Dunántúli Napló, 1948. szeptember (5. évfolyam, 199-224. szám)

1948-09-19 / 215. szám

DUNANYDL! NAPLÓ DOLGOZOK mSvéHidéú ,f szakszervezetek kuttúroszté lyára ebben az esztendőben nagy feladatok várnak. Az elmúlt évben a különböző kulturszervek eléggé szervezetlen munkát foly­tattak a dolgozók kulturális neve­lése tekintetében. Most külön kui- íúrá’ts osztályt állítottak fel min­ién nagyobb városban a szakszer­vezeti titkárság mellett, amelynek feladata, hogy az ipari munkásság kullóra iránti érdeklődését az ed- 1'liléknél még jobban fokozzák, rá- üutassanRk egy-egy tárlat fontos- ..igára,, megszervezzék a közönsé­get a haladószellemü színművek megtekintésére. A pécsi szakszervezeti kuttörá­fis osztály Szomolányi András vezetésével részletes kultúrális ter­vei dolgozott ki. Az első feladat az üzemek és szakmai csoportok I kulién felelőseinek neveié ;e. Az ed- bibik nagyrészt abból adódtak, uogy maguk az üzemi kultúrveze- <ők sem tudtak különbséget tenni u piccs és a művészi alkotások kö- rfttt, sőt nem egy esetben politikai hibát is követtek el a demokrácia igénvének jneg nem felelő színmü­vek előadásával. Ezért szándékoz­lak rendszeres kuitúppolttikai elő­adásokat rendezni számukra. A • ultúrfeleWsek értekezletét rendsze­resítik. IW ég ebben a hónapban vala­; 1 mennyi üzem és szakmai ulfúrgárda bevonásával közös es­et rendeznek. Ennek elősegítésére a Pécsi Nemzeti Színház tljszín- iáza rendszeresen meglátogatja az Üzemeket és hasznos tanácsokkal egítl a kultúrálunk át. A színház tehetségkutató versenyt rendez, ímeivnek győzteseit szerepelteti a színház dobogóján. Tervbe vették, hogy egy egész es tét betöltő há- nmfelvonásos sziftmtlvet eljátszat­nak a munkásszfnfátszókkal. A szakszervezeti és üzemi zene­karok és énekkarok ^ munkás szólóénekesek legjobbjWvaá nagy­szabású hangversenyt tartanak a tél folyamán .Végül rendszeresen fel­keresik az üzemeket és oktatófil­meket pergetnek le a munkások előtt, hogy ezzel! is neveljék a dolgQzókat. A szakszervezeti kultúrosztály négyhónapos tervében komoly fel­adatot tűzött ki maga elé. Biztosak vagyunk ^bban, hogy ebben az esz­tendőben szervezettebben, hozzá­értőbb előadókkal, nivós, művészi előadásokkal közelebb kerülünk cél­jaink eléréséhez, a dolgozók mű­veltségének és kultúrájának eddig soha nem látott arányú felemelke­déséhez. íeJiiilság-vgrseify Rnurp keretébe« I?e Rendszeres irodalmi estéket rendeznek az üzemekben, amelybe bevonják a Batsányi Tár­saság íróit. Egy hetes képzőművé- zeti kiállítást rendeznek. Ezen e .‘.láliftáson csakis a munkás festők . és szobrászok szerepeinek majd. Ünnepe lesz ez év október 1, 2 és S-a Pécs város dolgozóinak, a film közönségének: a szovjet filmgyártás remekei kerülnek be­mutatásra n Magyar-Szovjet Mű­velődési Társaság által rendezeti szovjet filmnapokon, amelyekkel kapcsolatban a MSzMT faliújság- versenyt hirdet az üzemek, párt­szervezetek és tömegszervezetcl számára. A versenyben résztvevő falt- ujságtermékeknek ki kell dombo­rítani a szovjet-film társadalom- formáló erejének jelentőségét, o tiszta szórakozást hirdető, rom­boló erkölcsi hatású polgári, ame­rikai filmekkel szemben Ki kell