Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

Püspöki jelentés (Általános rész) Már a hely, ahol és a mód, ahogy utolsó közgyűlésünk lefolyt, és a mai végbemegy, kifejezésre juttatja, hogy a kettő között sorsdöntő eseményeknek kellett lezajlaniok. Akkor egy balassagyarmati bérház pincéjében üléseztünk. Ma hazai egyházunk fellegvárában. Akkor vész-szirénák hangja szolgáltatta tárgyalásainkhoz a pokoli kísérőzenét, és bombázó repülőgépek dübörögtek felettünk, amelyeknek útját pusztulás és halál jelezte. Ma folyik a romokon az újjáépítés, és vonatzakatolás, villamoscsengés és gyárszirénák búgása egy új élet nyitánya. Akkor kishitűség tartotta megszállva a lelkeket és kétségbeesés ostromolta az eget. Ma a megtartatásért zengett hálaének szárnyal ég felé. Méltán. Mert a két időpont, az akkor és a ma között olyan események zajlottak le, amelyeknek sodrában csak Isten kegyelme tarthatott és tartott meg. Olyan katasztrófa szakadt a világra, amelyhez foghatót az emberiség története alig látott még ezen a földön is, amelyen pedig, mint a népek országútján, sokszor dübörgött végig a történelem szekere. Átvonult rajtunk a háború vihara. Tombolt, rombolt, pusztított, kioltott sok drága életet, elsodort sok pótolhatatlan anyagi és emberi értéket, felkavart minden port és szemetet és elsötétítette a láthatárt. Mire elvonult, számban megfogyatkozva, anyagi és erkölcsi birtokállományának javarészéből kifosztva, becsületében meggyalázva, porig alázva maradt itt »szétszórt hajával, vérző homlokával" a magyar. Árván 15