Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)
1948-12-25 / 297. szám
12 DUNÄNTOll napló 1948. december 2.1.- '<atv?si^:á®6as:*« «säüi«^ I •lS>«ffii!!£k9.'A MÜSSl-% «fUSSi^S^lts^E»’' Ebéd után a báró, látszólag közömbös hangon közölte, hogy este megérkezik az amerikai a világszerte működő segélyszervezel elnöke. Néhány halk sóhaj fogadta a bejelentést, de ezek sem fejez ék ki az igazi érzelmeket, A valóságban csaknem megbornloi. iák az amerikai után, aki amerikai és gazdag volt, — A szeretőjével érkezik — súgta egy úr a benfentesek mosolyával. Kavargóiul kezdte feketekávéját, amelyet a grófnő saját kezével főzött és nyújtott út neki. A feketét a szalonban fogyasztották el, odahagyva az ebédlőterem hatalmas hajóját, amelyben állandóan a főtt rák szaga érződött. A cse. lédseg tagjai — fehér-feketébe öltöző t szobalányok és szmokingos inasok, akik három fogáson keresztül fáradhatatlanul kínilgatták körbe a nehéz tálakat — elvonul ak a fedélzetről. Maradt g jóllakottság érzése, az „előkelőségben“ fürdő társaság, amely vegyes volt és a fajkutya, Aisha, amelyet gazdái és a velük érző vendégek magáztak, mivel ez így szokás az arisztokrácia körében. (Utáni a beszolgáltatások sikeréért, a kasitélvban megállapították, hogy a helyes magatartás az lenne, ha a guzclacmber kint hagyná a földeken a learatott gabonát — vigye el, akinek szüksége van rá. Mit sem von le e „nemzetgazdasági“ intelem értékéből, hogy éjszaka hangzik cl, a kastély előtt elterülő virágoskertben, rezeg fővel, Albin, éjfél előtt kívánságra pezsgőt is honit. A társaság — ez is úri dolog — két naponként lökrészegre issza magát ■s a • -mikor a hölgyek, akik minStefan Zweig: 7/zhuísóq., ndtyd Hadin adott náa Mindez ugv tűnhetik fel, mint gyönge tollal írt részlet a ponyvaregényekből. amelyek sajnos még kaphatók a könyvkereskedésekben, s vannak olvasóik is. Mintha igaz sem lenne, hogy a föld, amely 24 ezer holdból megmaradt, ott terül el Somogy és Baranya határán és a „csekély“ háromszáz holdnyi darabon (holmi „ellenállási“ érdemekért hagyták neg) áll a kas ély cs semmi sem Tál tozott benne. Azelőtt is Toltak vendégek és a grófnő — a báró felesége — mindig sajátkezűleg főzte a feketét. Mit tesz az. hogy most felszámítják, drága kávéházi árban é9 a penzió áráról is bélyeges számlát adnak a végén? A kastélyt — a nagyot és a kicsit — gazdái „üdülővé“ varázsolták és elvonva a környék, a puszta kulturális igényri elől, szállodának rendezek be. Van vendége, aki véle Jen során elkerül ide és fogalma Sincs róla, hova került. Ez többé nem jön, örül, ha mielőbb futhat. De can olyan is, aki csak >dejön, ínért itt végre jól érzi magát és mert nincs ma Magyarországon még egy hely, ahol az ékt tén magázfa és csaknem elalélt boldogságtól, a könnyes inegille- tődöttség.ől, amikor érkezése éj- ;/akaján a grófnőt hosszasan átölelhette, A főétkezéseket gongszó vezeti be és a gongot Albin, az inas üti meg. Albin kimért cs sápadt, olyan mozdulatokkal és nesztelen járással, mint az amerikai filmeken az előkelő komornyik, aki _ magas gallért is visel. Albinon fehér frakknyakkendő van szmokingja alatt Déli fél egy óra körül minden nap kisétál a_ park fai közt lévő úszómedencéhez, utánozhatatlan tartásban hajol meg minden 4 vendég előtt, akik 'ott fürdőznek-na- poznak és „jóreggelt“-el kíván, izakmányban. az elvarázsolt! kastélyban, ahol az esti étkezésekhez a í'érfiLx is csak