emelnie azt, hogy a szovjet film­gyártás céljaiban alapvetően el­tér a tőkés államok filmgyártá­sától: a szovjet filmek készítése nem a filmszínházak látogatottsá­gából eredő hasznot tartja döntő szempontnak, hanem az újtípusú ember és az újtípusú állam, a szoctalista társadalom felépítésé­nek eszközét tekinti benne, nem kikapcsolni akarja a közösséget a mindennapi kérdésekből, hanem bekapcsolni a filmet a társadalmi spítés neházségeinek leküzdésére. A faliújsághoz szükséges anya­got a MSzMT készséggel rendel­kezésre bncsájt minden érdeklő­dőnek. (Széchenyi-tér 16. I em.) A pályázaton való részvételt be kell jelenleni. Pályázati határidő 19-iS. szeptember 29. este fi ára. A pályázaton résztbett faliújság termékeket versenybizottság érté­keli ki. A versenybizottság tag­jai: Kopány György (ró. Gádor Emil festőművész, Ruzsits Endre hírlapíró, Held Jenő SzlT titkár, R. Nagy Gusztáv szakszervezeti 'titkár, Vértes bajos nyomdász. Dér Mihály bányász, Jéhn József bőrgyári élmunkás és Ortay Er­zsébet MSzMT titkár. A legkivá­lóbb és legkiemelkedőbb faliujsá got 200 forinttal, a másodikat 100 forinttal, a harmadik helyezést elérőt 50 forint pénzösszeggel kí­vánja jutalmazni a MSzMT. A he­lyezést elért és ezenkívül értékes­nek minősülő falivjságot a szoviel filmnapok Ideje alatt az Apoll- filmszínház előcsarnokában kifüy gesztjük Krisztián Sándor sírkőn t a lása A pécsieknek még eleven etnlé keretében él Krisztián Sándor, a pécsi származású rendőrtizede« esete, akit egy benderisla szolgá Int# teljesítése közben agyonlőtt A hősi halált Halt rendőrt halála után alhadnaggyá léptették elő Emlékének méltó megörökítésére a rendőrségi emlékalap bizottság sír­emléket állít a • pécsi temetőben. A sirkőavatási iinnepfcéRet vasárnap délelőtt 11 órakor a központi te­metőben larlják bajtársai és *a nagyközönség jelenlétében Az ült népségre a fővárosból Pécsre ér kez.nek a belügyminisztérium kép viselői és a rendőrség vezetői lOtfl SIEPTEMBES IP NÉIPEÜC TES¥VÉimSÉ©E írfa: Pavló Tücsína A nagy szovjetföldnek vagyok Fia. S bár messzi tájnak szíve Dobog bennem, rajtam ragyog A népek hagy hídjának íve. Az eszmék bő felhőiből Nagy. átfogó villám cikázd*, Amott egy mennydörgés kitör, Itt víg választ zúg rá a másik. Visszhangozzék távol hegyek, A hang bo'dog, vágyó, Ígérő: Mi testvérek vagyunk s egyek, A nagy híd néptől népig érő Ha megcsendül az anyanye'.v, Megcsobban benn a sztyeppe kútja, Millió forrás buzog. Figyeld, Honnét kanyarog a hangok útja. Másaikéival találkozol S mint drága, furcsa kincset néz«“ De lassan megbarátkozol. Mert más a nyelv ,de egy a léi** Idegen szó idegenül . Csendül, Nem érted, hangja kábi' De aztán izzóvá hévül S szívedben bő fénnyel világít E nyelv immár nem puszta szó, Amely poros szótárban dermed, E nyelvben szó! a dolgozó És új világok énekelnek . Hangjában zúg erdő mező, Hangjában új közösség éled: Az önmaguk védelmező, Acélos elszántsága népek. A forrásból lágy dal susog, Szívünkben napról-napra nő. Mely éltet ád s fríssdi lelked. Mint egy felsőbb világ varázsa, így tőrnek rád más ritmusok: E tőrhexetlen szent erő: A sokszínű sokfé'e nyelvek. — A népek összetartozásai _____ Tu ry Nagy Sándor tárlata 4 Képzőm tirétxeh Sza. hadszervezete pécsi csoportja kereté­ben állítja ki T u r y Nagy Sán­dor legújabb müveit o Városi Mú­zeum nagytermében. Egy egészen új mester áll előttünk. Főleg azok­ban a műveiben, melyeket az idei nyár folyamán Kavosvárott festeti a szerző a Római hegyen. Rippt Rónai hires tuszkutánumábnn, amelyben a nagy mester lakott, fő­leg élete utolsó idejében. Mintegy 26 képit látjuk egybegyűjtve Tury Nagy Sándornak a szabadszervezei 42-ik kiállitásáan melyei a szerző maga rendezett. 4* előbbi laza szerkezei/!, kis sé széfhulló, de mindig jellegzete­sen érdekes rajzos temperái után, most szabadabb lélckzésű, méretben Is terjedelmesebb és átfogóbb mü­veket kapunk. Ezek a müvek leg inkább pr,kitellek. De még nagyobb igényű ola/képek is vannak közöt­tük Főleg azok, amelyek a pécsi Aranyhegyen készültek. Egy kitűnő melegtónusú aratási képe is van, amely kiemelkedik a hideg, söté­lebb kék tónúsú tájak színskáláié­ból. Érdemük, hogy ezek az « művek szakítottak a le-, tő előbbi el­vivel. Azzal hogy a „kismesterek' igényét helyezték maguk elé első­sorban az előbbi flnomrafzo» mü­vek. A közeli jé hatás szükségeij- s:-gét látta legtöbbször festőjük el­sősorban a műre nézve fontosnak, Most, a művektől visszalépve is, jé együtthatást kapunk a művész leg­több képe előtt, ßnr ptpk h műveli, egy­két kivétellel, tájképek, mégis at efőrehaladó magyar képzőművétzil jegyében születtek S meri mini tisztábban közeledik a szerző ön­maga felé. i képszerkesztése 1* na­gyon megerősödött, új képalkotó ált elénk, hihető, hogy a kapcsola­ta még szorosabbra válik a realis­ta művészettel. A kiállítást szeptember hó Id én, vasárnap délben ünnepélyes kül­sőségek között nyitják meg. w NIKELSZKY GÉZA ijJO TR CViRKA-. A fülemüle Délután egy kis német különít tnény vonul; be u faluba Akko­rra ugyan csak a falu romjai maradiak meg: az utca egy ha- om megszenesedett rom volt, míg a hőségtől és űztöl kopasz ' Ak szomorúan hajlongtak az el­hagyót; kertekben. Ä hadnagy a tálbori konyha •zekerén ült és az előt'.e kitéri - ok (érképről szeme egyre az ő' környező háborús vihar nyomaira , tévedezett. Úgy látszott, mintha I éráiéit volna valakit, de sehol egy lelke- sem lehetett látni. Csak fi elhagyott konyhaJcertekiben ke. ingíek a színes pillangók csapat­ai a sárga napraforgók és piros j mákvirágok körül. A különítmény, anélkül, hogy megáll volna, tovább vonult. A ka oná-k porlep e arca megviselt ■s fáradt volt: nehézkesen, kelfe-t- lenüi vonszolták magukat továibb. A falu végén, ahol az út hirte­len elkanyarodik egy messzire látszó erdő felé, a rísz- meg­állást vezényelt. Mindannyian égő aggodalommal figy.elíék á tisztelt, aki leugrott a szekérről és messze- lá óján á- gondosan vizsgálgatta a környéket. A katonák :etöröl!