Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

addig kell követelnünk, amig be nem következik, és olyan határozottsággal kell követelnünk, hogy bekövetkezzék. De nehéz a tankönyvhiány miatt is. Állami tankönyvekkel egyházi nevelést biztosítani nem lehet. Ezért égető feladat az egyházi tankönyvek kiadása, amelyeknek a hivatalos állami bírálat általi elszintelenítését minden rendelkezésünkre álló eszközzel meg kell akadályoznunk. Ha azonban ezért is, meg azért is, nehéz, akkor egyáltalán lehetséges-e egyházi iskoláink egyházi jellegének kidomborítása? Igen. Mégpedig azáltal, ha hittől, egyházszeretettől és egyházhűségtől áthatott tanerők állnak az egyházi iskolák szolgálatában. Ez pedig két módon érhető el és biztosítható. Ha a tanítóság az egyházénak tudja magát, az egyház pedig a magáénak a tanítóságot. Hogy így lehessen, ki kell építenünk és el kell mélyítenünk a testvéri közösséget a lelkészi és tanítói kar között. Természetesen arra is szükség van, hogy az egyház szolgálatában álló összes munkások testvéri egyetértésben éljenek és működjenek. Utalok itt elsősorban a lelkészek és az egyházi szolgálatban forgolódó világiak egymáshoz való viszonyára. Isten óvjon attól, hogy fellobbanjon és egyoldalúan oldódjék meg egyházunkban a küriarchia és a hierarchia kérdése, Ne feszegessük ezt. Es ne mérjünk kétféle mértékkel, ha az egyházi és világi elem jogairól és kötelességeiről van szó. Amennyire vitathatatlan, hogy a világiak közgyűlési típusának nem lehet helye az egyházi életben, mert abban csak a hitéleti buzgóság biztosíthat bárki számára is szerepet, annvira kétségtelen az is, hogy egyházunk berendezkedésének egyik legnagyobb értéke az a lehetőség, amelyet a világi elemnek az egyház vezetésébe való bekapcsolódása nyújt. Ragyogó bizonysága ennek egye25