Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

vünket, lelkünket további áldozatos munkára és feladatunk teljesítésére. Hála és köszönet szálljon Isten szolgái felé, lelkészeink, tanítóink és minden ilyen közösségi szolgálatot végző lélek felé. És itt ne feledkezzünk meg hősiesen küzdő asszonyainkról, azokról az asszonyokról, akik a szenvedések és az áldozatot jelentő munkából oly bátorsággal és önfeláldozással vették ki nemcsak saját, de mások részét is Nincs az a hála és elismerés, amelyet meg ne adnánk nekik. És mindenkinek munkájára, hősies lelkületére van szüksége országunknak, népünknek, egyházunknak és mindnyájunknak a jövőben is. * * * Ha a jövőt vizsgáljuk, látnunk kell azokat a hatalmas feladatokat, amelyek országra, népre, egyházra és egyénre hárulnak és várnak. Mert látjuk, hogy nem vagyunk túl a válságokon, akármerre tekintsünk is. A tobb évig tartó, iszonyatns világháború és az ezt követő, totális fegyveres győzelem még nem hozta meg azt a békét sem, amelyet hivatalosan békekötésnek neveznek. Hol vagyunk még attól, hogy a békeszerződés adott keretei között az igazi megbékélés, vagy pláne a megelégedett és egyensúlyozott lelkektől táplált béke bekövetkezzék A világ még forrongásban van, itt-ott még a fegyvereket is használják a fel-felujuló ellentétek kiegyenlítésére. A forrongó világ a problémákat cseppfolyós állapotban tartja. A nagyhatalmak keresik a tartós béke feltételeit. Még kérdés, hogy ezen kétségtelen céljukat siker fogja-e koronázni. Ma még abból az erkölcsi tőkéből él a világ, vagy tengődik, amit a békés időkből tartalékolt. Vaj9