ék arcukról az izzadtságot és fáradt vállukon megigazitot ák a há i- zaákot. i A nyári nap csendjét hirtelen iü'.emülecsattogás szakította meg .Ceodálaos melódia áradt a leve­gőben. A muzsika egy pillanatra elhallgatott, hogy az'án mindjárt erőteljesebben kezdje újból. A katonák, de még a hadnagy is felkapták a fejüket és ide-oda pillán.gatfak az utat szegélyező bokrok és az alácsüngó ágú nyír rák között. Ugyawn* csak, egészen köul a hadnagy egy kisfiút fedezett fel, aki az árok szélén ült és lá­bait ide-oda- lóbáita. Zöld kabát­jával szinte beleolvad- a lombos háMérbe Szorosan testéhez nyom­va, egy fadarabot faragcsált. — Halló, mit csinálsz itt?I *— kiáltott felé a hadnagy és intett, hogy közeledjen. A fiú, aki alig lehetett ‘‘izen- liároméves, gyorsan zsebrevágta a kést, 'lerázta a ruhájára tapad, faforgácsokat és a tiszt felé In­dult. — Gyere csak, lássuk, mj van a kezedben — mondta neki a tiszt oroszul. A fiú kivett a szájából eqv nyállal boritot; kis tárgyat, • oda­adta a hadnagynak Egy nádsíp- szerű, nyirfakéregiböl készült síp volt az- A gyerek vidám, kék szemével egyenesen a tiszt a re ír ba nézett. — Nem rossz, fiú, igazán nem rossz' — mond a a hadnagy fejét rázva. Egy pillanatra savanyú mo­soly ült ki rosszkedvű, kellemet­len arcára. A közelben álló kao- nák vigyorogva figyelték. — Hol tanultál meg így fü­tyülni? — kéraezte a hadnagy de mos; már nem mosolygo t. — Magamtól ... És tudok úgy is, mint ahogyan a kakuk csinál A kakuk'hívást kezdte utánozni. Majd szájába vetle a fütyülő', nyelvével ajkaihoz szori'otia és újból felhangzott a fülemüle csat­togása. — Egészen egy^lül vagy a fa­luban? — kérdez* a hadnagy s a messzelátót szeméhez emelte. — Hogyan gondolja azt? Van­nak M; verebek, varjak és fürjek is, de fülemüle csak én vagyok egyedüli ' — Hallgass csak ide te fickói — szaki tóttá félbe a hadnagy. — Hozzád beszélek: vannak embe­rek a környéken? — Ű, nine* tU senki s»m, amió. la megkezdődött a háború — vá IdSZol a a fiú .nyugodtan — Ami­kor megkezdődött a lövöldözés és leégették a falut, az emberek klá1­ozni kezdtek: ..Veszett kutyák jönnek I Veszett kutyák jönnek felénkl" És szétszaladlak. — És miért nem szaladtál el ie is? — Azúrt, mert én szere tem volna látni az alia okát — vála­szolta a fiú. — Amikor a város ban jártam, ötven kopekért látni lehe-ett ar kiállításon olyan nagy macskái, mint egy borjú... — Ez a gyerek bolond —mond ta a katonáinak n hadnagy va lomi idegen nyelven, am.il a fiú nem értett meg. Majd megkér­dezte tőle: — Tudod, hogy me lyik ú vezet Szurmonác felé? Azt hiszem, így híviák? — Természetes hogy tudóm — válaszolta önbizalommal a fiú. — Mindig mentünk Gyukász bácsi­val halászni a malom melletti tó­hoz Akkora csukákat iehé ott íogni, hogy na! Akkorák voltak, hogy el tudtak nyelni egy kis libát. Tavaly, amikor odamentünk, emlékszem, beszakadt a gái és ... ' — Rendben van, rendben van, akkor oda fogsz bennünket ve­zetni Ha megimu a od a helyes utat, akkor neked adom ezt a szép kis dolgot — és a hadnagy magasraemelte öngyújtóját. — De ha rosszul vezetsz, akkor lecsó -varom a feledeti Megér etted? A külöaí'.mény megindult. Elöl ment a tábori konyha, utána a hadnagy, mellette a gyerek. Ez fürgén lépkedett: hol csat ogott, mint a fülemüle, hol a kakukszót utánozta; félrehajtogatta a faága­kat, megrúg.a vagy feläzedege'Je a fenyőtobozokat: egyszóval annyira ej volt mélyedve szóra­kozásaiban, hogy egyáltalában nem ügyelt környezetiére. Az erdő egyre sűrűbb lett. Az úl kanyarogva vezeteti