Új Dunántúl, 1946. június (3. évfolyam, 122-144. szám)

1946-06-29 / 144. szám

A szegénytelep vezetőnőbe bízik abban, hogy az úi pénz emelni iogja a telep lakóinak életnívóját is Post utcáit a háború után úov szólván elozönlötték a koldusok. Lépten-nyomon kérő kezekbe, kö­nyörgő arcú és könyörgő hangú gy ei ekekbe, öregekbe ütközik az ember. Pécset a nyomornak ez a kiáltó megnyilatkozása eddig el­kerülte. Pedig itt is óriási a sze­génység ... városunkban is ren­geteg az ellátatlan, a mások kö- nyörületességére szoruló elesett ember. Otnák indultunk tehát ,hogy fel­keressük, merre vannak Pécs sze gényei. A beavatottak, akik isme­rősek a város szociálpolitikai te­vékenységével, a repülőtér mellet*, húzódó, városszéli Tüzér-utcába irányítottak, jelezve, hogy ha szegényekre vagyunk kíváncsiak, ott megtalálhatjuk őket, a városi szegénytelepen. Hosszas kérdezösködés, keres­gélés után végre rátaláltunk. Cso­dálkozva álltunk meg a gyümglcs- íák, tarka virágok közé bújtatott repkényes, élősövénnyel körűiké, rüett csinos pavillonok előtt. Egy pii'anatig azt hittük, valami téve­dés áldozatai vagyunk, hiszen így kívülről olyan az egész, mini va- le-i í szanatórium. Amikor mégis rászántuk magun­kat a belépésre és a telep veze­tőnője körülkalauzolt, láttuk, hogy valóban csak kívülről szanatórium- joJlegü, belülről annál siralmasabb. vannak olyanok akik a közös­ség szempontjából js produktív munkát végeznek. Az egyik teremben zsákfoltozással, varrogatással foglalkoznak, amiért a város a közellátási hivataltól pénzt kap. A másik sarokban egész kis műhely dolgozik. Kukoricalevelet hasogatnak, fon­nak és kezük nyomán a szemünk előtt kerekednek a most divato« háncstalpak, szandálok. De nemcsak háncsból készítenek cipőt, ügyeskezű, faragáshoz értő emberek a téli tüzelő közül kivá­logatott hársfából fatalpakat csi­nálnak, amire a házi suszter lim­lom bőrdarabkákból pántoka* szö­gez és máris kész a nyári papucs. A téli bakancsszükséglet is bizto­sítottnak látszik. Nagy halom ócska cipő tornyosul a raktárban három-négyből újat lehet készí­teni. El is készül, mire megjön a hideg. Az egyik öreg bácsi, aki valaha lakatos volt, most a telep javí­tanivalóit látja el innen-onnarr ossz eszed egetett hulladékvasakból. Néhányian a város 20 holdas kér. tészetében is dolgoznak, de közü­lük került ki a házi-fűtő és a kül­dönc is. Maguk dolgoznak a mo­sodában, sőt olyan is akad, aki a Városházán tevékenykedik, min* kisegítő szolga. Egyik sem ül tétlenül, mind. egyik babrál valamivel. Kell is ez, mert a dologhoz szo­kott ember munka nélkül olyan, mint a szekér kerék nélkül. A raktárablakban gyógyfüvek száradnak, amivel orvosság hiá­nyában a betegeket kúrálják. Mert orvosa és higiéniai berendezése van a telepnek, de orvosságuk nekik sincsen. A sok öreg között pedig a beteg­ség is sokszor előfordul, — bár általában nem betegek, csak gyen­gék. Nehezen élnek a város szegé­nyei, nehezen tartja el őket a vá­ros. A telep vezetőnője azonban bí­zik abban, hogy az új kenyér és az új pénz emelni fogja a sze gúnyek életnívóját Is. Mi is bízunk benne és bízunk abban is, hogy a stabilizációt, a gaxdasági megszilárdulás hatását a város illetékes szervei kiterjesz­tik a városi szegényekre is. Bí­zunk abban, hogy a mindenki ál­tal olyan nehezen várt demokra­tikus reod szegényeink életébe Is mélyreható változást hoz majd. r. k. A PAVILLONOK 3—4 AGYAS SZOBACSKÁK cihol a kínos rend és tisztaság elle­nére is sivárság, nyomorúság az úr. ínnen-onnan összeszedegete.