Dunántúli Napló, 1948. június (5. évfolyam, 122-146. szám)
1948-06-13 / 133. szám
4 MTNANTtítJ NAPLÓ IMS JtÜNIOS 13 József Attila, Marx, Lenin, Thomas Mann könyvei CL dolgozok kezeben VH!ámstGt!szfika a Zsolnoy—ua.aiifi. gyár üzemi könyvtárában Á jó könyv barátja u embernek, a selejtes könyvek, limonádék felületesen gondolkozó embertípust nevelnek csupán. A régi szervezett munkások zöme a munkásotthonok könyvtáraiból tanulta meg először a szocializmus tudományos ismereteit ét vált osztályharcos, öntuda. tos dolgozóvá. A mai könyvkiadás jórészt a dolgozókra támaszkodik, akik közül egyre többen vesznek a kezükbe könyveket. A munkások kultúrszomjának kielégítői az üzemi könyvtárak. Nézzük meg, hogyan móködjik egy üzemi könyvtár ée vizsgáljuk meg őszintén, hogyan állnak a munkások az olvasással. ▲ A Zsolnay-gyár üzemi könyvtárát látogattuk meg. Galambos János elvtárstól, a . könyvtárostól, készséggel kapunk tájékoztatást. Tőle tudjuk meg, hogy összesen 259 könyve van az üzemi könyvárnak, íía a dolgozók számát tekintjük, bizony 675 dolgozóhoz viszonyítva kevés a könyv. Ha azonban a könyvtárba beiratkozottak számát nézzük meg, amely mindössze 66 embert tesz ki, elegendő a könyvek «zárna. A katalógus és a kartotékok segítségével e’öszőr is yillámstatisztikét készítünk. Kiderül, hogy májúéban mintegy 51 könyvet vettek ki az üzemi könyvtárból. Ebből 4 elméleti jellegű, 33 szépirodalom és 14 ponyvaszerű könyv. Mert sajnos ilyeneket is ^alálunk itt. Az elvtársak nem nézték eléggé át a könyveket. Persze a köny- \ek túlnyomó része haladó és szocialista írók művei: Ott vannak Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás tudományos munkái, helyet foglalnak Kovái Lőrinc, Déry Tibor, József Attila, Jack London, Upton Sinclair, Thomas Mann könyvei, de ott találjuk elszórva Forró Pál „Veszedelmes asszony" című regényét és Edgar Wallace „Tuskólábú" című detektív históriáját is. Van egy egész ponyvaregénysorozat, amelyet sürgősen el kell távolítani az üzemi könyvtárosnak. T ❖ Megnézzük a kartotékokat Js. A kivett könyvek megszámlálásakor, kiderül az is, hogy a legtöbb köny. vet Kovács János 3. vitte ki a könyvtárból, ö két hónap alatt 20 könyvet olvasott ki Ez komoly eredmény. A könyvek között főképpen komoly szépirodalom és ismeretterjesztő könyvek vannak, de egy-két „könnyű fajsúlyú' regény is akad. — Ezeket feleségem olvassa, — mondja szinte szégyenkezve a „szemüveges" Kovács, amikor a korongos műhelyben felkeressük. Arra a kérdésre, hogy miért olvas, öntudatosan válaszolja: — Korán kikerültem az iskolából és dolgozni mentem. Azóta könyvekből tanulok. Nem öncélból olvasok tehát. Tudom, hogy csak. is olvasáson keresztül fejlődhetek. Longauer János a második legtöbbet olvasó a Zsolnay-gyárban. Az idős munkás, amikor beszédbe elegyedünk vele, elmondja, hogy a két hónap alatt kivett 15 könyvet az egész család olvasta. Két fia, felesége és ő. Jómaga 56 éves már, de szívesen rója a betűket, hogy tágítsa értelmét. „A jó munkás is holtáig tanul1' — mondja é6 elmosolyodik. A legkevesebb könyvet VeiszJá- nosné olvasta, mindössze két könyvet vitt haza két hónap alatt. Az alacsony, kötényes asszony így „védekezik'': ' Nagyon ezeretek olvasni, dekát kevés az tdőm. Háziasszonynak is kell lennem, két gyermekem van. De ha egy pillanatnyi szabad időm van Kezembe fogom az olvasnivalókat. ▼ íme egy üzemi könyvtár öezinte keresztmetszete. Mik a további iennivalók? Először te megszerettetni az összes dolgozóval az olvasást, jó könyveket a kezükbe adni. Legyen inkább néhány könyvvel kevesebb, de azok jók legyenek. A könyvtáros ajánlja a .könyveket, kérjen rövid írásos kritikát a köl- csönkéröktöl és irányítsa az olvasást olymódon, hogy csakis kifogástalan könyv jusson a dolgozóhoz. Longauer és Kovács elvtársak könyvszeretete egyre általánosabb jelenség már. Az olvasás igen komoly feladat, hiszen felvilágosodott, müveit munkásokkal meggyorsíthatjuk küzdelmünket a boldogabb jövő elérése érdekében, (Katkó) none M M 18*° 15« I31C 19« lé*» I3*i Inml Pécs—Harkánvlürdő lulll2 új vasúti menetrendje! „1 Pits í7“ c-l HarhányM 1115«s 20« 2121 M - M 14*t 19»» o*s PÉTER-PÁL ELŐTT A zöldselyem vetések végtelenje sárgulva hullámzik már mindenütt, A kék határ a messzeségbe veszve érett, szelíd pompába színesüli S a zsendült szár súlyos kalászba szökve * kemény magoktól duzzad gazdagon, szomjas gyökérrel nyúl a dajka-földbe 8 arannyá serdül fönn a rőt napon. Fehér tanyáknak árnyas udvarán kifent kaszával készül már a gazda az eljövendő boldog munkanapra. S ha végre itt a biborarcú hajnal: a hulló renden égbeszálló dallal aranykévét köt sok, sok barna lány. * Lovász Pél Kihirdették a város centenárisi ifjúsági pályázat eredményét A város tanácsa, mint ismére-1 les, a pécsi középiskolák ifjúsága részére pályázatot hirdetett a cen- tenxrjs évvel kapcsolatban. Tizennégy iskola diákjait szólították fel részvételre olyan pályamunka benyújtásával, amely a centenárium jelentőségével foglalkozik. A pályázaton nyolc iskola növendékei vettek részt. A beérkezett munkák között szép számmal voltak olyanok,- amelyek komoly fel- készültségéről tettek tanúságot. Dr. Misángyi Sándor tanácsnok, B&rdosi Németh János és dr. Csorba Győző bírálták el a pályázatokat. Ennek alapján az első dijat és a legjobbnak szánt száz forint különjutalmat .tehát összesen 200 forintot Kakas István, a kereskedelpii iskola negyedik osztályos tanulója nyerte el. Iskolánkint a következők kapták a pályadíjakat: Kereskedelmi leányiskola: Markovics Gizella, a III. oszt. tanulója iOO Ft, Laklia Júlia I. oszt. tanuló 50 Ft. Kereskedelml fiúiskola: első Kak** ván IV. osrt. tan. 100 Ft, dik: Dezső János II. o. leány középiskola: L: Vándor F**" nanda IV. o. t; II.: Békés *'!? IV. o. t. Pius gimnázium: I.: B1*J* György vni. o. fc, II.: Kesztbelf István VIL o. t. Pteh Antal bání* iskola: Kdllár Sándor egyetlen gas színvonalú dolgozata eU® jat, 100 forintot érdemelt. ipari középiskola: I. Latinc*1** Nándor, II. Szerdahelyi Kár®*-' Püspöki tanítóképző: Kár oJ György V. irt. növ. dolgozata sexük díjat érdemelt. Felső épj? Ipariskola. Dolgozataik az *»*'?’ bieknél gyengébb színvonalú* ’ ezért Hidegkuthy Dezső és PaP. dur Tibor dolgozata között 25-'' forinttal megosztottak egy ®**° dik díjat. A pályázat eredménye azt ® . tatja, hogy az ifjúság nagyobb' ! része komoly érdeklődést tan"* i a magyar nép története és ^ - emelkedése iránt. . ZSIKÓ GYULA: AHOGY LEHET Mikor a fájdalom már úgy ahogy elült, az öregek éjszakánként összepusmogtak. Amúgy sem tudtak volna aludni, emlékezetük a gyerekkel játszadozott, a gyerekkel, aki ott esett valahol az ismeretlen mezőkön, de az övék volt képzeletben. Azokon az apró kis képeken át, amelyek megmaradtak róla, kiskorától. Szívszoritó nagy fájdalommal járt az elvesztése, de nagyobb baj volt az, hogy mi j lesz most a menyecskével. No meg a birtokkal. Igaz, van akire marad. Egyetlénke ugyan, ami most jó is, ha azt vesszük, hanem apróka is. Sok időbe telik, amíg be lehet áüí- : a ni a birtokba. Mi lesz addig? Ok •már megtörődtek, most ez a csapás is. Elég elviselni, de amíg mások csak a halált siratják, nekik még külön gondot is jelent. De milyen nagy gondot! A menyecske egy szál ruhában jött a házukhoz. A gyerek szerétéiből vette el. Volt mire és mibe, igaz, hiszen két és fél szekszió , mara3t volna rá, ha az a buta puskagolyó el nem találja. Jó cseléd is, nincs rá különösebb panasz, de mihaszna, ha most úgy hozta a sors, hogy ilyen gond szakadt vele a nyakukba. — Bizony a Giza! — mondta nyögve az asszony és recsegett i a'atfa az ágy, ahogy nyugtalanságában ide-oda vetette vékony kis I testét. A szoba másik feléről, ahol az ; ember ágya lapult a sötétség alatt, először ágyreccsenés, aztán sóhaj- ! | ás formájában jött rá a feleiét: — ^Legtöbbször fgv kezdték. — Embör nélkül nem maradhat! í — mondta csendesen az asszony. ; akinek a szíve persze a «fal teremtéshez húzott, mert Iíudt* hogy abban a korban, «"lb«n "lég . menyecske ven. a vér még i*«Jigen lobog, annak nem olyan köny- nyű parancsolni. Sajnálta is, de ... — Idegönt a kisgyerök meilé? Mustohát? — horkant fel az em-, bér. — Parancsolót a birtokba! tette hozzá az asszony. ■ — Addig, amég én élők, ugyan nem parancsénak — Csakhogy élünk-e mink addig, amíg a leiköm fölcserepödik? — sírta el magát Takácsné és magához szorította a párnát, hogy elnyomja vele a sziipogását. — Ne réjj! — szólt rá az ura — Réjással nem mógyünk semmire. Hallgattak. Néha reccsent egyetegyet az ágy. ahogy forogtak. — Tarthatnánk szógát is addig.. — szólalt meg újból az asszony. . — Fiatalt? — kérdezte kissé szégyenlősen az ember. — Ha akanna! — mondta reménykedve az asszony. Ezen gondolkodtak. — A nxaji világba ezek között is ritka a helyálló embör gondolkodott hangosan Takács Gyura. — Ott enné a fene. Legalább nem kőne attul félni, hogy annyira össze talánának melegönni, hogy izé, hogy mongyam, baj lenne belőle. Az ember nyaka alá kulcsolta a kezét és nézte a gerendát, amely éppen a feje felett húzódott. Felhúzta fájós térdeit is a takaró alatt, úgy gondolkodott. — Ez lenne még a legjobb! — ismerte be hosszas tünó’dés után. — No ügyi? — örült meg az asszony, hogy az ura is igazat adott neki. — Csakhogy asszony, azért ennek a te gondolatodnak is van ám egy hibája. Hogy mongyam na- mit szól hozzá a Giza? — Mit szójjon? örüjjön, hogy il-a helyött ... Elharapta a szót. Könnyen állt nála mindig a sírás, de most mély- rő’ szakadt fel benne a fáidslom. A férfiember nem értette mindjárt, mire gondol az asszony, de aztán észbekapoít. Persze az Imre! Mit szólna ehhez, amit ők is kiokoskodnak? Hogy a feleségére alkusznak, eltervezik szegénynek a sorsát, meg se kérdezik, hát 5 vájjon hogyan képzelné. Az asszony fennszóval sirt, az ember a kinyújtott jobb kezével az ágyfát kapargálta. Azt is eife'edís. hogy rászóljon az asszonyára, pedig máskor nem állta meg a sírást. Mikor már nehéznek érezte a csendet, és a hallgatást, odaszólt a szoba túlsó felébe: / — Annak mán mindön mindegy, azt tartom. A gyerőknek. O mán jól van. De a kis magzattyárul nekünk kell gondoskodnunk. Azt meg senki se kivánhati tülünk, hogy a birtokba, amit apám, meg mink szőröztünk keserves verejték- hullással, idegön üjjön be. Vöt hozzunk a menyünknek — darálta, hogy magát is megnyugtassa. . — Ekkora csapás, ijjen gond — sápékodott a szomszéd ágyban az asszony és recsegett-ropogott alatta az ágy, ahogy hányta, vetette magát. — Hogy az a nagy jó Úristen minek próbát még éppen minket ennyire? —. tőrt ki belőle a tehetetlenség panasza. — Azt tartom, várni kő, asszony. Aztán máj meglássuk -r esittitotta halk iszóval az ember. — Mast még a Giza is epeködik az Imre után, mánk is inkább vigasztaljuk magunkat, ahugyan lehet, ezöket meg haggyuk akkorra, amikor sora gyüm. Az üdő .máj megmutaszti, hun szorít a csimma. De az asszony nem hagyta any- nyiba. Igaz, számtalanadé éjszaka volt már azóta, amióta a híradás megjött, hogy az Imre ottmaradt, és mindig így végződött a beszélgetés, hogy nem tudtak du.őra jutni. Pedig valamit kel! tenni, hiába hagyatkozik az ember az időre, az nem gyün sä segíteni, wjKy kinek-kinek meggyógyíts3 a baját Meg aztán ő asszony volt, egyebet te látott mint az embere, Igaz, bogy a Giza epeködik az ura után, de azért... De azért már odúodaveti a pillantását más embör fijára is. Látta már jóízűen nevetni is. Ahogyan eleinte elhatta magát a, nagy fájdalomban, mast már megint ad a ruhájára is, igazgatja a haját, nézi az orcáját a tükörben, ne«n mén már ki lomposan a kapun és ha . vigyáz is, hogy a jászruhát el ne cseréjjé pirosra, ne aggy Isten, azért már vöszögeti észre, na, hogy asszony is, nemcsak özvegy. — Te embör, — rémülten hasított elméjébe a felismerés, — hátha ' a Giza nem akar maranni? Utóvégre a ruháján túl, más egyéb nem köti! No meg a magzattya! Osztin meg ujjan, hogy férftembör szöme megakad rajta! Gyorsan mondta, mintha várná hogy a párja hamar nyugtassa meg e felöl az új rémület felöl, amelv íme rázza a lelkét. — Hm — csapta fejbe az embert is az uj gondolat. — Lám ni, — eszmélkedett magában, — ’hány ódala is van ennek az egy bajnak. Ha .innen nézik: kövér, ha onnan- sovány. Bizony, jó me,g kő markónt, ha az ember azt akari, hogy ki ne csússzék a kezibül. Nagyot sóhajtott: ny7kigHát "** be"ne — Mink benne, - (gy az MI. szony. ~ fVsya. még mire kerü- lünk öregségünkre. Kinek löszünk a labkapcaja? - tűnődött az enter gat! tanácsolta az asszony. T" Az a,m’ — horkant meg az Csak rosszahb lenhldűnl k,ább a maga feie "tán gaírif mot uag7attya nem ra. gaszti meg, akkor mi? eIvilK,i Ktadik neki. 0 _ y . riasztotta az asszony Az eo Makimat? Elvinni? Mustohagyeröknek? — Ijjen mán vót, haM kee, csúfolódott embere rökönyöd«5* az asszony annyira, hogy meg tisztelte. Közbekiáltott a kakukkoa óra. ^ verte a tizenkettőt. .. ,, Mindaketten egyszerre sóhaj-®1 tak. Hiába na, ez a sorsuk eZU már, hogy hajnal felé éri °. t őket az álom, aztán az se nyug hozó, csak megtöri a testet. * n lyett, hogy megpihentetné. _ Biztatták egymást, aludjanak. , úgy flit a mellükön a kétség, i**«, a üdére. Hiába hunyták le ** szakosan is a szeműiket, nem V g-asztotta le.a jótékony álom. Ny gölődtek, hánykolódtak, merték -. volna elölről kezdeni, nem is. c5jp újból ráfanyalodtak a beszédre, .j hiába, a percek és az órák sem»1 se múlottak gyorsabban. . — Bízzuk az Istenre — rn?fl,4f jóvártaíva az ember és akk® . vetett magán, hogy majd kiesed ásvbói. Az asszony lázadozott v®,fj mert tudta, az embere csak tZ'je mondja, hogy elbújjon mögéje, illendőségből ráhagyta, nslmgy 1' | tesséje, asszony létare az l*‘en is pörbeszá'í. Azt nem. . — Hát jő, alugyunk rá Ha tudunk — mondia be’.eegy? ,pj( holott tudta, megint nem in'é^ , a! semmit és, hiába mondja az e her, na mast aluszunk, mik®r' ^ gondok úgy nyüzsögnek a 'éJ’v.jc mint eső előtt a hangyák. Ük c y felbolygatják a gondokat, Wg jobban bozsogjanak, de nem ■ nek semmit, arrvitül elülnének , Hiába na, ijjen mán az ernD •ássa tnaj, mire mén.,. ^ Sokáig hallgatta nyögdécse1^ forgolódását, motyogását, f, inti magának beszélt. Füle még flkaF 3 félig elsuttogott szavakat: — Máj úgy lesz, ahogy ' lehet. Aztán elnehezedett az 5 *,e Pillája is.
