Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

Fokozzuk az evangélikus öntudatra-nevelést elsősorban a családban a bölcsen irányított családvédelemmel és gyermekneveléssel, folytatva az iskolában és az ifjúsági egyesületekben. Honoljon egyházunkban a béke, de jellemezze kerületünket az építő munka versenye. Építsük újjá templomainkat, iskoláinkat, szeretetintézményeinket és ha lehet, szaporítsuk azokat, de mindenesetre adózzunk hálával azoknak, akik ezen munkánkat is elősegítik. A mi kerületünk egyházunk minden kerülete közül a legtöbbet szenvedett számszerű adatok szerint is, az elmúlt háborús esztendőkben és éppen ezért mi különös hálával tartozunk azoknak, akik ajándékaikkal, segélyeikkel és elsősorban gondos szeretetükkel és együttérzésükkel a világ különböző részein rajtunk segíteni akartak. Kerületünk a háború befejezése után területben és létszámban megcsökkent. A sváb kitelepítések és a szlovák lakosságcsere kerületünkben is sok egyházközséget tart nyugtalanságban és bizonytalanságban, sőt az elnéptelenedés veszélyében is. Az országunknak juttatandó békeszerződés kevés belátást és biztatást igér népünknek, kerületünktől pedig különösen nagy áldozatokat követel. Egyházegyetemünk külföldre is megküldött kérelmében és tiltakozásában benne volt a miénk is. Közbenjárt a sváb és szlovák telepítések kérdésében is. Bár enyhíthetnénk ezen kérdések igazságtalanságain, méltánytalanságain és sokszor embertelenségein. És ha ezernyi akadályát látjuk is terveink kivitelének, és ha a csapások és nehézségek tömkelege között kell is életünket folytatnunk, mi mégis építeni és építeni akarunk és nem az élet elmúlt javait böngészni. 11