Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940

1940. október

8 6. (Dr. Z.) Püspöki jelentés. A püspök felolvassa a legutóbbi közigazgatási évről szóló jelentését. Főtisztelendő Egyházkerületi közgyűlés! Lukács evang. 21, 23. v. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédim semmiképpen el nem múlnak. Idvezítőnknek ez igéje úgy hat reánk a környékező világfergetegben, mintha fülemiledal hangoznék a szélvészek harcában, vagy mint a haragos fellegtábor rései közt feltündöklő szivárvány. Az általános pusztulás, a rombolás ösztönének kielégülése közepett, tört remények szomorú romjain, a mulandóság lélekrázó jelenségei között az elmulhatatlanság fenséges himnusza, mely fölemel és vígasztal akkor is, ha száz halálnak törne ránk hatalma. Jézus üdvözítő evangéliumát semmiféle országtörmelék el nem temetheti, sem az emberi önzésnek hegycsúcsokon fölül csapó lángnyelvei hamuvá nem égethetik. Ha eltűnnék a föld színéről az utolsó papírosfoszlány, amire az Igének egyetlen sora volt írva, ha elnémulna minden emberi ajk, mely valaha igét hirdetett; ha bezárulna minden szív, mely az Ige előtt, ha csak egyetlenegyszer is feltárta belsejét, hogy befogadja, amint befogadja az asszuföld a porhanyító májusi esőt; vagy ha — gondoljunk a legrosszabbra, — a szeretet igéje helyett a gyűlölség magvát hintené szerteszét a világon, — Isten igéjét a napok és csillagok hirdetnék: Mi az élő, örökkévaló szeretet követei, izenethozói vagyunk a végtelenségből; a szeretet Istenének angyalai e szűnös-szünetlen esendő világban! És ha a napok és csillagok, a föld ékességei mind semmivé lennének, a világtérben ott élne és hatna, mint életsarjasztó elv és életszabályozó törvény az Isten szeretete. Az örökkévaló mindenható Istené, aki egyszülött fiát emberi testbe öltöztette, kínos halálra adta, hogy megtartsa, ami már elveszett vala. Ez a mindenható szeretet száz új világot teremthet száz szétrobbant világ helyett. Az embernek a földrengésnek bizonytalanságai közepette egyedül Istenben lehet bizodalma, mert isteni Üdvözítőnk tanítása szerint az ég és föld elmúlhatik, de az ő igéje el nem múlik soha E tanítás akkor hangzott el isteni ajkáról, amikor a tanítványok a Mestert a megáldoztatás útján sejtelmekbe borult lélekkel kísérve, a világ végének jeleit tudakolták tőle. A felsorolt jelek mintha a mi emberöltőnk korát rajzolnák szemriasztó ecsetvonásokkal. »Akkor lesznek jelek a napban, holdban és a csillagokban«, a földön néprémület a kétségbeejtő tengerzúgás miatt. Nép nép ellen; ország ország ellen támad; földindulás, éhínség, embervész, egyéb rémséges jelek lesznek. A vér megfagy az erekben a félelem s a föld kerekségét érő események vártán, mert a világ hatalmai megrendülnek. — Városok romhalmaza, országok összeomlása, mind csak kísérő jelensége a belső békétlenségnek és zivatarnak, mely láthatatlanul dúl az emberek lelkében s mely életünket imbolygóvá teszi. Megkísérti az Ür az egyes embert, megkísért emberöltőket, megkísért nemzeteket bűneikért, de hitük ereje végett is. Kezében lángostor, szemében villám, tekintetében halálos zordság. Üldözés, árulás, halál környékez. De az állhatatos tűrő hit legyőz minden kísértést és a tusában megnyeri az életet. Evangélikus egyházunkat, nemzetünket egyiránt a kísértés tüze