Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

jesitése a nemzet és az emberiség éleiében egyaránt. Sőt meggyőződésem, hogy a lényegükkel ellentétben álló testvérietlenség kiküszöbölése útján alkalmasabbá válnának az egyházak voltaképpeni hivatásuk betöltésére is Márpedig ennek kell törekvésük középpontjában állnia. Mert minden egyéb csak másodlagos feladat lehet, az egyház főfeladata az, hogy minél inkább megfeleljen örök hivatásának. Ennek érdekében egyházunknak belső megújhodásra van szüksége. * * * A belső megújhodásnak első feltétele a lelkimunka elmélyítése, a minél intenzivebb ige- és szentségszolgálat. Ennek a kötelezésnek különös nyomatékot ad az a figyelmeztetés, amelyet dr. Luther Márton halálának a mult év februárjának 18-án egyházkerületünkben is megünnepelt négyszázados évfordulója intézett hozzánk. Isten iránti hálánkat azért, hogy Luthert nekünk adta és a reformátor emlékével szembeni kegyeletünket is azzal juttathatjuk leginkább kifejezésre, hogy egyházunkat az ige és a szentségek egyházának tartjuk meg, s ahol ez a jellege elhalványulóban volna, azt helyreállítjuk. Mégpedig nem csak formailag, hanem lényegi tartalma szerint is. Az igét a lutheri reformáció szellemében hirdetjük tisztán és igazán és a szentségeket Krisztusnak Luther restaurálta rendelése szerint szolgáltatjuk ki. Lutheri kegyességre neveljük egyházunk népét és a lutheri vallásos tipust idegen befolyások által nem hagyjuk elszínteleníteni. A lelki megújhodásban fontos szerep vár az evangélizációra. Az evangélizáció arra hivatott, hogy 22