Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941

1941. október

47 V. Lelkészárvák közül kapnak: 80 pengőjével: Plachy János, Alexy János és Kótsch Mihály árvája (240 P). 60 pengőjével: Belicza András és dr. Halmi Béla árvája (120 P) ( = 360 P). 39. (K. R.) Pénzügyi előadó jelenti, hogy egyházkerületünkből az 1940. évben 23 egyház 6535 P adóalapi segélyben részesült és rendkívüli segélyezésekre még rendelkezésekre áll 2240 P. Jelenti továbbá, hogy a f. évtől kezdve új segélyezési időszak kezdődik, amellyel kapcsolatosan az összeírási munkálatok folyamatban vannak. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és a rendelkezésére álló 2240 P-t a segélyosztó bizottság javaslatára a következőkép osztja szét: 300 pengőt kap: Vanyarc. 250 pengőt kap: Érsekújvár. 200 pengőjével kapnak: Csákvár, Szécsénv, Bánk. 150 pengőjével kapnak: Tordas, Komárom, Sámsonháza, Kisterenye. 100 pengőjével kapnak: Esztergom, Székesfehérvár, Bánhida. Nagyveleg. 90 pengőt kap: Egyházasdengeleg. ( = 2240.— P.) 40. (K. Gy.) Bérces Lajos, mint előadó, beterjeszti a következő tanügyi jelentését: Az 1940—41. tanévben a dunáninneni egyházkerület 54 evangélikus népiskolájában 84 tanító végezte az oktatást. A szántóvetők mindegyike azzal a tudattal dolgozott, hogy a jó Isten különösen felelősségteljes helyre állította, amikor evangélikus iskola tanítójává választotta. A magyar evangélikus tanító oltáránál kettős fáklya ég: az egyik Isten dicsőségét, a másik a haza nagyságát sugározza. Szívében az evangéliumi hittel s magyar hűséggel törte az ugart, vetette a magot evangélikus tanítóságunk is, ha keze megdermedt a hideg télben, ha köves volt is a talaj. A tanév kezdetét több helyen zavarták a katonai behívásod a tantermek katonai célokra való lefoglalása, a behívott édesapákat munkában helyettesítő tanulók mulasztásai. A pótolni valókat megkönnyítette az a tudat, hogy a magyar lélekben égő vágy részben valóra vált: Erdély egy része s később a Bácska, Muraköz visszatért. Általánosságban a szorgalmi munka a rendes időben és mederben folyt. Iskoláinkban a legtöbb helyen megnyílt a VII., avagy folytatólagosan a VIII. osztály. Mint a többi, úgy ezekben az osztályokban is a tanítás az új Evangélikus Tanterv szerint történt. Miután iskoláink nagyrésze osztatlan, vagy kéttanítós, s a legfelsőbb két osztály számára írt tankönyv még nincs, s tanítóink a belmissziónak, sok helyen a leventeoktatásnak is munkásai, a VII—VIII. osztállyal kibővített evangélikus népiskola nem csekély feladat elé állította tanítóinkat, különösen az osztatlan iskolákban. Ezt a nehéz munkát azonban evangélikus tanítóságunk a múlt tanévben is elismerésre méltó szép, sok helyen kiváló eredménnyel oldotta meg, amint arról az egyházi és állami felügyelet is meggyőződött. Sohasem tévesztette szem elől az evangélikus népiskola célját és feladatát: ,.hogy a rábízott gyer-