Új Dunántúl, 1946. augusztus (3. évfolyam, 171-195. szám)
1946-08-20 / 186. szám
2 OJ DUNÁNTÜL 1946 augusztus 20. Nem mese, ez gyermek... Tanulságos Sörénél kicsinyeknek, de iőieg nagyoknak Udvari szobám ablaka -alatt élénk gyermekhang hangzik: „Ide gyertek, itt kaptam a lekváros kenyeret“. A múltkori kis ismerősöm lesz ez, gondolom magamban, mikor már fel is csen dűl újra a barátságos hangocska: „Nénj, néni!“ „Jövök", kiáltom vissza a hívó szóra és megyek a konyhaablakhoz, ahol valóban az én múltkori kis kenyeres pajtásom les Be vidáman. De most nem egyedül, mint a múltkor, hanem két szép kislány társaságában. Az én kis pajtásom, talán 5—6 éves, már ismerősen, vidáman, barátságosan néz rám. Ilyen eleven, bátor, nyílt tekintetű a nála tán 1—2 évvel idősebb kisebbik lány is. Harmadik társuk egy 9—10 év körüli, hozzájuk hasonlóan sötétbarna bőrű, sötéthajú, szép barnaszemű lányka. De ennek a szeméből már nem a két kicsi bízó, bátor vidámsága ragyog. A tekintete félénk, bizalmatlan, gyanakvó, menekülésre kész. „Néni, adjon kenyeret“, sürget a kis ismerős. Míg szelem a kenyeret, beszélgetnék velük. Buzgón, egymással versenyezve pereg a nyelve a két kicsinek. A nagy szoros szájjal, szótlanul hallgatja csacsogásukat és szó nélkül rakja el a kenyeret a karján lógó kis kosárba. „No várjatok, kaptok paprikát is", hozom nekik a piros meg zöld paprikákat. „Enyém a piros, enyém a piros“, csipognak örvendezve a kicsik. „Hát a szilvát ki szereti?“ „Néni, nekem adjon szilvát!“ „Nekem, néni!“, verseng egymással a két pajkos kicsi. „Majd a nagytestvéretek elosztja“, mondom és egy marék szilvát szórok a hallgatag nagylány kosarába. Mindez a konyhaablakon keresztül bonyolódik le. Én belül vagyok, ők kívül. Ekkor az én kis pajtásom lenyomja a konyhaajtó kilincsét és azt mondja: „Miért nem enged be néni? Múltkor beengedett.“ „Az ám, mondom, de most nincs itthon a konyhakulcs. De majd beengedlek benneteket az «lőszoba felé, ha be akartok jönni. Gyertek csak előre!“ Zajos örömrivalgással szalad előre a két kicsi, én meg azon töröm a fejemet, melyik képeskönyvet adjam nekik, hogy örömüket meg ne csaljam. Vendéglátó mosolygással nyitom ki az előszobaajtót. Ott áll ám a két huncut kicsi és azt mondják lelkendezve: „Azt mondta, hogy megöl bennünket.“ „Micsoda?“ kérdem el- hülve. „Eszti mondta, hogy a néni megöl bennünket“, magyarázzák bizalmasan. Megáll a szívverésem. „Gyermekkolbász“, 6Vihan át agyamon a megdöbbenés. „Bolondság“, mondom, dehogyis öllek meg benneteket. Szóljatok Esztinek, hogy nem bántalak benneteket. Hívjátok vissza I“ Rohan ki a kapun a két kicsi és kiabál: „Eszti, Eszti, gyere vissza! Nem bánt.“ De Eszti már eltűnt, seholsem látható. Állok a kapuban, várom, hogy felbukkan a hívó szóra. „Eszti! Eszti!“, kiáltoznak a kicsik és szaladnak be a szomszédos átjáróház kapuján. Biztosan megszokott útjuk ez. Nem látom már egyiket sem. Bemegyek, megállók az előszobám kitárt ajtajánál. Várok. A lábam, mintha gyökeret vert volna. Talán visszajönnek. Talán bebizonyíthatom Esztinek, hogy nem vagyok emberevő. Talán erősebb lesz a két kicsi tiszta f gyermeki ösztöne, mint a rám- átó nagy megrontott fantáziája ... Hiába várok. A gyermekek nem jönnek vissza. Megállók a tükör előtt, belenézek. íme napjaink vasorrú bábája, a gyermekhussal táplálkozó új boszorkány. 