itt van e különös varázslatában része lehet, nem négy fal között, zárt, titkos helyen, hanem nyíltan és nyilvánosan, pokolian szemérmetlenül, Csöpphen a tenger... Azon a napon, amelyen az amerikai urat várták szőke, fiatal barátnőjével, néhány újságírón kívül a következők voltak »'kastély vendégei. E"' külföldről két hónappal azelőtt „hazaérkezett1’ szelnámos, barnára sült selyem- fiú, aki rövid itt, időzése alatt nemzetközi útlevelével többször merett* a Budapest-Párizs-Buda. pest-unt. Különös utazások lehet, tek, mert jó néhány ezrest kereteit és most ebből dorbézolt. éjfekete szemő párhetes asszonyával. A nő, királynője a felszabadulás elő ti főváros éjszakai életének, akkori férje egyike volt a leggaz- dJagabb, legjobban kereső ügyvédeknek. Itt nyaralt jnég rgy dobozgyáros neje, egy másik hölgy — valami vol; etportember fele- *6€0 —, aki (bár nem arisztokra- jJST»**áv#l hozoii kutyáját fzfavendég t legforróbb nyárban sem iihet le nyálkendő nélkül az asztalhoz éa ha a naiwEEak közül mégis megkísétfiíió valaki, diszk- réten figyelmeztetik, hog>r úri társaságban ilyesmi elképzelhetetlen. A vendég azt hiheti, hogy háború sem volt, nem verték meg az uralkodó osztályt, nem írunk 1948-at... Ezt hihené, ha ugyancsak szertartisszerűen, gongst után és vacsora előtt, minden nap fél kilenc órakor meg nem szólalna a rádióban: „Hallo, itt Londoni“ Nem Amerika Hangját — Londont hallgatják, talán azért, mert ott királyság van és az arisztokrácia jobban bízik az ilyesmiben. Bizalma árnyai rendületlenül o t kísértenek a falaikon. Ferenc Józsefnek több mint egy tucat olajba festett arcképét láthatjuk u szalonokban, vagy meghittebb szögletek díszeként Erzsébet királynő és parókás főurak barokkkeretbe ágyazott portréi arru intik a demokrácia jámbor hívét — aki betévedne ide nyaralóvendégnek — hogy volt rendi Magyar- ország is, s ezért magától értetődő. hogy a bárót „bárónak“ ég a grófnőt „grófnőnek“ kell szólítani, még akkor is, ha a címeket és rangokat eltörölték. Mert lehet, hogy lesz még egyszer királyság, amikor visszaadják a 24 ezer holdat is. A mezőgazdasági helyzetről, általában gazdasági viszonyainkról meglehetősen diszkrét suttogások hangjai tői ál meg olykor a levegőt, különösen amikor weekendre leruccan a likőrgyáros, a takarékpénztár nyugalmazott“ vezéríguzga ójr -•és a volt iparkamarai titkár, ak I mellékesen ..gazda“ Ja. Abbuu az időUa amikoz karcolt kellett inEzt a volt béresek den vacsorához n i. estélyi ruhában itiindölkölnek i t a paszta közepén, levetik arisztokratikus hűvösségüket cs a szőnyegen hemperegve. ülő helyzetben kánkánt táncolnak, a bódult urak megle- heősen izgatott cs versenyt lihegő figyelme közepette. Zenekar nincs, de van gramofon, angol lenezek, francia kártya és csak odakint, ott túl a parkon lélegzik _2_mai Marva rország. gyermekei képviselik, akik olykor, ha különösen bántó a nap tüze, szívesen megfürdenénak az úszómedencében, amelynek amézi víz- szolgálata állandóan cseréli tarjal- aát A kastély urai mégis úgy /élik, a parasztgyermekek nem lubickolhatnak ugyanabban a vízben és a kert őre furkósboti&l zavarja el a mohó kölykölket, akik időnként megkísérlik, találnak-e egy óvatlan pillanatot, ami. kor lehűthetnék hevült kis testüket, A kertész leánva és a pusztai tanítónő azonban fürödhetnek -— de csak ebédidőben, amikor az uraság ebédel és pihen. A fiatal taníiónővcl amúgy is baj van, meri kommunista és a kastélyban úgy beszélnek róla, mint vallásellenes teremtésről, aki bot. ránvosau viselkedik a parkban emelt, de templomnak joggal beillő kápolnában, amikor vasárnap reggelenként misére vezeti a izentegáti volt uradalom iskolásait. E miséken a templom hajója megtelik és a széni énekek, ájita. tosságok ködében úgy tűnik fel, mintha még állna az uradalom, itt van u méliőságos úr és a méltó- úgos asszony a templom főhe. vén, a püspökség papról is gondoskodik, akién, kocsit küldenek is ott térdepelnek a szegény parasztok. Csak a tanítónő nem tér- lepel, hűvösen tekint ki az ablakon — szegény feje református ugyanis. A kastélyban azonban •átütötték, hogy „vallásellenes“, •lárulja viselkedése, napközi otthont vezet ts ott ia különös né/.e- ekre oktathatja a gyermekeket, ikik lassanként leszoknak az urak is»; életéről. Így áll a világ Szcntegáton. ez dig múlt nyár emlékeiben. Né- lúny héttel ezelőtt a kastély irai a fővárosi „müvész"-klul>bal ötöutek szerződést, hogy tovább iztosítsák a kastély és nyarulói :véiteles helyzetét, ebben az idülőben, ahol arisa.okrata lég- .ört tenyésztenek — u demokrácia költségére MAGVAK TOOK 25 éves párizsi diák voltam ak-' kor. Sok ember már dicsérte könyveimet, amelyek közül néhány egészen jónak látszott. Es mégis, bár nem tydtam meghatározni, mi a baj, a dolgok mélyén tudtam, hogy jobban is írhatnék. És ekkor a zseniális férfi nagy tanulságot adott a számomra. Olyan találkozás volt, mint a többi — látszatra könnyű és semmitmondó — azonban mégis döntő fordulattá vált az életemben. Egyik este Verharennél voltam, az ismert belga költőnél. Egy idősebb festő el kezdett sajnálkozni a plasztikai művészet hanyatlása miatt. Fiatal voltam és harcos és a legvadabb indokokkal el kezdtem vitatkozni vele. — Talán nincs egyedül magában Párisban is — mondtam — élő szobrász, aki egyenértékű Michelangelooal? Rodin, „Gondolkodója“ vagy „Balzaca“ nem tartana annyi ideig, mint a márvány, amelyből kivésték? Amikor befejeztem kifapadásomat. Verhaeren vállon fogott. — Holnap elmegyek megnézni Rodint, mesélte jókedvűen — jöjjön velem. Ha egy embert any. nyira csodálunk, jogunk is van őt megismerni. Leírhaiailanul fellelkesültem. És amikor másnap Verharen bemutatott a nagy szobrásznak, alig tudtam egy szót is szólni. A mester régi barátai között, akik olyan élénken beszélgettek — a betolakodó rossz érzése fogott el. De a legnagyobb emberek gyakran a legbarátságosabbak. Amikor éppen fel akartunk kerekedni, Rodin felémfordult: Szivéért tekintené meg az alkotásai, mai? Itt sajnos nem tudok önnek sokat mutatni, de jöjjön el hozzám vasárnap ebédelni Meu- donba. A vidéki házban valóságos csa- ládi ebéd várt bennünket. Rodin egyszerűsége és szívélyes tekintete csakhamar elűzte zavaromat. ,1 szélesablukú oidéki műterem- Vn kész szobrokat láttam, és száz kis kész icroet, kezeket, karokat, néha csupán ujjat, vagy térdet — műveket, amelyekhez hozzá- 'cgntt, de azután otthagyta őket befejezetlenül. Az asztalok tele voltak különböző rajzokkal. Az állhatatos kereséssel és a szüntelen munkával teli élet volt szét. szórva ezek között a falak között. — El az én utolsó munkám, — mondta Rödin és lehúzta a nedves vásznat, amely csodálatos agyagból való női lestet takart el — éppen most fejeztem be. A hatalmas aggastyán egy lépést oldalry ment., hogy jobban megtekinthesse saját müvét. — Igen, úgy gondolom, hogy teljesen kész van. Azután mégis figyelmes oizs- gálgatás után meggondolta — itt i vállon a vonal nem elég rugalmas. — bocsásson meg. Megfogta a kanalat, kieguen- gette a lágy agyagot, hogy finn- mabb kontúrokat adjon, ügy látszott mintha erős karjai eleire keltek volna, szemei különös lánggal fénylettek.“ És itt... és itt,. és újabb javítást végzett, majd ismét hátrált néhány lépési és munkához fogott értelmetlen Női bundacipőket megrendelésre készít Soós Kossuth Lajos- út 20. 15126 szavakat mormolva. Hol felra. gyogtak a szemei az örömtől, hol elégedetlenül összeráncolta a homlokát, egy darab agyagot gyúrt a kezében, amelyet valahová a női testre ragasztott,hogy nagy részét ismét lekaparja. Ez csaknem egy óráig tartott. Ezalatt egyetlen szót sem szólt hozzám, semmi sem létezett számára, csak az ideális forma, amelyet elképzelése szerint akart kialakítani. Egybdül volt az alkotó ihlettel, mint az Isten a teremtés első napján. Végül ledobta szerszámját, elégedetten felsóhajtott, beburkolta a szobrot a nedves vászonba, szerető gyengéd gondoskodással, mint aki kendőt vet kedvese vállára. És az ajtó felé indult át. változva a hatalmas, kicsit nehézkes aggastyánná. Ebben r pillanatban, amikor kifelé indult észrevett engem és megállt, mint akit a földhöz szögeztek. — Bocsásson meg uram — teljesen elfeledkeztem önről... de tudja... Megragadtam a kezét és hálásan megszorítottam. Bizonyára el- alálta azokat az érzéseket, amelyek bennem kavarogtak, mert elmosolyodott és úgy kísért ki, kar ját a oállamra téve Ezen a délutánon többet tanultam Meudonhan, mint összes is. kolaéveim alatt. Ettől az időtől kezdve sohasem felejtettem el, hogyan kell az embernek beleadnia magát a munkába, hogy alkotása tartós legyen. Soha nem voltam annyira el- fogódolt, mint azon a napon, amikor tudatára ébredtem, hogy az ember egy órára mindent kikapcsolhat az életéből. Ebben a nercben megtaláltam minden emberi alkotás titkát, amely az énnek teljes odaadásából fakad. Minden erőt a feladat elvégzésére kell összpontosítani, legyen az kicsi vagy nagy, úrrá kell lenni saját akaratunkon és meg kell őrizni magunkat minden külső befolyástól. így megértettem, mi hiányzott eddig ahhoz, hogy jó íróvá váljak. A teljes odaadás, a lemon, dás. ez az ami lehetővé teszi az ember számára, hogy tökéleteset alkosson. Nincs semmifélemás mágikus formula. Ezt ma már tu. dom. 100 tints a moszkvai Dobroljubov- könyvtár Moszkva egyik legrégibb könyvtára, amelyet 1848-ban alapítottak, hosszú időn át magánszemélyek tulajdona volt. 1919-ben, miután köztulajdonba vették, N. A. Bobroljubov- könyvtárnak nevezték el A könyvtár gyűjteményében számos bibliofil ritkaság található. Itt vannak többek köz! Dobro jubov műveinek első kiadása, amely Csernisevszkij szerkesztésében 1862-ben hagyta el a sajtót. Itt van Dosztojevszkij „Szegény emberek“ című regényének elsői 1847. évi kiadása, A. N. Osz'rov- szkij 1862. évi drámai krónikája, valamint Dobroliubov életrajzi anyagának első kiadása. — Az anyagot Csernisevszkii gyűjtötte össze 1861-62 években. A könyvtár állománya ezidöszerint több mint 60.000 kötetből áll. A jubileummal kapcsola ban. amely egybeesik Dobroljubov halálának 87. éviordulójával, a könyvtár kiállítást rendezett és összeállította Dobroljubov műveinek bibliográfiáját. Dauertól nem töredezik többé a haja, ha az újeszlendőben itt 15162 RÓNAI-szalon új eljárásával készül.
