Új Dunántúl, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-07 / 126. szám

Az Izvesztija san franciscoi tudósítása írja: „Összpontosítani kell minden érőnkéi, hogy megőrizzük a krimi konferencia ériékes eredményeit A pécsi postaigazgatóság az újjáépítés munkáidban — Budapesttel már iolynak a próba telefonbeszélgetések - Hamarosan várható - —- ­Moszkvából jelentik: Evgeni j Zsukov, az Izvesztija San Franciscoba kiküldött munkatársa töbek között eze­ket írja: „A világértekezlet abba a sza­kaszába lépett, amelyben a közvélemény eredményeket és döntéseket vár tőle Ehelyett azt látjuk, hogy a résztvevők a formákról vitatkoznak és figyelmen kí­vül hagyják a krimi konferencia hatá­rozatainak tartalmát. összpontosítani kell minden erőnket, hogy megőrizzük a krimi konferencia értékes eredményeit. A sanfranciscoi értekezleten nem egy­szer szovjetellenes hangokat is hallot­tunk. „Szovjet misztériumról" beszélnek és benünket tesznek felelőssé az érte­kezlet sikertelenségéért. Reméljük, hogy az ellentéteket szitó politikai spekulán­sokat elnémítják és az eredeti célki­tűzéseket megvalósítják. a távirati forgalom megindítása is Budapesttel Tito marsall: A békekonferenciára vár a feladat, hogy Karintia sorsát az (gazságosság széliemében eldöntsék Moszkvából jelentik.: A Szlové­niában időző Tito marsall fogadta Ka­rintia szlovén és osztrák lakosságának küldöttségét. A bizottság élén a karin- tiai nemzeti felszabadítási bizottság el­nöke üdvözölte Titot. Beszámolt a Karin- tiában uralkodó jelenlegi helyzetről és kérte Tito marsall közbelépését a reak­ciós elemek visszaéléseivel szemben Hangsúlyozta, hogy Karintia lakossága egyöntetűen kívánja a föderatív, demo­kratikus Jugoszláviához való csatlako­zást. Tito marsall válaszában kijelen­tette, hogy a . szövetségesek megígérték a demokratikus módszerek tiszteletben- tartását. A szlovén és osztrák lakosság között kialakult egyetértés a legjobb biztosíték a jövőre nézve. A békekon­ferenciára vár a feladat, hogy Karintia sorsát az igazságosság szellemében vég­leg eldöntse. A szovjet^népek testvéri # ma am ^ “ A cári Oroszország a népek börtöne volt Á cári Oroszország óriási birodalom területén volt sok népnek a börtöne. A cári uralom alatt az Oroszországot lakó népeknek a te.jes jogtalanság és tudat­lanság volt a részük. Állandó megalázás és meggyalázás érte őket. Alacsonyabb fajúnak, „idegeneknek" tartották őket. A cári nemzetiségi politikának az volt az alapelve; „vess el.entéíet és uralmat aratsz" A rejakciós cári uralom nemzeti és vallási gyűlöletet szított Oroszország népei között, hogy elválassza őket egy­mástól és könyebben uralkodhasson fe­leltük­A cári pribékek, akár Hitler, szintén a zsidókra fogták, hogy ők arz oroszorszá­gi nepek nyomorának okai és nemcsak az oroszokat, hanem az elnyomott nem­zetiségeket is a zsidók ellen uszították. Pogromok rendezésére külön zsoldos gárdájuk volt, az úgynevezett „fekete százak". Ezek fosztogatták, kirabolták, gyilkolták a zsidókat és nemcsak a zsi- i.oSat, a többi elnyomott nemzetiségeket Különösen a tatárok és örmények kö­zött rendeztek tömegmészárlásokat. A nemzetiségi vidékek gazdasági fej­lődését a cárizmus tudatosan fékezte. I a-uk nem volt, - mezőgazdaságuk a leg­régibb módszerekkel dolgozott. A nem­zetiségi vidékeken állami állást csak orpszok törhettek be, a bíróság csak oro­szul tárgyalhatott Újságok, könyvek a nemzetiségek nyelvén nem jelenhettek meg- Oroszosítás folyt tűzzel-vassal A cári Oroszország gyarmatoknak tekintet­te a nemzetiségi területeket. Sok népnek, például a magyarokkal rokon mári, komi népnek, még saját abc-jük sem volt. A nemzetiségi elnyomás következtében egyes népek a kihalás határán voltak, sőt egye­sek ki is haltak­Természetes, hogy az oroszországi nemzetiségek gyűlölték a cári uralmat és ez a gyűlölet átterjedt általában az oro­szok ellen, mert az elnyomott nemzeti­ségek elnyomói oroszok voltak. A Szovjetunió szabad* 1 nópek szabad hazája 1917 novembereben azonban „csoda" történt; gyökeresen megváltozott a nem­zetiségek viszonya új kormányrendsze­rükhöz és az oroszokhoz is Ez a „csoda'1 3 azonban nem volt csoda, hanem termé­szetes következménye annak a politiká­nak. amelyet Lenin régen, még az első orosz forradalom előtt, 1903 óta hirde­tett A bolsevikok pártja, amikor 1917 novemberében átvette a haialma*. amint igerte meg is valósította ezt a politikát. A teljes önrendelkezési jog A szovjet kormány már 1917 novem­ber elején „Oroszország népeinek jogai­ról szoló deklarációjában" a szovjet kor­mány hivatalos politikájává tette meg azt az elvet, amelyet a forradalom előtt hir­detett: tel le s önrendelkezési jogot Orosz­ország összes népei számára, beleértve minden népnek azt a tógát is, hogy Oroszország kötelékéből kiléphessen A szovjet kormány megadta tehát Oroszország összes népeinek a törvényes |T1 Ul nUHEWHH jogot, hogy ezentúl tetszésük szerint rendezzék be életüket: kiváltnatnak Oroszország kötelékéből, alkothatnak önál.ó államot, csatlakozhatnak más ál­lamokhoz, vagy megmaradhatnak az orosz néppel együtt a szovjet állam köteléké­ben. j-ovjet felfogás szeiint csakis a teljes önrendelkezési jog teremtheti meg az ed­dig elnyomott nemzetiségeknél a bizalmat az eddig e.nyomó nemzet iránt. Amikor Oroszországnak a szovjet for­radalom előtt elnyomott népéi megkapták a teljes önrendelkezesi jogot, Oroszország több mint 60 nemzete es számtalan ki­sebb népe közül csan Lengyelország és Finnország akartak kiválni A többiek az oroszokkal közös szovjet» államban akar­tak maradni. Finnország és Lengyelország példája mutatja, hogy az önrendelKezési jog elis­merése nemcsak írott miiaszt. Amikor 1917 júliusában a finn szcjm (parlament) kimondta az Oroszországból való kivá­lást és önálló finn államnak létesítését, akkor az orosz KerenszKÍ-kcvmány fel­oszlatta és lepecsétfeiteüe a finn parla­mentet. Amikor 1917 novemberében a bol­sevikok vették át az uraimat és a finn kormány azzal a kéréssel fordult a szov­jet kormányhoz, hogy ismerje el Finn­ország kiválását Oroszország kötelékéből, akkor a szovjet kormány Lenin elnöklete alatt, Sztálin beszéde alapján teljesítet­te Finnország kívánságát és a finn kor­mány elnöke, Szvinhuvud, közvetlenül Lenin kezéből kapta meg azt az okmányt, amely Finnország kiválását és független­ségét elismerte- A finn kormánykörök az utolsó években mégis kétszer kezdtek há­borút az ellen az ország ellen, amely­nek önállóságukat köszönhetik. Több mint 60 nemzet és számtalan kis nép, miután megkapta a szabadságot, nem akart elválni az orosz néptől, amely­nek a szovjet rendszert köszönheti. Pe­dig a forradalmat követő első évek Orosz­ország népeitől csak roppant nélkülözé­seket, nyomort, polgárháborút és rengeteg véráldozatot követeltek. A felszabadult népek az orosz néppel együtt vállalták az áldozatokat, a polgár- háborút és az orosz néppel vállvetve űz­ték ki Oroszország területéről a külföldi beto’akodókat. Sztálint Lenin is a nemzetiségi kérdés legkiválóbb ismerőjének tartotta. 1912— 13-ban megjelent munkája: „A marxiz­mus és a nemzetiségi kérdés", ma is a legirányadóbb mű a nemzetiségi kérdés­ről. Szlálin ismételten hangsúlvozta, hogy a nemzetiségek segítsége nélkül nehéz, vagy lehetetlen lett volna az orosz el­lenforradalom és a külföldi beavatkozók ellen győzelmet aratni. SOKAN JELENTKEZNEK TAGFELVÉ­TELRE A SZOVJET—OSZTRÁK KAP­CSOLATOKAT ÁPOLÓ TÁRSASÁGBA Moszkvából- jelentik: A Szovjet­unió és az Ausztria közötti kultúrális és gazdasági kapcsolatokat ápoló társa­ság a napokbn tartotta meg alakuló köz­gyűlését Amint a „Neues Österreich" nevű lap írja. a társaság a legkedve­zőbb viszhangra tatait az osztrák nép körében es naponta jelentkeznek újabb jelöltek a tagfelvételre. Az áltajános újjáépítési programúiban elsőrendű helyet foglal el a közleke­dés helyreállítása. Az ország gazdasági vérkeringésének megindulása enélkül el sem képzelhető. A közlekedés tényezői között természetesen igen fontos szerep jut a postának, amelynek jó vagy hiá nyos működése nagy kihatással van az egész gazdasági életre. Hogy az újjáépítés tekintetében a posta mekkora munkát végzett a fel- szabadulás óta eddig, bizonyára közelrő1 érdekli a nagyközönséget. Éppen ezért hető, hogy bizonyos korlátozásokkal hamarosan ez is megindulhat. Korlát»­zások alatt azt kell érteni, hogy egy8- lőre minden hivatallal nem indulhat mec a csomagforgalom, úgyszintén a súlyhatár tekintetében is alkalmaznunk kell korlátozásokat. — Budapesttel a mozgóposta-forgalo® május 25-ével már megindult, ugyancsak megindult a napi mozgópösta-forgalo® Nagykanizsával is. Ezen a téren súlyú* nehézségeket okoz a mozgópostakocsi hiány. A kocsik az ország különböző az „Uj Dunántúl munkatársa felkereste j részeiben, pályarobbantások folytán hozzáférhetetlen helyeken vesztegelnek és azoknak szabaddátétele, forgalomba' állítása nem könnyű feladat. — A lispei olajkutak vidékéről kei' vező híreink vannak — mondja tovább informátorunk —, amennyiben az ázó® környéken működő postahivatalokkal a forgalom mielőbbi felvételét kérik a* igazgatóságtól. Az olajkutak már ködésben vannak és az élet ott is visZ' szatér rendes medrébe. Elmodotta ezután informátorunk, b°<jT a posta szociális téren is tevékenykedik! különösen az állandóan érkező postás- menekültek ügyének felkarolása font0* feladat, mert ezek a szerencsétlen kar' pécsi postaigazgatóságot, amelynek egyik vezető tisztviselője az alábbiak­ban ismertette azokat az eredményeket amiket az igazgatóság területén eddig végzett helyreállító munka felmutathat: — Azzal kezdhetném, hogy állandóan