Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)
1945-12-25 / 286. szám
A kereskedő és az aktuális problémák A társadalom egy olyan rétegét igyekszem megismertetni az olvasóval, amely a mai világban saját akarata ellenére állandóan a fórumon szerepel. A kereskedőről van szó. Akik állandóan támadják és pellengére igyekszenek állítani a kereskedőket, nyugodtan merem állítani, hogy nem ismerik életkörülményeit munkáját küzdését a mindennapi kenyérért. Természetes, hogy nem a vállalatokról és nagykereskedelemről szólok, hanem a kereskedők nagy többségét kitevő kiskereskedőkről. Sajnos az utóbbi időben mind több vád hangzik el ellenük és a vádak legnagyobb része teljesen alaptalan, mert a helyzet nemismeréséből fakad. A kereskedők legnagyobb része, mintegy hetven százalék, teljesen egyedül vezeti üzletét és legfeljebb családtagjait, feleségét, esetleg gyermekét használja fel üzletében, miután személyzetet nem tnd tartani. Ezek a kereskedők már kora reggel úton vannak hogy összegyűjtsék a mindennapra való árujukat Egésznapi robot az ilyen kiskereskedő élete és főleg a közszükségleti cikkekkel foglalkozóké, mert hisz nem elég a sok szaladgálás és utánajárás az árukért hanem azok eladásával kezdődik az újabb munka, az adminisztráció, a jegyek felragasztása, elszámolás a közellátási hivatallal. Ezek a kiskereskedők igen fontos pillérei az ország újjáépítésének. Fáradságot nem kímélve falaznak, utaznak a fővárosba és megragadnak minden alkalmat hogy a dolgozóknak árut tudjanak szerezni Pedig egye-gy ilyen út sok-sok fáradsággal, gyötrelemmel jár, ami semmi esetre sincs arányban a keresettel. De teszik, mert vérükben van a munka és mert tudják, hogy ezzel kötelességüket teljesítik az újjáépítendő hazával szemben. A vonatlépcsőn, vagóntetőn utazó kereskedőt bizony senk Lsem irigyli, de ha nehéz munkájával beszerzett áruját elakarja adni, már igen sok esetben támadás éri Tudom, hogy a kereskedők között is vannak olyanok, akik befurakodtak csak közéjük és akiknek munkájuk nem egyeztethető össze a többség felfogásával. de az ilyen feketéző spekulánsokat a köznek kell kiemelni sorainkból és drákói rendszabályokkal megtisztítani tőlük a társadalmat. Ezeknek a száma azonban minimális Ezek csak a mának akarnak élni és egyetlen céljuk a gyors pénzgyűjtés, nem válogatva az eszközöket A legális kereskedelem ítéli el legjobban ezeket mert működésük miatt éri a legtöbb támadás a kereskedelmet A kereskedők legnagyobb része fiatalkorától késő öregségéig állandó munkában van és mire eljönnek öreg napjai egy élet munkájával nem tudott annyit összegyűjteni, hogy nyugalomba vonuljon és öreg napjait pihenéssel tölthesse. Éppen ezért mint a dolgozók minden rétege, a kereskedő is nagy reformokat vár a demokráciától, hogy megkönnyítse munkáját és biztosítsa öregségét. Az alantjukban megkíséreljük röviden vázolni, melyek a kereskedőtársadalomnak azon problémái, amelyeket csak a demokrácia oldhat meg, de amelyeket meg is kell oldania éppen a demokrácia egészsége érdekében. A kereskedők öregségi és betegségi BIZTOSÍTÁSA egyik fő problémája a kiskereskedelemnek. Szívesen hozza meg áldozatát egy életen keresztül ha tadja, hogy mire eljön a nap és munkaképtelen lesz úgy van valaki, aki gondoskodik róla. Ugyancsak fontos probléma a képesítéshez kötés. Ma az a helyzet, hogy az iparengedély elnyeréséhez semmiféle szakismeret nem kell. Ez ellen is küzd a