Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

28 világítják ösvényemet, hogy meg ne botoljak a kőbe s azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlve, nyílegyenest, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára." Fii. 3. 14. Nehéz időkben, rendkívül nehéz körülmények között foglalom el a dunáninneni Egyházkerület püspöki székét. Hazánk küzdő, vérző helyzetben van. Vitéz katonáink ott valahol messze, ahol honfoglaló őseink jártak, szövetségeseinkkel együtt vívják az ádáz harcot. Mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy ez a harc nemcsak az ezeréves hazáért, hanem a kereszt diadaláért is folyik. Az Anyaszentegyház örök hivatásához képest ott áll a nemzet nagy erőfeszítései, nagy törekvései mellett. Az egyház háborús feladatai sokkal a napi szükségletek fölé emelkednek. Az evangéliom lelkével kell egyensúlyban tartanunk a kétségek, aggodalmak, rettegés, gyász hullámai között vergődő lelkeket. A Dunáninneni Egyházkerületünk megcsonkított helyzetében — szűkebb keretei között végzi munkásságát. Néhány év előtt csak egy keskeny sáv jutott vissza, s ez által meggyarapodott Egyházkerületünk. A végső cél és a végső vágy, hogy mielőbb visszaállítsa Isten keze a régi integer dunáninneni Egyházkerületet. Ennek a célnak szolgálatában küzdenek bátor honvédeink, ennek céljáért dolgozunk a hétköznapok verejtékezésével. Áldom Istent,. hogy nemzetünk élére olyan Vezért állított vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó TJr személyében, aki a többszörös gyásztól lesújtva is, mint biztató reménység áll ott az ország kormányrúd j a mellett. — Áldom Istent, hogy magyar fajtámnak vagyok a tagja, vállalom az érte járó munkát, vállalom a vele járó áldozathozatalt. A küzdő nemzet vérző sebeinek minden fájdalmát átérzem. A lelkem ott bolyong a Don menti harcok színhelyén, ahol a magyar honvédek keresztes háborúja tombol. Szívem ott kopogtat minden szomorú hajlék ajtaján, minden aggódó, bánatos szív kapuja előtt s Egyházkerületem csonkaságában is oda ajánlja szolgálatát a haza, a Nemzet nagy céljainak diadalmas befejezéséhez. Magam, mint az Egyházkerület élén álló egyik Vezér, szívem teljes melegével akarom Anyaszentegyházamon keresztül Hazámat és hazaszeretetem által Egyházamat szoigálni és építeni. Jézustól tanultam azt, aki mennyei Atyjával való teljes lelki egységben könnyeit hullatta hazája, Jeruzsálem felett. Az Ö könnyei az én könynyeim is. Bölcsőm ott ringott a Duna és a Tisza között, s onnan hoztam magammal a magyar faj rajongó szeretetét és szolgálatának kötelességét. Úgy érzem, a szívem oltár, amelyen a hazaszeretetnek és evangéliomi hitemnek kettős tüze ég. Egyházamon keresztül munkálkodom szenvedő, küzdő hazámnak és nemzetemnek megújulásáért, hazaszeretetemmel aláépitem Egyházam és Egyházkerületem szebb jövendője fényes palotájának fundamentumát. Kérdezed, melyik az elsőbb? Mind a kettő! A haza és az Egyház egy síkban áll. Az Űr Jézus, aki szívében érezte élő hittel a mennyei Atyjával való egységét, ugyanúgy érezte Jeruzsálem, az ő hazája feletti fájdalmát, amikor könnyeket hullatott érette. Örök példa hiten felépülő áldozatos hazaszeretetre. Én is ezután a példa után indulok, ennek a nyomán akarok elindulni és haladni a sírig! Püspöki raunkapr o grammom egy szó: az Ür Jézus Krisztus. Ebben az egy szóban minden benne van. Ami ezenkívül még programmom, munkatervem, irányelvem van, az mind ebből az egyből folyik. Mert én Vele, Mellette, Általa, Benne, Érte, Miatta akarom életemet odaáldozni, hogy legyen befogadója és közvetítője azoknak az égi üzeneteknek, melyeket az Ö evangélioma által közölt az Isten e világgal.