovics Márk elotárs 28 éve őrzi lelkében élete legnagyobb percének emlékét: látta Lenint és hallotta öt beszélni 1221 októberében a Vörös Téren. Odáig csak hallott róla, csak művei. egy részét ismerte, de az a kenés is, amit tudott róla, élő és cselekvő erővé alakult át benne. Nov08s1bir**kbpn éltem akkor — kezdte elbeszélését Cmkooics elotárs — mint hadifo­goly és a győzelmes forradalom a hadifoglyok­nak is szabadulást jelentett. Gyárban dolgoztam és igen büszke voltam, sőt vagyok ma is, hogy tagja voltam a Bolsevik Pártnak. Akkortájt 1920-ban, még erősen mozgolódtak Kolcsákék és hol itt, hol ott fellobbant az. ellenforradalom lángja. A noooszibirszki 7. kommunista ezred katonája lettem, amely gyárimunkások fegyveres alakulata volt és Kar gat városkában állomáso­zott, Hét napja voltam párttag, amikor azt a híradást kaptuk, hogy az Ob folyó partján lévő Kolovanj városában az összeverődött Kölesük tisztek és kulákok bandája magához ragadta a hatalmat és vérfürdőt rendeztek. Elindult ez- redünk és kemény, ötnapos küzdelemmel visz- szafoglaltuk a várost. Sajnos, a rövid Kolcsak- nralom V jő kolovanji elvtársunk életébe került. Borzalmasan megcsonkított hulláikat Novoszi- birszkben temettük el. —— buy ét) múlva kerültem Moszkvába, akkor lettem részese a felejthetetlen élménynek: Láttam Lenint és hallottam hangját. Ott maga­sodott a százezres tömeg fölött, mint a morajl elemek mestere. Akkor még nem volt megafo és a távolság miatt csak foszlányok jutottak < hozzám, de hallottam a hangot, amelyet néha e akasztott az indulat, hogy aztán robbanó erőm törjön ki és láttam a kezét, amelynek mozdít lata egyszer vihart korbácsolt, máskor halált csendet teremtett. A hatalmas tér és a Leni minden hangrezdülésére reagáló óriási tömeg k törölhetetlen benyomást tett rám. Akkor éreztet igazán, hogy Lenin nemcsak az orosz proleta riátus bálványozott vezére, hanem az egész nem zetközi munkásosztály tanítója és iránytmutat fáklyája. Később Í928 februáriában mé egyszer IáHam Lenint, akkor már koporsóbari amely előtt végtelen sorokban lépdel el a kopoi sóhoz zarándokolok tömege. Az elvonulás hiss, menetben történt, de így Is csak egy pillantás vethettem a viaszsárga áréra, amelyet a bebal zsamozás épségben megőrzött és az ökölbe szőri tott kezekre, amelyek így, holtan is lenyűgözi energiát sugároznak. Egy pillantás és tovább ve. nul a tömeg, hogy helyet adjon másoknak, akii mind erőt merítenek a nagy halottra vetett pil lantásból. Crnkovics elotárs tizennégyéoes Oroszország tartózkodás után, 1970-ban tért haza Horthy Magyarországra, Ma itt él Pécsett és mint a MDP tag ja harcol azért, hogy Lenin eszméi meg valósuljanak,

Next

/
Thumbnails
Contents