kereskedelem. Kívánsága, hogy csak az lehessen kereskedő, aíu tanulta, hogy mi a keres[T|ÚJ DUNÁNTÚL kedclem, mint ahogy asztalos is csak az lehet, aki tanúbizonyságát adta szakismeretének. Ez egy igen fontos probléma országos és általános vonatkozásba is, mert ha ezt behozzák, úgy mindjárt nagy mértékben emelik a kereskedő társadalom nívóját és gátat emelnek a zúgkereskedelem elé. Igen fontos kérdés A TANONCNEVELÉS. Sajnos az utóbbi időben mind kevesebb ifjú lép a kereskedői pályára, mert tudják, hogy milyen küzdelmeken kell átmennie egy kereskedőnek, ha szerény megélhetését biztosítani akarja. A kereskedő réme AZ INFLÁCIÓ és meg kell állapítanom, hogy a legtöbb támadás óp az inflációból kifo- folyóap éri a kereskedelmet. Pedig aki tisztában van az infláció jelenségeivel annak nem kell bővebben magyaráznom, hogy az infláció alatt a kereskedő csak tönkremehet, mivel nem tudja átmenteni áruját Minél gyorsabb ütemű az infláció, annál hamarább következik ez be. Csak egy példát hozok fel, amivel azt hiszem azok előtt is meg tudom világítani állításom helyességét. , akik ezt eddig nem akarták elismerni Egy kereskedőnek mondjuk az infláció megindulásakor volt raktárán 100 drb férfiing, darabonként 200 pengős áron összesen 20.000 pengő értékben. Az inflációban eladja az ingeket előbb 400 pengős, majd folytonos emelkedések után talán darabonként 500.000 pengős áron is. A laikus azt hiszi, miután az ing a kereskedőnek csak 200 pengőben van. a drágulás folyamán elért magasabb ár mind haszon és így jogtalanul hatalmas öszeget nyer. De ezzel szemben mi a tény? Az. hogy a 200 pengős ingért az infláció folyamán állandóan magasabb és magasabb árat kell fizetnie és akármilyen gyorsan igyekszik pótolni az eladott árut, végeredményben a száz inge lecsökken esetleg csak 25 darabra, mivel mindig drágábban kellett megvennie, mint ahogy eladta. A kereskedő csak a normális gazdasági életben találja meg számítását, amikor a kereslet és kínálat kiegyenlítődése folytán nyugodtan kalkulálhat, vagyis amikor tudja, hogy a normális haszonknlcs mellett eladott áruját ugyanolyan áron tudja vissza vásárolni Amin! látjuk tehát az infláció nemcsak a kétkezi munkást és a tisztviselőt, de a kereskedőt is legalább olyan mértékben támadja. Védekezni az sem tnd ellene. AZ ADÓZÁS kérdése is igen fontos. Az állam fő bevételét az adózás képezi és ennek legnagyobb terhe a kereskedelem vál- lain nyugszik. Igen fontos az adómorál mielőbbi helyreállítása, de ugyanakkor a tisztes kereskedelem elvárja, hogy aki becsületesen tesz eleget adófizetői kötelességének, az ne legyen állandó vegzatnráknak kitéve. Egyszerűsíteni kellene az adózást és bizonyos progresszív kulcs alapján az ösz- szes adókat egységesen beszedni. Az embereket rá kell kényszeríteni az adózásra, de az legyen igazságos és arányos. Végül A BANKJEGYDÉZSMA kérdésével kívánok foglalkozni. Igen helyesnek tartom az infláció csökkentésére, esetleg megakadályozáséra. Hogy megtudjuk akadályozni az inflációt, továbbra is igen fontos, hogy az intézmények és vállalatok csak annyi új kölcsönt kapjanak az államtól, ami éphogy átsegíti őket a dézsma által okozott nehézségeken. A pénz jegy dézsma első pillanatra úgy fest, mintha legnagyobb áldozatot a dolgozóktól kívánná ismét. Hisz minden dolgozó karácsony előtt össze- kuporgatott egy kis pénzt ajándékokra és ez most elveszett, vásárlóereje negyedére csökkent. Igen helyesen