Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

a népek között. Pedig sorstársa a világnak minden népe, hiszen legyen az legyőzött vagy győző, mindnyáját megtépázta a vihar. Es mégsincs ki szánja, igazát igaznak ismerje el, pártjára álljon. Népek bűnbakja lett Legalábbis a békeszerződés eddig ismert rendelkezéseiből ítélve, attól kell tartanunk. Imádkozzunk a Szentlélek világosságáért: világosítsa meg még a döntő pillanatban a döntésre hivatott hatalmasok lelkét és vezérelje őket magyar és világviszonylatban egyaránt olyan béke biztosítására, amely megérdemli a béke nevet s nem uj háború veszélyét, hanem a népek megbékélésének igéretét hordozza magában. Az ilyen békének első feltétele az arra való általános ráeszmélés, hogy a győzők megtartatása csakúgy, mint a legyőzötteké, Istentől van, s arra egyformán érdemetlen mindenik, valamint az erre való rádöbbenésnek velejárója: a bűnbánat. Ámde ebben a jelszavaktól és programoktól hangos világban békekonferencián, a nemzetek közgyűlésén, az egyes országok parlamentjeiben és politikai küzdőporondján, bármilyen sok szó essék is minden egyébről, erről egyetlen hang sem szól. Ennek a gondolatnak képviselője és ennek a hangnak szócsöve a világon egyedül az egyház. * * * Nagy fellélegzést idézett elő és jogos reményekre hangolt a krimi konferenciának az egyház létét és szabadságát biztosító határozata. És meg kell vallanunk, hogy ebben a tekintetben nem ért csalódás Azt azonban, hogy olyan megállapodások keretében, amelyek csak a legfőbb vonásokban vázolták fel a győzelem útján roppant erővel és iramban előretörő hatalmak békeprogramját, az egyháznak külön fejezet jutott, — a világ s a háborúvesztés felé 16