Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

val van megtelve. Tudjuk, hogy jelenünk és jövőnk a kül- és belpolitikának függvénye, és tudjuk, hogy a politika folytatása nem egyházi feladat. A történelem folyamán az államhatalom gyakorlói nem egyszer tesznek kísérletet arra, hogy ilyen, vagy olyan politikai irányzatok megnyerjék az egyházat, vagy a maguk hatalmát az egyházzal megerősítsék, de ha kell. a népeket az egyháztól és talán még Istentől is eltávolítsák. Mindig igvekezett az egyház a napi politikától magát távoltartani, de mindig kötelességének tartotta a helyes és egészséges magyar közszellem kialakulását elősegíteni és ezért küzdeni. A közügyek figyelése és az állam tényeinek nyilvántartása az egyháznak kötelessége és fel kell szólalnia, ha az evangélium tanításaival vagy az igazságossággal össze nem egyeztethető dolgokat lát. Az egyháznak ez a tevékenysége, mely a közjót is erősen szolgálja, érdeke az államhatalomnak is, amennyiben hatalmát a krisztusi eszmékkel nem ellentétesen kivánja gyakorolni. Akkor, amikor országunk, népünk a mostani években oly sokat szenvedett és a politikai áramlatok revoluciói váltották fel az evolúciós államkormányzást, vájjon teljesítette-e egyházunk ezirányban is közérdekű feladatát? Azt gondolom, erre a kérdésre a ma embere ugy felelne, amiképpen őt egyénileg kellőképpen segíteni és támogatni tudta az egyház, vagy nem. Elég embernek adott-e menedéket és ad-e segítséget akkor, amikor az emberek százezrei üldöztettek, és amikor a szociális igazságtalanságnak és segítségnek oly sok kielégítetlen igénye volt és van? Hogy mit tettek az egyházak, azt ugy fejezhetjük ki, hogy Isten parancsát megfeszített erővel igyekeztek teljesíteni. 7