Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

24 házi elhivatásomban előttem áll akkor, amikor ezen egyházi méltóságban közvetlen hivatali elődöm, boldog emlékű Sztranyavszky Sándor személyében egyházkerületünk élén oly férfiú állott, aki országos tekintélye, politikai súlya, kiváló dialektikai és szellemi fegyverzete, törhetetlen hithűsége és minden irányú rátermettsége folytán egyházkerületünk tíz éves világi vezetése és kormányzása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett.— Mély kegyelettel és tisztelettel hajlok meg az ő, valamint hűséges munkatársa, a vele csaknem egyidőben elköltözött Kovács Sándor mélytudású, fáradhatatlan munkabírású, boldog emlékű püspökünk, egyházunk miszsziói ügye lelkes apostolának emléke előtt. Őrizzük meg az ő emléküket egyházkerületünk annaleseiben is mindenkor igaz kegyelettel! Az ő személyükről a távolabbi múltra vetődik tekintetem; a nagy, csonkítatlan dunáninneni egyházkerület felügyelői székébe emelkedett elődeim: a Thurzók, Illésházyak, Zayak, Szentiványiak, Beniczkyek hosszú sorában ott látom boldog emlékű édesatyám alakját, aki szintén úgy, mint most fia, minden előzetes politikai felkészültség nélkül, tisztán egyházi téren kifejtett munkássága alapján került a kerületi felügyelői székbe s csaknem húsz éven át állott becsülettel eme kerület élén. Ebből a tényből merítem most az erőt jövő működésemhez s az előttem álló sok nehéz feladat megoldásához. A múltra való kegyeletes megemlékezés után tekintetünk kell, hogy ismét a jelenbe térjen vissza: Harcban állunk, — Európa összes kultúrnemzetei a bestiális szovjeturalom molochja ellen vívják élet-halálküzdelmüket, — a mi magyar testvéreink is ott küzdenek páratlan hősiességgel az ő soraikban. Kísérje harcaikat Isten áldása, — őrködjék felettük az Űr védő kegyelme s hozza meg nekik a Mindenható akarata mielőbb a teli es és végleges győzelmet s ezáltal az egész emberiség számára a lélek felszabadulását! Ezekben a komoly időkben gondolataink Kormányzó Urunk felé szállanak, mert mindenki tudja, hogy az ő sorsa az ország sorsa; és szíve mélyéig érzi és érezte ama gyászos István-napon mindenki, hogy az ő fiának, az ország első daliájának — Kormányzóhelyettes Urunknak hősi halála nyomán fakadt atyai mély gyásza és bánata az egész ország gyászát és bánatát jelentette és jelenti ma is. Mi hisszük és valljuk, hogy Horthy István, aki hősiességével világra szóló hírt és dicsőséget szerzett a magyar névnek, — ennél is nagyobbat és többet nyújtott nemzetének az által, hogy halálával megnövelte, nagyobbra fokozta a magyarságban az összetartozóságnak és sorsközösségnek az érzetét. Amikor az ő megrendítő halála lelkünkből ezt a gondolatot váltja ki, szívünk mélyéből száll a fohász az Egek Urához, hogy adjon Kormányzó Urunknak vigasztalást a mérhetetlen csapás elviselésére és erőt és egészséget, hogy ebben a népek sorsát eldöntő időkben kormányzói hatalmát a nemzet üdvére s hazánk javára példa nélkül álló nagy tekintélyével még az évek hosszú során át gyakorolhassa! Ne várjon tőlem senki most részletes programmot. Ezt a mai időkben jó lelkiismerettel adni lehetetlen; de igenis fogadom, hogy minden vihar közepette mindenkor helyemen leszek, igyekezni fogok minden viszonyok között egyházunk fennállását, zavartalan és nyugodt életét biztosítani, — annak érdekeit szolgálni és megvédeni s ősi hitünk és anyaszentegyházunk örök értékeit átmenteni a jövő nemzedék számára. Éreznünk kell, hogy egy most kialakulóban levő új világ kapujában állunk: a historikus idők kezdetétől fogva napjainkig nem ment