Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)
1946-10-06 / 226. szám
4 l tu > i ' I I 1944> október í Példány szám: 1.000.000 Szerzői díj: 2.000.000 dollár! Gorkij Maximról, az orosz írók autójáról, az ukrán és kaukázusi irodalomról beszél Illés Béla, a „Kárpáti rapszódia44 szerzője Ülés Béla a ,,Kárpá*i 'apsiiódia" szerzője hosszú ideig élt a Szovjetunióban és így jól ismeri a szovjet írók életkörülményeit is, általában azt a módot és lehetőséget, amelyet a szovjet rendszer biztosit a szellem embereinek. Ezzel kapcsolatban közöljük a neves író igen érdekes és tanulságos nyilatkozatát, amelyet a könyvnap alkalmából egvilc budapesti lap munkatársának tett. — Az orosz olvasók ismerik-e a nevét? — kérdezzük az írót. Illés Béla szélesen mosolyog. — Nagyon büszke vagyok hazai sikereimre, de meg kell vallanom odakint nagyobb olvasótáborom van. — Hogyan indult ei karrierje? — Mint emigráns kerültem k: Oroszországba. Az ukrán nyelvet tökéletesen beszéltem s így hamarosan, oroszul is megtanultam. Nyelvtudásomat arra használtam fel, hogy jelentkeztem a nmnkásközvetítö nél, mely hamarosan el is helyezett az egyik legnagyobb vasgyárnál, a „Sarló és Kalapácsnál’'. Nehéz sorom volt. Egyszobás lakásban húzódjam meg feleségemmel és gyermekemmel. Bútorzatom úgyszólván nem volt semmi, ruhanemű dolgában is szűkölködtem. Közben Zalka Máté barátom támogatásával néhány kéziratomat eljuttattam az otosz állami könyvkiadóhoz. Ahol az író villában lakik — Egy nap, ahogy jövök haza a gyárból, a portás avval fogad, hogy régi lakásomból kilakoltattak. Első megdöbbent kérdésemre mosolyogva világosított fel, hogy ez a kilakoltatás igen barátságos körülmények között folyt le, amennyiben egy emelettel feljebb kaptam lakást, kétakkorát és bútorzatról is gondoskodtak. Fenn, új lakásomban már fotográfus várt rém, aki villámgyorsan lefényképezett, közben néhány ügyes kérdéssel legombolyította egész múltamat: Káipát-Ukrajnáról, a ruszinok szabadságküzdelmeiről, a magyar forradalomról, s a bécsi emigrációról vallottam neki. .— Hogy az intervjú elkészült, a fotóriporter, elmondotta, hogy egyik leközöl, írásművem Manu- ilszky ukrán külügyminiszter figyelmét is felkeltette, annyira, hogy a miniszter egész hasábot szentelt írásművemnek a Pravdában. Barátaim unszolására felkereste Dimitrij furmanovot, a Csa- pajev világhírű szerzőjét. Egy rövid kis írásművei jelentkeztem nála, melyet Nikolaj Suhajról, a Felvidék legendás szegénylegényéről írtam. — „ön igen tehetséges ember, de még az ön kedvéért sem tehetünk kivétett és nem szállíthatjuk le az orosz írók számára kikötött minimális tiszteletdíjat .Márpedig ez a tiszteletdij pontosan ezer aranyrubel. Sem több, sem kevesebb." — A világhírű kolléga megkérdezte, mik az anyagi igényeim. Szégyenlősen mondtam ki a számomra igen nagy összeget: ötven rubelt, azaz huszonöt dollárt kértem írásművemért. Furmanov bólintott s meginvitált hogy néhány nap múlva jelentkezzem a válaszért. Természetesen pontosan meg is jelentem a kitűzött időpontban. Azonnal a pénztárhoz utasítottak. Itt — legnagyobb megdöbbenésemre — ezer aranyrubelt számoltak le a kezembe. Váltig mondogattam a pénztárosnak, hogy ez tévedés lehel, mert én csak