Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

30 vannak, akik nem ismerik, nem olvassák. Az iskolákban nyert ismereteikkel, hiányos tudásukkal élik át az egész életüket. A meg nem másított ágostai hitvallás tanításai s hitelveink íelett őrködni fogok, hogy azok mindenki által ismerve, öntudatos evangélikusokat formáljanak, gondom lesz arra, hogy ne csak a kátét, hanem a többi hitvallási iratokat is kezükbe kapják híveink és ismerjék meg, mit tanítottak apáink. Végül programmom: az Egyházi Törvények könyve. Ebben a törvénykönyvben fektette le a Magyarországi Evangélikus Zsinat 1891— 94-ben zsinati Alkotmányát, s ebben újította meg, illetve egészítette ki az 1934—37. évi Zsinat egyházi életünk Törvénykönyvét. Ezeket a törvényeket betartani s épségük és igazságuk felett őrködni, lesz püspöki hivatásom egyik igen fontos tevékenysége. Igazsággal, bölcseséggel és szeretettel ezeket a törvényeket végrehajtani, hogy a holt paragrafusokból élet legyen, hogy az egyházi élet minden fokán az egyházközségektől kezdve, az egyházmegyékben és az egyházkerületben a törvényes rend fennmaradjon s igazság és békesség csókolgassák egymást, hogy az egyházi élet minden fokán iskolaügyünk a magyar kultúra emelésére és a vallás-erkölcsi nevelés dicsőségére, megszilárdítására szolgáljon, hogy az egyházközségek háztartása rendben legyen, — hogy aki vétkezik, az egyházi törvénykezés útján igazságos ítéletet kapjon, szóval az Anyaszentegyháznak mint jogi intézménynek élete a 'megalkotott Törvények alapján, autonómiánk sértetlensége mellett, a törvényes rendnek megfelelő legyen — mint Pásztor főpásztori hűséggel őrködöm, mint Kormányzó-adminisztrátor a törvények által előírt módon vezetem az Egyházkerületet, mint Bíró, igazságosan ítélek. Amikor ezek véghezvitelére eltökélt szándékom van, beleilleszkedem küzdő és vérző nemzetem testébe, hogy egyházi munkásságommal a lelkeknek hitben való megerősítésével, a magyar lelkek lelki egyensúlyának biztosításával, nem az ellentétek szításával — hanem minden ellentét lerombolásával — keblemre szeretnék ölelni minden magyart, aki bármely templomban, bármely, oltárnál imádkozik, egy nagy, átfogó egység megteremtésére indulok — amely a szeretetben mindent és mindenkit egyesít. A szívem tele van békevággyal, azért eltökélt szándékom a felekezeti megértő békesség minden vonalon való fenntartása, különböző nyelvű és vallású magyar testvéreimnek, akik ugyanazon nehéz sorsközösségnek tagjai, akik egyformán véreznek a Don mentén és itthon, meghozzák a nagy áldozatokat a külső és belső fronton, szerető és megbocsátó magyar testvére akarok lenni, a rosszért rosszal nem fizetni, de inkább a rosszat jóval viszonozni, hogy eleven szenet gyűjtsek és megszégyenítsek mindenkit, aki a mai válságos időkben gyűlölködni, éket verni, önző céljai elérésére válaszfalakat emelni akar. Építő munkára, a szép magyar jövendő ígézetes palotájának építésére hívok mindenkit, egy nagy összefogást hirdetek a nemzeti célok szolgálatában, hogy el ne szomorítsuk azt az Isten adta Vezért: nagybányai Horthy Miklóst, aki lesújtó, többszörös gyászában is mint messze világító torony ragyogó fénnyel világít a sötétben hullámzó vizek felett. Megfogom erősen az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak felém nyújtott kezét, érzem Istennek végtelen nagy kegyelmét, az Ö Evangéliomát. szívembe zárva, a belőle kivirágzott — meg nem másított Ágostai Hitvallás és többi Hitvallási irat fonalán — az Evangélikus Egyházi Törvények szellemében indulok új utamra. S ebben a fényes gyülekezetben Luther életéből a wormsi jelenet elevenedik meg szemem előtt: A császár és udvara, magas egyházi méltóságok előtt tanainak