Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

temes felügyelőnk szolgálata, akinek az egyházzal való összeforrottsága mindnyájunk számára követendő példakép, s akit ezért nagy öröm ma körünkben köszönthetnünk. Örömmel állapíthatom meg, hogy a mi egyházkerületi felügyelőnk sem csak egyházkormányzati bölcsességben jár az élen, hanem hitbuzgóságával is példát ad s így minden vonatkozásban érdemes a bizalomra és megbecsülésre, amely őt annakidején az egyházkerületi felügyelői székbe emelte és ma is változatlanul körülveszi. Számomra különös öröm a vele való együttműködés. Hála legyen Istennek, hogy őt az idők vészei közt megtartotta. Kérjük számára Isten áldását, hogy hivatását még nagyon soká tölthesse be töretlen erővel, eredményesen. Egyházunk belső megújhodásának, mivel anyagi világban élünk, anyagi feltételei is vannak. Hogyan teremtsük elő azokat, amikor földjeink elvesztek, alapítványaink elértéktelenedtek, híveinknek legtehetősebb, átdozatkész rétege koldusbotra jutott, és egyházunk egész népe elszegényedett? Márpedig nemcsak uj feladatok tornyosodnak előttünk, de mindazt, amit az ősök buzgósága alkotott, ujjá kell építenünk. Ledőlt tornyok, beszakadt iskolák, súlyosan sérült lelkész- és tanítólakok képe mered felénk, ha tekintetünket egyházunk gyülekezetein végighordozzuk. Miből építjük fel a romokat? Államsegélyből? Hiszen az állam maga is koldusszegény. Külföldi segítségből? Hiszen a mi bajunk csak egy ország egy egyházának baja sok ország sok egyházáé közül s azokéhoz viszonyítva talán nem is a legnagyobb. Segítséget kaphatunk innen is, onnan is, de az alapfedezetet magunknak, a magunk erejéből kell előteremtenünk. Igen, de hogyan, amikor az egyházi adó olyan gyéren folyik be, javadalmasaink 26