Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)

1948-12-25 / 297. szám

1948 decamber 24. DUNÁNK)LI NAPLÓ U

* Az égből ezüstnyilak repkednek Iá és a házak kéményéből kék üst száll felfelé. Az .jézust nyi- ik“ több fényt mint meleget raszianak, a kémények alatt for. ó emberi szivek dobognak. A ■éménuek lilás-kék füstje, amely házikók sorából felbodorodik es hóval meghintett tájék, — kimondhatatlan békességet áraszt, le a „porcukortáj“ alatt szénportól fekete emberek nyüzsögik. Szorgalmas szúként tönk lőre magukat az irdatlan sötétégben.

Fént és lent . . .

lét világ ez, amelyből mégis egy >ildg csotálatos békessége, szüle, ik cs semmi egyik a másik nclhil.

Az egyik ilyen „porcukor" ha. ikőban Fcrk clvtársék várják a :arácsonyt. Komoly dolog ez ná- uk, mert életük több jelentős ördulója a karácsonyhoz fűző- lik. Persze nem a karácsony csi- lúlja ezt. Az évszakok különböző kérdéseket adnak fel az emberiek, de a télé a legkomolyabbak. 'Izekről beszélgetünk a bányász- akús konyhájában.

Ferkné clvtdrs karjára veszi a kocsiból kiemelt legkisebb Ferkét. Kék szeméből fényesség és büszkeség sugárzik 3 karján ülő gyerekre. Mintha virágot tűzött tolna a mellére, vagy pártunk jelvényét. Ferk elviárs abbahagyja a hatalmas bogrács tisztogatásét. Homlokán

rnegböki micisapkáját

és letelepszik,

— Tegnap vágtuk a disznót —

mentegetőzik körülmutatva a fel. forduláson.

— Arról volt szó, — meséli

ferkné — mit kezdjünk az összespórolt 1600 forinttal, tett volna helye elég. de úgy gondoltam, hogy inkább disznót negyünk *ajta. Meg lesz a zsírunk és Jani is tud magával vinni egy-két jó falatot. Ez pedig fontosabb Piendennél. mert megdolgozik érte. _ Ferk elvtárs máskor is

>,

megdolgozott, érte" de nem volt mindig így. Ez derül ki a beszélgetésünkből.

Alig néhány hófiapos házasok toltak 1940-ben, amikor Ferk elvtárs -megbicsakolta" magát, fécibánuán a nyilasok sztrájkot csináltak, — Nem dolgozom, huligánokkal, semmi közöm hozzá, ink — mondta Ferk előtár* és he jelent ette, hogy „leszámol". ~ Tűrhetetlen volt minden.

A házba becsorgott a víz

Pont az ágyukra, álfujt rajtuk a szél. Jobb volt lent a bányában. # Csak az asszony meg a gyereké te lelt volna... Különben világ-é t-ak megyek, — Mégis maradt. Éppen karácsony táján kapta azé *lsö fizetést. 40 pengő, de mellei- (• le egy csomó adósság. — Félkilód **>' rra is alig jutott, amikor ki fi- 11 tettem mindent — emlékszik visz-11 !Za Ferkné. (I

Ferke‘ féken tartották, minté Nyilvántartott kommunistát. Menté * háború és Ferk várt valamire, fz a „valami“ 1944-ben jött meg, 11 Emikor az első orosz tank feltűnt 0 a Meszesnél. Könnyes lett a *ze-(l me Ferk elvtársnak és egy-két hé1 fel később amikor új lakásba d költözött, oroszok és magyarok d ülték körül a szegényes kará.é csonyfát. Ferk elvtárs körülné-d *elt és úgy érezte, hogy nagyon d tok dolga van. Először érezte, hogy (I

»köze van“ a dologhoz j!

hed esett erről „odalent“ is. És csinál ák becsülettel. 1

... Folyik 11 szó és a „mese“] h»lósággá válik. Nem tudom, érző-1 úik-c, hogy a „Nyolc Kis Gyér-1 ’’lek Karácsony Éjszakáját" nem 1 a hófehér angyalok, hanem a 1 **énporos emberek díszítik hófe-i h(<rrg és ragyogóra. 1

Nyikorog az. ajtó és belép öcs- < csévél Janika. A lábán csillog az 1 ü i csizma. Kezében doboz, Ferk 1 Nőtárs kék szemét a pillája szélén tapadó fekete vonal még me. legebbé teszi, amikor a büszke janikéra néz. Van is mit néznie, mert Janikát egészen új emberré tette a csizma. Királyok méltósága van benne. Tibinek a négyéves kékmackósnak orra viszont lóg, mert 3 városban nem akadt csizma az ő csöpp lábára,

A mostani karácsonyról kerül szó. Itt Ferkné elvtárs az illetékes, mint „pénzügyminiszVer“, Jani cs Tibi csizmát kap „Ferk elvtárs“ sálat és cigarettát. — No és mit kap Ferkné? — kérdezem.