* 1 bútorok, beteglábű székek, az ágyakon pókhálóvékony, agyon­foltozott ágynemű és diszül egy­két, a „civiléletből" megmentett kép, szentkép, feszület. Legtöbb helyen a rekkenö dél­utáni hőségben a magukkal tehe­tetlen öregek az ágyon hevernek lihegve, asztmatikusán fulladozva. Amelyik erősebb, kint sütkérezik a szoba előtti pádon. Soványak, gyengék, törékenyek 'valamennyi­en. Az embernek önkéntelenül is a mese jut eszébe a nagy szélről és a gyenge ember nyakába kötőt* kalapácsról, — ha nézegeti őket. Nem is csoda ez a gyengeség. A város látja el őket és bizony most a népjóléti ügyosztály sincs abban a ragyogó helyzetben, hogy .nyolc- vanuyolc embernek kielégítő táp­lálékot tudjon nyújtani. Hiszen így is, amit lehet, megtesz értük. Naponta háromszor étkeznek. Reggelire rántottlevest, ebédre levest és főzeléket, vacsorára is­mét levest. A kenyeradugot is megkapják, de valamennyien tudjuk, mennyit jelent a mostani adag és a mostani minőség. Az öregek már teljesen elszok­tak az erősebb táplálkozástól. A napokban, amikor orosz juttatásból marhagulyás került az asztalukra, majdnem valamennyien megbete­gedtek. Bizony jó időnek kell el­elnie, amíg szegények vissza­zökkennek a rendes kerékvágásba. DE AZÉRT NEM PANASZKODNAK Az a fontos — mondja az egyik i uike —, hogy van mit enni, akármilyen keveset is, fedél van a fejük fölött és éjszakára rendes ágyban aihatunk. Sok örülne, ha ennyije 'is lenne. És ebben teljesen igaza van. Nyomorúságosán élnek, az igaz, de nem rosszabbul, mint általában a, yár?si szegényemberek. Sőt még előnyük is van a mindennapi élei­ben küzdőkkel szemben: gondjuk egyáltalán nincs. Pedig mindnvá- tan tudjuk, hogy ez a legkeserve­sebb teher, amit ember hord a há. tán. Beszélgetés közben halljuk, hogy nem mindegyikük magával-tehetét- len, munkaképtelen. Vannak, akik szépen művelik szobájuk előtti sa ját kis kertjüket, amelynek ter­mése mind az övék és Miért késik mé£ mindig a B-lisfa rendelet végrehajtása? EL ÚJ DUNÁNTÚL A közvéleményt és különösen az érdekelteket már hónapok óta foglalkoztatja vagy mondjuk úgy,hogy izgatja a B-lista-ren- delgt végrehajtása. Hónapok óta húzódik már ennek az államház­tartás egyensúlyának helyreállí­tása szempontjából fontos ren­deletnek a végrehajtása. Megtör­téntek már az összes előkészü­letek, végrehajtottak a rendelet ges előmunkálatok a rendelet előírása szerint. így tehát már csak a végső aktus, a hárúias leépítőbizottságok munkája vol­na hátra, amely abból állna, hogy véglegesen elbírálják: kik maradhatnak meg továbbra is a közhivatalokban és kiknek kell onnan eltávozni, egyrészt, mint 1 é ts z ám f el e 11 i ekn ek. másrészt, mint olyanoknak, akiknek poli­tikai beállítottsága a demokrá­cia szempontjából nemi teszi őket alkalmassá közhivatal viselésére. Tudjuk azt is, bogy a kormány terve szerint elsősorban a bel­ügyminisztérium igazgatási kö­rébe tartozó hivatalokban kellett volna végrehajtani u Brlista- rendeletet