a fiatéi. de sűrű nyírfák kőzör, füves vastag tenyőfákkal benőtt doni hokon át. — Mit beszélnek az emberek? —. kérdezte a hadnagy — Vannak ezen a vidéken partizánok? — Mi az? Valami gomba faj a? — kérdezte a gyerek. — Nem. olyan gomba nincs mifelénk, csak csipkegomba és nyirfagomba A tiszt látta, hogy semmit sem tud kivenni a fiúból és hallgata­gon ment tovább. Messze, bent az erdő mélyén, néhány férfi feküd szorosan egy­más meUe't, fegyverüket egy fá. hoz támasz'ották. A karcsú fenyő fák közötti tisztáson á: jó! meg­figyelhették az ú; kanyarulatát Iciöröl-időre néhány szót váltó lak egymással és óvatosan félrehajtva a fák ágait, merően néztek a messzeségbe. — Hallgassatok csak! — mond­ta hirtelen egyikük. És maga is télig felemelkedve, abba az irány ba fordítót a a fejé;, ahonnan az erdő elmosódó zúgásán keresztül egy madár halk ínekéi lehetett kivenni — — A fülemüle csaltog — mond- ‘a. az egyik. — Biztos vagy benne, nem képzelődsz? — kérdez e a másik, aki bár megerőlietve figyelt, még­sem hallott semmit. Mindennek dacára azérl egyik fatörzs alól elövet négy kezigránáto- és ma­ga elé helyezte. — Most sem halljátok? — kér­dezte az első férfi. A madár éneke egyre hangosabb lelt és a férfi, aki először hallotta tneg, • mozdula lanná vált, min; eqy darab fa Aztán h„!kan számolni kezdett: — Egy, kettő, három, négy... — Minden szavát egy kézmozdulattal kísérte. — Har­minckét német — mond a végül, amint végighallgatta a madár éne­két, melynek nyelvezetét csak a partizánok értették meg. —j Kél gépfegyver — -etfe utána h.-*-*- amin! a fülemüle trilláit kakuk- szó követ e. — Valahogyan el keli bánni ve- ük — mormolta egy szakálla* íérfi, akinek vállán töltény-öv volt és (elvette fegyveré . — Gyorsan — mondta a másik férfi ak| feszülten figyelt a ma­dár dalára. Tenyéré- a legfiata- Icbb partizán vállára tette, aki kézigránátot aggatott éppen az övére. — István bár ai és én elő­re engedjük őke; és amikor -i hozzákezdtek a dologhoz, mi majd befütünk nekik hátulról. Ha va ami történne velünk, vigyázzatok a Fülemülére. ■ Néhány perc múlva a néme* különítmény érpen a fia al fenvft fák mögöt tűnt fel. A „Fülemüle' egyre csattogott, de éneke már nem mondott seíhm; úja azoknak a férfiaknak, akik az erdő néma­ságában rejtőztek. A németek kiér ek a tisztásra Hirtélen, mintha csak visszhang let* volna, a fiú füttyére egy má­sik válaszolt, valahonnan az erdő sűrűjéből A fiú,- mint valami megrémi'e“ nyúl, beve-ette ina gát a sűrű bokrok közé. Az erdő tavaszi csendjé éles sortüz verte fel. A hadnagy, mielőtt még re­volveréhez tudó; volna nyúlni, lerogyott az út porába. A kato­nák egymásután hullo’tak el a partizánok kézi gépfegyvereinek tüzelése ny-mán. Nyögés, pa­rancsszavak és rémül- kiálrozá5 töltötte meg a levegőt Másnap a leégett falu szélén ahol az út elágazik, egy Hzenhá roméves fiú ült fütyörószva, meg­szokó t helyén, az árok partián t Idóröf-ldőra végignézett a fald | felé vezető ú‘on, mintha várna j valakit. , Ajkairól zengett a dal, atnelvet } a leggyakorlottabb fül sem -udott volna megkülönböztetni az igazi fülemül« énekétől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents