Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

29 Antenna akarok lenni az istenországa területén, amelyen keresztül jönnek és mennek az Ég üzenetei. S ezt a hivatást csak úgy tudom teljesen betölteni, ha Ö: velem; ha Ö nem egy távoli eszmény számomra, akit követnem kell, de élő valóság, aki velem van, velem érez, velem gondolkozik, velem cselekszik, ha kézen fog és vezet és minden lépésemet az egyházkormányzatban és magánéletemben Vele teszem meg. Ha mellettem van és soha el nem távozik tőlem, ha Őt érzem magam mellett a zivatarok, villámok cikázásában, ha az Ő közelsége elűzi tőlem a Sátánt, hogy az soha a Jézus „mellettem-léte miatt" ne közelíthessen meg és minél távolabbra takarodjék tőlem. Ha Általa az Ő 'Szentlelkének minden erejével gondolok, szólok és cselekszem, ha annyira megszenteli minden testi-lelki megmozdulásomat, hogy csak Ő általa, mint akinek kezében eszköz az életem, eszköz az ajkam, amely az Igéjét hirdeti, eszköz a szívem, a kezem, mely a Szentségek kiszolgáltatására, vagy áldásra nyílik. Ha Benne élek és halok, ha az evangéliomból kivirágzó életem olyan, hogy Pál apostollal elmondhassam: Élek többé nem én, de él bennem a Krisztus, ha teljesen meg tudom zabolázni a bennem élő bűnnek törvényét, ha oda tudok borulni az Ő királyi székének trónja elé: Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít ki engem e halálnak testéből. Ha Ňeki — nem saját önző énemnek szolgálok, ha mindent az Ő dicsőségére teszek, ha neki munkatársa leszek abban, hogy „megtartsam, ami elveszendő", ha átérzem a nagy Apostol szavainak súlyát: Igaz beszéd ez és mindenképen teljes befogadásra méltó, hogy a Krisztus azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. Ha Érte, az Ő országának eljöveteléért olyan jósággal, áldozatkészséggel, pazar bőkezűséggel tudok dolgozni, amint Ő eljött az égnek dicsőségéből erre a földre és bőséggel hintette szét szíve gazdagságának drága gyöngyeit, jósággal, szeretettel, hűséggel odaadta mindenét, s amikor már nem maradt egyebe, csak a szíve vére, azt is értem adta oda a Golgothán. Ő az én egyetlen programmom, az én egyetlen iránygondolatom, az én irányelvem, mindenben mindenem! Ő benne és Ő általa érkezett a földre az az örvendetes „üzenet", az evangéliom, hogy az Isten úgy szerette ezt' a világot, hogy benne senki el ne vesszen, aki hisz, hanem örök életet vegyen. Életünknek és hitünknek fundamentuma az evangéliom. Amikor mint evangélikus püspök megindulok új utamon, az örök az evagéliomot viszem útitársul. A Krisztus az evangéliom által vesz lakást a mi szíveinkbe, a Krisztus az evangéliom által nő naggyá bennünk. Az evangéliomhoz kell sírig tartó hűséggel ragaszkodnunk, azt kell folyton hangsúlyoznunk, hogy minden tanításunk egyedül az evangéiiomban bírja alapját. Ezért programmom az evangéliom. — Nincsen más bölcseség, nincs más zsinórmérték, amelyhez hitünket és cselekedeteinket mérnénk, egyedül az örök evangéliom. Programmom az evangéliomon álló Ágostai Hitvallás és a többi symbolikus iratok. Amikor atyáink összefoglalták, megformulázták tanításainkat, hittételeinket, a biblia alapján megszövegezték dogmáinkat, akkor a symbolikus könyveknek nagy jelentőségük volt. Megvonták a határvonalat a mi Egyházunk és más vallási közösségek között, egyúttal megállapították a különbségeket és azokat a tanításokat, amelyek elválasztanak más keresztyén egyházaktól. Hitelveinket tömören és világosan kell a tiszta keresztyénséget kifejezve híveink lelkébe csepegtetni s őket e tanítások tisztaságáról meggyőzni. A symbolikus könyvek és hitvallási iratok ma mintha vesztettek volna jelentőségükből. Sokan