Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)

1948-12-19 / 292. szám

1948 DECEMBER 19 DT IN ANTI A Pl.O 5 A paraszti jövendő igazi műhelye A MÁ60CSI KÖZÖS GAZDÁLKOD, Az ajtót csak az ötödik kísér­letre sikerült becsukni, pedig gyekezni szeretnénk, mert kívül msba vág a pusztai hideg. Az Újlakok a régi cselédlakásban .jogfoly onossági hiányban" szen­tednek. Még itt bent is, a barát­ságosan meleg konyhában szinte i bőrünkön érezzük a kint siói. ó szél kegyetlen marását. A há­zigazda, Szrenka István, nemrég 'öt haza a faluból ugyancsak zirosra csípett arccal. Vastag dol- nánya erősen foltos, de munka­könyvé arról tanúskodik, hogy nint cselédnek nem sokszor kel­et. gazdát cserélnie, arról oiszont nár nem telvet, ha eddigi kerese­tből nem igen tellek ruházko- iásra. Jövőre már más kabátja esz Szrenka Istvánnak és a töb. rieknek is, akik a messze Al­földről kerültek ide, hogy ű'lörői egyenek a mai magyar mezőgaz- laságnak. Az egykori Vallás- alaoitwnv földien a Mágócshoz artozó Ne- mercpusztán az < idei késő >szön táblás gazdálkodásiba kez- lett huszonhárom nincstelen fötd- níves. Előzőleg három hely- >e!j kuíák bérelte a pusztát i minisztériumtól, ezért rozzanlak íz ajtói és ablakok. A bőr­ök kötelezték ugyan magukat az Ipüleiek gondozására, de csak az stációra volt gondjuk. Most utó- ag kell eleget tenniük szerződés­ien vállalt kötelezettségüknek, de íáladékot kértek és kaptak már- :ius 15-ig. Addig reménykednek így látszik ... — Miért vállalkoztak táblás gaz" iálkodásra honnan tudják, hogy tz jó lesz, jobb, mintha külön dol­goznának a néhány hold juttatott cldön? — tettük fei az első kér- lést Szrenka Istvánnak, amikor igy kicsit már kirázta magából a ildeget, pedig már 45 éves vagyok — felelj a gazda. Értek valamit a * l * * 4 — földhöz. Kö­töttünk, akik táblásán gazdálko­dunk, megvan az összeegye- ;és”, „egybecsináljuk" a dolgun­kat. meri így olcsóbba kerül min­ién tagnak, mintha külön-külön reszködnénk, amikor még állatunk üncsen. Ezt én tapasztalatból tu- lom. — De tudják ezt a többiek Is, 'alameonyien Dorozsma és Hód­mezővásárhelyről származtunk ide is valamennyien föídnélkült told Hívesek, magyarán cselédek vol lunk eddig. Jól tudjuk, mit jelent, i* traktor szánthatja egybe a föl- let, sokkal hamarabb és sokkal lobban. Hát hogyne örültünk vol- Sa, amikor megtudtuk, hogy erről fan szó? — Aztán ki dönt] el, hogy mit beinek a jól felszántott földbe? — Hogy mit vetünk, azt mi ma­iunk döntjük el. Azt vetünk, amit tónak látunk. Minden vasárnap es­te összejövünk és alaposan meg­vitatjuk a tennivalókat. Énviiápéleiemben másnak a földjén dolgo?tam ti siántást és vetést közösen végezzük, utána ki­ttiérjük mindenkinek a földjét, illetve 4 bevetett területét és azt tovább Gondozza. Az az érzésem — mond- '» búcsúzóul, — hogy jövőre már egy újabb lépéssel előbbre le* 'zünk, mert most kissé megkésve .fiit az egész dolog. A közős gazdálkodás kczdemé- ttvexője idős Szabó Kálmáp újgaz­ra volt, aki Hódmezővásárhelyrő. '4 karátos arany ogygyűrűk, éksze­rek, Svájci karórák HENTZ Tokai-tér 2. Haszná1! aranyat, brilliánso veszek, cserélek. i34Vi került ide 1946-ban telepesnek. — Három fia közül a legkisebb a Kossuth Akadémián tanul, a kö­zépső fia részt vesz a szövetkezeti termelésben őt holddal, ö maga pedig 3 holddal. A hatvankét