194-6. aug. 14. Messzire jutottunk Kálmán király óta... A többit Esztike mamájának mondom és asszonytársaimnak, akik mesélnek néha a gyermekeiknek. A modern pedagógiában már jól kialakult álláspont az, hogy nem mesélünk rémmeséket a gyermekeknek. Nem terheljük fogékony- képzeletüket emberevő óriásokkal, gyermekkínzó boszorkányokkal. Kerülünk minden olyasmit, ami félelmet kelthet a gyermekben, ami éjszakáit rémalakokkal népesíti be, ami nyugalmát és biztonságát megzavarná. A modern értelmes anya nem rémítgetí mumussal a gyermekét, de az ő gyermeke nem is fél a sötétben. A modern, értelmes anya nem fenyegeti gyermekét a fekete bácsival vagy nem ijeszti azzal, hogy odaadja a cigánynak, ha rossz lesz. De nem is fél az ő gyermeke az idegen emberektől, bátran néz a barátságos arcokba és zavar nélkül beszélget mindenkivel. Nekünk nem megfélemlített, a maga árnyékától is rettegő, magába zárt gyermekre van szükségünk. Bátor, nyugodt, magabiztos gyermeket kell nevelnünk, akinek az idegeit nem mérgezik rémképek, de aki jól eligazodik a valóságban. Bizalomra kell tanítanunk a gyermeket, mert ha leikébe oltjuk a gyanakvást, a bizalmatlanságot, a félelmet, akkor nem tud bízni önmagában sem. Ha megmérgezzük tiszta gyermeki hitét, akkor megmérgezzük egész életét. Örömeibe gyanakvás fog keveredni, akaratát hitetlen pesszimizmus fogja megbénítani, embertársától bizab matlanság fogja elzárni mindörökre. Nem ilyen embert kell nevelnünk! Az új ember tudjon örülni zavartalanul az öröíni- valóknak, akaratát kettőzze meg a győztes optimizmus és szövetkezzék bizalommal embertársaival a közös cél érdekében. Én átéltem nem is olyan régen egy másik rémmesét is. De az a rémmese valóság volt. Abban a rémmesében nem én voltam a gyermekgyilkos, hanem a mi gyermekeinket gyilkolták halomra, a gyermekeket anyáikkal és öregjeinkkel együtt. És valóság volt a mese az RJF jelzésű szappanról is, amit minden tisztálkodási lehetőségtől való elzártságunk néhány hete után végre a kezünkbe nyomtak. Mi hallottuk az igaz rém- mesét, hogy ez a szappan a mi gyermekeink és anyáink testéből készült és borzadva vettük a kezünkbe. Voltak, akik képtelenek voltak használni ezt a szappant, de én azt mondtam magamban: anyám szoktatott a tisztálkodásra, anyám tanított a tiszta gondolkodásra, anyámtól tanultam tisztán élni. Anyám széliemében cselekszem, ha ezt a szappant, amihez talán az ő teste is hozzájárult, használni fogom, hogy távoltartsam magamtól a fertőzés veszélyét, hogy életben maradjak. Mert élnem és dolgoznom kell azért, hogy elvetemült embergyűlölet soha többé emberi testből szappant ne főzhessen. És most ennek a régi megtörtént rémmesének az ikertestvére csap arcul. Mert az emberi testből készült szappan ténye és a gyermekkolbász meséje egy anyaméhben születtek, H... I Mindkettőt az elvetemült embergyűlölet találta ki, a szeretettel birkózó gyűlölet, hogy ember és ember közé éket verjen, hogy akaratot és tetterőt bénító félelmet csepegtessen a nyugtalan idegekbe, hogy megrontsa az életbe vetett hitet, hogy építő tervek helyett rontó rémekkel népesítse be az emberek képzeletét. Ne engedjük át gyermekeinket ennek a rontó gyűlöletnek! Hitre, Bizalomra, szeretetre és valóságra neveljük őket, hogy urai és teremtői legyenek az életüknek, ne pedig gyáva lesel- kedők, erőtlen gyanakvók, mások céljába állított félrevezettettek. ... Esztike, ne félj! A néni nem öl meg benneteket! Csak a beteg fantáziából született rémmese válhat lelketek gyilkosává! S. K. Tanfolyam a községi szabadművelődési ügy vezető kiészére A régi népművelés német gyarmati, a kispolgári műveltséget közvetítette a nép felé. Édes-kevés köze volt a népi kultúrához. Az új magyar szabadművelődés határozottan a népi műveltség alápjajr i helyezkedik. Ugyanakkor, amikor igyekszik felfegyverezni népünket a teljes korszerű műveltséggel, a szellemi érettségnek olyan fokára eljuttatni, hogy merjen és tudjon saját szellemi formái között élni. E cél elérésének érdekében Baranya vármegye szabadművelődési felügyelője a községi ügyvezetőit részére augusztus 26-tól 31-ig tartó időben ügyvezetőképző tanfolyamot szervez. A tanfolyamra a parasztságból ötvennél többen jelentkeztek. A tanfolyam hallgatói az élelmezésükhöz szükséges nyersanyagot maguk ajánlották fel. Ebből is látszik, hogy a szorgos munkaidejükből egy hét feláldozásán kívül anyagiakban is készek áldozatot hozni azért, mert tisztában vannak azzal, hogy korszerű műveltség megszerzésével lesznek csak képesek fiatal demokratikus államunk segítségére lenni a következő években ránehezedő teherviselésben. így dolgozik a forint védő! Nemcsak a városi, hr nem a falusi vevőket is Védi Nem nagy eset, de mégis megérdemli, hogy feljegyezzük. A? egyik pécsi forintvédő a napokban a piacon egy parasztasszonynál megmaximálta a csirkét. Az asz- szonynak nem nagyon tetszett az ügy, de azért mégis eladta a csirkét maximális áron. Telt múlt az idő és két-három nap múlva a forintvédő elvtárs a Kossuth-utcában ment. Egyszerre kiszalad az egyik divatáru üzletből két falusi asszony: — Np, itt van az, aki maximálta a csirkéim árát — mutatott a forintvédőre. — Hát aztán mi baj van? — érdeklődött a megszólított. — Csak az, hogy miért nem maximálja a kereskedők árait is? — pattant fel a menyecske. Vagy azok azt kérhetnek, amit akarnak? A forintvédő megmagyarázta az a kereskedőt is kötik a szigorú előírások és a maximált árakon felül egy fillért sem kérhetnek. —• Na, ha így van, akkor jöjjön az úr velünk az üzletbe — felelte a csirkés asszony. A forlntvédő nem volt rest, hanem bement vel®E', az üzletbe, ahol az asszonyok*élpanaszolták, hogy egy pár zokniért a kereskedő 7 Ft 60 fillért kért. A forintvédö leigazolta magát és kérte a kereskedőt, hogy mutassa meg, miért kerül a zokni annyiba. A kereskedő azonnal elővette a gyári számlát és fillérre bebizonyította, hogy a zokni tényleg 7.60 forintba kerül. így megnyugodtak az asszonyok is, akik látták, hogy a kereskedő sem kér annyit, ameny- nyit tetszik neki. A forintvédő helyesen járt el, 8 Uj kenyérár haszcíikutcs átjelzés A pénteki rendes minisztertanács az egyéb folyó ügyek mellett foglalkozott a kenyér árának megállapításával: a kenyér fogyasztói árát kilogrammonkint 96 fillérről 90 fillére szállította le. A közeüátásügyi miniszter ‘ úi rendeletével meghatározta a főzelékek és gyümölcsök árusításánál felszámítható kiskereskedői haszonkulcsot. E szerint Nagy-Buci apesten a tényleges beszerzési árhoz zöldségnél és zöldíőzelák r.él 30%, friss gyümölcsnél 35J bruttó hasznot számíthatnak fel 1 kiskereskedők. Szabályozták az üzleíhr'ylsége* ben lévő áruk árjelzését is. A üzletekben és más elárusítóhely® ken az áruk árát magára az árun erősített függő jeggyel, vagy a® nak burkolatához rögzítve k» megjelölni. A megjelölést az egí más mellé helyezett cikkekre árO csoportonkint is fel szabad tül telni. Tanuljunk meg újra a pénzzel bánni A névtelen dolgozó egy végtelennek látszó esztendő során szinte már teljesen elszokott attól, hogy fizetését megkapva, üzletben piacon, iparosnál megvásárolhassa szükségleteit. A forint megjelenését követő 15 nap a meglepetések, váratlan örömök, majdnem gyermekes kedvtelések időszaka volt. Az eni. berek suinte játszottak a pénzzel r vásárlással. Az első pillanatban nem is tudták mit vásároljanak először. Olyan sok mindent nélkülöztek az utolsó hónapokban, tiogy szinte tanácstalanul állottak: hol kezdjék az új életet. Minderre természetesen a forintból sem telik. Nem érhetjük el egyik napról amásikra a végleges békenívót: egyelőre csak a szűk megélhetés van biztosítva. Az emberek legnagyobb része «Bonban kicsit már elfelejtette, hogyan is kell beosztani egy heti fizetést, eiszokott attól, hogy pénzét az egyik napról a másikra tartalékolja.Az infláció hónapjai alatt hozzászoktunk hogy a pénzt ne tartogassuk magunknál — ha megkaptuk, vásároljuk el azonnal —, mindegy mit vessünk, csak pénzünk ne legyen. Nehéz leszokni erről. Nehezen hiszik el az emberek, hogy holnap is lesz áru holnapután is és még csak nem is kerül többe. kereskedő sem hibázott, de azért a zokni tényleg drága. Itt az úrasszonynak, hogy tévednek, mer-, megállapítás körül történt hiba. Értsük meg végre: áru lesz, nem kell senkinek gyűjteni. A vásárlási őrület lehet csak az egyetlen veszélye a nyugodt piacnak. Tanuljunk meg újra járni. Tanuljuk meg újra: azt vásároljuk meg, amire közvetlenül ssükségünk van, nem többet, nem kevesebbet. — Örüljünk, hogy végre arra telikA legellenszenvesebb és legkfi tékonyabb elemek a piacon a to megvásárlók, készletgyűjtők. Ez®1 között persze igen kevés a d°j gozó. A volt dollártulajdonoso! ezek, akik tekintélyes valut» mennyiségükért forintot kaptak ezt a pénzt most újra be akarjál fektetni, gondolván hátha úir felvirrad a spekuláció számár* Keservesen csalódni fognak eze! az urak és hölgyek. Az árak J jövőben csak lefelé változhatna» — a készletgyűjtés pénzpocsékd lást jelent. És annak is meg M ják találni a módját, hogy egy kJ csit körmére koppintsanak ezek nek a kétes elemeknek! Itt vaj a legnagyobb szerep a forintvé®' bizottságokra, amelyek erélye»®J fogják ellenőrizni, kik is azok akik fel akarják vásárolni a cot a dolgozók elől. A fontos azonban mégis ® hogy mindenki tud vásárolni a**? nyit, amennyire szüksége van. & egész ország sajtójában egy*? másra jelennek meg közlemény*1 és kimutatások: hány kalóriát ^ tusit a közellátás. Ezek a kin1* tatások még sokkal borúlátó®- bak is, mint a valóság, mert cs* a hatósági kiutalásokat tüntet* fel s ennek alapján a kimutató* kalóriamennyiség alatta maraá 1 szükségletnek. Nézzük aizonban hogy mit is vásárolni a dolgozó? Ne gon<E; junk egyelőre különös kedvte« sekre, csak annyit vegyünk som amennyi a bőséges és most n** nem egyoldalú táplálkozásig szükséges! Vegyünk alapul átlagos testi munkás élelmi»** szükségleteit: É el?ni Napi dig. Kg-ként Napi kű 1. Havi kg. Ár kg.-ként Havi Ft Kenyér 30 2.600 780 9— —96 8.64 I iszt 5 3.500 175 1.50 —.88 1.92 , Tengeriliszt 10 3.700 370 3.— —.70 2.10 Hüvelyes 5 3.200 1.60 1.50 1.20 1.80 Burgonya 40 950 380 12.— —.40 4.80 Cukor (hatos.) 1 4.000 40 —.30 7.60 2.28 Cukor (szabadf.) 2 4.000 80 —.60 11.40 6.84 Zsír 2 8.500 170 —.60 9.20 5.52 Étolaj (finomított) 4 8.500 340 1.20 7.50 9.— Főzelék, tojás, gyümölcs, tej tejtermék, hús hal stb.. 350 15.— _ Napi kalória: Eb az összeállítás szerény keretek között mozog, mégis eleget nyújt ahhoz hogy a dolgozó — eddigi szenvedései után — most n.ár megfelelő életmódot folytathasson. A kosztjára fordított, nem egészen 60 forinton felül bőségesen marad pénze egyéb célokra is. Ma már cipőre, ruhára is gondol, hatnak a fixfizetésű alkalmazottak s nem elérhetetlen vágyálom számukra a színháiz és a hangversenyek látogatása sem. Az első és legfontosabb feladat azonban: beosztással, helyesen keli bánnunk a pénzzel! Ne pazaroljunk feleslegesen, ne halmozzunk fel árut és fokozott éberséggel ügyeljünk hogy mások se cselekedjék azt. 2845 Havi forint: 57.90 A feketéKŐk, spekulánsok DeI haltak még meg, csak 6vat°** n.eglapultak s az alkalmat várj* hol és mikor intézhetnek újr* 11 madást a dolgozók megélhet6* c'ien. Azok, akik 100 forintok^ vásárolnak a piacon nyilvánví^ nn őhozzájuk tartoznak. VeíT nyitva hát a szemünk, legyünk ( sen, — ha szemethunyunk spekuláció manőverei felett 10 gunknak ártunk vele. ^ Elérkeztünk végre oda, hogy szűkösen is de emberi életet tünk. Védjük meg ezt a hely®e( ha kell: foggal körömmel, "V elsősorban józansággal, belátás* körültekintéssel.