rendelkezik a kormány, amikor itt a karácsonyi segélyek utánfizetését rendelte el. De ha tekintetbe vesszük hogy a dolgozó a most rögzített bérek A pécsi bányamunkássá^ karácsonyi ajándéka az ország újjáépítésére A bányászáig megértette a nemzet kérő szavát A széntermelés fokozására december 16-án ankét ült össze, melynek már meg is van az eredménye. A közelmúltban termelésünk annyira esett, hojjy egyes igen fontos üzemek az ország különböző részeiben kénytelenek voltak leállani hajtóerő hiányában, ebből kifolyólag több ezer munkás munka nélkül maradt A bányászság megértette, hogy mit jelent az országban a széntermelés. Amíg á termelésünk a közelmúltban 120 és egynéhány vagon volt, ez öt nap alatt 150 vagonra emelkedett s reméljük, hogy ár nap múlva örömmel közölhetjük, ogy a kívánt 160 vagon termelést el Is értük. Ehhez természetesen szükséges az, hogy a hányászságnek jogos követeléseit a lehetőséghez képest teljesítsék is. Mi bányamunkások mindig öntudatosak voltunk és nem azonosítjuk magunkat azzal az öntudatlan réteggel, akik a szabadságot szabotázsnak vették és kérjük, hogy a kormány és a helyi hatóságok a legszigorúbban járjanak el ezekkel szemben. Nem tűrhető, hogy egy bizonyos réteg fiatal demokráciánk elgáncsoló ja legyen. Azonban ez ne csak azokra a bányászokra vonatkozzék, okik a munkájukat nem úgy végzik, ahogyan azt az ország érdekei megkövetelik, hanem vonatkozzék azokra is, akik a felszabadul ás óta semmiféle komoly munkát nem végeztek. Pécs bányaváros, munkanélküliségről itt senki nem beszélhet, rengeteg ember talál munkát a bányában. Ne csak azoktól várjuk az újjáépítést, akik a legnehezebb időkben és körülmények között is húzták az igát, ellenben követeljük azoktól az uraktól, akik a megszállás elől nyugatra menekültek annakidején és most lassan visszaszivárognak és ott szeretnék folytatni, ahol akkor abbahagyták, az íróasztal mellett, ha már akkor az országot cserbenhagyták is, de most tegyék jóvá a bűneiket és fogják meg a szerszám nyelét. A •unitban azt tanították, hogy a munka nemesit... rajta hát, szerezzünk nemességet a munkával és ne a kutya- hőrret Azok az elemek, akik ma nem értik meg, mit jelent dolgozni s kivonják magákat az újjáépítés alól, nem érdemlik meg, hogy helyük legyen ebben az országban, amely a dolgozói országa lesz s ha kell hatósági erőszakkal kényszerítjük őket a munkára A bán vásznáéban bizonyos foka nyugtalanságot kelt, hogy egyes újságok sokat foglalkoznak velük és igyekeznek olyan színben feltüntetni őket, mintha mindennel el volnának látva. Többek között rizzsel, cukorral, dohánnyal, amiből természetesen semmit sem láttunk. Rossz néven veszik az ilyen és hasonló alaptalan hírek közlését. Kérjük, hogy a jövőben ne csak újságokban lássnk a fentieket, hanem a valóságban Ls. Mi tudjuk, mi a szolidaritás. Mi ne*n akarjak, hogy a többi munkással szembe állítsanak bennünket és az a látszat legyen, mintha mi mindent magunknak követelnénk. A mozgalmunk odairányul, hogy minden dolgozó et legyen látva a legfontosabbakkal és hogy az újjáépítés zavartalanul mehessen. Ezzel szemben követelésünk van, és pedig az, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék. A munkabíró munkakerülők helyett lássák el a nyugdíjasokat, mert különösen a bányától vannak olyan súlyos beteg nyugdíjasok, akik még koldulni se tudnának menni és talán nem is ezt érdemlik, akik 50—40 évet a föld alatt töltöttek. Legelsősorban ezeken kell segíteni. Ne legyen az a fonák helyzet, hogy abból a kevésből, amit a dolgozó bányász kap. még annak is egv részét ezeknek kelljen juttatnia. Mi bányászok Ígérjük, hogy a mi részünkről nem fog megakadni az újjáépítés. Mi nem felejtjük el, hogy az országban a munkásság áldozatkészsége nem egy gyárat állított helyre és'azon leszünk, hogy ezek a gyárak a termelő munkát meg is kezdhessék, mert számunkra se közömbös, hogy mikor áll talpra az ország. A pécsi bányászok karácsonyi ajándéka az országnak ez a 50 vagon napi tSbbtermelés, Megértjük azt. hogy mit jelent Ka rácsony este ffitetjen szobában arra gondolni, hogy milyen súlyos sebeket ejtettek országunkon a háború borzalmai. Szeretnénk, ha mához egy évre ilyen snívós gondokkal, mint a fűtés problémája, senkinek se kellene foglalkozni. Tudjuk, hogy a fütet- len lakás elkeseredésre adhat okol, de gondoljon mindenki arra, lm a gépek nem dolgoznak, akkor még kenyér sem lesz. Ez aztán még sokkal elviselhetetlenebb. Hogy ezeken a nehézségeken minél előbb keresztülvergődjünk, feltétlenül szükséges valami és pedig az, hogy a dolgozók, úgy a fizikai, mint a szellemi munkások véé re egymásra találjanak. Mindeu dolgozónak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk bányászköszöntéssel: Jó szerencsét! Horváth János bányász. laliiifDtór is tárcanapiár A P B A T O Dunántúl könyvesboltban Kossuth-út. 10. (von Király-utca). TELEFON: 24r-90. mellett új pénzben kapja majd fizetését, az árak pedig a hirtelen beállt pénzhiány következtében lemorzsolódnak, úgy mindjárt láthatjuk, hogy ezen rendelkezés elsősorban a dolgozókat akarja megvédeni A gyárak, nagyvállalatok, mintán munkásaikat, tisztviselőiket fizetni kell, csak ngy tudnak pénzhez jutni, ha áraikat leszállítják és átkalkulálják azokat. Természetes, hogy ezen rendelet hatásai valójában csak néhány hél múlva lesznek érezhetők. Igen he'yes rendelkezés a valorizációs belét és valorizációs hitelre vonatkozó rendelke /.és, mely azt hiszem megfogja szüntet ni a feketepiacot tápláló kosztkam ltot. A pénzszűke folytán egész biztos lemorzsolódnak az árak és most már a kormánynak kell vigyáznia, oehogy fölös mennyiségű pénz kerüljön ismét forgalomba, amely újból elősegíti a spekulációs vásárlásokat. Ila nincsenek szilárd kezek, melyek az árut tartam tudják, úgy az áru megteszi azt a körforgást, amit a gazdasági élet megki ,án. A kereskedők itt is j (ipádéval járnak elől, hogy segítségéé: siessenek a dolgozóknak, roevt anélkül, hogy értesüléseik lennének a gyárak új árai ról, maris megkezdték az árak lesza irtását, mert bíznak abban, hogy ezen első rendelkezést követi a többi, amely hozzásegíti majd szerencsétlen országunkat talpraállításához és feleme.lke léséhez. A kormánynak nem szabad megállni a megkezdett utón, a pénz- jegydézsma rende,letet követni keli gyors tempóban a többi rendeletnek Először az élelmiszerpiacon kell rendet teremteni, a dolgozónak biztosítani kell a legszükségesebbet. Szigorú beszolgáltatási kötelezettséget, az élei miszerek zár alá vételét, az élelmiszerek árának maximálását előíró rendeletnek kell jönni. A kereskedőknek a dolgozókkal együtt kell küzdeni Ha mindannyian részt kérünk az áldozni vállalásból és letudunk mondani, akkor biztosan reméljük, hogy a szebb boldogabb jólétben élő demokratikm Magyarország mielőbb felépül, Diamant Gyula a Kereskedők Testületé üv. elnöke.