és ennek a munká­nak már meg is kellett volua kezdődni. Azonban sem Buda­pesten, sem a vidék egyetlen va­lósában még nem halioltunk ró- ia, hogy azok a hármas bizottsá­gok megkezdték volna működé síiket. IJgvhogy az emberek már joggal kételkednek benne, hogy az egész B-lista ügyből lesz-e egyáltalán valami konkrétum. Hogy ennek a késedelemnek és huzn-vonának mi a háttere-é magyarázata, arra érdekesen vi lágít rá a Szabad Nép-nek egyi! legutóbbi számában megjelen* az a közlemény, amely a beiügv minisztériumnak egy jellemzi nyilatkozatát tartalmazza a üggyel kapcsolatban. Ebből meg tudjuk, hogy a B-lista-rende.et* végrehajtó hármas bizottságok. azért nem kezdhettek meg min dig működésüket, inert egy mi a is/, tor elnökségi osztálytanácsos akire a bizottságokba a minis/ Icrelnökségi bizottsági tagok ki jelölése volt bízva, <» megalakított mintegy 290 bi­zottságim „ miniszterelnökség ré­széről valumi 68 olyan bizolt sági tagot jelölt ki, aki ellen a belügyminisztérium alapos okból megbízhatatlansági kifo­gást emelt. s amikor felszólították, liogv ,t kifogásoltak helyeit új tagokat jelöljön ki, ennek a fetezólítáe- nak az osztálytanácsos úr egysze­rűen nem tett eleget. Ezért késik a bizottságok mű­ködésének megkezdése és most a belügyminisztérium, hogy mé­gis megkezdhesse a rendelet végrehajtását, kénytelen lecsök- kentett számú bizottsággal meg­kezdeni a munkát, a B-lista-! végrehajtásának munkáját. _ j Az persze mondani sem keli, | hogy miniszterelnökségnek ez a reakciós főtisztviselőjé a hozzá hasonszőrű reakciós tisztviselők mentésére igyekezett a bizott­ságiba, legalább is a miniszter­elnökség részéről olyan tago kát benevezni, akik orré a reak­cióm alkalmasuknak látszottak Hogy a miniszterelnök mit szól' egyik főtisztviselőjének ilyetén ] szabotáló működéséhez, arra jog-! gal lehet kiváncsi még a Kis-j gazdapáriuak is az. az /igazán ‘ demokratikus része is, amely ezt I a tisztogató munkát komolyan* veszi. Reméljük, hogy ezek után magának a kisgazdapártnak ez a demokratikus gondolkozáséi rc^ze fogja követelni, hogy a hivatuluok a reakciós elemektől való megif sztítására irányuló mnukát mostmár ezzel a szabo­táló osztálytanácsos űrra.1 kezd­jék meg. Ezt az urat kell első­sorban kilökni abból a közhiva­talból, amelynek viselésére való alkalmatlanságát a fenti módon ’léggé bebizonyította. (n>. j.) wepzBfi mmm garden p a r t y t rendeznek, június 30-án este 8 órai kez­dettel a Hullámfürdői» en Tánc aimiipi mii jani Vili jegei ír (epünkön kiszól- dunk. Délmagyar mű jéggyár. — Kanőszappan, — Schmoll — dson — Boxt cipőkrémek minden dDben. Tengő- parkettpaszta Kal- Ds-lllats/oi tőiben, Bajcsy Zel- in»zky-út 3 sz. A tőkéiéül koalíció elvei alapján alakult meg at Orvosok Szakszervezet s Hírt adott már arról az Üj Du nántúl, hogy Pécsre érkezett dr. R e ö k Iván sebészprofesszor, az Orvosok Szabad Szakszervezeté­nek társelnöke, hogy beható tár­gyalásokat folytasson a pécsi cso­port tagjaival. Lapunk munkatársa felkeresne dr. Reök professzort, aki igen érdekes nyilatkozatban ismer­tette az orvosszakszervezet meg­alakulásénak és működésének cél­jait. , A magyar orvosok szabad szak- szervezete — mondotta dr. Reök Iván — érdekképviseleti és erköl­csi testületé a magyar orvosi kar­nak és megalakulása óta igen ko­moly eredményeket ért el úgy az orvosi kar érdekeinek megvédése terén, mint a magyar közegészség- ügy szolgálatában. Kétségtelen, hogy az orvostársadalom eleinte idegenkedéssel fogadta a szakszer­vezetet, mert amíg a fizikai dol­gozóik már régen felismerték a szakszervezetbe tömörülés jelentő, ségét, az orvosoknak, az értelmi­ségi munkakörnek idegen és szo­katlan volt ez a forma. A háború kitörése előtt az ak­kori kormány hatalmi szóval létrehozta az or­vosi kamarát, amely azonban nemcsak hogy nem védte az or-j vosokat, de büntető szankciók-' kai élt ,sőf mikor arról volt szó, hogy politikai üldöztetés ellen j védelmet nyújtson, mozdulni sem mert. Nagyon helyes volt. a demokrati­kus magyar kormány intézkedése, hogy ezt a fasiszta szervezetet fel­oszlatta és felállította a magyar orvosok szabad szakszervezetét. Mi, h mozgalom elindítói tudtuk, hogy a haladó magyar orvosokat tömöríteni kell, meg kell nyerni a szakszervezeti gcfhdolatnak és létre kell hozni végre az orvosi egységet. Az elmúlt 25 esztendő rettenete­sen megtépázta az orvosi kart. Po­litikai jelszavak, felekezeti gyűlöl­ködés révén sikerült megbontani az egységeit és ez nemcsak az or­vosi kar gazdasági létét rendítette meg, de társadalmi tekintélyét é3 erkölcsi súlyát is aláásta. Ezért volt kötelességünk az orvosi egy ség helyreállítása. Az egység tökéletes gondolata vezette a szakszervezetet akkor Is, amikor elhatározta, hogy a, vezetőséget a tökéletes koalí­ció alapján állítja össze. Ebben — őszintén mondhatom — na­gyobb eredményt értünk el, mint a nagy pbUtikai pártok. A szak- szervezet elnöke dr. Weil Emil, a Magyar Kommunista Párt pro­minens tagja, társelnöke magam vagyok, mint a Kisgazdapárt or­voscsoportjának országos elnö­ke, alelnökei dr. Gartner Pál, a Szociáldemokrata Párt orvoscso­portjának elnöke, dr. Babies An­tal és dr. Horváth Boldizsár a Polgári Demokrata Párt részéröl. Hangsúlyoznom kell, hogy bár mint pártpolitikusok kerültünk a szakszervezet élére, soha nem foly­tattunk pártpolitikát, hanem min­dig az egyetemes orvosi kar ér­dekelt tartjuk szem előtt. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy az or­vosi kar célja a dolgozók egysé­gének, jólétének biztosítása. Az őszinte együttműködés során a szimpátiának és barátságnak olyan szálai szövődtek köztünk, amely megteremtette azt az atmoszférát amelyben a legnehezebb problé­mák megoldása is könnyűszerrel lehetővé vált. A szakszervezet tehát tényleg alkalmas arra, hogy az elénk tű­zött feladatokat megvalósítsa. Biz­tosítani akarjuk mindenekelőtt az orvosok gazdasági megélhetését és társadalmi megbecsülését. Nejn csak azért, mert átdolgozó méltó a bérére, akár a munkapad, íróasz­tal, vagy a betegágy mellett telje-' siti hivatását, de azért is. mert az orvos nem vetheti latba min­den képességét, ha közben anya­gi, megélhetési gondokkal küzd. Áz orvosnak szüksége van az állandó továbbképzésre, mert éneikül tudása egyhelyberj/ to­pog. ' De szüksége van az orvosnak tár­sadalmi és politikai megbecsülésre. is, mert az ország közegészségügye rendkívül elhanyagolt állapotban van. A 25 esztendős reakció csak látszat-egészségügyi politikát foly­tatott. Azt lehet mondani, hogy be­tegbiztosításunk csak olajosepp volt, amely a társadalmi osztályok súrlódási felületeit csak bizonyos mértékben tudta csökkenteni. Amíg az ipari munkásság, amely szerve­zettségifél fogva bizonyos politikai súllyal bírt, az OTI-n és MABI-n keresztül élvezett némi betegbiz­tosítást, addig a mezőgazdasági munkásság — mint elhanyagolható tényező — semmiféle biztosító tár­saság tagja nem volt. Az ország kórházi ágyainak száma is sok kívánni való hagy maga mögött. Ma, amikor minden országban a szociális betegbiztosítás kifejlesz­tése a cél, mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az Illetékes té­nyezőket meggyőzzük a minden dolgozóra kiterjedő betegbiztosí­tás múlhatatlan szükségességéről. Az államnak védeni kell a dol­gozó munkaerejét, öregségére, rokkantságára biztosítani kell jö­vőjét Tudjuk, hogy csa* «nmkaképes gépek biztosíthatják égy gyár ren­tabilitását, mennyivel inkább keil foglalkozni tehát annak a dolgozó ! nak egészségével, testi épségévé’,, aki az újjáépülő ország alapját je­lenti. Ennek a feladatnak katonája lelkiismeretes harcosa a magyar orvos. Hasznos tanácsok kertes gazdák részére Gyümölcsösben a gyümölccsel megrakott fák oldalágait szükség­szerint támasszuk alá, nehogy azok a gyümölcs súlya alatt le­hasadjanak. Az érő gyümölcsöt óvatosan szedjük lehetőleg rongy- gyal, zsákdarabbal bélelt vödörbe, majd ládába átrakva szállítsuk. A gyümölccsel a lehető legóvatosab- ban bánjunk, hogy az ne törőd­jön, mert a törött gyümölcs ér­téktelen, A hullott gyümölcsöt naponta szedjük össze. Aiz őszi­barack bajtásválogatást most már feltétlen végezzük cl. A szamóca szaporítását kezdjük meg. Az indákon lövő fiatal növé­nyeket éles késsel eltávolítjuk a.z anyanövcnyről és kertünkben fél- árnyékos helyen már előre elké­szített 120* cm-es ágyasban el- duggatjuk 4—5 om-re egymástól. Itt a növények csak addig lesz- nek míg jól begyöke résednek. A begyökeresedett palántákat majd szeptemberben ültetjük állandó he­lyére. Eleinte, amig a kis növény gyökérfejlődése nem indul meg, ajánlatos azokat beárnyékolni. Aiz öntözést eleinte csak permet- szeriien végezzük. Túlöntözéssel esetleg szártövi rotiadást idéz­hetünk elő. A fák: alatt a hullott gyümölcsöt naponta szedjük ösz- sze. Szőlőben a fölösleges hajtások, hónaljhajtások eltávolítását, a szükségszerinti kötöeést, kapálást csonkítást folyamatosan végezzük. Pcronosztpóra ellen bordói leves permetezést idejében végezzük. — Lisztharmat ellen kénporozunk. Konyhakertben az esetleg ki­került ágyasokat ültetésre alkal­massá tesszük, melyekbe még ilyenkor palántázhiatunk, kelt, kn- íarábét. salátát - stb. vagy vethe­tünk újból borsót, babot zöld- fogyasztásra, Júliusban érik be a hagyma, melynek érését n szár le taposásával sietdtthetjük. Fel­szedését száraz időben végezzük a földtől megtisztítva száraz szel- lős helyen tartsuk el. A paradi­csom felesleges hónaljhaitásait. távolítsuk el. Egy tövön legfel­jebb két szárat hagyjunk és eze­ket lazakötésscl kötözzük a karó­hoz. A kötözést szükség szerint ismételjük. A kapálást, gyomir­tást rendszeresen végezzük. Gergely János m. áll. kertészeti felügyelt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents