Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)

1945-12-25 / 286. szám

igazi új munkáskultúra felé Első pillanatra talán kissé időszerűt­lennek tűnik, ha ezekben az „inflá­ció-terhes“ napokban a munkásság és kultúra viszonyának problémáit vizs­gáljuk. Úgy látszik, mintha a kérdés most elhalasztható lenne, hiszen a ma­gyar élet minden területén annyi más probléma torlódott egymásra, amely sürgős megoldást kiván. De csak lát­szólag. A most kibontakozni készülői új korszak kezdetén ugyanis egyfor­mán lényeges minden terület, mert egyformán élet hullámzik rajta, ame­lyik jövő felé halad. És mert az új korszak végre megszületett, mindenre fel kell készülni s ennél az előkészü­letnél lelkiismeretesen kell foglalkoz­nunk a munkásság helyzetével nem­csak gazdasági és társadalmi vonatko­zásban, hanem kultúrális téren is. Hamarosan bekövetkezik majd az idő. hogy átértékelődik a pénz alapja s az arany helyét a verejtékes munka foglalja eL És ha a pénz alapja a munka, akkor természetes, hogy a nemzet gerincét is a munkás fogja al­kotni. Szerepe tehát mind nagyobb és3 nagyobb súllyal válik majd érezhető-* vé a társadalmi életben éppenugy, mint a szellemi élet területén. Ezeknek az előkészítő munkálatok­nak elvégzésére alakult és hivatott a már jelenleg is működő Munkásoktató Tanfolyam s a hiányosságok pótlását tűzte ki célul a rendkívül szép és ko­moly programmal elinduló Munkás Kultúrszövetség is. Megszűnt végre az eddigi „vezető­rétegek“, az arisztokrácia és néhány középosztálybeli kizárólagos uralma s habár a földreform végrehajtása in magyar ma tinin a sván teiepniísen nemtiii Analfabéta tanfolyamok, kulturális előadássorozatok, szovjet­mintára berendezett népi kultúrházak fogják biztosítani a messziről jött telepesek bekapcsolódását az épülő magyar életbe Hat-nyolc emberöltővel ezelőtt —! pontosabban 1687 — Pécs töröktől való felszabadulása és 1740, br. Mercy nagy­arányú telepítésének befejeződése közt — különös karavánok érkeztek Bara­nya területére. A messze Nyugat küld­te őket. Mint Babies Andrásnak a tör­ténetíró elfogulatlanságával végzett ku­tatásai kimutatták; szegényen, nincs­telenül, sokan rongyosan. Várta őket a vadonná lett baranyai föld. Várták őket olyan kedvezmények, akár város­ba települtek, akár bozóttal benőtt régi falukat szálltak meg, amiket a bécsi császártól birtokba helyezett új földes urak se, a régi jussukat visszakapott magyar nemesség se biztosított saját fajtajabeli, erdők vadonába, barlangok­ba bujdosott és lassan visszaszivárgó magyar jobbágyainak. Házadómentes' ségtől a külön bíró kiváltságáig váró' a falvakban, a szerencse fiaivá avatta ezeket az idegeneket, akiket Würtem- bergtől Schleswig-Holsteinig „a német haza' nem tariott érdemesnek arra, hogy kenyeret adjon nekik. A magyarság adott. A svábság nagy része meg is hálál­ta. A földet éppen úgy, mint a türel­met amely lehetővé tette, hogy saját tapasztalatunk szerint még 1944-ben is a Pécstől macskaugrásoyira lévő Nagy­árpádon is akadtak bőven, akik egy szót sem tudtak magyarul. 1945-ben aztán megkezdődött a tör ténelem igazságszolgáltatása. Az ősi magyarság idegenbe szétszóródott sar­jai rátelepedtek Botond vezér valami­kori szálláshelyére. Vájjon a „Magyar-Magyarország" tesz e annyit értük, mint amennyit két két és félszázé vvei ezelőtt a „bécsi po­sokban, egész telektől állatjuttatásokig litika“ tenni tudott a saját embereiért ? A föld nem elég Takács Jenővel, Baranya népműve­lési vezetőjével ülünk és merengünk a szomorú múlton, kémleljük az új ma­gyar jövőt, mikor ezek a képek agyunk­ba tolulnak. Idegen életből szakadtak ide Baranya új honfoglalói, s idegenek nekik az új életkörülmények is. Hiába adtunk nekik földet (hát még ha úgy adtuk, hogy ezzel kitettük őket ..sváb uraimék“ állandó zaklatásának, ugye­egyéh újonnan meghozott szociális® “5ai‘fJelv, rendeletek folytán erősen csökkenni«born), ha nem biztosítjuk nekik egy- fog is az egyéni mővészpártolás és — w — -­mi nt a múltban, úgy ma sem siet az! egyház a munkásság hultúrális igé-j nyeinek kielégítésére, ezeknek helyé-j re máris belépett az „állam“, amelyik j arra hivatott, hogy a nemzet munka­erejének őrzője és felfokozója legyen s mint ilyen, természetesen elsősorban fogja figyelembe venni a inunkásságj művészi igényeit és vágyait is. Ellen­időben a lehetőséget is, hogy teljesen beleilleszkedhessenek új környezetükbe- !>eleilleszkedhessenek az anyagi kultúra javainak segítségével és a szellemi azo­nosulás útján-módján. — Ti, népművelők formáljátok a magyar holnapok képét Mit tettetek, mit tesztek azért, hogy a telepesek ott­honnak érezzék az új hazát, testvérnek a többi magyartl — vallatom Takács Jenőt, azzal a szorongással, mintha a tétben a kapitalizmussal, amelyik ör-jäj™01’ “M1 3 »zorougoooa*, uuu.ua . dögi tervszerűséggel zsákmányolta kig jövőt szorongatnám megnyugtató vá “— “ • • • ___ ___ • munkásrétegeket, nemcsak a mun­kaidő alatt, hanem magánéletükben is, a most meginduló társadalomnak, il­letve az államnak legfőbb feladata o munkásság „kultúrszintre“ emelése. Örömmel értesülünk róla, bogy a Munkásoktató Tanfolyam máris igen komoly eredményeket mutat fel s ugyanilyen jövőt építő tervekkel fog­lalkozik a Munkás Kultúrszövetség is, amelyiknek gondja lesz orra, hogy a minden fejlődési lehetőségtől tcmleu- ciózusan elzárt és komoly művészi él­vezetekből kirekesztett munkásság év- százados mulasztások bűneiért végre kárpótolódjék. Mert a letűnt korban a kapitalizmusnak még magasabb szel­lemi igényeit is csupán „nyereség- vágy" hatotta át A legalacsonyabb- rendü szellemi termékeknek igyeke­zett vásárló közönséget biztosítani. A munkásságot kizsákmányolta mankó­jában s az emberfeletti munkatelje­sítményekért kifizetett alacsony bér­összegeket igyekezett tőle a legrövi­debb időn belül értéktelen ellenszol­gáltatás fejében visszaszerezni. Gon­doskodott róla, hogy könnyen elérhető módon elégítse ki szórakozási vágyait. Az ostoba filmeken, detektív és kalan­dorregényeken keresztül „nevelte“ a munkásságot, az olcsó lakásberende­zési tárgyakon, az olajnyomatokon, vagy a giccsen keresztül „fejlesztette1 ízlését, modorát „zenés, táncos ivók­ban“ csiszolta és ezekkel a könnyen megszerezhető dolgokkal szoktatta hozzá egyik napról a másikra való élésre. A kapitalizmus tehát gazdasági ön-' zéssel kezelte a munkásságot s azok pedig, akik ma még mindig „féltéke­nyek“ s félvállról odavetett megjegy­zéseik azt matatják, hogy szeretnék kirekeszteni őket a knltúrértékek él­vezetéből, esztétikai önzéssel kezelik a munka népét Elfelejtve, hogy a kultúrát tulajdonképpen nem is érteni, hanem érezni kelL laszért. — Ne félj, ne dideregjen a lelked a nagy magyar télben. Dolgozunk — mondja Takács Jenő. — Bár a nagy­arányú ki és betelepítések még nem fejeződtek be, s minden községben meg meg sem alakult a aeptnűvelési tanács, már megmozdultunk. Legalulról kell kezdenünk Megszerveztük, hogy a be­telepített analfabéták számára közsé­genként írást olvasást oktató tanfolya­mok nyíljanak meg. Akkor is, ha csak nyolcán tizen vannak ilyenek. Tanfo­lyam tartását a tanítókra, hallgatását a telepesekre, kötelezővé tettük. Ez az egyik kis tény. Gazdasági kultúra és a szellem kiművelése párhuzamosan kell folyjon. Éppen azért a gazdaság' felügyelőség és a gazdaképzőiskolák által szervezett három hónapos föld ­két felkértem arra, hogy kulturális te­vékenységüket közöljék a megye nép­művelési hivatalával, nehogy ugyan­abban az időben, ugyanabban a köz­ségben előadást tartsanak különböző szervek s egymást akadályozzuk. Ezért vezetünk népművelési naptárt Ebből minden politikai és társadalmi szerv értesülhet, mikor s hol tarthat előadást, gyűlést, tanfolyamot, anélkül, bogy megosztaná a falut — Ember ,elég lesz-e ez? Hiszen né­pünk maga sem ismeri az igazi magyar kultúrát! — Hát mároi holnapra bizony csodát nem várhatunk. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy ismereteket kö­zöljünk, s ugyanakkor felkeltsük a régi magyar parasztokban éppen úgy, mint az új telepesekben a szomjúságot a magyar kultúra iránt. Ezért szándéko­zunk elhallgattatott, a néptől távol­tartott nagy magyar íróink, Ady, Mó­ricz Zsigmond, József Attila stb műveit elvinni a faluba. Elhatároztuk, hogy emlékünnepeket tartunk, s ezeken kü­lön is ismertetjük a nép igazi íróinak életét műveiből olvasunk szemelvénye­ket, hozzáférhetővé tesszük a paraszt­ság számára a népi írók írásait a kor­szerűtlen népkönyvtárak salnbakterei helyett. Kovácsoltuk a terveket, hogy a szénszünet folytán szabaddá vált ta­nítósággal, tanársággal kulturális roha­mot intézünk a falu ellen. — No és? — Pécsett és Baranyában szénszünet nem lesz. De mivel valószínű, hogy más törvényhatóságok területén felsza hadidnak ilyen erők, ezeket január február havában kihelyezzük a falvak­ba tanfolyam tartására. Elszállásolá művesképző tanfolyamokat 30 órás köz:j sukról, ellátásukról gondoskodunk Itt előadásokkal Mailjük klj ,lk,l„ullk „y,|íU „JéSl ke£Íny" gondunk van arra is hogv külön ak- zésre s azokat, akik a magyar népdal Ä “e„m.ug7önte régl mű^ltség ápolásában jártasak séget A társadalmi és politikai szerve-' meg is Hívjuk. jártasa*. Kirtúrházat minden falunak — Nem lesz-e mindez szalmaláng, umelynek nagyobb a tüze, mint a me­lege? — Majd rajta leszünk, hogy ne le­gyen. Nem vitás, hogy kizárólag csak kurta tanfolyamokkal nem oldhatjuk meg a kérdésjt. A műveltség nem olyan, mint az oltás, hogy belefecskendezzük valakibe, aztán minden remiben is van A népnek önmagának is meg kell ten­nie mindent, hogy amíg gazdasági té­ren eltanulja a korszerű földművelést, a szellemi kultúra terén is állandó kon taktusban marad a művelődéssel. Ennek viszont olyan előfeltételei is vannak, amelyek állami intézmények létesítését teszik szükségessé. Legelső ilyen elő­feltétel a kflltúrházak megteremtés* minden faluban. Magam hat és fél évig voltam hadifogoly, ismertem a cári Oroszországot, megismerkedtem a Szov jetunióval is. Legjobban az lepett meg. hogy majdnem minden községben a két iskola mellett mindenütt ott találtam a kultúrházat, a klubot is. S micsoda felszerelésselI Beépített színpaddal, rá­dióval, könyotárral, mozioeti tő géppel. A szovjet vezetők ugyanis jó pszichológu­sok. Tudják, hogy felnőtt ember nem szívesen megy iskolába, előadásra, tan­folyamra. Csak ha öntevékenyen, vala­milyen formában belekapcsolódva a kulturális tevékenységbe, valamilyen aktivitásra módot és lehetőséget kap. Akkor ragad is, rá is szomjazik a többre. Ezek nélkül a kultúrházak nél­kül meg nem valósíthatták volna két ízben is ötéves tervüket. Csak jellem­zőnek említem, hogy amíg 1934-ben 61.100, addig 1939-ben már 95.600 kul- túrház oolt a Szovjetunióban. Nálunk viszont.? Nálunk alig van. Kocsmába szorult a népművelés! Szellemi szecska és alkohol, hogy mindjárt együtt le­gyen és „butulj paraszti“ — Mit teszünk azért, holnap is ne Így legyen? — A telepítéssel kapcsolatban máris javaslatot tettem a kormányzatnak, hogy legalább minden községben, ahol nagyobbszabású telepítés történt, ve­gyenek kultúrhóz céljaira igénybe egy épületet, lehetőleg olyant, amelyet ke­vés költséggel át lehet alakítani, hogy rendeltetésének megfeleljen. Pénz szub­venció formájában még a vadászkutya- falka-tartóknak is jutott az „anti“- világban. Most erre kell, hogy jusson 1 Felszerelés csakúgy, mint lelkes em­berek ,akik az újcélú magyar kultúrát el tudják és el akarják terjeszteni a magyarság körében. — Nem beszéltünk még arról, hogy ezeknek a terveknek vannak akadályai is. — Vannak.. Az álarc, ami mögé bú­jik, nagyon sokféle: Daliással való visszaéléstől a rémhírterjesztésig mint a kaméleon, minden formát magára ölt. A boldog birtoklók görcsösen ra­gaszkodnak a régi világhoz. Helyzeti energiájuk van. A küzdelemnek sok irányúnak kell lenni ellenük és folyton ébernek. A legfontosabb azonban, az hogy mind a régi, mind az új magyar­ságot megerősítsük paraszti öntudatuk­ban. Hogy megértsék: mindez ami tör­ténik. értük és javukra van! Tudnia kell, sokat tudnia az új magyar pa­rasztnak, az új telepesnek kivált mind a szak- és korszerű földművelés és ál­lattenyésztés területén, mind az általá­nos műveltség síkján, önmaguknak is harcolniok kell nem bizhatják arra a vékony rétegre, aki eddig küzdött ér­tük. A telepesek és a régi kisbirtokos magyarság csak egymásba kapaszknd oa, egymást segítve és támogatva iz­mosodhat meg. nézhet szembe mind­azokkal, akik önösérdekből a paraszt­ság emelkedését gátolni igyekeznek Mi népművelők kezükbe adjuk a harci eszközöket. Forgatniok már nekik kell! f Zsikó Gyula. I ILL1B8LB L I I íiSZLI! vegyi üzem tulajdonos PÉCS. RAKÓCZS-ÜT 36/« n TEL. i 16-77. Gyártmányai: Füszerpótlók, kékitö, cipőpaszta, parkettpaszta, najolaj, hőrvazelin, szerszámolaf és sarolópor. Akkor tehát, amikor ma már műkö­dik a Mnnknsoktató Tanfolyam s egy rendkívül nagyjelentőségű, komoly programmal Indul a Munkás Kultúr­szövetség, hogy vigye, nívóra emelje « tanulnivágyókat, a kormányzati té­nyezőknek ezek a hovatovább hivata­los szervei nem tesznek egyebet, mint X„fegyverkeznek" a kulíúrális megerő­södésre, mert nagyon jól tudják, hogy űz új világért folytatott harc sorsát fő ként az egyes nemzetek szellemi ereje fogja a továbbiakban eldönteni. A mindennapi élet küzdelmeiben elfáradt lelkierőt pedig -sak a kultúra képes felfrissíteni és állandó hőfokon tartani Mindezek a jelenségek azt mutatják hogy bizakodóan tekinthetünk a jövő elébe, mert ezek a törekvések a uera- zeti szellem megváltoztatását, a lélek­ben és testben is erős ?HSS indnlni- kész nemzedék kitermelését fogja je­lenteni. BÉKY jtLIA DR. JJ DUNÁNTÚL 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents