Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

felrázza az alvó lelkeket és lelki ébredés tavaszát derítse egyházunkra. Üdvös vívmánya az utóbbi hónapoknak a püspöki kar közös elhatározása, amelylyel az evangélizációt besorozta a hivatalos egyház feladatkörébe és szabályozta. Egyházkerületünkben a lelkiélet egyetemes és egységes irányítását végző püspök, D. Kapi Béla, szolgálatával indult el a hivatalos egyház evangélizációs munkája. A szolgálatot gazdag áldás kisérte. Hálás szívvel mondok neki ezért erről a helyről is köszönetet. Azóta több gyülekezet kért evangélizációt és annak eredményeképpen mindenütt a lelkiélet megújhodásának jelei mutatkoznak. Szeretném, ha lelkészeink minél nagyobb számban élnének az evangélizáció-kérés lehetőségével. Legyen gondunk arra, hogy híveink közül el ne vesszen egy se, és mindent tegyünk meg azért, hogy lélekben megujuljon mindenik. Soraink úgyis erősen megritkulnak. A német kitelepítés és a szlovák áttelepülés megcsappantja gyülekezeteink lélekszámát, sőt talán még gyülekezeteink számát is. A németek kitelepítésével kapcsolatban a nemzethűség szempontjából kifogás alá nem esők érdekében ismételten felemeltük szavunkat; sajnos, eredménytelenül. Azzal, hogy a szlovák áttelepülő bizottsághoz beosztott lelkészektől megtagadtam, és lelkészeink is megtagadták az istentiszteleti szolgálat végzésére kért engedélyt, megakadályozhattuk, hogy a templomi szószéket propagandaeszközül használják fel, az azonban híveink szabad elhatározásán fordult meg, hogy maradnak, vagy kitelepülnek-e. Virágzó gyülekezetek szórványhelyekké válnak, ami fokozott mértékben kötelezi egyházunkat a szórványhivekről való gondoskodásra, amelyet egyébként a belső telepítési mozgalom teremtette helyzet is sürget. Lelki megúj23