tele vagyunk tervekkel a helyreállítást illetőleg. Múlt év december 7-én kezd­tük meg a munkát, aminek első sza­kasza a Pécsre irányuló levélforgalom felvétele volt. December közepén már megindult Pécsett az automata-telefon- forgalom. Anak elenére, hogy közel 800 rossz telefonállomás volt, ma már el­mondhatjuk, hogy a pécsi ‘ telefonköz­pont kb 90%-os kapacitással dolgozik Lassan megindult azután az interurbán- telefonforgalom is, először csak a me­gyével, utána a többi felszabadult ré­szekkel és ma már ott tartunk, hogy Budapesttel folytathatunk próbabeszél­getéseket. Ezen a téren persze még sok a tennivaló, sok betoldott rész és be­kötés van és amíg az ezek által okozott hibaforrásokat ki nem küszöböljük, a közönség részére a forgalom még nem indulhat meg. — A másik időszerű terv Budapesttel a géptávíró-összeköttetés felvétele, ami azt jelenti, hogy ezen az úton Budapest­ről a távirati válasz is megjöhet, mond­juk 24 óra alatt. A táviró-összeköttetést már távoli állomásokkal is felvettükj így pl hogy csak egy esetet említsek, a jugoszláv határ mentén lévő Lenti községgel is megvan az összekötteté­sünk. — Nem érdektelen tudni azt sem, hogy a felszabadulás előtt a pécsi igaz­gatósághoz tartozó négy megyében, va­lamint a Veszprémhez tartozó enyingi já­rásban 542 postahivatal és 136 ügynök­ség működött. A trianoni határ vissza- álítása folytán ebből leesik 48 hivatal és 6 ügynökség. A megmaradó 494 hi­vatalból működik edig 310 és a 130 megmaradt ügynökségből körülbelül 20. Továbi megnyitások természetesen fo­lyamatban vannak. — A csomagforgalom megindítása elé még igen sok akadály tornyosul, de mivel ezzel a kérdéssel már a minisz­térium is behatóan foglalkozik, remél­társak legtöbb esetben teljesen leégve mindenükből kifosztva érkeznek ^e' Ugyanígy támogatja anyagilag a r°sZ' szab anyagi helyzetben lévő itteni kat. társakat. Kiveszi részét a hadifoglya és deportáltak hazasegítésének ember- baráti tevékenységéből is. — Ami a postások közellátását erről elsősorban talán azt említene!® fel, hogy ebbe a közellátásba bekapcs0*' tűk újabban a nyugdíjasokat is. Me^ jegyzem, hogy a nyugdíjasok leszái»1' fásával, az aktív postásszemélyzet ládtagokkal együtt mintegy 1400 képvisel Pécsett, ehhez jönnek még teba a nyugdíjasok, úgy hogy közellátási1^ nak elég szépszámú ellátatlanról h j gondoskodnia. Megemlítem még, hogy postai személyzet a közellátás keretéb^ intenzív kertgazdálkodást is folyt8lj 54 hold földön 5 pár lóval és sajÍ tagjaink közreműködésével művelj11' kertgazdaságunkat, hogy magunk8 zöldség- és főzelékféleségekkel önell8^ hassuk. Gondoskodunk természetesen személyzet téli tüzelővel való ellátás8 nak kérdéséről is. — Ezzel a pár szóval igyekeztem f® vázolni azt a sokoldalú tevékenység^ — fejezi be informátorunk — amit postaszemélyzet eddig tett. Valamebf nyien a legnagyobb örpmmel vesZ'ÍJÍ részt az újjáépítés munlábjából, nem b gyünk kihasználatlanul egyetlen m®® kaerőt sem, amit ezen a téren hasznos tani lehet. (m. *' Minden kisbirtokos méhészkedien Beszélgetés Faraghófminiszterrel a cukorellátás kérdéseiről Munkatársunk beszélgetést folytatott Faraghó Gábor közcllátásügyi miniszter­rel a közellátás legégetőbb problémájáról és ezzel kapcsolatosan a cukorellátás kér­déseit is megtárgyalta a miniszterrel. 1. Mekkora cukorszükséglet fedezéséről kell gondoskodnia a közellátási kormány­zatnak, — tettük fel az első kérdést a miniszternek. Ez tulajdonképen statisztikai kérdés és a lakosság számára, valamint a fejadag egymással való beszorzásából kapjuk meg rá a választ. Mégis a mai körülmények között lehetetlenség ezt ilyen egyszerűen elintézni- Sajnos nem a fedezendő cukor­mennyiség száma, amivel ma foglalko­zunk, hanem á rendelkezésre álló, vagy behozatal által megszerezhető cukorkész­leteket próbáljuk igazságosan eloszlatni. 2. Milyenek a kilátások a közeljövőben a háztartások cukorszükségletének fede­zésére? Egyelőre birkózunk a nehézségekkel, átmeneti megoldásként szolgál az az akció, melynek során nemrég nagyobb mennyi­ségű cukorrépát hozattam fel a fővárosba, hogy Budapest háziasszonyai a vidékiek- lysz hasonlóan a cukorrépa reszelése, fő­zése, besűrítése révén jussanak ahhoz a „cukorrépa szörphöz" ami igen jó kise­gítő a cukrot nélkülöző háztartások sza­mára. Ennek az ideje azonban, sajnos el­múlt. A Szovjet Unió kormányának jóvol­tából 200 tonna cukorhoz is jutunk, ami­ből a közeljövőben várhatók küldemé­nyek. Természetes, hogy' az az intencióm, hogy ebből- a küldeményből elsősorban terhes, szoptatós anvák és kórházak kap­janak. 3. Milyenek az őszi cukorrépa termelés után a cukorellátás kilátásai? Azok a mezőgazdasági viszonyok, 10 lyek „német barátaink" és Szálasi b° dáinak eltávozása után keletkeztek, köveä kezményeík révén legjobban a cukoréi termelés 6orán éreztetik hatásukat. T®1 valevő, hc^jy a legtöbb munkát, legj°°°^. előkészíteti talajt, legmé.yebb szántásl cukorrépa kívánja. Hiányoznak az esz* zeink ahhoz, hogy ezeknek ' nat ne. — rnu ahhoz, hogy ezeknek a feladat0 ^ k eleget tehessen mezőgazdaságunk. “ kell mutatnom arra is, hogy eddig a ® korrépa termelés kifejezetten nagybirt°"\j történt. A cukorgyárak nagyüzeme^ kötöttek termelési szerződéseket és eéc ^ szervezetük a nagyüzemi terir-eláf” ^ átvételére volt beállítva- Át kell áll**8., ezt a' termelési rendét is. A cukorgyára nak be kell szervezni a cukorrépa terlI1„ lésbe a kisüzemeket és különösen jelentőségűnek tartom az új földhözju“’), tak szempontjából is, hogy a cukorgyára3 termelési előlegeikkel a répatermelő«1-® kisgazdákat fokozatosan ösztönözzék­Ebben az esztendőben azonban az *,f előrehaladott voltára való tekintettel 1,1 , nem sokat tehetünk. Annál fontosabb'1] . tartom, hogy az új földhöz juttat0' . s igyekezzenek méhcsaládokra szert ten'.1^. minden kisgazdaság egyben intenzív u szét is legyen. Ha ez megtörténik, nem * félni a cukorhiánytól. Rá kell mutatn®^ egy pótmegoldásra is, amiben azért 1#^ jelentőséget, mert vetése, még mindiá njs, késik: méznád, vagy, mézcirok néven ^ meretes az a növény, ami az utóbbi éy ben mind népszerűbbé válik és a rfPjg szörphöz hasonló „cirokméz" ny«r11 belőle. Cukoré látásunk kérdése az új földh® ^ j-uttatottak kezébe van letéve. Bizt°s s gyök benne, hogy a rájuk háruló ‘ js leladatoknak teljes mértékben elcáe‘ fognak tenni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents