Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)
1948-12-05 / 280. szám
DUNÁNTÜU NAJ>LÓ IM8 DECEMBER 5 AZ Ül NEVELÉSRŐL A nevelés leglényegesebb ismertető jegye, hogy a jövő számára dolgozik. Az ember felnőtt korában úgy lép a társadalom elé, úgy ront vagy javít, inikép nevelői egykor elindították. Ha a nevelő nem dolgozik korszerűen és nem néz a jövőbe, avagy, ha az /iskola egész tartalmával együtt el. avult, ellentét keletkezik a korszellem és az Iskolázott emberek szelleme között. Mondanom sem kell, hogy a korszellem az erősebb és a társadalmi haladás szellemébe nem illeszkedő egyének előbb-utóbb elpusztulnak. Ez azonban nem megy ilyen egyszerűen végbe, mert a regi világ szellemével terhelt egyének rengeteg kárt! szenvedést és bait okozhatnak, meglassítják a fejlődés útját. A nevelés tehát a társadalmi haladást meggyorsítja és egészség i irányba vezeti. A nevelőnek tehát valósággal bele kelt látnia a jövőbe. Ehhez nagy társadalomtudományi felkészültségre van szüksége. Erre minden nevelőnek okvetlen szüksége van, bármilyen szaktárgyat tanít Is. A nevelés fársadaiomtudo- mányilag jól megalapozott útján a jövő felé lendületet ad a szeretet és a harc. A szeretet annytt felent, hogy a nevelő nem lehet közömbös az általános emberi sorssal szemben és nemcsak hiszi, hanem tudja Is. hogy a népi demokráciában csak a társadalmi munka biztosíthatja az általános emberi Jólétet. A harc pe. dig annyit felent, hogy a nevelő féltve őrzi a dolgozó nép érdet keit és a felvilágosítás eszközével, minden erejével küzd a sötétség és a történelmi úton átörökölt ostoba hiedelmekkel szemben. A nevelő így Válik a harcos értelmiség legjellegzetesebb alakjává. T enin elmélete így szólott: „A munka termelékenysége ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb. a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem Ismert A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az Is fogja véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre. , A kommunizmus a kapitalizmussal szemben az önkéntes, az öntudatos, az egyesült, a modem technikát felhasználó munkások magasabb- fokú munkatermelékenységét ie- lentt" TJ*z a materialista gyakorlatlas” ság az alapja a kommunista nevelésnek. Lenin szaval arra tanítanak bennünket, hogy olyan ifjúságot keii nevetnünk, amely önkéntes. öntudatos, a tudományok vívmányait tói Ismerő, alaposan félti 'srnáló társadalmat alakít ki Ennek a társadalomnak magasabb fokú munkatermelékenysége az anyagi iavak bőségét eredményez! és jpU.tővé teszi az ember kulturális kifejlődését Is. Csak az ilyen szocialista társadalom adhatta anyagi javait oly mértékben, hogv ezek gvPnjölcsekértf egyrészt tökéletesebb pépek! korszakalkotó fafál- mánvok' álljanak az ember rendelkezésére. másrészt tökéletesebb iskolák. kitünően felszerelt kulturális intézmények, szellemileg egyre na- gvnbb képességű és matrasabb- rendü társadalom alakuljon ki. amely ismét szellemi világából újabb materiális lehetőségeket teremt. 15* lekor a nevelő harca már nem a reakció' ellen Irányul, hanem a természet • egyre teljesebb meghódítására Irányít fa ne vett jelnek^ figyelmét és buzdít arra, hogy a fötd. a levegő, a víz és a tűz elemi erői az ember? életet még szebbé varázsolják. Az ilyen szel-! telttű nevetés alapialt már most kell leraknunk. A múltban a szol- ‘ ga, a proletár, másnak dolgozott j salát magának ebből csak annvi jutott, amennvi a nyomorhoz v«'f ’ szükséges. Most már más világ épül, de Ifjúságunk magával hozta] a múltból, hogy a munka kínos te-1 her, szükséges rossz. Ezzel szemben ha Lenin idézett szavaira gondolunk, nevelésűnk értelmét kell látnunk abban, hogy a munka becsületet, dicsőséget és hősiességet jelent. A régi időben a munka az iskolában, de az életben is, arra volt jó, hogy egyik ember a másikkal szemben előnyösebb helyzetbe kerüljön. Ma arra kell nevelnünk, hogy annak a munkának legyen dicsősége, amely az egész emberiséget igyekszik előnyösebb helyzetbe hozni, amely, bármily parányi is a mi esetünkben, a kis diák környezetének javát szolgálja. Az új világot a ma kisemberei fogják felépíteni. A z a szellem, hogy egymásért dolgozunk a kor gazdasági életében, nyilvánvaló. Csak a kl- zsákmányolókat kell kikapcsolni. A nevelőnek tudnia kell, hogy munkáskezek teszik lehetővé, hogy a +!ár- vadalom iskolát tartson fenn, a kultúra minden tartozékával együtt a termelőmunka gyümölcse. A nevelő viszont kultúrával, tudással tölti meg az Őt környező materiális for. mát. Szoros és elválaszthatatlan a kapocs a termelő munka és a szellemi termelékenység között. Erre tanításunkban mindig rá kell világítanunk. Ma azt az időt éljük, amikor omlik a régi és épül az új. Az ifjúság szíve az újhoz forr. Ez az övé. Ez jelenti számára az életet. Ne legyenek tehát a nevelők a múlt sirató-asszonyai, hanem segítsék az ifjúságot jogos világa birtokbavételéhez. Ez a nevelő feladata és felelőssége. Ezt kell tisztán látnia minden nevelőnek és akkor megérti majd, miért kell társadalom- tudományUag képzettnek lennie és miért nem elég az, hogy csak meghajol a demokrácia előtt, hogy csak elismer eredményeket, hogy csak bírál, de hiányzik belőle a harcos élcsapat lendülete. dr. Szabó Pál Zoltán. AZ ELVALT ASSZONY Operett-felújítás a pécsi Nemzeti Színházban Nem tudjuk elgondolni, mi az oka, hogy ezt a „nagyopere t” bemutatót is meg kellett érnie a pécsi közönségnek. Irta Leon Victor, zenéjéi4 szerzet e Fali Leó. Ez mind szép, de a közönség nyugodtan a falnak mehet tőle, Á szövegkönyv „korszerűsítésével” hárman is foglalkoztak. A korszerűsítés ezúttal halul űöt* kí. Az elvált asszonyról azonban jobb nem is beszélni. Sajnáltuk szegény Jánoky Sándort, akinek az a megtisztelő feladat ju. tott osztályrészül hogy helyei foglalva a közönség soraiban, bizonyos időközökben „megmondha ja véleményét” a szereplőkről. A cél az, hogy a közönséget kioktassa milyen képtelen darabok előadását is hajlandó megnézni, ha erre alkalmai nyúffnak neki. Igaz lelkünkre mondjuk, ezt e közjáték nélkül is jól tudja a közönség. Más nem igym •örtént. Serfőző Hona, Bázsa Éva, Varga László, Fehér Tibor, Selmeczy Mihály és Tobak Kató minden igyekezete hiábavalónak bizonyult ezúttal, a siker leghalványabb jeleit sem észlelhettük. A szlníapon Hor- váth Jenő felszólalását is jelez ék Jánoky mellett, mint második nézőét, ettől azonban elállt, nyilván a hosszúra nyúlt első szüneben Hogy valamit mégis megdicsérjünk. Ütő Endre díszletei ezúttal is szépek, szinte fővárosi színpadra kívánkoznak. Kár értük .. a) Egy szövetségbe tömöröl 60 ezer énekes és zenész ÍJ lendületet vesz a munkás dalkarok és zenekarok működése A Magyar Dalosszövetségből és a Magyar Dolgozók Énekkarainak Országos Szövetségéből egyetlen nagy szervezet alakult Bartók Béla Szövetség néven. Az ország valamennyi énekkara és nemhivatásos zenekara tagja lesz az új szövetségnek. Mintegy 60 ezer énekes és zenész, pontosabban 600 férfi-, vegyes- és női-kar, 600 ifjúsági énekkar és 200 üzemi zenekar tömörül egybe, hogy niég szakszerűbb irányítás alatt folytassák működésüket. A Bartók Béla Szövetség megalakulása megszünteti a dolgozók körében a zenei munka széttagoltságát, a „polgári dalosszövetség'' és „munkás dalosszövetség“ különállását, néhol ellentétes működését. Ez elsősorban a magyar kórusmüoészet fejlesztése szempontjából, s a zenekarok nívója emelése érekében jelentős. A Szövetségen belül tervszerűsítik a zeneműkiadást és az anyagellátást, újítás lesz az is, hogy a zenekarok számára kölcsönkönyv- lárt állítanak fel, ami megköny- nyiti a különböző zeneszámok, partitúrái: beszerzését. A szövetség tiszteletbeli elnöke Kodály Zoltán lesz. Az egyik alelnöki tisztségre Cenzer Bélát, a Magyar Dolgozók Énekkara OrszáA szabad kritikáért Az angol kritikusok az utóbbi időben azt tapasztalják, hogy különböző kellemetlenségek érik őket, különösen, ha az amerikai filmekei egyénien, nyíltan merik bírálni. Miss Robertson, a rádió filmkritikusa is rosszul járt. Kifogásolta a hollywoodi filmtermékeket és azt Irta róluk, hogy ízléstelenek, üres szórakozást nyújtanak. A következmény: Robertson kisasszonyt eltiltották a nyilvános szerepléstől. ( kritikus- nő — jogos igazát védve — pert indított. A pert. súlyos anyagi áldozatok árán, elvesztette. Most a Lordok Házához folyamodik. ttr ehhez szükséges összegei kritikusok és a velük érző közönség adta össze, azzal az elhatározással, hogy végsőkig küzdenek a szabad kritika ingának megsértése ellen. Jfiflirwt ~KÍ(Íml éj (L DCtiIluLűdu hűlik ml ékek liauqfwrsnují' A jövő hét zenei program jóban két érdeklődéssel vári rung versenyre kerül sor. Hétfőn este a Pécsi Katolikus Körben 11. Molnár Klára a kiváló és külföldön is nagy sikereket aratott hegedűmiiKÉP SZÖVEG NÉLKÜL vésznő tartja régóta várt, önálló hangversenyét. Molnár Klára műsorán Bach, Vivaldi, Mendellsohn, Ravel. Debussy és Bartók leghíresebb művei szerepelnek. A hjtng- versenyen Molnár Klárát Sast Dezső a kitűnő zongoraművész kísérj — Kallivoda Olga énekes gardája a jövő vasárnap este ‘ órakor tartja a Munkáskaszmóban jc ekónycélú karácsonyi hangversenyét a vármegyei árvaház javára. Az esten K- Kallivoda Olga új. tehetséges növendékei is be- mutatknznaka közönségnek, igy dr Kardos József né, Kovács János, Rüzsits László, Angyal Fe renc és Várnagy Viktor. Jegyek mindkét hangversenyre, előreválthatok az Idegenforgalmi Irodában. S&e&tton A leány izenhét éves volt, a ffú valamive! tű! volt a húszon és ott találkoztak először, ahoi a köves* út a műúttal összefoly. A t’íú szekérrel jőt ki a földekről, a leány biciklivel jött a városból, de furcsa szerszám ez a hicikli nagyon. Bármennyire is hűséges szerszám, néha megmakacsolja magát és nem arra fordul, amerre a gazdája akarja, hanem arra, amerre, ő. Már az is baj volt, hogy a híd bciesüllyedt a fűbe a mCúi* árkán, a leány szeme híjába saccolta e közelgő szekeret, meg a hídon felszaladó gyalogút? , 'az első kerék gonosz imbolygássá! nekilódult. Még pedig egyenest a Csillagnak, ami nyeregben járt az ősz óta. Ló, Vány, bicikli, szekér: mindez ú»y összekavarodo'1* oiflare* - hogy olyan volr az epése, mint valami rántotta. Egyébként csönd volt, nagy csönd, csak! a .bicikli cső- römpölt éktelenül, a legény is szót. fanul, de fakó orcával, rémüldözve ugrott le a szekérről, hol’ a szelíden opogó Csillaghoz kapott. Hol a biciklit akarta a két ló közül kivenni de végre mégis a lányon akadt meg a szeme aki felugrott már. A szoknyáját nézegette, ami bizony veszedelmesen fe’szakodt » féloldalán. — Ke...1 kezicsókolom — dadogott a fiú. — Nem ütötte meg nagyon magái“? — E .. e. 1. eí ne essék mán! — utánozta a lány a fiút. — Maga se tud valami jobba', vigasztalóbbat mondani? — S hol a tátogó fiút nézte, hol a türelmes két lovat, hol a biciklit. Ami úgy feküd' a Csillag hasa alatt, mintha kiscsikó volna. — Én nem tehetek róla, én.. szabályszerűen hajtottam — mentege őzött a fiú. — Maga, szabályszerűen? Nézzék csak. Egy legény, aki szabályszerűen hajt a műúton! Érdekes ... — Na de mégis, hát... hogy lehet az, hogy maga egyenesen nekiszalad a Csilagnak? Kt van ez a széles út, ott van az árok, ez árkon belül a földek, de semmi. Maga egyenesem a jónak szalad' Hogy ehetett ilyet? — Mondja, nagyon kiváncsi? — Hát hogyne, hehehe... — Én tudom, maga sem 1 “alátta ki. No, fogja már, vegye ki már azt a biciklit. mert megunják őrizni a lovak ... A bicikli cáháxul néz ki, tagadhatatlan. De csak úgv. pillanatra, A kormány há ra fordult, a lánc leesett, az e'ső fék kifordult oldalra, de mindaz semmi. A fiú máris térde közé kapja, igazgatja. A lány nézi a mesterkedést, nézi. aztán elmosolyodik. — Úgyse lehet evvel így menni — mondja és a hátsó gumi nyom- kódja, tapogatta. — Evvel? El lehel evvel már menni Pestre is! — s a lányra san. díí. Kicsit szomorú is. Hogy vége nincs tovább. Mert felpattan a bi didijére és elkarikáziL. Hogy _soha, soha ne találkozzon véle többet. Soha nem fordul ki '“öbbet a műútra akkor, mikor ö éppen it- hajt el, soha Rém megyen neki többé a Csillagnak, soha nem, soha nem ... na, mi az, hogy soha nem? — Egy lány- nem a világ, — sóhajtja inkább, mint gondolja, és vigasztalásul lányokra gondol szőkékre, meg barnákra. Hogy végképpen megáll, jón a szeme ennek az egynek a haján: érdekes. Ez se nem szőke, se nem barna. — Ne kínlódjon véle. hájjá! Mert úgyse lehet evvel tovább menni, — mondja a lány kötekedően. — Ne kínlódjak! Há ... réméem, nem akar itt maradni, el akar menni hova akar menni? — O, hát... be. A faluba. Vaigy mit gondol, misszióból szaladtam neki fejje! a maga sárgájának? Fogja meg csak, aztán tegyük fel a szekérre. Mind jár! dél lesz aztán .. na. mit bámul? Csakugyan, a legény úgy cihámul', hogy a száját is tátva hagyta. .Micsoda mamlasz is 5, hogy ezt nem érte fe' magától ésszel! Pedig, olyan egyszerű ez. mint a kétszerkettő négy. Egyszer^ egy az egy. kétszer kettő az kettő... — mondja sorba magában a szorzó táblát, amit az iskolában 'tanul*, mert így szokta, mikor nagyon ió kedve van. Be. ■levágja c táskába a kis franciakulcsot, becsatolja, rácsap a kormányra, a biciklit felkapja, feje fölé emeli. A bicikli még új (Csepel. Részletre), s most csillog a fényben, mint a glória. Takarosam elhelyezi a szekér derekában. — Na. Tessék felülni! — mondja. —- Ke... ke ... —- utánozz« a lány a fiú első köszönését és kacag a szeme, az arca, a homloka, a haja. Méj* a térde is kacag, amiről lehasadt a kis szoknya. — Haha ha .., — Hehehe... — mondja! — így engedő tt volna engem útnak, ebbe a szoknyába? — beszélget a lány és fellép a felhércrc. Még akkor is fogja a lőcs iát, mikor leült ét ülésre. A legény a hámtáskán babrál majd a zablát igazgatja, rá ve regei a lovak nyakára, tenyere végig siklik a Csillag hátán, ahogy jön vissza. Felül, de az ülés szélére. A legény ez ülés egyik szélén, a lány az ülés másik szélén, megférne még köztük egy harmadik. De nem sokáig. Addig csak,-, mig reppolni kezdenek a lovak. Ekkor aztán a válluk összeér, mintha a szekérrázástól volna. Csak úgy véletlenül Autó jön velük szembep, az utasok mind rájuk néznek, szinte köszönnek, gyalogos vénembert hagynak el, az is kíséri őket szemével jó darabon, de szinte a nap is őke nézi. Meg a szél. Meg e fák. Meg a vetések, szántások, földek az út- mentén kétfelöl SZARÓ PAi: I gos Szövetségének déldunántúli elnökét kérték fel.
