Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1944. Rendkívüli közgyűlés

1944. április

FÜGGELÉK EMLEKLAP A Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület két nagy halottjanak: Kardos Gyula püspöknek és Laszkáry Gyula egyházkerületi felügyelőnek emlékére tartott gyászistentiszteleten elhangzott beszéd, melyet dr. Csengődy Lajos esperes, egyházkerületi főjegyző mondott 1944. április hó 25-én a balassagyarmati templomban. Ekkor hozzámérte a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén őtőle valamit. — Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik balkezed felől. Máté 20, 20—21. Ezer veszély közit „pusztában bujdosunk, — mint hajdan — népével Mózes bujdosott — követve mit néki Isten külde — vezérül a lángoszlopot" (Petőfi). Rőt fénnyel az égre világító lángtengerbe veszett városok, családi otthonok s köztük porrá hamvadt jó magyarok elparázslott csontjai közt vezet a jelen idők kietlenjében utunk. Amint most ezen az élő Isten színe előtt megállunk, az emlékező kegyelet útjára térünk, amely most két kihamvadt lángoszlopot idéz sírjából és ezeknek a síron túl is világító fénykörébe zarándoklunk. Frissen hantolt két sírhalom az a hely, amelynél ezúttal megállunk, amelyek ölén a halál csendes álmát álmodják már a kihűlt szívek ott alant, a váratlan szenvedések s elgyötörtetésük parazsába roskodásuk után. De amit belőlük a sír el nem temethetett, felénk világol leikök orcája, rajta az ég megnyugvást jelentő szent mosolyával, amelynek földi testvére nélkül, ama jóságos, megnyugtató, biztató mosolygás nélkül alig láttuk őket valamikor is, kik vélök együtt járhattuk az egyházépítés útjait. Emiéköket idézve, ezzel a mosollyal orcájukon állanak elibénk, mintha a költő szavával mondani akarnák: „nem sötét a sír — oh ember — csak a szemed vakul el, ha rátekintesz, fényességitől, — mely olyan szokatlan varázsözönnel a másvilágból orcáinkra dől.. (Petőfi). — Rajtuk túlról, messze túlról jő e fény. S árad felénk. Attól, aki az Élet a halálban, aiki a Halál halála lőn, a mi Urunk Jézus Krisztustól árad ez, kinek szent szolgálatában égett tövig életök gyertyalángja. Itt kihamvadva, Ott új fényre gyúlt és mostan immár ebben világolva sorakoztak be azok sorába, akik ennek az egyházkerületnek vezérlő lángoszlopaí a síron túliak világából

1 is! Minél fényesebb a fény, annál sötétebb az árnyék, borongósabb a gyász. Ilyen árad el ezen az egyházkerületen is, amelynek anyaszentegyháza, mint hajdan a Zebedeus fiak anyja, állt meg alig egy-két éve az Egyház Ura, az Ür előtt, gyülekezetivei együtt azt kérve, engedné meg,