— Én kapom a legszebbed és legdrágábbat — ragyog fel Ferkné mosolya: —

Majdnem kész már a házunk Rigóderben . . .

— Az én karácsonyi „politikámat“ Rákosi elvtárs irányítja. „Nem ehetjük meg a jöoőnkrt“ — mondotta. Muszáj volt megza.

betlehem/ játékok

ECSE1 ÉS FEJTOK AL APACS

Munkán festők a sxábadinkolán

VAKÍTÓ villanyfényben, festő és rajzállványo-k előtt 20-25 idősebb, fiatalabb férfi és nő hajol a papír fölé a pécsi képzőművészeti sza- badiskolán. Középen, a dobogón, beállított tartásban fiatal nő ül, a model.

Arckép rajzolás folyik. Csend van: csak a kezek mozognak «papíron, a szén serceg, amivel rajzol nak. A feJek időnként felemelkednek az állványtól, hogy a modelte tekintsenek. A felügyelő tanár a sorok között sétál, meg-meg ill egy-cgy növendék mögött, tanácsokat ad —

KÍVÁNCSIAN követjük, belek kintünk a készülő rajzokba. Me;: lepetéseel látjuk a jólvázolt, erőteljes vonásokat. Már nem fiatal férfi kezemozgását figyeljük. Széles, lendületes vonalakkal skiccel.

— Mióta rajzol? — szólítjuk meg.

— 1928-ban kezdtem — mondja —, Csók István volt akkor a Képzőművészeti Akadémia vezetője. Fel is vettek, mert tehetségesnek találtak, csak nem volt anyagi kitartásom. így rövidesen abba kellett hagynom. Bányász vagyok, András-aknán dolgozom, mint segédvájár.

Raab Lukácsnak hívják, 42 éves Szeme körül szarkailábak, tenyere kérges a fejtőkalapácstól, nappal jár műszakra, hogy este az iskolát

látogathassa. Húsz évet kellett 1 várnia. mig alkalma ny.lt a to-i vábbképzésre. (

ROBICSKÓ Anna az ajtó felőlit oldalon ül. t

modtál, pajtás? — Ezit feledi a

másik:

— Én azt álmodtam, hogy a gazdaasszony akkora kolbászt akasztott a nyakamba, hogy az egyik végé: én rágtam, a másikat a szomszéd falu kutyája.

—- Hát te, öreg, mit álmodtál? Vén Dadó mondja:

— Tudjátok, én azt álmodtam, hogy a háziasszony zörge.te a »- foncr kulcsát é* szedte elő a penészes ötpengősöket, avval verte ki a szememet.

A birjini betlehemi» játékban énekük?' az angyaloknak öltözött kisleányok: „József, József gyere a kis Jézuskát ringatni!"

József mondja:

— Hogyan bírnám a kis Jézuskát ringatni, mikor alig bírom a görbe hátamat vinni I

S együtt dalolják:

„Jézus a szent kisded,

Mily szükséget szenved!

Nincs meleg ruhája.

Sem ékes palotája.

Szükségben, hidegben Melegíti őt a barmok párája.“ A tarcsapusztai betlehem-járásban eat énekli az öreg pásztor: „Száz vármegyén kerekedett Egy százkerekű malom,

Arra timelygetl-támolygott Százéves öregasszony.

1 Fején vitte zsákját.

Arra kérte rákját:

Szedje össze mákját."

S így a Szilveszter-napi Kelemen-járásban is (Magyareffregyeii gyűjtötték) ezt dalolja Vén Kelemen:

„Aki ezen verset hallván Minket borral és pálinkával Meg nem kínálván,

Kév&nok neki oly nagy uraságot:

Cigányok között főkapitányságot!“

A szegénység és a szegények játékai a népi játékok. Meg kell őrizni őket, hogy cl ne felejtse a nép!

— Mezőgazdasági munkás voltam, — mondja. — A Mecseken van most egy félholdas gyűrnöd1

esősünk, azt dolgozzuk a családdal. abból élünk.

Már gyerekkorában ie rajzolt, minden kezeügyébe kerülő papírt telefirkált.

— A legtehetségesebb tanítványok közé tartozik — mondja róla a tanár.

Exner Lajos asztalos és faszobrász. Rajzolni-festeni csak a fel szabadulás óta tanul.

A SZABAD ISKOLA két év óta működik ingyenesen, a városi Szabadművelődési Felügyelőség és a képzőművészek szakszervezetének felügyelete alatt. Nemcsak gyakor- , lati, hanem elméleti képzést is ad a tanulóknak: ajak és portrérajz,

Békesség a földön

Irta: KATKÓ ISTVÁN

sárgás, zaoarosszind lát. Mindnyáján ittunk. Azután leül eteti bennünket. A nagyfülü csapos bosszankodva hordta a székeket és mi vigyorogva heluetfoglal- unk. Az ember biztató i bennünket, énekeljünk. Amikor tódult a szánkon a Maria, meg a kis Jézus, kezével taktust inte 1. így énekeltetett bennünket vagy tír. percig. Kék szemével mélán néze t ránk, mintha a forralt tej gőze homá. lyosította volna el arcát. Azután váratlanul az asztalra csapó <t, csörömpöltek a poharak, a papír- házból kifordult a kisded, a jászol mellett egymásrabámultak a jószágok a pult mögül a csapos ránk meresztet e tekintetét.

— Elég volt, — ordította. Felálltunk, hogy eliszkoljunk in. nen. de ránk parancsolt, hogy üljünk le. Élénkebb lett a nézése, baja előre borzolódo t, egyet csuk- lott és kinyitotta a szájál:

— Gyerekek, hmm, ti á békességről énekeltek? Van pofátok ezt a szó kiejteni? Békesség... Tudjátok mit jelent ez a szó,..— Elhallgatott, üresen nézett magadé. Csak néhány pillanat után foly attn: — Hol a békesség? Se. hol... Na, igyatok gyér ekeki

í

müvészettőrténelem, ideológia, anyagismeret és művészeti bonctan szerepel tantárgyakként. Jelenleg 45 növendéke van, ennek ‘öbb mint a fel* munkás. Lehetőséget nvujt arra, hogy azok, akik anyagi körülményeik miatt eddig nem fejleszthették tehetségüket) most tanuljanakAkadnak majd olyanok közülük, akik leteszik a csákányt, vagy a szerszámot és a művészetet fog’ iák szolgálni. Uj munkásmflvészek- ké válnak, méltó előhírnökeként a még boldogabb jövendőnek.

(S. V.)

Nem voltam szentes gyerek, di gondoltam, ha ez most itt énekelteti velünk a glóriát és az an- ayalt, majd csak ad valamit. Így Hét óvatos, barátkozó hangon megkérdeztem tőle:

— Mi baj van?

Felhúzta homlokát a haja széléig és száját összeszoríioia a düh.

— Megpofoztam, igenis megpofoztam. Azt hitte, mert 6 a goré, ezért szemtelenkedhe . Ki is adta az utamat. De találkozzam vele, agyonverem.

Többet azután nem tudtunk belőle kihúzni. Lehajtó ia a fejét és belekönyököl- az asztal bor.po- csolyájába. Tanácstalanul pislogunk, untuk már az egészei. Már késő volt, apám ha hazamé gyünk előveszi majd a lábszíjat és nagyokat suhint a fenekemre. Meg a zu án alig zörgölt néhány rézfillér a zsebünkbe. Intettem a többieknek, lassan felálltunk. Az ember erre felvetette a fejét, veres szemekkel bámult ránk.

— Hova men ek?

— Nem érünk rá! — mondottam jó hangosan, a szomszéd asztaloknál vihogva figyelték a jele. netet.

— Mi az, hogy nem értek rá? Vár a mamátok? Itt maradtok!

Bennem a makacsság már szé - ömlött, fog am hát a házikót és elindultam. Az ember utánunk

jött düledezö léptekkel. Megragadta kábá omat, a másik kezével kiverte kezemből a házikót és bakancsával szétrugdosta. Szerte hullottak az illatok, a kisded i* elrepült a korcsma túlsó felére.

A korcsmáros és a nagyfülü csapos ki es sékelték a dühöngő embert, azután bennünket is kipa. rancsoltak. Kint álltunk a hótól derengő keskeny utcában. Szomorúak voltunk, a sírás fojtoga - ‘a torkunkat. Elindultunk csendesen hazafelé. Néhány lépést tét. ülik csak előre, amikor liánunk ordított a hóból feltámaszkodó lakotoslegény.

— Várjatok, hé!

Erre azután szaladni keztimká Az ember még jobban orditot, hogy jót akar, álljunk csak meg. Lesz, ami lesz, — gondoltam és •ihegoe álltam meg a utcai lámpa hervadt fénye alatt, A többiek a sarokról figyeltek ránk. Az ember odaér, feje szánalmasan csüngött a földfelé, kezében színes papírpénzeket markolt, Feldobta a levegőbe, a pénz lebegett, azután a havas ut te cjére ragadt.

— Legyen békesség, — mondta merev arccal. — Legyen, hát, legyen.

Azután elment. Keszeg alakját Mnyelte a söté ség és mi vidáman osztottuk szét pénzét magunk között.

Í

A régi népszokások, hagyomá- 1 nvok versben, dallamban és já- 1 t .ókban való kifejezése nemcsak a • falu ősi kultúráját tárja fel. Meg i »kell látni bennük a sokévszáza- . »dos elnyomoutság, szegénység és 1 »kitaszítottság bizonyítékait is, 1 (amelyben a népnek a jobbágyié letben része volt.

1 így, karácsony-tdjir, amikor a 1 betlegcmes-játék mindenütt kivéÍ zeiben van és inkább már csak az élelmes városi gyerekek öltöz- 1 luek be pászitoroknaik pénzszerzés 1 ) céljából, a baranyai falvakban iinég sokan emlékeznek rá: ez a 1 (játék mindig csak arra szolgált, (hogy a jobbmódúak déli unalmát 1 I előzze.

! Baranyában mindig a legszegényebb réteg adománygyűjtő szoÍ

kása volt. Maga, e bctléhemes játékokban szereplő és olykor fur- ifangos beszédű öreg (Dedó, Da- 1 dó) alakja az újév körül szóiké- 1 ;os balkámi mimus-játékok révén (kerülj hozzánk és kifejezi az 1 ajándékvárást is.

1 Van egy „Betlehemek pusztájá- 1 ban“ kezdetű éneik, amelyet Boda (községben találtak meg a gyüj- 1 tők. Jézus születéséről szól és a inép, amely énekelte, megállapft- 1 ja, hogy „nincs helye a Jézusnak" a palotákban, vendégfoga- 1 dókban, úri házakban, csak a 1 (Szegényes, hideg istállóban. Ezt 1 mondja:

1 „Eljött, úgymond, 3 Messiás,

. Kk megjövendölt az írás.

J Sír a kemény hidegbe, j Szállást nem talált magának,

J Inkább rendezték ezt másnak J Az egész Betlehembe.

J A paloták főrendekkel, j Megteltek nagy emberekkel, v Nincs maradása máshol.

J Megszállták a főházakat,

J És a vendégfogadókat,

[ Nincs helye u Jézusnak!"

I A gödre szemmártoni betlehe- , mes játékban, amikor az első (pásztor megkérdezi: — Mit ál!

boláznom ezt 3 karácsonyt, meri * az új házba új bútorok is kelle-1 nek. í

A havi száz forint háztörlesztés 1 mellett fizetni kelh az új lakás * bútorainak részletét is. A reszke-i teg, szedett-vedelt ócskaságok Ive-* lyére újszag ú darabok kerülnek A Tudja, milyen boldogság nz? .. A Ferkné hangjából először ér-1 zem meg igazán, hogy mit jelen-1 :nek valójában a Rigóder fürdő-* szobás bányászházai. Szeme el. * felhősödik és ragyogó könny-1 csepp csurran ki belőle. *

Ferk elvtárs megkeményíti ma-* gát, hogy legyőzze meghatóttsá- * gát. Háziig mindenki, aki let a- * gadja, hogy szebb és jobb az éle-* tűk. *

Csodálatos mesét mondtak el* nekünk Ferkék. Az igaz mese ar- * fői szól, hogy hogyan lett 3 szén- * védés és nyomorúság esztendei * után 8 millió ember boldog ka.* rácsonya. HUZ8ITS ENDRE 1

Amint belép ünk a korcsmába, bamba tekintetlel néztek ránk az asztal mellett ülő emberek. Egy szőkítetthajú, vékony nő felnevetett, a nagyfülű csapos kezével kiparancsolt bennünket, de egu magábanülö lakatoslegény féle

odaszólt neki: .

— Hagyja csakl Nekiálltunk hát énekelni. A füs' körüllengte társaim fehér ingjét, mint valami fiatal szentek úgy álltunk az italmérés közepén. Éneklés közben kócból ragasztott szakállam komikusán ugrált álla. mon. öcsém megille ödötf arccal fogla kezében a házikót, amely- ben ott lieverészett a papírból ki- 1 vágott Jézus, a barmokkal együtt.

1 — Gyer'ek ide! — szólt a laka. *to*segéd, kezével türelmetlen moz- *dulatot téve. Odasomfordáltunk.

I Az ember megfogta a hegyestor* nyú házikót és óva osan a literes 1 üveg mellé teile. Egy darabig

* nézte elhallgatva, azután váratta. *nul röhögni kezdett.

1 — Igya ok gyerekek! — mond* hl széles vigyorral. Egymásra néz- >tünk. Azután az idősebb báforsá.

1 ■'aval fogtam a jwharat és nagyot

* kortyintot am. Keserű lett a szám- , íze, de csak csúsztattam lefelé a