Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

jon ezek a tartalékok meddig lesznek elegendőek ? Van-e vájjon elég ezekből egy ujabb vészes idő tartamára? Mert miből él ma az emberiség többsége? Tartalékokból. Ezek a tartalékok akár szellemiek, akár fizikaiak, vagy akár erkölcsiek és lelkiek adják a jobb jövőbe vetett reményt. Ha volna olyan irányzat, mely akadályozná a krisztusi tanok érvényesülését, annak el kellene buknia. A krisztusi tanok világosságát és fényét tartósan elhomályosítani nem lehet, mint ahogyan nem lehetséges a világosságot adó nap világát és tüzét sem emberi erővel elvonni a földtől és az emberiségtől. Ha a magyar jelent és jövőt kémleljük, vájjon mit remélhetünk? Remélnünk kell mihamarább olyan békét, ami szuverénitásunkat helyreállítja! Az igazi építőmunka megindulását csak ezután várhatjuk. Addig jóformán csak a puszta létért folyhatik a küzdelmünk, a jelenért, és vajmi kevés történhetik a jövőért. Reméljük, olyan világrendben élhetünk majd, amely egyházi életünket biztosítja. Ezt egyházegyetemünk mindnyájunk helyeslése közepette úgy nyilatkoztatta ki, hogy ezt a világrendet az őszinteség, türelmesség, igazságosság, mértéktartás és istenfélelem jellemezzék. Az így jellemzett világrendben fejtheti ki az egyház Isten parancsa szerinti munkáját. Ezt a munkát pedig az építő hit jellemezze és ne a csüggedés. Fokozzuk szeretet-munkásságunkat és olyan közműveltséget és kulturát erősítsünk, amelyben megvan az erkölcsi tartalom s a léleknemesítésnek öntudatosan és odaadással szolgált felsőbbrendű célja. 10