éves Szabó Kálmán még friss ember, örül, mikor a táblás gazdaságról beszélhet. — Őszintén megmondom, sokáig jártam a világot, megfordultam mind az öt világrészben. Az első háború előtt jutottam ki Oroszor­szágba. aztán 1922 ben haza­jöttem. Hí­ve lettem az ottani tapasztalatok alap­ján a szövetkezeti qazdálko dúsnak, azóta is mindig figyelem­mel kísértem az ottani dolgokat. Otthon, Vásárhelyen tömött, el­nyomott parasztság élt, ezért örül tem, hogy a földreformkor én is földet kaphattam itt. Kél holdat kértem, egyet még béreltem hoz­zá. Az idén nyáron a felvidékiek kielégítése után láttam, hogy ma rád még jócskán iöld. amit kls- haszonbérletbe kellene adni akár egyéni. akár szövetkezeti alapon. Megkérdeztük a községet. Amikor Nemerére került a sor. kijöttek vagy hetvenen, hogy osszuk lel a földet. A földéhség^ már nem volt olyan nagy, így mindenki a javát akarta csak. Erre összeálltunk mi. volt vásárhelyiek és dorozsmaiak, jött is hozzánk mindkét helyről még négy-négy család és kivettük az egész pusztát a minisztériumtól, á Két lóval és két tehénnel kezdtük - a munkát, aztán mozgósítottuk az egész falut. földnek, Részívettem a nagy foiTüda'offlba« is, Három traktort is állitoniiii'f Hz! szeretnénk í3l*m{*ni?y:en. JM Mmwmwnai mnmicu*,.,m zunk. most várunk mért húszat. — Ezeket azok gondozzák, akik ke­vesebbet értenek a földhöz, de rá­juk is szükség van. Arányosan ré­szesednek ők is a jövedelemből. — Mik a legközelebbi tervek? ha mielőbb kint lakhatnánk már a pusztán, együtt a táblások. Je- ’erüeg csak négy család él kint. A lakásokat rendbehozatjuk a volt bérlőkkel, de akkor is csak tiz csa­ládnak lesz helye. Ezért mármost gondolunk arra. hogy új házakat kellene ide építeni. anyagot tud­nánk kapni elegendőt a kitelepí­tett svábok elkobzott készleteiből. Már arra is gondoltunk, hogy kal- tűrházat is építünk mert erre nagy szüksége lesz a huszonhárom ta­nulni vágyó gazdának és gyerme­keinknek. A mágocsi táblás gazdaságnak jó hírneve van. Nemcsak Szabó Kálmán és Szrenka István, hanem Szabó János, Vörös János, Gera Imre, Mészáros József és a többi ek is hozzájárultak, hogy Mágo- csot a legjobbak között emlege­tik. De maga a falu is. amelynek lakossága 95 százalékban kicseré- ődött a felszabadulás után, egyik szemével Nemere félé is ügyel. Haladó gazdák települtek ebbe a nagyközségbe, szívügyük, hogy minden kezdeményezés sikerüljön és a „táblásokat" az igazi paraszti jövendő legjobb úttörőinek tart­ják. Iván László. MAGYAROK ÉS DÉLSZLÁVOK A napokban állítják fel Baranyában a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kérésére Mohács, Nagykozár és Olasz községekben az első délszlávnyelvíí óvodákat. A magyar kormánynak ez a lépése méltán sorakozik az edlgi kezdeményezesek mellé, ame­lyekkel a népi demokrácia a lenini —sztlálini nemzetiségi politika el­veinek megfelelően teljes egyenjogúságot biztosított az ország terü­letén élő nemzetiségek számára, felszámolva a Horthy rendszer sovi­niszta örökségét. Ma Magyarországon egyenlőjogú minden nemzeti­ség nemcsak papíron, hanem a valóságban is, amit a legjobban az országban lakó délszlávok helyzetebizonyít. Baranyában számtalan köz­ségben működik délszláv iskola, a délszláv tanítóképzőben új délszláv pedagógusokat nevelnek és teljesen szabad a délszlávok nyelvhaszná­lata, akiknek minden lehetőségük meg van politikai, gazdasági és kulturális jogaik érvényesítésére. A magyar népi demokráciát a dél­szlávok helyzetének rendezése terén !s a szomszéd népekkel való jó- viszony szelleme vezérli. A magyar dolgozó nép őszinte barátsággal gondol a jugoszláv népre függetlenül attól, hogy a Jugoszláv Kom­munista Párt árulói mindent megtesznek a két ország közötti kap­csolatok elmérgesítésére és belül saját országukban népellenes ter­rorrendszert valósítottak meg. A magyar /lépi demokrácia nemzetisé­gi politikáján mit sem változtat az a tény, hogy Tito áruló klikkje soviniszta politikájával a régi nagy szerb hegemónia őrületét próbálja felújítani, hogy a Jugoszláviában élő nemzetiségeket, a bulvárokat, románokat és a magyarokat is kim életlenül üldözi, nem egyszer már kivívott jogaiktól megfosztja. Tito nacionalista klikkje legutóbb le­váltotta az Újvidéki Magyar Szó szerkesztőit, börtönbe vetett a Vaj­daság területén működő sok kipróbált magyar nemzetiségű kommu­nistát, akik a németellenes partizán harcok hősei voltak. Ilyen gyaláza­tos rendszabályok ellenére, amelyek leleplezik a Tito rendszer igazi ar­cát a magyar népi demokrácia, ugyanakkor amikor mélységesen el­ítéli a proletárnemzetköziség' gyalázatos árulóit, tovább építi a jugo­szláv és magyar nép testvériségét, tovább erősíti azokat a szálakat, amelyek a délszlávokat a magyar dolgozó néphez fűzik. A baranyai délszlávok legutóbbi nagygyűlésükön egységesen fordultak szembe azzal a soviniszta és áruló politikával, amelyet a Tito klikk hirdet és kifejezték a készségüket, hogy a magyar demokráciát a legteljesebb mértékben támogatják. Az árulás gyűlöletes mocsara helyett, amelybe Tito taszítja pártját, így építik magyarok és délszlávok a proletár- szolidaritás és a népek barátságának jövőbe világító útját Ezen az utón valósulnak meg a legteljesebben a Magyar Dolgozók Pártjának célkitűzései, amelyek egységbeforrasztják itt Baranyában is a magyar és délszláv munkásokat és dolgozó parasztokat Uj otthonban a bányászcsalád a bogy ne kés-l sünk el al munkával, így tudtunk vetni 45 holdon! elitbúzát és összesen 80 holdat! szántottunk meg. — Van-e gazdasági tervük ésho gyan készítették? — faggattuk to­vább Szabó Kálmánt­— Tervbevettük olajosmagvak, len, kender, bab, burgonya, do­hány, paradicsom, paprika terme­lését is. Akik egy félét termelnek, azok egytagban kapnak földet. — Természetesen mindent szerződé­ses alapon termelünk, mert így az értékestíés máris biztosítva van. — Megtárgyaljuk, mit érdemes ter­melni, ügyelünk arra, hogy csak hasznos dolgokkal foglalkozzunk, — Bekapcsolódtunk a marha és sertéshizlalásba is. Kitűnő álla­potban lévő épületünk van, akár 100 darab állat is elférne benne. Jelenleg 40 szarvasmarhát gondo­házat elhatároztuk ^ még ifibbet dolgozik, mint azelőtt.. Túl.eljesí- ta a normát, így megkeresi a ház- örlesztést külön, no meg az új kombináltszoba árát is. Egészen új életet kezdtünk, — fzléses nyakkendők . fér!fingok, jó minőségben eleső árban KAISER FERENC cégnél Kossuth L -út 56. 14 karátos jegygyűrűk órák ékszerek nagy választékban Tóth és Csikós Ferenciek-utca 19. Arany, ezüst vétel és csere. iw Sok pénz a 30 ezer forint, amibe a ház került, de 30 évig fizethet, jük. — Azután gondolja el: ha­vonta csak száz forin . —- Itt vannak az új bútorok is, — int fejével a szobák felé, majd a konyhában le­vő új, modern, vajszínű kony­haszekrény fe­lé. -4 Megter­heltük magun­kat alaposan. — Nos, — ta­lán csak nem sajnálja a régi lakást, ahol bérben laktak? Talán az szebb oolt mini ez, a mos ani? — kér. dezgetjük Bo- donyinék — Eszembe sincs — mondja gyorsan — mert az kisöccse se lehetne ennek. Az egészségtelen. sötét lyuk volt ez meg oilágos, ágas, egészsé. ges. A gyere­keknek is jobb de sok a ki­adás és ismét a bútorokra néz, mos már meg­enyhüli tekin. tettel, aztán a piros-szürke ce­mentlapokra, amelyek a konyha pado­zatét borítják, a függönyálfogó világoskék szalagcsokorra, a fe­hérre lakkozott ajtókra Férjéről Bodonyi elntársrfil, a Meszhart külszíni munkásáról érdeklődöm. Műszakon oan. — mondja az asszony ugyanolyan meleg pillantással, ahogy az előbb körültekintett. — Azóta, hogy a folytatja kis szünet után — És sok minden meg szeretnék venni, ami a régi csúf lakásban eszem­be sem jutott. Ide egy lábtörlő, oda egy faloédő, aztán itt a ka. rácsony is... Nem megy egy­szerre minden, de majd csak zöld­ágra vergődünk. — Bodonyi elvtárs mos,\ megsok- szorozo t erővel dolgozik ezért a megszépült életért és partiáért, amelynek köszönheti ezt. Nem. csak kiváló munkás, de pár bi­zalmi is és nagy gondot visel tezescsoport jára. A konyhából kifelé menet az egyik Bodonyi-gyerekkel találko. zunk a lépcsőn. Arca piros a hi­deg 61 és ruhája havas. A többi új bányászház gyerekei kint az úton sikonganak a hóeséstől fel­lelkesülve. Mire ez a vidám sereg­felnő, a dombokat köröskóriil bi. zonyára ilyen házak népesítik be és á szocializmus, amelynek ezek a bányászházak az első alapkövei .— már tető alat, lévő épület lesz. Ruzsits Endre Ilyenek voltak a régi bányáazlakások Ha jól akar szórok or ni, iratkozzék be a „MODERN“ kölcsönkönyvtárba. Korlátlanul olvashatta a most megjelent regényujdonságokat és a soha el'nem évülő klasszikusokat Sötét nincs- Faponta cserélhet. Cím: Ferenciek-utca * ísora Szereted az irodalmat? Fizesd elő! ("Dunántúl j zépitöttalml (ahfÁLw > Kiadóhivatal: Pécs, Perczel-utca 2. Tel.: 15-32. — Csekkszám: 300,043. I A dombhajlaton, a pécsi relé i an ennatornyainak tövében még I kelén előtt kukoricás susogott, ma lházak állnak, Láttuk őke. oerö- > fényben is a völgy túlsó oldalá. íról. Zöld és piros vakolatukkal, í ragyogó ablakszemeikkel pompás 1 játékházikóknak látszanak Já- 1 ékházikók, amilyenekről a gyer- ímek álmodik így karácsony iá­íjén. Itt járunk most a házak | közt, amikor sűrű, apró pihékben thull a hó, fehérek a tetők és fe­lkér a táj. A bányászházak új va­ll ázst érász1 anak. A kéményekből l kavarog a füst és az ablakokon i fehér és halvány kék függönyök ) intenek hívogatván, barátságosan • Benyitunk az egyik veranda >ajtón, de előbb kopogjuk a ci­pőnkre tapadt havat. A konyhá­iból pirospozsgás, asszony jön i elénk. Nem vár hosszas magyaré- iza 'ot, betessékel a meleg konyhá­iba, — A hálószobában csak es- 1 ere fűtünk be — mondja mente­lljen házakat épít a népi demokrácia ) Se tűzve Bodonyi Jánosné külszí. ^ ni munkás lakik i t feleségével és ^két gyermekével ősz elején köl­töztek be az ikerház két szoba- I konyhás, világos, egészséges laká­csába. I Az eleven mozgású, asszony szívesen fogad bennünket: —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents