Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

43 aki a szépen megindult missiói lelki ellátást végezné. Szügyben szintén nincs segédlelkész — a bevezetett belmissiói munka szünetel. Komáromban nagy szükség volna egy segédlelkészre, mert a mostani helyzet mellett nem tudják ellátni a híveket s a gyülekezet nagykiterjedésű szórványait. Várjuk tehát haza a katonai szolgálatra bevonult lelkészeinket, addig pedig átvészeljük az időket úgy, ahogy lehet. — Addig el kell követnünk minden lehetőt a theológus-segédlelkész hiány — lelkészhiány megszüntetésére. — Már a múlt évi kerületi közgyűlés elhatározta, hogy az egyházkerületben gyűjtést rendez s egy theológus segélyezési alapot létesít, amelyből szegénysorsú theológusok ingyenes nevelését kívánta biztosítani. Sajnos, az e címen megindított gyűjtés néhány száz pengőt eredményezett csupán, mert éppen az esztendő derekán — elköltöztek az élők sorából azok, akik ebben a kérdésben nemcsak indítványozók voltak, hanem a gyűjtést hívatva lettek volna eredményessé tenni. Közben a nógrád—hont—barsi egyházmegye elhatározta, hogy a theol. segélyezési alapra minden lelkész és felügyelő 10—10 pengővel járuljon hozzá s minden presbyter 5—5 pengővel. Ha ez a gyűjtés sikerül, úgy magából az említett egyházmegyéből közel 3000 P. gyűlik össze. Ki kell terjesztenünk ezt a gyűjtést, ill. ezt a határozatot az egész egyházkerületre s ilyen úton és módon szép összeget bocsáthatunk rendelkezésére a theol. facultás tanári karának. Jelentésem végén e tárgyban konkrét javaslatot bátorkodom tenni. A lelkész- segédlelkész- theológus hiány mellett a tanító hiány is mindjobban érezhetővé lesz. Sok iskolánkban szünetel a tanítás, mert sem a hadbavonult tanerő helyettesítésére, sem a megüresedett tanítói állások betöltésére nem jelentkeznek tanítók, sőt tanítónők sem. Oka ennek nemcsak az, hogy tanítóink közül sokan hadiszolgálatban vannak, de a Felvidék és Erdély északi részének visszatérésével tanítóink közül többen az államhoz nyertek kinevezést és az utánpótlás a megnövekedett szükséglethez képest itt is elégtelen. Hogy ez az államhoz való átszívárgás a felekezeti iskolák helyzetét még súlyosabbá ne tegye, a kultuszminiszter rendeletileg intézkedett az iránt, hogy ezentúl csak egyházfőhatósági hozzájárulással vesz át az állam felekezeti tanítókat. Felterjesztésben reá kellene mutatnunk a minisztériumban arra, hogy célszerű volna átmenetileg a tanítóképzés új rendjét, — melyet igen helyesen a tanítói színvonal emelésére vezetett be a kormány — váloztassa meg s állítsa vissza az 5 éves tanító képzést ési főleg — végre — válassza szét a tanítói és kántori javadalmat, mert a tanítóhiány pillanatnyilag még jobban fenyegeti egyházainkat, mint a lelkészi utánpótlás s fenyegető veszélyt jelent egyházi iskoláinkra, amit minden erőnkkel sürgősen el kell hárítani. Iskoláink hiányainak pótlásánál ez évben is bőkezűen segítségünkre sietett az állam ingyen tanszerek juttatásával. Kerületünkben 25 iskola részesült ingyen tanszerekben a folyó tanév kezdetén. Egyes iskoláink a „Nemzetnevelők Könyvtára" c. könyvsorozatot is megkapták teljesen díjtalanúl. Egyházunk viszonya az államhoz a teljes megértés, segítő készség és sokoldalú támogatásban nyert kifejezést. A teljes jóindulat jelét több helyen látjuk: a felvidéki lelkészek kongruáját véglegesen és igen méltányosan rendezte. Minden egyházat sikerült kongruássá tenni. A cseh koronáknak magyar pengővé való átértékelésénél — mindenkor a magyar értéket képviselő kisebb összeget egészítették ki államsegéllyel.