ötven rubel, kötöttem ki magamnak. A tisztviselő vállat vont, jelezvén, hogy öt ez nem érdekli. Azonnal felrohamtam Fur- manovhoz. Féltem, valami tévedés történt és valakinek még baja lehet a hibás számadásból. Furmanov mosolyogva fogadott: — További működésem során is megértéssel és bőkezűséggel találkoztam — folytatja Illés Béla. — Egyik nágyterjedelmű regényemen evekig dolgoztam. Az állami könyvkiadó e hosszú időszak alatt rendszeres havi fizetést folyósított számomra. — Mennyi volt óz a havifizetés? — Havi 1800 rubel, amely vásárlóértékben körülbelül 300 dollárnak felel meg. Ez egyébként igen szerény tantiemet jelent. Tud- nia kell, hogy az orosz könyvkiadás minden hat-hét gépelt olda- ,as novelláért 800—1000 rubel tiszteletdijat fizet. Ez a díjazás azonban csak az úgynevezett első közlésre vonatkozik. Tekintettel a Szovjetunió óriási kiterjedésére, ?z elbeszéléseket még számos folyóirat, újság, hetilap veszi át s ezek az eredeti honorárium felét fizetik. Tehát egy átlagos sikerű' novella 15—20 közlésre számíthat s ezek után könnyű leszámítani, hogy mennyi pénzt hoz az iró konyhájára. . — Az irodalom nyelve természetesen mindenütt az orosz? — Szó sincs róla. Ukrán földön. Georgiában vagy egyebütt az ottani nyelvem fejlőlött ki az irodalmi élet. Nem szabad holmi pro-l vinciális irodalomra gondolnunk. ] Hatalmas lírai termés és igen jelentős drámairodalom jellemzi például ezt a két nyelvterületet. Az orosz irodalom minden reme. két lefordítják Ukrajna és Georgia nyelvére, viszont az ö remekműveit átültetik oroszra. ján közlekedik és minden évben lehetővé teszik az utazást és üdülési. — Ki gondoskodik az íróról, ha megbetegszik? — A bei cg művész ellátását egy művészeti tanács Végzi. A tanács megállapítja, hogy az író az' utolsó öt esztendő során milyen átlagos jövedelmet ért el és ezt a’jövedelmet folyósítják részére, ha kell, évekig, sö, ha az orvosok úgy látják jónak, évtizedekig is. — Milyen rétegeződésű az orosz, o'.Vasúközönség? — A .kérdés egészen helytelen — válaszol Illés Béla. — Mi csak egy réteget ismerünk, a dolgozó embert. Számunkra teljesen érdek- telén az, hogy a dolgozó az esztergapad mellett munkálkodik-e, vagy'az aratógép kormányát fogja esetleg a mér hoki rajzasztalon fejti ki munkásságát. Az orosz olvasóréteg egységesen a dolgozók köréből adódik. És hogy ez az ói- vasócömeg milyen hatalmas, annak megvilágítására egyetlen adat giere ndö: a szovjet-orosz állami könyvkiadó egyévi termelése felülmúlta az angol, francia és német könyvkiadás együttes pro- ‘ dukcióját. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a hatalmas termelés kizárólag Szov- jet-Oroszország munkája volt s a többi szovjetköztársaság könyvtár- tr.ése ebbe nem. számit bele. —Az orosz mestereket szívesebben olvassák-e odakint, mint a nyugati írókat? — Az orosz olvasó nem elfogult. Természetes, hogy elsősorban azok az írók kötik le, akik az ö gondjáról vagy öröméről vallanak. De szenvedélyes érdeklődéssel forgatják a német, francia, angol és amerikai irodalom halhatatlanjait is Az orosz olvasó elvárja az iró- •ól, hogy mindenekelőtt igazat mondjon. És a nagy íróművészek közös nagy sajátossága — nyelvi és nemzetiségi különbség nélkül —, hogy a véletlentől, esetlegességtől és — elfogultságtól megtisztított igazságot jelenítik meg. SEGÍTSETEK! Talán kevesen tudják, hogy ez év áprilisában a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége első országas kongresszusán egységes állás- foglalásként olyan határozati ja- vaslutok hangzottak el, melyek rövid pár hónap alatt törvényjavaslatokká, Vendeletekké valósultak, Az általános iskola, az egyetemek megnyitása a nők előtt nemcsak mint a pártok, hanem mint a k Nószövetségek ppogrammpont jai is mentek teljesedésbe. És a napokban került elfogadásra legdemokratikusabb javasló- '•unk: a gyermek törvénytelen fogalmának megszüntetése. A leg- kiált óbb igazságtalanság, az em, hniesség megcsúfolása, évszázadok súlyos mulasztása orvosoltatoit. Nincs többé megkülönböztetés, kiközösítés. Születési bizonyítványra s vele egy egész életre reányomva <’ szégyenpecsét: törvénytelen! Könyen eltiporható hangyának, elérhetetlen bolygónak küldetése, rendszere van. Még az állat is védi ivadékát. Csak a magasabb- rc-ndü ember dobja ki a mindent feltoló közvéleménybe. Himnuszok zengik: anyává lenni szent küldetés. A küldetés hogyan lehet mégis — gyalázatP Égi jel helyeit a gyermek homlokán minek a szégyen bélyeget Egy örök jaj ott Icgbelü:. Gúny, mellőzés, béklyó, ki tagadás egy életen át. Mert különös lény is az ember. Törvényt szabna, ha lehetne az elemeknek, formába kényszerítene minden alaktalanságot. A vízcsepp- ben is hajlandó meglátni az ég magasságát, porszemben is a piramisok nagyságát, csak a legtöké ■ kiesebb alkotási taszítja ki a természet körpályájáról és teszi valóban bolygóvá — a gyermeket. Menhelyeken elhelyezett negyvenezer gyermek közül sok hordozta magában ezt a kitaszítottságot. Ez a szó, törvénytelen, anyátlanná tett és idegen gondoskodás alá űzőit sokezer gyermeket és ei ötlenné telt ugyanannyi anyát >kéahhoz, hogy harcoljon a gyermekéM A es,,e 7-,SI TÁNC a NŐEGYLET SE N Zene: BROODWáY. peíúfi SáézdoA a s így ebből a szellemcseréböl az orosz irodalom és a közönség megerősödve, „meggazdagodva" kerül ki. Milyen példányszámban látnak napvilágot az orosz könyvek? A meglepő tiszteletdij — Átlagosan 100—150.000 példányban nyomják a szépirodalmi műveket. Az igazi könyvsiker, mint Amerikában mondják, a besi- 6eller, 5G0.000 példánynál kezdődik. De előfordul az is — például Fagyejev esetében —, hogy egy művet első megjelenésekor egymillió példányban hoznak forgalomba. Az egymilliós első kiadást gyakran tqvábbi kiadásak követik. Az ilyen siker természetesen a horribilis jövedelmet jelent a szerzőnek. Gorkij Maxim például a legnagyobb amerikai mesterekkel versenyre kelhetett volna honorárium dolgában, de — ezeket a mammut tantiémeket sohasem vette igénybe. Mindig megtalálta a módját, hogy jövedelmét szociális célokra szétoszthassa. — Összegszerűen is érdekelne, hogy mit értenek Szovjet-Oroszorszagban írói mammut-jö vedelem alatt? — Az átlagos orosz regényhonorárium ívenkint 3000 rubel. Ez egy húszíves könyvnél 60.000 rubelt lesz ki. Ezzel a kiadó kiegyenlítette az első 10.000 példány tiszteletdíját. Minden további 10.000 példány az eredeti' honorárium 60%-át jelenti a szerzőnek. — Illés Béla papirt, ceruzát vesz elő és számolni kezd: Százezer példány esetén tehát közel 400.000 rubel honorárium illeti az írót. — Milyen életmódot tud teremteni magának az orosz író? — A szovjet társadalom szereti az íróit és nagyon büszke ráiuk. Érthető tehát, hogy az alkotó művésznek nyugodalmas és színvonalas életmód jut osztályrészül. Az orosz íré három-négyszobás villalakást kap saját klskocslA „Pravda" kiadóvállalata Moszkvában nemrég adta ki^ a nagy magyar költő, Petőfi Sándor válogatott költeményeinek kötetét. A lánglelkö forradalmár, az 1848-as forradalom egyik vezérének könyve százezres példányszámban jelent meg. Hidas Antal ismert költő és műfordító előszavával. A kötetben Petőfi 22 költeménye szerepel, köztük „A 19. század költői“, „A bilincs", „Az én szerelmem“, „A Tisza“, „Nemzeti dal“, stb. Annakidején a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben Petőfi költeményeit szívesen fordították oroszra és közölték a korabeli folyóiratokban. Az érdeklődés a költő személye és müvei iránt különösen 1877-ben növekedett meg, amikor Magyar- országon elterjedt a hír, Hogy Petőfi nem esett el, hanem Oroszországban van hadifogságban és Szibériában él. Az ennek alapján eszközölt nagyarányú kutatások azonban kimutatták ennek a feltevésnek alaptalanságát. De ha Petőfi testileg nem is élt Oroszországban, művei mindmáig élnek az orosz irodalomban. 1924-ben az Oroszországi Szovjeíköztársaság közoktatás- ügyi népbiztosa, Lunacsarsz- kij> súlyos betegsége idején, amely őt az ágy őrzésére keny- szerítette, Petőfi verseket olvasott e nagy magyar költő müveinek hatása alatt 38 Pető- fi-költeményt lefordított orosz nyelvre. Hogy minél teljesebben jellemezze a költőt, a fordító Í etőfi lírájának minden műfajáéi választott egy-egy költeményt. Fordított forradulmi himnuszokat és ódákat, leíró- és életképeket, szerelmi és bordalokat. valamint bölcselő költeményeket is. Lunacsarszkij ezen fordításait az Állami Könyvkiadó adta ki Moszkvában 1925- ben. Meg korábban, 1921-ben a leilingrádi „Európai Közlöny“ című folyóiratban, megjelentek szemelvények Petőfi prózai naplójegyzeteiből. 1938f-ban Ki- evben, 1939-<bten LeningtrádbanK 1940-ben pedig Moszkvában adták ki Petőfi költeményeit. 1942- ben külön kiadás jelent meg Petőfinek az 1848-as szabadságharc idején írt hazafias költeményeiből, „Tépjük le a német zászlót“ címmel A költő művei megjelentek az Uj Világ (Novij Mir), Csillag (Zvezda), 30 nap (30 Dnyei), Láng (Ogonyok), Véső (Rjezec) és Irodalmi Újság (Literaturnaja Gazeta) című szovjet folyóiratokban. Az új Petőfi kötet a szovjet olvasóközönség nagy érdeklődéssel fogadta: néhány nap alatt az összes példányt elkapkodták. Mindez arról tanúskodik, hogy Petőfi Sándor a Szovjetunióban nagy (népszerűségnek örvend. Helyesen írja előszavában Hidas Antal, hogy Petőfi vágyai, ábrándjai és végrendelete csak most, száz év múltán, valósulnak meg a demokratikus Magyarországon és még most is sok tennivaló, hogy a nagy költő végső kívánságai valóra (váljanak. éri. Hogy hasznos úilampolf1 akarjon nevelni gyermekéből. Ezek az anyák is hitték, #» a többi anyák, hogy glóriát É Unt az anyaság. Mégis tőn1' koronát szorítottak a homlokok1. Hirdették; áldás a gyermek, W « gyermek! Közben azonban ej'1’ lejtették törvényerővel megiA1' az anyát, a gyermeket és intéz*11' nyesen gondoskodni róluk. A szégyenbélyeget sokmillió anya óhajtásaként egy új y íme letörölte a gyermek hot*13 káról. Most ott áll sokmillió E se között ahol állania kell' mindenek felett. De mégis, mi»»1' ordít' róluk, mindannyiakról ts‘. mi. ami olyan, mint az igazsáfk meztelenség! Sokezer pőre, elsatnyult gyerniektest kiált felénk országszerte. Letörnek fázós virágok gyermekmenhelf zsúfolt fekvőhelyein, alig p(Úá*y parányi mécsesejt a gyermekMr kők kórtermeiben és vergődj mint riadt madárkák gyermek* honok nincstelenségében. Af<£, daft szórakozóhelyek hangőm élnivágyók zajától. Utcákon öltözött embertömegek gond1 ^ H Mr sürgeti, hírlapok hiába ordür! seiga. Mozikban piakát hiába deli, utcákon persely, urna segíts! Csak úgy ragyog gok mélyén u sok fehér Ennyi fehér pompáztak az emberek. w‘s g, alatt egy kórházi ágyon talánI» sót vonaglik egy holmiban mert nem akadt egy irgalmai... mely alig négyzetnyi fehér ba Gikdrla volna. Szörnyű dőlni, hogy talán éppen az a ^ Cy J lUIU/i Kfjfjezn j szondarab okozta haláléit, t*r fehérük a kirakat alatt, t>aP,^p iám, rajiad ragyog a napsa És vádpló, mardosó tudat, hogj, ( metőkben miért lesz mind gyermeksír? Hiszen, ha (• lát fagyos fuvallat éri, jak tcrrtiését. Csak a sínylőd0' A gödö gyermektestben nem Ü.d Kiég — saját pusztulásunkat olyan gazdagok volnánk, ho lenül nézhetjük vérünk e‘cS°J,i‘ sót?/ Hány dolgos kéz, rM akarat, zseniális agy ■nen,(Sjjllo'1 mindannyi egy-egy útnak 'nC. tp életvonat gém érkezik "itt ^ rendeltetési helyére. Olyan volnának, hogy ezekre n"!Á! szüksége az újjáépülő ha:tl Hiába az országépítés, ha magunknak akarunk építésű J. Hát olyan nehéz adni a!° „/• fit*: kiknek még van mibőU M igaz, hogy nincs. Van. ft' még tömött szekrények sáré1 hérnemükkel. Kisebb káztav^legtöbbjében is akad egy-egL A tebb méternyi vászondarab. rid igaz, hogy hiányzik az emj a Krisztus-hirdette közösségi $; Csak meg kell taláíni ho’-1. /»• utat. Mozikban ha egyszer vetítenék egy klinikai "ora$ lázban sínylődő, éleiért ,lf ff gyermekeit, ha valaki megnézné menhelyek árMaságái, sikoltó rukátland t öiökkg égetné önvádlóan ze lé. SZERGEJ KARA-MURZA. fehér gyolcs és pillanatra godna, míg fel nem hal egyetlen rongydarabot. SzsP^ R vak, könyörgések, újságéikKe t'i lyett oda kellene állítani üf uil3‘ rongyaiban egy éhségtől, agyonkinzott sápadt, gj*. gyermeket. Hogy aki látfr felejtse és ne tudjon l^kij^, ge furdalós nélkül aznap Iel, n tett asztalához. . Gyermekhetet—fehérhetet* t rendezni. Mozgósítani ^eíek\l S5Ä - ’ ^ a ruhájú P Az egészségeset — a , mögöttük segítőén leisora pflr kellene a társadalmi és v pP, egyesületeket, szeroezeteke,‘ tfF tét nélkül. Lehetetlen, részvét és ima az, amit nek indult gyermeklelkek tétére felajánlhatnak. Enni1 Jf kell, hogy adjanak. Mer többet a betlehemi jászol 1 az üldözőn gyeremknek. , ,y h Társadalmi munka csak P kétséges, ha fáj bennünk a , f/ másnak is fáj. És a részé ’ f/ az áhitat mellett —<■ még . szünk is. eijPj Mert a gyermekmentes ojel^í anyavédelem is. Az aaVr. fS, j, pedig egyben hazaszolgál“ U hazát pedig nem elég szt szolgálni is kell tudni. Sándomé Céczy
