Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942
1942. október
42 folyamatban lévő anyásítással kapcsolatban a koňgrua végleges megállapítást nyerhet az állam részéről. Közvetlen küszöbön áll a csonka pozsonyi egyházmegye területén lévő „Mátvusföldi missió" megszervezése s önálló. missiói egyházzá alakulása, mely Petor János miss. s. lelkész gondozása alatt áll, kis gyülekezeteinek nagy része eddig a felsőszeli-i anyaegyházhoz tartozott s a felső-szeli-i lelkész gondozása alatt állott. De hozzácsatoltattak a felszabadult Felvidék egyes helyei, köztük Szene, ahol a kis templom építéséhez fogtak az evangélikus hívek. Remény van arra, hogy rövid időn belül állami kongruával önálló missiói körré és lelkészi állássá tömörül. Ugyanilyen életerős missiói pont a Balassagyarmathoz tartozó „Ipolymenti nvssiói kör", melyet Kirner Lajos miss. segéd lelkész gondoz már 3 és fél év óta. Minden előfeltétel meg van az önálló szervezkedésre. — A hívek a paróchia-építés terheitől félve és húzódozva — még bizonyos idegenkedést mutatnak az önállósulás tekintetében. — Megszervezés, illetve anyásítás előtt áll a mosoni egyházmegyében Oroszvár, a nógrád—hont—barsi egyházmegyében Zobor. Mindkettő alkalmas volna arra, hogy lelkész-tanítói állás szerveztessék kebelében, vagy kongruával önálló lelkészi állás alakuljon. Életerős missiói kört alkot a Tata vidékén élő evangélikusokból álló hívek serege, itt is Tata központtal nagy terület evangélikusait lehetne összefogni s missziói körbe tömöríteni. — A többi missiói pont munkájáról, fejlődéséről külön pontban számolunk be. A missiói pontoknak kifejlesztése, kiépítésié — pillanatnyilag egy nagyon nehéz, szinte leküzdhetetlen akadályba ütközik: ez a folyton fokozódó theológus- segédlelkész- és lekészhiány. — A három együvé tartozik. — Lelkész és segédlekészhiány — a beállott fenyegető veszedelmet rejtegető „theológus hiány"-ból természetesen következik. — Egyházunknak ma alig van égetőbb kérdése, mint ezeknek megszüntetése, vagy legalább is a veszély csökkentése. — Múlt évben már foglalkozott kerületi közgyűlésünk ezekkel a problémákkal s egy év letelte után megállapíthatjuk, hogy a veszély arányai még nagyobbra nőttek. — A háború és az általa teremtett viszonyok kettős befolyással vannak erre a kérdésre. Egyrészt sok fiatal erőt vonnak el munkakörétől, így egyházkerületünkből is sokan a lelkészek és segédlelkészek közül tábori lelkészi szolgálatra vonultak be, másrészt a háborús viszonyok folytán — más pályákon sokkal jobban, anyagilag sokkal előnyösebben tud a fiatalság elhelyezkedni s ezért a lelkészi pályán való elhelyezkedés nem vonzó. Nemcsak, hogy kevesen mennek a lelkészi pályára, de azok is, akik már beiratkoztak a theológiára, időközben más pályákra lépnek, más tanulmányokba fognak, mert a káplánsors nagyon keserű, a káplán fizetés sok helyen a vasúti őr fizetését alig éri el. Ugyanígy ítélem meg a lelkészek anyagi helyzetét is. Ma már ott tartunk, hogy a beállott iskolai év kezdetével munka-mezők maradtak teljesen lelkészek és hitoktatók nélkül. — A lévai egyház megválasztotta lelkészének —Bándy Endre esperes-lelkész nyugdíjazásával Komjáthy Lajos enyingi lelkészt, aki azonban tábori lelkészi szolgálatra vonult be s jelenleg az orosz fronton teljesít szolgálatot, s nincsen senki, akit odaküldjünk, a lévaiak lelki ellátására, mert egyházkerletünk segédlelkészei közül is katonai szolgálatra vonultak be Bányai Sándor, Balikó Zoltán, Polóny László s. lelkészek és Csernyey József s. lelkész szanatóriumi kezelése miatt nem teljesíthet szolgálatot. Ennek következménye, hogy Érden nincs,
